2012. március 30.

Jön a hűvös idő!

Hétvégére lehűlés várható! Ez a blog ugyan nem meteorológiával foglalkozik, ám most mégis külön aktualitása van itt, a Homokozóban a témának. Na? Kitaláltátok már? 
Hát persze! Igen, a sálak, a sálak...
Az utóbbi napokban sok szükségünk nem volt rá (legalábbis a rendeltetésszerű használatukra nem), most viszont azok közül, amelyeket nem tettetek félre kreatív célokra egyet valószínűleg a nyakatokba kell majd kanyarítani. 
Ha nem vagy fázós, akkor akár alibiből. Mivel a sál öltöztet, remekül kiegészíti és feldobja a hétköznapi viseletet is. 

Lássunk néhány példát, hogyan tekerhetjük, hajthatjuk, csavarhatjuk a nyakunk köré: 


ITT és ITT újabb trükköket láthattok. Ha kipróbáltál néhányat, írd meg nekünk! Melyik a kedvenced?

2012. március 29.

Koncentrálj a folyamatra, és meglesz az eredmény!


Kreativitás – végeredmény, alkotás maga, vagy mindkettő? Melyik fontosabb? Van-e egyáltalán fontossági sorrend?


Margaret Mead antropológiai vizsgálatai is megerősítették, hogy azok a kultúrák alakítanak ki kreatív személyiségeket, akik a kreatív folyamatot és nem a produktumot veszik figyelembe. Ennek az ellenkezője is igaz. Bali szigetén végzett kutatások azt mutatták, hogy ez a kultúra csak a produkciónak, vagyis az eredménynek tulajdonít jelentőséget, míg a kreatív folyamat nem képvisel értéket. Következményként a gyermekekben kibontakozó alkotó kezdeményezések elsorvadnak, felnőttkori kreativitásról már nem igazán beszélhetünk.


Mindenkit meghagyva a maga hiténél az alkotás folyamata mellet szeretnénk érvelni. A kreativitás egy folyamatban nyilvánul meg és bontakozik ki, tehát valójában nem lehet kreatív eredmény kreatív folyamat nélkül.  Nézzük meg mit jelent ez a felnőttkori kreativitásfejlesztés szempontjából! A végeredményre koncentrálva sokkal kevésbé bátran kísérletezünk, hisz a kísérletezés elég nagy kockázatot jelent, így az elrontás esélye túl nagy ahhoz, hogy belevágjunk az ismeretlenbe. Egészen másképp van ez, amikor a folyamatra koncentrálunk. Ha a célunk maga az alkotás, függetlenül attól, hogy a végeredmény sikeres lesz-e vagy sem, akkor az ismert és biztonságos sémák már nem kötnek le olyan mértékben. Továbbá nem fenyeget minket a megfelelési kényszer, illetve a tökélyre való törekvés sem tart vissza a kísérletezéstől és új dolgok kipróbálástól.


kép forrása


Elmesélem egy dél-amerikai ismerősöm történetét. A lány jogász, nehéz emberi jogi esetekkel dolgozik, tanít, kutat, egyszóval véget-nem-érő napokat él. Semmi szabadideje nem volt, a zenét is csak az autóban, egyik pontról a másikra sietve tudott hallgatni. Valami hiányzott. Egyszer csak úgy döntött, hogy beiratkozik hastánc tanfolyamra. Az egyetlen időpont, amit be tudott vállalni a tini csapaté volt.  A lány csetlett-botlott az ügyesen csípőt mozgató tinilányok között, de őt az nem érdekelte. Nem versenyezni járt, hanem feltöltődni, valami újat megtapasztalni, önmagát felfedezni. Ez boldoggá tette és pár hónap múlva technikai tudásban is utolérte a többieket. Mindezt úgy tette, hogy megengedte magának hogy ügyetlen legyen. Élvezte, hogy ott van, mozog, merítette a mások tudásából és mosolygott a saját botlásaira, amíg egyszer csak észre nem vette, hogy neki is megy.


Számomra ez egy gyönyörű történet. Bár nem közvetlenül a kreativitásról van szó, mégis rávilágít arra, hogy a folyamat előnyben részesítése mekkora szabadsággal jár. Nincs megfelelés, nem félünk hibázni és élvezzük minden egyes lépésünket, még akkor is, ha épp elcsúsztunk és eltéptünk az nejlonharisnyát…majd újrahasznosítjuk, ugye?

2012. március 28.

A sálhegy meghódítása 3. - konzervdobozok

Norvég vendégeink voltak a télen. Sálak. Itt töltötték az egész telet, van, aki már évek óta nálunk időzik, mert itt melegebb van. Hálából a szíves vendéglátásért melengették a nyakunkat hónapokon át. Egyikük - miután kezd kiöregedni a szakmából - kímélő bánásmódot kért, és további menedéket minálunk. Egyáltalán nem bírja már a hideget, így a lakáson belüli szolgálatait ajánlotta fel. Egy forró tea mellett megbeszéltük, milyen lehetőségek állnak előtte. A gondolat, hogy dísztelen, pucér konzervdobozokat öltöztethet pompás ruhába egészen felvillanyozta: bőven lesz alkalma parádézni itt-ott, polcon, komódon, ablakban...ahogy az alkalom épp kívánja.

Nálatok is tartózkodik norvég vendég? Nem? Sebaj! Üzbég, perui, 7.kerületi, Mars- vagy padláslakó  is jöhet! Egyetlen szempont, hogy belül üreges, körben kötött darab legyen. Menet közben az egyszínű darabot is kidíszíthetjük akár.
1. Vágjátok le az egyik végét. (Emlékeztek? Ebből a levágott végből készült a baba sapkája.)


