Belső Karácsony - a nap újra visszatér

Ugye emlékszel még az Újrakarácsony - Karácsony újra című bejegyzésre? Amikor azt kérdeztünk, Te mit ünnepelsz Karácsonykor, önmagunkat is kérdeztünk. És a legfontosabb, hogy ezt önmagunknak tudjuk válaszolni. 

Most körbejárom a témát, beleszövöm a hagyományt, múltat, jelent, kultúrkörnyezetet, és magamat is. Talán be sem férek egy bejegyzésbe. Sebaj. Apropó kultúrkörnyezet: múlt század utolsó negyed elején Szovjet Lettországban, egy multikulturális családban születtem. Hogy tudjuk miért látjuk azt, amit és úgy, ahogy, fontos lehet tisztázni, hogy honnan nézünk.

Számomra a Karácsony egy fordulópont. Az a pillanat, amikor megérkezünk a végső határhoz, és valóság önmaga ellentétté fordul át. Vagyis megtörténik annak az első lépése. Megérdemlünk, vagy sem. Akarunk vagy sem. Várunk vagy sem. De többnyire várunk és akarunk. 

Karácsony az a pillanat, amikor már nem lesz sötétebb. A nap lépésről lépésre visszajön a földre. Egyre világosabb lesz. Érdekes, mennyire erőteljesen van benne a fény ígérete az év legsötétebb napon. Bármilyen szimbólumrendszerben élünk. 

Lettországban mai napig érezhető a kereszténység előtti, hagyományos földművelői társadalom Karácsony (Ziemassvētki) vagy Téli napforduló (Ziemas saulgrieži) jelenléte. Három hagyomány - pogány, keresztény és fogyasztói - sajátos módon egymás mellett, részben takarva egymást, együtt él az emberekben. Emellett, bár kissé szeparáltabb, jelen van a pravoszláv, vagy ortodox keresztény hagyomány, amely valamilyen szinten közel a lakosság felét érinti.

Errefelé talán a legkevésbé ismert a téli napforduló mivolta. Hozzám ez a szimbólumrendszer és felfogás áll a legközelebb. Annak ellenére, hogy nem ebben nőttem fel és nem ebben élek. Mégis erőteljesen jelen van.

Holnap ennek a hagyománynak egy szeletet közelebbről is megmutatom. A világ nagy és színes, és minél többet látjuk belőle, annál inkább el tudjuk helyezni magunkat benne és élvezni a körülöttünk lévő sokszínűséget.  Kíváncsi vagy rá?