2011. november 29.

Kreatív Homokozó Díj

A Kreatív Homokozó még pelenkás, és nagy, nyitott szemmel járja a világot. Van itt látnivaló bőben! És van, amit nem csak látni, hanem másnak is megmutatni érdemes!

Így hát tojáshéjjal a popsin Kreatív Homokozó Díjat hoztunk létre: kreativitásra ösztönző, újrahasznos és közösségépítő kezdeményezések elismerésére.


És nehogy a cikázó porszemek merészeljenek rászállni, máris gazdára talált a fényes kupaktortánk. A Kreatív Homokozó első Díj nyertese Colette, aki által szervezett Adventi Játék rengeteg kreatív energiát mozgatott meg, számtalan kukafelé gyalogló tárgyat mentett meg és új életre keltésre hívott, és megannyi virtuális egymásra találást ösztönözte.

Fel se kell öltöznöd, BKV jegy és autó nélkül is eljuthatsz a kiállításra, tudod, a kreativitásban nincsenek se határok, se akadályok...hacsak mi magunk nem rajzoljuk őket!

más szemmel virtuális kiállítás

Köszönjük, Colette! Mi is játszottunk, barátkoztunk, inspirációt vittünk és merítettünk a kreatív körforgásban.

Kreatív advent

Hirtelen lett tehát egy jelmondatunk: kezdjük ott ahol vagyunk, építsünk azzal amink van!


Ezt rögtön illusztrálnám is a szombati ténykedésemmel. Tegnap megkezdődött az advent. És koszorúnk az asztalra már elkészült, de szerettem volna a bejárati ajtóra is egyet. Az olyan barátságos dolog.
Körülnéztem, mi akad otthon, amiből könnyen és gyorsan készíthetnék egy szemrevaló darabot.
Az egy szem koszorúalapot már elhasználtam az asztali koszorúhoz. Gyorsan elő a kamrából a drótokat, gyöngyöket, miegyebet, aztán lássuk mi sül ki belőle!


Az erős vezetékből karikát hajlítottam, az 6-8 centis csíkokra szabott pulcsit pedig (korábban száműzetett a ruhatárból) 2 rétegben szorosan a vázra tekertem. Ezzel a koszorúalap kész is volt.

Addig turkáltam az anyagok között, amíg nem találtam ilyen-olyan  maradékokat. Vékony csíkokra téptem, összecsomóztam egy hosszú zsinórrá, majd betekertem vele a koszorúalapot (vigyázva, hogy kicsit fedésben legyenek a sávok).

Díszítésnek tejes- és üdítős kupakokat néztem ki. Árral lukat fúrtam a közepükbe, a gyöngyfűző drótból pedig (ami régóta csak a helyet foglalta, mert a gyöngyözős korszak nálam és a gyerekeknél is elmúlt) "pókhálót" szőttem köréjük. Erős rézdrótból kb. 6 centis darabokat csippentettem, kúpos fogóval kis karikát hajlítottam az egyik végére, aztán ráfűztem 1-1 gyöngyöt.

A kupakokat ezekkel a drótokkal szegeztem a koszorúhoz. Kicsit az árral is be kellett segítenem, hogy bele tudjam szúrni. Végül kásagyöngyöket fűztem a maradék gyöngyfűző drótra, és ezzel tekertem be, rögzítettem véglegesen a kupakokat.

Nos, a leírás elég részletes volt, de hogy a ti fantáziátoknak is teret engedjek, nem színeztem ki a képeket, így szabadon szárnyalhattok, milyen árnyalatokban képzelitek el a ti ajtótokra illő koszorút :-)


Az anyaghasználat keretei is rugalmasak, nézzetek szét: nálatok mi kallódik céltalanul? A háztartási alufóliától a csokipapíron át a cérnákig és szalagmaradékokig sok lehetőség kínálkozik.
Most, hogy mondom, kedvet is kaptam egy újabb darabhoz :-)

2011. november 28.

Kreativitás...ÚJRA

KREATIVITÁS. Sűrűn használunk ezt a szót, habár egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt értjük. Mit jelent számodra az, hogy kreatív? Vagy KREATÍV...
Még egy szót sem szóltunk és máris a válaszodra vagyunk kíváncsiak? Bizony! Ennek egy nagyon egyszerű oka van, és pedig  - a kreativitás egy dinamikus, aktív folyamat – a kreAKTIVITÁS. Erre utal a kreativitás szó eredete is. A latin creare annyit jelent: alkotni, megteremteni. 

A kreativitás jelentéséhez még visszatérünk, de addig is ott fog motoszkálni a kérdés. Tulajdonképpen a kérdés még a válasznál is fontosabb, hiszen elindít egy folyamatot. A keresést, kutakodást, továbbgondolást.

Mi egy sajátos utat kínálunk a kreativitáshoz. Az út hívószava: ÚJRA. Újragondolni, újraértelmezni, újrahasznosítani és újra kreatívvá válni. Újra önmagunkra találni, újra megnyílni egymás felé és újra játszani.
Ami volt, az már nincs, tehát nem lehet visszatalálni hozzá. Megváltozott, megváltoztál, megváltoztunk, vagyis minden állandóan változásban van. 

A gyerekek természetüktől fogva önazonosak és kreatívak. Egy fadarabban vonatot látnak, és egy csíkos pólóból sín lesz. A világ csupa lehetőségből áll. Aztán felnövünk és egyszer csak lehetetlenségek, vagyis korlátok világában találjuk magukat. Ugyanarról a világról beszélünk?

A kreatív homokozó azért épül, hogy folyékony gondolathomokból, letört faágakból, kupakokból és virágszirmokból, együtt, két  kezünkkel, újra önmagunkhoz találjuk. 

Velünk tartasz? 

A jelszó: kezdjük ott, ahol vagyunk és építsünk azzal, amink van!
Huh, ez egy egész jelmondat lett…

2011. november 23.

inFúzió

Fúzióban. Hát igen, benne vagyunk, nyakig. Sőt! Néha már azt sem tudjuk hány kezünk és hány fejünk van, és azok hol is állnak. Van, amikor a város 2 végén 1-1 fejjel a nyakunkon rohangálunk munka, gyerekek, háztartás után, 1 témán 2féleképpen gondolkozva, 2féleképpen dolgozva, egymást kiegészítve, virtuálisan összekapcsolódva...
Máskor meg ott ülünk 1 asztalnál és 4 kézzel, de 1ként, 1 fejjel a 2 nyakunkon munkálkodunk 1azon dolgon. 

Szimbiotikus és tudathasadt állapot. És mégis szép, inspiráló és termékeny.

Infúzió egymásnak. Néha életmentő, máskor felér egy vitaminkúrával: kikerekedik az ember képe, ahogy csak  vigyorog napokig :-)
Vannak véletlenek? Nem tudni. De szerencsés vagy sorsszerű találkozások bizonyára. Mint a miénk.
Ha te is szippantanál ebből a derűs, kreatív légkörből, gyere és tarts velünk!

Épül a kreatív homokozó. Mi minden 7mérföldes és viszontagságos lépést megosztunk itt veled és mindenkivel, aki időnként bekukkant: hogy velünk szurkolhassatok, örülhessetek vagy szomorkodhassatok, ha épp úgy hozza az élet.
És végül, ha elkészül a homokozó velünk együtt játszhassatok benne!