2. Próbáljátok hozzá különböző méretű dobozokhoz, melyikre passzol?


3. Ha netán túl bő, máris bevethetitek Az első kulcs (Mindent a pulcsifilcről!) című tutorialban olvasottakat, és filcesíthetitek. Ettől kisebb lesz. (Ha még nem vagy hírlevélolvasó, a blog felső sávjában azzá válhatsz, és 24 óra múlva a postafiókodba érkezik az első tutorial.)
4. Vágjatok le a sálból a konzervdoboz magasságánál 4 centivel hosszabb darabot.


5. Húzzátok bele a dobozt, alul-felül 2-2 centit lógjon túl a peremen a sál.
6. Ragasztózzátok be a doboz belső peremét, nyomkodjátok rá a sálat és csipeszekkel rögzítsétek, míg megszárad. 


Jó minőségű stiftes ragasztó vagy folyékony is jó, ebben az esetben a mennyiséggel vigyázni kell. Ha túl sok, átüt az anyagon.



7. Az alját fércöltéssel húzzátok össze.


8. Tulajdonképpen kész is van, de ha szeretnénk szépen eldogozni az alját egy filckorongot felragasztva majd felvarrva eltakarhatjuk a sál szélét és a lukat. Ha vastag sálból dolgozunk, a filckorong már valószínűleg túl vastaggá teszi a doboz alját és nem fog szépen állni a talpán, de ezt ki kell próbálni.


Kész! Ha norvég a sálunk, lehet játszani azzal is, hol vágjuk el az anyagát. Ettől függően egészen más mintájú dobozt kaphatunk a minta függvényében.


S hogy miért gondolta a mi norvégunk, hogy számtalan alkalommal parádézhat majd? Mert mintája és színei erre predesztinálják. A szív-motívum remek Valentin- , születés- vagy névnapon, a piros árnyalatok és a hópehelyminta pedig az adventi és karácsonyi időszakhoz kötődnek. Így akár Luca-napon búzát is ültethetünk bele (persze pici cserepet helyezve a dobozba, egy réteg kavicsra állítva, hogy legyen hová elfolyni a felesleges víznek, és a cserép se legyen túl mélyen a dobozban), ami karácsonyra kizöldül, de cserepes virággal szép ajándék is lehet, finomságokkal töltve pedig édesszájúaknak kedveskedhetünk. 

Ésatöbbi ésatöbbi, nézzetek szét nálatok milyen körben kötött sálak lapulnak, és üljetek le ti is egy teára, hogy megbeszéljétek a lehetőségeket!

2012. március 27.

Norvégok vendégségben

Mi mással borítanánk be mostanság egy konzervdobozt, mint sállal? 


Ha kíváncsi vagy mit mesélnek norvég vendégeink (mi vállaljuk a  tolmács szerepét :-) , nézz be hozzánk holnap is! Az is kiderül majd, miért rajzoltunk füvet a dobozokba.

2012. március 26.

Három kismalac és a farkas

Vannak olyan időszakok, amikor több van a jóból, mint amennyi elfér a két kezünkben... A gyerek nem hajlandó napközben aludni, de fáradságból feje tetejére fordítja a lakást. Tele a pöcegödör, leszakad a redőny, határidős munka, egyszerre négy helyen kellene jelen lenni... Ez lehet nagyon frusztráló, de lehet nagyon vicces. Attól függ, honnan nézzük. Ilyenkor, persze, a túlélés a prioritás - és ki ne ismerne jobb túlélőket, mint a három kismalac? Ezeken a napokon is, amikor a világ feje tetejére áll - lehet alkotni. Sőt, olykor van erre a leginkább szükségünk...

Egyszerűen, vidáman, viccesen. Se idő, se türelem, se felszerelés nem kell hozzá, csak egy pár darab WC-papír guriga. A guriga tetejét nyomjuk be mindkét oldalról (lásd alábbi fotó) és majdnem készen is vagyunk. 


Hogy mi sül ki a gurigából már csak rajtunk múlik. Én (Rita) a vidám túlélést céloztam meg három kismalacnak álcázva a fáradságomat.  Fúj a szél vagy fúj a farkas: ők megoldják valahogy a helyzetet. A farkast meg munkára fogtam, hol fuvarozott, hol ebédet főzött, hol gyereknek mondott mesét... 




Igen, a felnőtteknek is jár a mese. Feldolgozni egy nehéz napot, mosolyt csalni az arcunkra, szürkülő órákat malacrózsaszínre vagy békazöldre festeni és farkast munkára fogni jó!

Vidám, dolgos, inspirációval teli és alkotó hetet mindenkinek!

2012. március 24.

A sálhegy meghódítása 2. - biciklis bokapánt

Egy ideje tart már a kerekezős szép idő, olyan szép, hogy sál sem kell a nyakunkba. Azért közös platformra lehet őket hozni ilyenkor is: a gyapjúsálat és a biciklit.
Nem kell egyéb, mint egy kis friss tavaszi bosszúság, amikor ráébred az ember, hogy azt a fránya bokapántot bizony tavaly óta nem varrta meg senki. Jobb esetben még akkor ráébred a hiányosságra, mielőtt kerékpárra pattan, rosszabb esetben csak akkor, amikor már a láncon citerázik a nadrágszára...én (Timi) így jártam. 


Gyors, hatékony és persze esztétikus megoldásra volt szükségem, így előrántottam egy filcesített sálat a fiókból:
- lenyisszantottam belőle két 34 X 3 centis csíkot, picit lekerekítettem a sarkokat 
- kb. 2 centire az egyik végétől gomblyukat metszettem bele
- felvettem a farmerom és hozzápróbáltam, hogy lássam hova varrjam a gombot
- felvarrtam a gombokat 
...és kész is lett. Nagyjából negyed órát vett igénybe, beleszámítva hogy kicsit hezitáltam a gomb kiválasztásánál ;-)


Holnap szép nap ígérkezik, elő a bringákkal! Program bőven lesz városszerte, a bicikliutak és -sávok pedig olyannyira elszaporodtak, hogy igazán kényelmes, költségkímélő és élvezetes a tekerés a fővárosban (is).
Arról nem is beszélve, hogy trendi biciklivel járni. És ha trendi, akkor az öltözékünkhöz, stílusunkhoz illő bokapánt is dukál! Erről hamarosan bővebben, mert nyitott szemmel járva (pardon, kerékpározva) a városban nem tudom nem észrevenni a különböző kétkerekű kasztokat. És mivel ilyen egyszerű egy bokapánt elkészítése, nem fogok tudni megállni egy darabnál!


