Légy kreatív! - boncasztal homokozó stílusban

"Légy kreatív!" - a felszólításból az első része viszonylag könnyen értelmezhető, de még az is csapnivalóan kétértelmű:)

Mit volt tenni, fogtunk egy szikét és megnéztük mi van a maci hasában. Mit is takar ez az oly gyakran használt kifejezés?  Kiderült, hogy sok mindent. Menjünk szépen sorba, jó?

Légy kreatív = gondolkodj és cselekedj a megszokottól eltérően

Könnyű mondani, de annál nehezebb kivitelezni, hisz hogyan cselekedhet valaki a megszokottól eltérően, ha nincs hozzászokva? Fából vaskarika?

Kreatívnak lenni annyit jelent, hogy kreatív létállapotban vagy üzemmódban lenni. Nincs olyan, hogy valaki kreatív vagy nem kreatív. Az már annál inkább helytálló, hogy valaki használja, éli a kreativitását vagy sem. Ahhoz, hogy kreatív állapotban vagy üzemmódban legyünk, nagyon fontos ennek az állapotnak az ismerete, valamint azt is jó tudni, hogyan idézzük ezt elő. Ahhoz, hogy a megszokottól (megszokott gondolkodási sémák, viselkedési minták, stb.) eltérően cselekedjük, többek között új szokások kialakításra van szükség. Ilyenek a rugalmasság, spontaneitás, nézőpontváltás, stb.

Légy kreatív = találj egy eredeti, innovatív, szokatlan megoldást

Ez némi leegyszerűsítéssel két lépésben lehetséges. Első lépés: tegyünk úgy, mint a gyerekek, vagyis előzmények, körülmények és következmények figyelembevétele nélkül kísérletezzünk és kombináljunk különböző alkotóelemeket, gondolatfoszlányokat, stb. Ez a módszer sokak számára elsőre szinte elképzelhetetlennek tűnik. Butaság, időpazarlás, mellesleg semmi garancia, hogy lesz valami használható eredménye. Aki ezt érzi, MINDENKÉPPEN PRÓBÁLJA KI! Amúgy ez az eljárás brainstorming (ötletvihar, ötletelés) és vázlatozás szakaszában javasolt. Meglehet, hogy már ebben a fázisban rábukkanunk a megoldásra, de a legvalószínűbb, hogy ilyenkor kimozdulunk a holtpontról, illetve a dobozból, és kreatív üzemmódba kerülünk. 

A második lépés a felbukkant ötleteket igazítsuk a megoldandó feladathoz. Nagy valószínűséggel jó néhány elem még finomításra vár, de már jó úton vagyunk.

Befejezésül néhány jó tanács, hogy, ha legközelebb valaki azt mondja "LÉGY KREATÍV", rögtön tudd, melyik zsebedben van a térkép:)

• Minden felbukkanó ötletet, gondolatot írj le! Még akkor is, ha az adott pillanatban nem kapcsolódik semmihez. Ugye Nálad mindig van füzet és írószer? ;)
• Járj nyitott szemmelés jegyezd meg az izgalmas részleteket! Akkor is, ha könyvelő vagy és egy érdekes építészeti megoldás fogott meg. Sőt, kifejezetten ajánlott körbenézni más szakterületeken!
• Hasznosítsd újra a régi, fel nem használt ötleteid!

Hogy mire jó az írás, arról itt olvashatsz: 

http://homokreativ.blogspot.hu/2012/02/papir-elbir.html

(igen, most éppen újrahasznosítottuk egy korábbi írásunkat :))

És ha véletlenül még nincs saját füzeted, gyorsan készítsd egyet!

Klikk ide: http://skfuzet.blogspot.hu/

Tetszik, nem tetszik...

Aki soha életében nem mondta ki ezeket a szavakat, mármint TETSZIK vagy NEM TETSZIK, nyolcfogásos vacsorát nyer a Kreatív Homokozó jóvoltából. Senki? 1-2-3...

Őszinte leszek: mi is vacsora nélkül maradunk!

Nem csak Ádám, aki megnevezte a világ jelenségeit és Arisztotelész, aki  az osztályozás logikai alapelveit dolgozta ki, mindannyian állandóan kategorizálunk. Ezek itt koszos ruhák, azok ott tiszta ruhák. Ezek itt ehető gombák, azok pedig: mérgezők.

