3ujjas kesztyű (dizájn csütörtök - amikor a terv csütörtököt mond...)

Hogy mi is a dizájn csütörtök? Egy nap, ami a csütörtököt mondott terveké. Mert akár bevalljuk, akár nem, vannak kudarcaink, hamvába holt ötleteink és félresikerült munkáink. Mi bevalljuk :-)

Fogadjátok szeretettel immár a másodikat! Az elsőt a véres muffinról ITT olvashatjátok.

-----------------------------------------------------------

Ha láttok egy 3ujjas kesztyűt, mire gondoltok?

Favágóé.

És ha azt mondom, ez a 4éves lányomé, és nem is 3, hanem 8 ujjas?

Számoljunk egy kicsit. A jobb kezén van 5 ujja, és a bal kezén 3. Úgy értem, ami kesztyűileg számításba vehető. Amióta beállt a hideg, folyamatosan abba a problémába ütközünk, hogy oviba jövet-menet cumózni szeretne. Jobban fogynak úgy a méterek, mert szó mi szó, az ovi nincs közel.

Egyik reggel, miután már 3X húztam le és fel a bal kesztyűjét, azt találtam neki mondani, hogy bizony én levágom annak a kesztyűnek a középső két ujját. Ő jót vihorászott, én viszont halálosan komolyan gondoltam.

Otthon aztán elő az ollót és nyissz! Elmetéltem az ujjacskákat a tövénél. Gondosan felszedegettem a szemeket és elvarrtam, és nagyon elégedett voltam magammal.

Reggel aztán diadalmas mosoly kíséretében húztam a kezére, és a hatás nem maradt el - csak éppen egészen más volt, mint amit vártam. Elfintorodott és lehúzta, majd el is hajította. Nem tetszett neki, ahogy a megmaradt ujjak és rajtuk a kesztyű anyaga az arcához ér...

Kész. Ennyi volt. Hamar véget ért a 3 ujjas kesztyű karrierje, pedig biztosra vettem, hogy EZ az évszázad ötlete :-)

Dizájn csütörtök - amikor a dizájn csütörtököt mond

Veletek is előfordul, hogy valamit kifundáltok, elterveztek, szépen kigondoljátok a hogyant s a mikéntet, aztán  mégsem egészen úgy sikerül? Vagy egyáltalán nem sikerül... Na, ilyenkor van csak igazán szükség a kreativitásra!

Úgy döntöttünk, hogy megmutatjuk: mi sem vagyunk tökéletesek :-) De nem ám! És ezt bevallani nem szégyen. 

Elsőként a konyhából hozok példát (ezúttal én, Timi). Nem, nem fogunk gasztrobloggá alakulni, pusztán azt szeretném bemutatni, hogy a kreativitás nem az ollónál és a tűnél, még csak nem is a nejlonzacskóknál kezdődik. Elég csak egy mezei sütés-főzés, ahol bebizonyíthatjuk: a kreativitásnak nincsenek határai, és még a kudarctól is megmenekülhetünk, ha  vesszük a bátorságot defektjeink effekté alakításához.

A minap elhatároztam, hogy hegedűs tanítványaim félévzáró hangversenyére sütök egy adag muffint. Szépen elterveztem, hogy diót aprítok a tésztájába, a tetejére pedig citromos cukormázat csurgatok egy csepp piros pöttyel a közepébe, amiből aztán egy fogpiszkálóval piros szárakat húzok, így alakítva ki egy-egy hangjegyet. Végiggondolt, alapos tervezés, nemde?

Egyetlen dolgot hagytam számításon kívül: a muffin teteje olyan púpos lesz, mint a tanúhegyek a Balaton-felvidéken. Annak rendje s módja szerint le is csurgott a piros pöttyöcském a hegy oldalán, még mielőtt szárakat húzhattam volna neki. Ha már lúd, legyen kövér, jól meghúzgáltam a fogpiszkálóval: legalább tarka legyen. Nos, a végeredmény inkább hasonlított egy vámpírlakomára, mint guszta süteményre. Biztosra vettem, hogy a lányok finnyogni fognak, a fiúk meg a vér képzetétől megittasulva idétlen heccelődésbe kezdenek majd, az ünnepélyes hangulat pedig odavész.

A dizájn csütörtököt mondott. És itt lépett színre a defektből effekt kommandó. Olló, fogpiszkáló, ragasztó és piros filctoll elő, 5 perc múlva pedig már ott díszelgett minden muffin tetején egy pici papírzászló hangjeggyel a közepén. A gyerekeknek nagyon tetszett az alkalomhoz illő különleges zászló, s ez (meg a süti zamata :-) olyannyira  lekötötte figyelmüket, hogy a véres valóságot észre sem vették. Pillanatok alatt elfogyott, még időm sem maradt lefényképezni a felzászlózott finomságokat.

Kíváncsiak vagytok, milyen más terveink mondtak csütörtököt ?