2012. március 22.

Egy kötött sál útja

Sok, sok, sok évvel ezelőtti december volt. Lettországi télből még télebbi romániai télbe készültem. Egy szerelmi történet temetésére. Vagy, immár homokozósan fogalmazva, egy kapcsolat újraértelmezésére. Őszintén szólva nehezebb, mint a nejlonzacskó, kinyúlt póló vagy konzervdoboz újragondolása, de attól szép!
Lelkes is voltam, hisz arrafelé sosem jártam. Bevallom, kicsit féltem is. Teljesen egyedül, pár évvel a rendszerváltás után, két átszállás, három vonat, öt határ....Egy dolog biztos, az út hosszú lesz, a lelkiállapotom ingatag, valamivel el kell foglalni a kezem. Azt hiszem nincs jobb megoldás, mint a kötés...sál kötés. Kellően egyszerű, mégis kellően izgalmas tud lenni. Főleg, ha az életutunk egy szakaszát készülünk megkötni. 


Ez a sál valóban az a sál. Nagymamám által turkált fonalvégek és utazásom minden lelki rezdülése van benne. Életem két hete belesűrítve két méterbe. Hol külső, hol belső történések...majd egyszer elmesélem a dolgok láthatatlan oldalát, most viszont megmutatom hogy hatott egy-egy országhatár átlépése a sál színvilágára.


Még hazai pályán...Lettország, Litvánia...visszafogott földszínek, kopár téli erdők, téli hideg, otthoni meleg...


Lengyelország, nyolc óra várakozás Varsó központi pályaudvarán, idegen, hideg, kényelmetlen...


Valahol Magyarország és Románia között...közeledem a célhoz...a vonaton van társaságom, vidáman telik az idő...


És a fekete a színek között? Kis önsajnálat, végülis temetésre mentem. Eltemetni a nem túl régi szakítás maradványait. Helyén van a fekete...

Akkor, ott döbbentem rá, hogy a család, amelynél voltam nem románul, hanem valami számomra teljesen érthetetlen nyelven beszél. Kötöttem, szívtam magamba minden furcsa percet és kötöttem, szívtam Karpati nevezetű cigarettát és kötöttem, kötöttem, kötöttem. Eltelt a két hét, már konyhai szinten beszéltem románul (azt az érthetetlen nyelvet, amit magam körül hallottam még nem tudtam, hova tegyem, így feldolgozatlanul belekötöttem a sálba), hazaindultam és tovább kötöttem. Majd hazaérkeztem, leláncoltam, nyakam köré tekertem és folytattam az életemet. Az új sállal és mindennel, amit belekötöttem.

Nagyon szeretem ezt a sálat, tizensok évesen, foltozva...Egy ideje már nem hordom, csak van. A szinte más bolygóról származó nyelvnél már alig találok természetesebbet. Most azt érzem, elérkezett a pillanat, hogy a sálat történetével együtt újragondoljam, mássá alakítsam...vajon mi lesz belőle? Annyit elárulok, hogy még én sem tudom, de amint megtudom, Veletek is megosztom.

Találós kérdés: milyen nyelven beszéltek körülöttem?

2012. március 21.

A sálhegy meghódítása 1. - babasapka

Legelőször egy egyszerű és játékos ötletet mutatunk. Szó szerinti értelemben, hiszen ez a rongybaba igazi játék. Hogy ha ismét beköszönt a hideg ne fázzon a feje, készítettünk neki egy csinos sapkát. Természetesen nem másból , mint sálból, annak is a legvégéből. Ha akad a házunk táján körben kötött darab, akkor elég csak lenyisszantani a sál végét, picit visszahajtani a levágott szélt, és apró kézi öltésekkel rögzíteni. Ha  tetszik, akár hímzőfonallal, fércöltéssel. Ha pedig nagyon bomlós az anyaga, akkor pelenkaöltéssel végigvarrva a szélt (még visszahajtás előtt !) ez sem fog problémát okozni használat közben.


Kész is, viselje egészséggel az új tulajdonos!

a baba Csanaky-Brandhoffer Erika munkája

Hogy mi lett a sál többi részével? Hamarosan arra is fény derül!

2012. március 20.

Sálhegyek - tavaszi villámjátékkal

Talán nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk: a tavasz a naaaagy selejtezések, átrendezések, ki- és bepakolások, szortírozások, egyszóval a megújulás és a rendteremtés időszaka. 
Mihelyst elolvadt a hó, és alóla előbukkant a szemét és a piszok, úgy a tavaszi verőfényben házunk táján (no és persze bennünk magunkban is) néhány dologból hiányosság, vagy éppen többlet mutatkozik.

Hiányzik egy vidám, színes ruhadarab, amit a kabátot levetve viselhetnénk, egy-két virágláda az ablakból, kirándulások és piknikek a szabadban...
...és lomtalanításra vár a kamra, tele az előszoba kinőtt és kopott kabátokkal és csizmákkal, és hegyekben áll a sál. Amit ilyenkor, ha hirtelen beköszönt a jóidő, villámgyorsan bedob az ember lánya a szekrénybe: ne is lássa őszig!


Csakhogy a sálhegyek megoldást kínálnak tavaszi nyavalyáinkra is! Ki hinné... Mindössze pár perc szortírozás,  és  több legyet is ütöttünk egy csapásra: nem rámoljuk el a ránk törő pozitív pánikban azokat a darabokat, amiket évek óta nem hord senki, és alapanyaghoz is jutottunk. Igen, a megunt, kinőtt, divatjamúlt, kifakult, nemszeretem anyagú és egyéb rossz tulajdonságokkal rendelkező sál alapanyag!