Az osztályozás hasznos, praktikus, segít eligazodni a világban – megkönnyíti a mindennapokat.

DE...nem, nem az a DE, amely az ellenkezőt hivatott állítani, nem is német országjelző, hanem az a DE, amely egyetértve a kategorizálás fontosságával, kissé tágítani szeretne. Gondolom sejtitek, hogy még mindig a KREATIVITÁSRÓL beszélünk. 

Kreativitás szempontjából az osztályozás olyan, mint a lakásban töltött élet. Biztonságos, átlátható, kényelmes. Ha kinyitjuk az ablakot bejön a friss levegő, de a huzattól meg is fázhatunk. Ha kisétálunk az ajtón, megismerhetjük a színes világot, de meg is ázhatunk az esőben, eltévedhetünk az ismeretlenben. 

Vannak olyan kategóriák, amelyek szűkítik a mozgásterünket és látókörünket, nem is beszélve arról, hogy a kreativitás ablakán szorosra lehúzzák a redőnyt. Ilyen például a TETSZIK/NEM TETSZIK féle osztályozás. Segít tájékozódni a világban? Nem. Megkönnyíti az életet? Ellenkezőleg. Ha egy légtérben vagyunk a nemtetszik dobozba sorolt valamivel vagy valakivel ,még rosszul is érezzük magunkat. 

Tetszik a kék, de nem tetszik a zöld, tetszik a tulipán, de nem tetszik a margaréta, tetszik a szeme színe, de nem tetszik az orra... de attól még ott van, létezik, csak a határ túloldalán. Kizártuk mert nem tetszik. Kizártuk a benne rejlő lehetőségeket is.

A KREATIVITÁShoz vezető úton, azaz önmagunkhoz vezető úton egy nagyon fontos útszakasz a tetszés/nem tetszés elengedése. A legegyszerűbben ezt határaink feltérképezésével tehetjük meg. Mi az, ami belefér, és mi nem? Mi tetszik és mi nem. Mi az, ami én vagyok, és mi nem...

Most a témát itt folytatom: http://www.vegtelenlehetoseg.hu/
Kulcsszó: komfortzóna

EGYÜTT...

együttműködés, együttlét, együttes, együttállás, együttalvás, együttérzés, együttélés, együttgondolkodás, együttható, együttdöntés, együttnevelés, együttnevetés, együttrezgés, együttlakás, együttalkotás, együttjárás, együttszülés, együttutazás, együttvéve...ezt alkottátok együtt!

Mai ember, azaz mi, megszoktunk a különlétet, olyannyira, hogy szinte természetesnek vesszük, holott mindannyian pont az ellenkezőre, az EGYÜTTlétre vágyunk. A kis szógyűjtős játéknak közös tevékenység mellett az is volt a célja, hogy ráhangolódjunk ennek a szónak a rezgésére, kisugárzására.

A héten olvastam egy FB bejegyzésben, hogy antropológusok egy kísérletet végeztek egy afrikai törzs gyerekeivel:  fa alá helyeztek egy gyümölccsel teli kosarat és azt mondták, aki elsőként odaér, azé az összes gyümölcs. Erre a felhívásra a gyerekek sajátos módon reagáltak - megfogták egymás kezét és együtt szaladtak a gyümölcskosárhoz. Amikor megkérdeztek őket a miértekről, azt válaszolták, hogy nem tudnának örülni, ha más szomorú maradna...

Hogy ez egy megtörtént eset vagy városi legenda, valóban lényegtelen. Ami a fontos, hogy figyelünk egymásra, próbáljuk megérteni az EGYÜTT szó jelentését - ráhangolódni, átérezni, újraértelmezni. 

A május a Homokozóban az EGYÜTT jegyében telik majd. Ha együttalvásra nem is kerül sor :), de együttműködésből, együttgondolkodásból, együttrezgésből és együttalkotásból lesz bőven!

Indulhatunk? Persze EGYÜTT...

(kép forrása: http://wallbase.cc/wallpaper/603076)

Sál - kötél vagy út?