A következő időszak, egészen április végéig (sok egyéb mellett) erről fog szólni. Hihetetlenül izgalmas, színes téma. Arra biztatunk, nézz szét a saját sálhegyed vidékén sőt, a barátok és rokonok szekrényébe is érdemes bekukkantanod, mert SOK, és még annál is több izgalmas projektet és ötlet hozunk majd a homokozóba.

Induljon a selejtezés és szortírozás! Ha végeztél, írd meg egy megjegyzésben, hány sáltól szabadítottad meg a szekrényed polcát és egy vicces grafikát küldünk cserébe, ami természetesen a sálakkal kapcsolatos!

Nincs semmi egyéb kritérium, csak hogy SÁL legyen :-)

Ha részt szeretnél venni a játékban, a megjegyzés után légy szíves küldj egy üres emailt a kreativhomokozo@gmail.com címre, az email tárgya sorba a SÁL feliratot írva, hogy tudjuk milyen címre menjen majd a kép!

2012. március 19.

Beszélgetünk: moziról, kismamaságról, magunkról és ajtókról

Egymással beszélgetünk. Szombat estére közös mozizást terveztünk be, mi és a fiúk, mármint a nagy fiúk. Afféle felnőtt este. A filmválasztást rám (Ritára) bízták. Megtisztelő és kockázatos vállalkozás...Miután elkészültem a hármas toplistával (tőlem szokatlan módon átnéztem a kritikusok véleményét, szinopszisokat, nézői visszajelzéseket) spontán módon egy negyedik opcióval rukkoltam elő. A legszebb dolog. Mármint ez volt a film címe...Alcím: intim és őszinte vallomás az anyaságról. Részletes ajánlót itt olvashattok. Az előzetest pedig ITT tudjátok megnézni.

A franciás eleganciával és könnyedséggel kezdődő film egy adott ponton levetette a humor védőpajzsát és a felszín karcolgatása után húsba vágó mélységek felé indult. A film bemerészkedett az anyaság olyan zugaiba, amelyekről nem illik beszélni. Átélni sem, hisz az anyaság csakis a legszebb dolog lehet, árnyoldalak nélkül. Azt hiszem, aki már átélte tudja, hogy fény árnyék nélkül nem létezik. Egyszerűen ellentmond a természet törvényeinek. Az árnyoldal akkor is létezik, ha letagadjuk...a film olyan témákat taglal, mint elhanyagoltság, magány, bezártság, kimerültség, eddigi értékek megkérdőjelezése és újak még-meg-nem-találása...erről beszélgetünk mi is.

kép INNEN
Habár a film egy fiatal pár családdá válásának bukkanóit és hajtűkanyarjait tárja elénk szokatlanul szókimondóan, nekem (Timinek) három lurkó világra hozatala után is érdekes, szórakoztató és egyben megrázó élmény volt a mozi. Hiába van tökéletesen tisztában az ember lánya az árnyékos oldallal is, hiába élt át maga is hasonlóan nehéz napokat és heteket (ó, netán hónapokat) mindezt a maga folyamatában végignézni, mintegy kívülről látva magunkat felkavaró...és egyben persze megnyugtató: hiszen ha valaki valahol messze készített egy filmet a mi problémánkról, akkor (hurrá!) az nyilvánvalóan nem csak a mi problémánk! 

És mégegy tanulság: nos, a humor sok nehézségen átsegít :-) 

Innen át is veszem a szót...igen, a humor ilyenkor nélkülözhetetlen. Hány meg hányszor rugaszkodtam el a humor ugródeszkán. Máris eszembe jutott egy olyan őszi nap, ami látszólag esélytelenül indult, folytatódott és talán be is fejeződött volna, hacsak abba nem hagyom az erőlködést és nem nevetek az egészen. Talán a nevetés is kévés lett volna. Megállítottam, szembenéztem vele, majd másképp éltem meg. Ugyanazt a színezőlapot más színekkel festettem ki. Így...a humor fontos, de eljön az a pillanat, amikor a humor kevés. Túl kell lépni rajta és szembe kell nézni a dolgokkal. Igényem van magán időre, igényem van felnőtt társaságra, igényem van új ismeretekre és igényem van arra, hogy azt, ami bennem van feldolgozzam és új formába öntsem. Erről beszél a film, és erről beszélünk mi is. Akár gyerekesen, akár gyerekek nélkül. Máris átcsúsztam egy nagyon fontos témába: mindenre és mindenkire jut belőlünk, de vajon nekünk is jut magunkból? Lelkiismeret furdalás nélkül, alanyi jogon töltünk-e magunkkal minőségi időt? Vagy futólag megivott kávéval továbblépünk a következő kötelességre? A hogyan itt nem egy technikai megoldás, hanem szemlélet. Elhinni, hogy fontos, és tenni érte. Nem könnyű. Nekem nem. De fontos, mert csak így tudok teljesen lenni, nem csak félig és kötelességből...

Mit is tudnék hozzátenni Rita szavaihoz? Talán csak annyit, hogy akár átéltétek már az anyává és családdá válás szépséges és korántsem könnyű folyamatát, akár még előtte álltok, feltétlenül nézzétek meg a filmet, mert minden érzelmi hullámmal együtt, amit közben átéltek majd a tudat: "nem vagyok kakukktojás" végtelenül vigasztaló. 


Véleményetekre is kíváncsiak vagyunk természetesen!

2012. március 14.

A boldogság kék madara...

...amire ilyenkor, tavaszváró sóvárgásaink idején mindennél jobban vágyunk. Tavasz is legyen, madárdal is, boldogság is, és persze sosem látott ruhában pompázzon franciás könnyedséggel, csak nekünk!
A tavaszi kirakatok, divatlapok mind-mind ezzel a vággyal telve, s az ígérettel: néhány új ruha és cipő birtokában miénk lesz a boldogság kék madara! 
Részben. 
Talán... 
Ha....
....ha nem a sült galambot várjuk tátott szájjal. Az nem az a madár. Tehetünk is valamit magunkért a várakozáson kívül. Illetve közben

Megnézetjük például, hogy hány pók költözött be télen a futócipőnkbe...és persze kinyithatjuk a ruhásszekrényt is (ha merjük)...