Ez az írás két baráti beszélgetésnek köszönhetően született. Egy beszélgetés mindig hoz felismeréseket, más szájával elmondatja a saját gondolatokat, vagy azoknak az ellentétét. Épp a hiányzó kirakós darabkát kínálja tálcán, vagy egy teljesen új irányba mutat. Ez sosem cél, csak megtörténik. Afféle kellemes mellékhatásként...

Fotó: Erik Johansson

A hűvös napok mégsem hagyták, hogy a még szolgálatban lévő sálak a padlásra költözzenek. Van ilyen. A meleg még várat magára. Azért van a sál, hogy a nyakunk köré tekerjük és ne fázzunk. Most nem róluk lesz szó, hisz a legjobb helyen vannak - használatban. Azokról a sálakról beszelünk, amelyeket már egy ideje nem hordunk, helyet foglalnak a szekrényben, sőt, van, hogy egyenesen útban vannak, körbeölelik a fiók tartalmát és a lábunk elé borítják....de valamiért nagyon ragaszkodunk hozzájuk.

Sálak, mint kötelek. A kötelek, amelyek oda kötnek, lekötnek, összekötnek, megkötnek... Színes kötelek, kötött kötelek, és bizony, még selyem kötelek is. Lejárt szavatosságú joghurt, porgyűjtő tavalyelőtti virágcsokor, rég nem működő kapcsolat, huszonhat éves sérelem és kitudjamégmi, mind mind olyan sálak, amelyek lekötik a kezeinket, megkötik a szárnyainkat.

Ilyenkor két lehetőségünk van - struccnak álcázzunk magunkat, és azt mondjuk:  A STRUCCOKAT NEM REPÜLÉSRE TALÁLTÁK KI, vagy a kötélből gombolyagot készítjük, abból kifutópályát horgolunk, és irány a csillagos ég!

Picit komolyabbra fordítva a szót - nagyon sokszor akadályozzuk és korlátozzuk magunkat azzal, hogy ragaszkodunk a megszokott dolgokhoz. Nem csak a tárgyakhoz. A tárgyak jól látható és tapintható példaként szolgálnak, illetve, ami még ennél is fontosabb: metaforaként, amin keresztül képessé válunk beazonosítani saját szokásainkat. Nem véletlen, hogy a tavaszi takarítás jegyében a SÁL került reflektorfénybe. Tudod: AMI KINT, AZ VAN BENT... A változást kintről is segíthetjük elő! A sálat kötélből úttá alakítjuk át, el is indulhatunk rajta, egyre tovább és tovább. Ha eddig nem bukkantál rá felesleges sálra, nézd át újra a ruhásszekrényt!

Ha kedvet érzel vidám csapatban újragondolni a ragaszkodáshoz és változáshoz való viszonyt és azt sállal együtt át is alakítani, tarts velünk az áprilisi Sálas Homokozó Klubban. Aki már homokozott velünk, tudja, hogy a szellemi újraértelmezéssel legalább annyit foglalkozunk, mint a kétkezivel! Együttműködés, új szempontok és lehetőségek felfedezése, önmagunk újraértelmezése új ismeretek és ismertségek által...még van pár hely, gyere el Te is!
_________________________________________________________________________________
Kisbetűs rész, avagy őszinte vallomás: miután megírtam ezt a gondolatfolyamot biztonság kedvéért ránéztem a sálas polcra. Kék kockás örökölt sál, sosem hordtam, de szép...világosszürke sál...pirosmintás selyemsál. Magamba néztem, és átköltöztettem őket a sálas tanfolyamra szánt kupacba. A változás, elválás egy nagyon fontos folyamat. Engedjük meg magunknak!

Koncentrálj a folyamatra, és meglesz az eredmény!

Kreativitás – végeredmény, alkotás maga, vagy mindkettő? Melyik fontosabb? Van-e egyáltalán fontossági sorrend?

Margaret Mead antropológiai vizsgálatai is megerősítették, hogy azok a kultúrák alakítanak ki kreatív személyiségeket, akik a kreatív folyamatot és nem a produktumot veszik figyelembe. Ennek az ellenkezője is igaz. Bali szigetén végzett kutatások azt mutatták, hogy ez a kultúra csak a produkciónak, vagyis az eredménynek tulajdonít jelentőséget, míg a kreatív folyamat nem képvisel értéket. Következményként a gyermekekben kibontakozó alkotó kezdeményezések elsorvadnak, felnőttkori kreativitásról már nem igazán beszélhetünk.