Mert bizony könnyen lehet, hogy szembesülnünk kell holmi hiányosságokkal a raktárkészletet illetően, hogy  ami tavaly jól állt és tetszett, abban most rémesen  festünk, és előfordulhat, hogy a tavaszi verőfényben kopottnak találtatik egy-két ruhadarab vagy cipő.

Mint ez a fehér topánka...


...amit kiselejtezni még kár lett volna. Különben is olyan, akár egy tiszta lap: csak festeni, rajzolni kell rá. Így esett, hogy a topánnal esti beszélgetésbe elegyedtem: kitettem az asztalra, időnként rápillantottam, ő  meg énrám, és  meséltünk egymásnak. Ő a vágyairól, én a lehetőségeiről..
Másnap pedig munkához láttunk. Először összefogtam a "haját" nehogy belelógjon a festékbe, majd leragasztottam a pereme alatti felületet (szigetelő szalag tökéletesen megfelel, nyúlik, jól követi az íveket, csak az éles kanyaroknál kellett több darabból szabni a takarást).

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Ezután jöhetett az akrilfesték: én az egyik kedvenc technikám, a nyomdázás mellett döntöttem. A perem lefestése után lehúztam a ragasztószalagot. A pöttyöket egy radíros végű ceruzával nyomdáztam. Egy keverőtálkában ecsettel elsimítunk némi festéket, és ebbe a nem túl vastag rétegbe nyomkodva-mártogatva visszük fel a festéket a radírra. Lehet játszani a halványabb és erősebb pöttyökkel: ha egy tunkolással 2-3 pöttyöt is készítünk, egyre halványuló mintát kapunk. A boldogság kék madarát saját készítésű nyomdával varázsoltam a cipőre. 

A kompozíció asszimetriát kívánt, így csak az egyiken kandikál. Hamarosan lesz majd szó arról is, hogyan, milyen irányelvek, érzések és egyebek mentén komponáljunk meg egy képet, táskát, bármit.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 
Nincs még saját nyomdád? Nincs más teendőd, mint feliratkozni Hírlevelünkre! A harmadik titkos tutorial a mi nyomdakészítési  titkainkba vezet majd be. 

Ami a cipők bélését illeti, mi nők legalább olyan fontosnak tartjuk a szép belső kialakítást, mint a külső dizájnt. Bár ebből semmi nem látszik a lábbeli viselése közben, ez cseppet sem befolyásol minket ebben az irracionális rajongásban. Sőt! Ez egyike titkos örömeinknek. 
A belső borítás legyen kényelmes, nedvszívó, harmonizáljon színben a külsővel, és ha valamilyen kedves, cuki, cool (vérmérséklet és cipőtípus függvénye) minta is végigvonul rajta, nos az álmaink netovábbja. Valljuk be: ilyen nem sok akad, vagy ha mégis, akkor elképesztő árakat képesek elkérni ezért a minden részletre kiterjedő dizájnért.

Jó hírünk van! Nem csak a cipő külső felújításának mikéntjét osztjuk meg veled, hanem a hozzá illő tökéletes belső elkészítését is. Érdekel? Van olyan cipőd,amit kívül-belül átalakítanál? Esetleg olyan, amely külleme megfelel, de a bélése kopott, elszíneződött, netán bőr bélése van és nem igazán kellemes viselet mezítláb?

Nincs más teendőd, mint feliratkozni Hírlevelünkre! A negyedik titkos tutorial ezt a tudást osztja meg Veled.




2012. március 13.

Egy csepp...alkotás, érzés, gondolkodás...egy csepp füzetdélután

Nem véletlenül választottunk első élő foglalkozásunk témájának a füzetkészítést. Amint kiderült, a füzet nem csak számunkra jelenti a kezdetet, új fejezetet, új lehetőséget, hanem mások olvasatában is ezek szinonimája. De ugorjuk vissza az elejére, jó?


Szombaton, március 10-én tartottuk az első Homokozó Klubot. Az alkotás, befelé tekintés és a belső tartalom külső formába öntésének folyamata már a bemutatkozásnál elkezdődött. A lényeg összesűrítése egy szóban bemutatkozáskor nagy örömünkre visszaköszönt, amikor két véletlen festékfolt továbbgondolásra került és négytagú család szimbólumává nőtte kimagát. Tessék? Milyen két festékfolt? Milyen család? Tudjátok, nem csak kicsi Gerda keze alatt születnek néha váratlan festékfoltok, velünk is megesik, a kérdés az, mit csinálunk velük. Néha a legjobb dolgok pont a váratlanságból születnek.


Át is adom a szót: "Meg kell mondanom, hogy egészen másra számítottam.  Arra készültem, hogy “csak” nyomdázni fogunk. Tetszett a bevezetés és az előadás és a  “csepp” tovább gondolása...". 
Egy csepp... mi minden nőhet ki belőle, és mi minden kinőtt. 


Aki már ismeri  a Kreatív Homokozót tudja, hogy minden eszközzel és minden szinten tudatosságra törekszünk. A szombat délután is erről szólt: tudatosítottuk az alkotás folyamatát, azt, hogyan alkotunk, milyen lehetőségek rejlenek benne. A kétkezi alkotáson kívül helyzetgyakorlatokat is segítségül hívtunk a kreativitás átéléséhez, és saját élményeken keresztül tapasztaltuk, hogy gyakorlat és elmélet kéz a kézben jár. De mielőtt megijednétek az "elmélet" szótól, gyorsan visszaadjuk a szót játszótársainknak:)

"Az elméleti része külön felüdülés volt, nekem sok újat is mondott, keretet adott neki. Az alkotás részét élveztem, és jólesett a sorvezetés."