Mindenkit meghagyva a maga hiténél az alkotás folyamata mellet szeretnénk érvelni. A kreativitás egy folyamatban nyilvánul meg és bontakozik ki, tehát valójában nem lehet kreatív eredmény kreatív folyamat nélkül.  Nézzük meg mit jelent ez a felnőttkori kreativitásfejlesztés szempontjából! A végeredményre koncentrálva sokkal kevésbé bátran kísérletezünk, hisz a kísérletezés elég nagy kockázatot jelent, így az elrontás esélye túl nagy ahhoz, hogy belevágjunk az ismeretlenbe. Egészen másképp van ez, amikor a folyamatra koncentrálunk. Ha a célunk maga az alkotás, függetlenül attól, hogy a végeredmény sikeres lesz-e vagy sem, akkor az ismert és biztonságos sémák már nem kötnek le olyan mértékben. Továbbá nem fenyeget minket a megfelelési kényszer, illetve a tökélyre való törekvés sem tart vissza a kísérletezéstől és új dolgok kipróbálástól.

kép forrása

Elmesélem egy dél-amerikai ismerősöm történetét. A lány jogász, nehéz emberi jogi esetekkel dolgozik, tanít, kutat, egyszóval véget-nem-érő napokat él. Semmi szabadideje nem volt, a zenét is csak az autóban, egyik pontról a másikra sietve tudott hallgatni. Valami hiányzott. Egyszer csak úgy döntött, hogy beiratkozik hastánc tanfolyamra. Az egyetlen időpont, amit be tudott vállalni a tini csapaté volt.  A lány csetlett-botlott az ügyesen csípőt mozgató tinilányok között, de őt az nem érdekelte. Nem versenyezni járt, hanem feltöltődni, valami újat megtapasztalni, önmagát felfedezni. Ez boldoggá tette és pár hónap múlva technikai tudásban is utolérte a többieket. Mindezt úgy tette, hogy megengedte magának hogy ügyetlen legyen. Élvezte, hogy ott van, mozog, merítette a mások tudásából és mosolygott a saját botlásaira, amíg egyszer csak észre nem vette, hogy neki is megy.

Számomra ez egy gyönyörű történet. Bár nem közvetlenül a kreativitásról van szó, mégis rávilágít arra, hogy a folyamat előnyben részesítése mekkora szabadsággal jár. Nincs megfelelés, nem félünk hibázni és élvezzük minden egyes lépésünket, még akkor is, ha épp elcsúsztunk és eltéptünk az nejlonharisnyát…majd újrahasznosítjuk, ugye?

A kreativitás póráza...kell neki?

Csinálnánk, de... amint hozzákezdenénk hirtelen semmi sem jut eszünkbe, vagy ha jut is, elbizonytalanodunk vajon jó lesz-e... Gondolom valamikor Te is találkoztál már azzal a bénító érzéssel, lefagyásszerű állapottal, amikor képtelen vagy alkotni. Ennek természetesen sok oka lehet, de az egyik legtipikusabb kreativitás visszatartó erő: az ELVÁRÁS.

Milyen elvárásokat szoktunk ilyenkor támasztani magunkkal szemben?

- elsőre sikerülnie kell 

- tökéletesnek kell lennie

- meg kell felelni (belső cenzúrának, saját vagy valaki más elképzeléseinek egy adott dologról, közízlésnek vagy egy adott csoport, illetve egyén ízlésének, stb.)
- nem hibázhatok

A kreativitás eleve egy nyitott állapotot feltételez, ami fogékonnyá tesz a belső és a külső világból érkező impulzusok iránt. Az elvárás irányította állapot egy zárt állapot. Kicsit olyan, mint amikor a ló fejére szemellenzőt tesznek, hogy ne lásson se jobbra, se balra. Csakhogy mi nem vagyunk lovak! Így a mi esetünkben az elvárás eleve determinál egy mozgási pályát és kizárja azokat a bennünk és körülöttünk lévő lehetőségeket, amelyekből inspirációt, ötletet, lendületet és erőt tudnánk meríteni.