"Nem vagyok elméleti ember, de a bevezető annyira tetszett, hogyha a tegnapi napon semmi más nem történt volna velem, már ezért megérte volna felkelnem!"


Hogy mi került ki a lányok kezei közül önmagáért beszél! Most csak egy egy részletet mutatunk meg belőle, hisz a füzettekké alakulás még folyamatban van, de nemsokára a kész füzetek is büszkén mosolyognak majd ránk itt a virtuális térben és persze élőben az alkotókra.  


Ami a programunk talán legfontosabb hozadéka, hogy mindannyiunkban elindult egy folyamat, az élmények, tapasztalatok, információ tovább dolgozik és beépül, ezáltal gazdagítva mindnyájunkat. Külön öröm, amikor ezt olvassuk: "...ma éjszaka felébredtem és rögtön 1-2 dolog eszembe jutott a nyomdával kapcsolatban... de ezek a gondolatok eddig tovább is álltak volna, ha a tegnapi nap nem lett volna... ma reggel azonban lejegyezhetnékem volt :)"

Sokunk életében lehet épp most, netán folyamatosan aktuális:
"A stressz kezek által való levezetése nálam most nagyon aktuális, így nem leszek rest, és ezentúl nem fogok kifogást keresni, hanem valóan nekilátok alkotni, földelni."

Magunk részéről meg szeretnénk köszönni minden résztvevőnek a nyitottságot, lelkesedését és azt a különleges színt, amit a délutánnak csak ők kölcsönözhettek. Hamarosan jelentkezünk az új programokkal és szeretettel várunk mindenkit, aki kedvet kapott a kreatív együttléthez és alkotáshoz!

2012. március 12.

Játsszuk azt...

Az összefoglalót holnapra tartogatjuk, de azt már ma megosztjuk Veletek, hogy nálunk (Timiéknél) mi minden történt, ami csak és kizárólag a szombat délutáni Homokozó Klubnak tudható be.
A dolog úgy kezdődött, hogy szombat délelőtt készülődtem: anyagokat válogattam, szabtam, fűrészeltem és csak hordtam és hordtam egy kupacba a kellékeket. Gerda, a négyéves lányom pedig mindenáron velem akart jönni. Mert jött a bátyja is, és mert a Híradó Kávézót ismeri és szereti, ráadásul tudja, hogy remek sütikből lehet válogatni... hát persze hogy jönni akart.
Nektek elöljáróban megsúgom, hogy készülünk gyerekbarát alkalmakkal is, amikor a mama vagy papa más felnőttekkel alkot, de a gyerekeknek sem kell otthon maradniuk. Erre majd még a közeljövőben visszatérünk! 

Vasárnap azonban mindenki úgy kelt, mintha az előző délután valami kitörölhetetlen nyomot hagyott volna benne.
A fiam azt mondta: szombaton inspirálódott (lám, lám, nem múlt el nyomtalanul az elméleti bevezető sem :-), és adjak neki anyagokat, mert ő most bohócot varr. És megvarrta. Gerda pedig felmászott mellém a konyhaasztalhoz:

- Most játsszuk azt, hogy ez a kávézó, én itt kávézom és közben pedig mindenféle érdekeset csinálunk! Én leszek ... (egy nevet mondott, akit az összejövetelről készült képeken mint régi személyes ismerősét felismert) - aztán határozottan az akrilfestékekre mutatott. 
Ennyire ott akart lenni szombaton...nem jöhetett, de annál lelkesebben eljátszotta...

Mit tehet ilyenkor az ember? Kitalál valami érdekeset! Kerestünk egy befőttes üveget, és amíg én játszottam a magam játékát (szerdán meg is mutatom), addig ő egy mécsestartót készített, amit majd az esti meséléskor meggyújtunk. 


Nagy műgonddal és elmélyülten dolgozott. Az én négyévesem igen magas igényeket támaszt nem csak másokkal, de magával szemben is, így folyton biztatni kell, ha nem sikerül elsőre vagy tökéletesen valami. Ha egy pötty összeér például, egy másikkal, megmutatni, hogy ebből is ki lehet hozni valami izgalmasat, és felül lehet írni a fejünkben élő terveket és koncepciót némi rögtönzéssel...ugye?


Színes, bensőséges és meleg. Ilyen volt a délutánunk. Nyomot hagyni másokban, a világban... erre vágyunk mind. 


2012. március 9.

A kreativitás póráza...kell neki?

Csinálnánk, de... amint hozzákezdenénk hirtelen semmi sem jut eszünkbe, vagy ha jut is, elbizonytalanodunk vajon jó lesz-e... Gondolom valamikor Te is találkoztál már azzal a bénító érzéssel, lefagyásszerű állapottal, amikor képtelen vagy alkotni. Ennek természetesen sok oka lehet, de az egyik legtipikusabb kreativitás visszatartó erő: az ELVÁRÁS.


Milyen elvárásokat szoktunk ilyenkor támasztani magunkkal szemben?
- elsőre sikerülnie kell 
- tökéletesnek kell lennie
- meg kell felelni (belső cenzúrának, saját vagy valaki más elképzeléseinek egy adott dologról, közízlésnek vagy egy adott csoport, illetve egyén ízlésének, stb.)
- nem hibázhatok

A kreativitás eleve egy nyitott állapotot feltételez, ami fogékonnyá tesz a belső és a külső világból érkező impulzusok iránt. Az elvárás irányította állapot egy zárt állapot. Kicsit olyan, mint amikor a ló fejére szemellenzőt tesznek, hogy ne lásson se jobbra, se balra. Csakhogy mi nem vagyunk lovak! Így a mi esetünkben az elvárás eleve determinál egy mozgási pályát és kizárja azokat a bennünk és körülöttünk lévő lehetőségeket, amelyekből inspirációt, ötletet, lendületet és erőt tudnánk meríteni.

Példa kedvéért nézzük mi történik, ha az az elvárás önmagunkkal szemben, hogy nem hibázhatunk. Nekem ez a kedvencem, sok mindenről voltam képes lemondani a nem-hibázás jegyében. Érdekes módon, miközben teljesen rendben voltam azzal, hogy valaki más hibázik, saját magammal szemben teljesen elképzelhetetlen volt, hogy hibázzak...


...ha félünk hibázni, csak biztonságos pályán mozgunk, avagy ismételjük önmagunkat


...ha mégis nekilátunk valami új kipróbálásának, nem vállaljuk ezt fel teljesen, nem merjük átadni magukat a folyamatnak


...rendszerint megfosztjuk magunkat az értékes visszajelzésektől, így a fejlődési lehetőségektől is


...erőtlenné válunk, hisz az alkotóerő helyét félelmek foglalják el


...és ha mindemellett mégis sikerül hibázni, gyomorgörccsel az gondoljuk, hogy inkább nyelje el a föld, minthogy ezzel kelljen szembenézni. Legrosszabb esetben örökké lemondunk az újabb próbálkozástól.

Ezzel röviden bepillantottunk az elvárások birodalmába és résnyire nyitottuk a kaput, hogy a későbbiekben alaposan körbejárjuk a témát. Az elvárásokkal számtalan módon találkozunk, így mindenki maga vérmérséklete alapján reagál rájuk. Abban, viszont biztosak lehetünk, hogy a kreativitásra nézve az elvárás olyan, mint a póráz. Abból a szögesdrótos fajtából...

Szükséges-e a kreativitást, az alkotóerőt pórázon tartani? Szerinted? Hogyan ismerjük fel az elvárás pórázát? És mit csináljunk, ha felismertük? Ezen a gondolatsoron haladunk végig elkövetkező hetekben - egészen a megoldásokig.  Oszd meg velünk Te is a meglátásaidat, gondolataidat és kérdéseidet a témában! 

2012. március 8.

3ujjas kesztyű (dizájn csütörtök - amikor a terv csütörtököt mond...)

Hogy mi is a dizájn csütörtök? Egy nap, ami a csütörtököt mondott terveké. Mert akár bevalljuk, akár nem, vannak kudarcaink, hamvába holt ötleteink és félresikerült munkáink. Mi bevalljuk :-)
Fogadjátok szeretettel immár a másodikat! Az elsőt a véres muffinról ITT olvashatjátok.

-----------------------------------------------------------

Ha láttok egy 3ujjas kesztyűt, mire gondoltok?
Favágóé.
És ha azt mondom, ez a 4éves lányomé, és nem is 3, hanem 8 ujjas?
Számoljunk egy kicsit. A jobb kezén van 5 ujja, és a bal kezén 3. Úgy értem, ami kesztyűileg számításba vehető. Amióta beállt a hideg, folyamatosan abba a problémába ütközünk, hogy oviba jövet-menet cumózni szeretne. Jobban fogynak úgy a méterek, mert szó mi szó, az ovi nincs közel.
Egyik reggel, miután már 3X húztam le és fel a bal kesztyűjét, azt találtam neki mondani, hogy bizony én levágom annak a kesztyűnek a középső két ujját. Ő jót vihorászott, én viszont halálosan komolyan gondoltam.


Otthon aztán elő az ollót és nyissz! Elmetéltem az ujjacskákat a tövénél. Gondosan felszedegettem a szemeket és elvarrtam, és nagyon elégedett voltam magammal.
Reggel aztán diadalmas mosoly kíséretében húztam a kezére, és a hatás nem maradt el - csak éppen egészen más volt, mint amit vártam. Elfintorodott és lehúzta, majd el is hajította. Nem tetszett neki, ahogy a megmaradt ujjak és rajtuk a kesztyű anyaga az arcához ér...
Kész. Ennyi volt. Hamar véget ért a 3 ujjas kesztyű karrierje, pedig biztosra vettem, hogy EZ az évszázad ötlete :-)

2012. március 6.

Neked már van?

Mármint saját nyomdád. Még nincs? Szeretnél egyet? Vagy többet? Gyere el szombaton délután a Híradó Kávézóba, ahol az egyik téma a nyomdakészítés lesz. Ugyan füzetborítókat készítünk majd velük, de semmi akadálya, hogy a frissen készült nyomdákkal otthon akár  a tükörkeretre is készíts velük egy komplett mesét :-)
Részletek ITT


2012. március 5.

PP3, avagy addig nyújtózkodj...

...ameddig a pizsamád ér. Ez bizony sokunk előtt ismert probléma. Mert a kölkök csak nőnek és nőnek, a pizsamák meg nem. Pedig akár ezt is elvárhatjuk tőlük! Úgy bizony, mert semmi sem lehetetlen :-)


Mivel nem mondhatjuk szegény gyerekecskénknek, hogy ugyan húzd már be egy kicsit a kezed, hát  kérjük meg a pizsamát, hogy nyújtsa ki az ujját és a szárát!
S ha elég szépen kérjük, egész biztosan nem fog nemet mondani :-)
Lássuk, hogyan udvarolhatjuk ki belőle ezt a mutatványt!

Amire szükségünk lesz:
- cérna, hímzőfonal, tű, éles olló
- kimustrált pamutpulóver vagy póló passzéi, ujj- és derékvégei
- kalapgumi
- esetleg némi csipkemaradék

A folyamat igen egyszerű, ha volt már a kezedben valaha tű és cérna menni fog ;-) Ha sikerült méretben nagyjából megfelelő toldalékot találni, levágjuk és egyszerűen megtoldjuk, kipótoljuk velük a rövid részeket. Legalább 1 centis ráhagyással dolgoztam, mert a toldás széleit nem tisztáztam el. Az ujjak és a bokák nem mindig fértek be a varrógép alá, így kézzel öltögettem fel, ahol a derekát is toldottam, ott varrógéppel varrtam a gyorsaság miatt. A pöttyös nagyon bő szárú volt, így a toldásnál a régi nadrágvégbe vékony kalapgumit fűztem, hogy szebben álljon.
Ha szükséges, derékpasszéból is varrhatunk szára végét, mint azt a bordó pizsinél tettem (sajnos egy pulóvernek csak két ujja van :-) , és ha a derékbőség nem stimmel, akár be is varrhatunk belőle, hogy szépen illeszkedjen.