Példa kedvéért nézzük mi történik, ha az az elvárás önmagunkkal szemben, hogy nem hibázhatunk. Nekem ez a kedvencem, sok mindenről voltam képes lemondani a nem-hibázás jegyében. Érdekes módon, miközben teljesen rendben voltam azzal, hogy valaki más hibázik, saját magammal szemben teljesen elképzelhetetlen volt, hogy hibázzak...


...ha félünk hibázni, csak biztonságos pályán mozgunk, avagy ismételjük önmagunkat


...ha mégis nekilátunk valami új kipróbálásának, nem vállaljuk ezt fel teljesen, nem merjük átadni magukat a folyamatnak


...rendszerint megfosztjuk magunkat az értékes visszajelzésektől, így a fejlődési lehetőségektől is


...erőtlenné válunk, hisz az alkotóerő helyét félelmek foglalják el


...és ha mindemellett mégis sikerül hibázni, gyomorgörccsel az gondoljuk, hogy inkább nyelje el a föld, minthogy ezzel kelljen szembenézni. Legrosszabb esetben örökké lemondunk az újabb próbálkozástól.

Ezzel röviden bepillantottunk az elvárások birodalmába és résnyire nyitottuk a kaput, hogy a későbbiekben alaposan körbejárjuk a témát. Az elvárásokkal számtalan módon találkozunk, így mindenki maga vérmérséklete alapján reagál rájuk. Abban, viszont biztosak lehetünk, hogy a kreativitásra nézve az elvárás olyan, mint a póráz. Abból a szögesdrótos fajtából...

Szükséges-e a kreativitást, az alkotóerőt pórázon tartani? Szerinted? Hogyan ismerjük fel az elvárás pórázát? És mit csináljunk, ha felismertük? Ezen a gondolatsoron haladunk végig elkövetkező hetekben - egészen a megoldásokig.  Oszd meg velünk Te is a meglátásaidat, gondolataidat és kérdéseidet a témában! 

Re-fashion

Az utóbbi időben bemutattunk egypár ruhaátalakítási projektet. Ez az írás kis elméleti háttérként született.

Az igen hangzatos REFASHION szó valójában annyit jelent: ruhaátalakítás. Átalakítás annak legteljesebb értelmében, vagyis nem csupán annyit, hogy egy ruhából hasonló, de egy kicsit más ruha lesz, hanem egy adott ruhából bármilyen ruha létrejöhet. Sőt, egy ruhadarabból BÁRMI létrejöhet !

Ismét csak egy ősrégi dologgal állunk szemben. Amióta az emberek felhagytak a pucér gondtalansággal és ruhát hordanak, azóta a kinőtt, itt-ott elhordott, szűkké vagy divatjamúlttá vált viselet átalakítás alá esett. Mint minden más ezen a világon: vagy szükségből, vagy trendből, vagy kísérletezési kedvből. Eszembe jut a '80-as évekbeli trend, amikor a lányok szétvágták a koptatott farmernadrágokat, hogy azok felsőrészét megtartva szoknyát varázsoljanak belőle. Nem tagadom, anyám rémületére én is nekiestem a farmeromnak. Meg jó, hogy már kamaszkoromban elég rutinosan mozogtam a varró világban, hisz a szovjet idő szürkesége ellen csak sk lehetett védekezni:)

Bárhonnan is nézzük, refashionnak, avagy ruhaátalakításnak igenis jelentős elismerés jár. A ruhaátalakítás nem csak költségkímélő és környezetbarát megoldás, hanem remek kreativitásfejlesztő módszer is. Azt is fontos tudni, hogy ruhaátalakításnak nem csak fizikai, jelentős lelki oldala is van. Sokunk számára ismerős, hogy csak azért lapul a szekrényünkben egyik vagy másik ruhadarab, mert xy-tól kaptunk, vagy a legjobb nyaralás emléke, hordtuk, amikor gyereket vártunk...netán van egy sál, amit egykori szerelmed egy hideg délután a válladra rakott? Félpár kesztyű, amely örök barátságot hivatott szimbolizálni? Ilyen ruháktól nehéz megválni, de gyakran hordani is:)

Ilyenkor lehetőségünk nyílik nem csak egy-két ruhadarabot, hanem az emléket is újragondolni, átalakítani. Van kedved hozzá?

Figyeld a tavaszi híreket a Kreatív Homokozóban és akár együtt, élőben is alkothatunk!