Számtalan variáció képzelhető el, és persze a végeredményt nagyban befolyásolja, hogy milyen használaton kívüli, kinőtt, egyszóval jobb sorsát váró pólók és pulóverek lapulnak a szekrény mélyén.


Ugye kedvet kaptatok ti is egy kis ruhaátalakításhoz?

2012. március 4.

Betű, betű...

Igen, mi komolyan gondoljuk, hogy az írás fontos! Ennek a mai ráérős vasárnapon nyomatékot is adnánk az alábbi körömlakk elkészítésével, csak sajnos egyikünk sem festi-díszíti a körmeit :-) De ha Te használsz körömlakkot, és elég merész is vagy, semmi se tartson vissza az elkészítésétől!



2012. március 2.

Élő, közös homokozás!!!!!!!!!!

Még van 5 helyünk a Homokozó Klub első összejövetelére! 
Velünk tartasz? 

Kávézással és sütizéssel egybekötött kreatív délután, ahol kreativitásfejlesztő gyakorlatok közepette közösen készítünk nyomdákat, és együtt alkotunk füzetborítókat.

A program nem titkolt célja, hogy személyes ismeretségek is szövődhessenek. Mert ugyan mind a nyomda (http://homokreativ.blogspot.com/p/hirlevel.html), mind a füzetborító (http://skfuzet.blogspot.com) készítésének elkészítettük már az online elérhető változatát, a személyes kapcsolatok fontosságában mindenekfelett hiszünk. Céljaink között egyaránt szerepel online és offline közösség kialakítása. 

Ha csak kacsintgatsz még a szellemi és kétkezi kreatív életforma felé, akkor is itt a helyed, hiszen a Homokozóban egyaránt gondolunk a tapasztaltakra és az előzetes ismeretek nélkül érkezőkre. A nyomda- és füzetborító készítés különösképp ideális terep mindenki számára, hiszen egy borító számtalan módon díszíthető, alakítható: mindenki saját aktuális tudása vagy bátorsága szerint készítheti el a saját verzióját.

Mit viszel haza?

Saját készítésű nyomdákat, és egy vagy akár több kész, profin bekötött füzetet. A füzetborítókat a helyszínen készítjük, és kb. 2 hét múlva juttatjuk vissza a kész füzeteket. Előre megbeszélt helyen vagy postán is kérheted. 
És természetesen a tiéd lesz a délután vidámsága, tapasztalata, a közös alkotás öröme! 

Hol lesz?

Budapest szívében, a Blaha Lujza tértől egy saroknyira: a Dohány utca és a körút sarkán, a New York Kávéházzal szemközt található

Híradó Kávézóban (Erzsébet körút 13.) 


A kávézó sok szempontból illeszkedik a Kreatív Homokozó gondolatvilágához: nem csupán a dizájn és annak kivitelezése készült újrahasznosított anyagokból, saját ötletek és közös munka eredményeként, de a hely maga is remek példája annak, hogyan gondolható és hasznosítható újra, újszerűen egy korábban egész más köntösben, más célokat szolgáló helyiség. Ez a kávézó ugyanis korábban moziként szolgált hosszú évtizedeken keresztül. 

A kávézó ezen a dálutánon csak és kizárólag minket vár, így némi nagyzolással azt is mondhatnánk: a rendezvény zártkörű lesz:-)
Az étlap, amit személyes tapasztalataink alapján is szívből ajánlunk:
   

 -------------------------------------------------------------


 -------------------------------------------------------------


Sőt, ha sikerül egymás között megbeszélnünk, a házi készítésű süti olyan lesz, amilyet mi kérünk! A lehetőségekről később :-)


Kit várunk?

Mindenkit, aki kedvet érez egy kis játékhoz, nyomda- és füzetborító készítéshez, egy közös délutánhoz, finom kávékhoz és sütikhez!
Neked szól a program, ha szeretnél...

- elsajátítani olyan gyakorlatokat, amelyekkel bármikor kapcsolatba kerülsz      kreativitásoddal és önmagaddal
- elsajátítani a nyomdakészítés fortélyait
- elkészíteni saját egyedi füzetedet (vagy esetleg egyedi füzetet ajándékba),
- egy délutánt alkotó közösségben tölteni
- új embereket megismerni
- megajándékozni magadat (vagy mást) pár óra alkotó feltöltődéssel
Előzetes képzettség, tudás nem szükséges, csak a lelkesedés és kíváncsiság az, amit hoznod kell :-)
Itt sajnos nem lesz módunk gyerekeket is fogadni, így most csak felnőttekre számítunk.

Mit kell hoznod?

Mint azt előbb említettük, a lelkesedésen és kíváncsiságon kívül semmi sem szükséges, de ha szeretnél saját alapanyagból dolgozni, arra is van lehetőség. Sőt, ha igazán személyes borítót szeretnél, mindeképpen jó, ha te választod ki és hozod magaddal a textilt (méreteket a jelentkezőknek később küldünk).

Egy írószerszámot is dobj a táskádba!

Mikor lesz?

Március 10-én, szombaton 14-17 óráig (így ha pici gyereked van, egy kibővített alvásidő alatt alkothatsz és töltődhetsz nyugodtan).

Mennyibe kerül?
          Már csak 5 szabad hely maradt, így sajnos csak az első 5 jelentkezőt tudjuk fogadni március 10-én.

- az összes szükséges alapanyag rendelkezésedre áll
- a füzetborítód 2 héten belül füzetté kötve, profi kivitelben kapod kézhez
- emailben elküldjük a füzetborító készítésének teljes online anyagát

ITT jelentkezhetsz:  


Szeretettel várunk személyesen is, üdvözlettel Rita és Timi