Csendélet bodzával, avagy ismeretlen vizeken

A házunkkal szemben van egy bodzabokor. Nem elég öko, hogy lekvárral próbálkozzak, de kitartóan szemez velem és csak úgy kéri, hogy részese lehessen valamelyik utca túloldalon zajló kísérletben. Azt hiszem eljött az ideje...

És akkor jöjjön a kísérlet! Elő a pamuttal, ecettel, nagy lábassal, és persze bodzával! Erről eszembe jut: egyszer egy szülinapi csokorba belefűztem bodzát, nagyon jól mutatott....de...de amihez csak hozzányúlt, mindenütt látványos nyomokat hagyott. Bizony, ugyanabból a bokorból szedtem akkor is:) Ja, a kísérlet: 

1) első lépésként csináljuk egy csendéletet és fotózzuk le. Valahogy így...

2) Jöhet a festés! Jaj, ne a csendéletet fessük, hanem az anyagot! Hogy az anyag jobban felszívja a festéket, az anyagot ecettel meglocsoltam. Majd elkezdtem kiteríteni a bogyókat. Valahogy így...

3) Egy jó bodzának menta sem árt! A színhez nem sokat ad hozzá, de az illat nagyon jó lesz:)

4) Itt a látványos része véget ért... hajtsuk össze az anyagot és tekerjük össze. És most jön egy kis türelmi gyakorlat, hagyjuk kicsit állni. Lehetőleg távol a szemektől, mert a látvány nem bizalomgerjesztő...

És itt az igazság pillanata...elkészült a következő füzethez való anyag!

Aki kíváncsi a korábbi növényfestési kísérleteinkre, böngéssze itt:

-Timi összegyűjtött növényfestési remekművei

-Rita komposztfestési kísérlete, inkább szellemi, mint kétkezi:)

Aki fejét adná egy saját füzet elkészítésre (bizony, jön a szeptember és nincs szeptember új füzet nélkül!)

katt IDE!

Kupaktanács - tanácsok a szünidőre

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vakáció, s volt két kicsi gyermek meg az ő anyukájuk (Timi). Igen-igen sok időt töltöttek együtt azon a nyáron, egész pontosan az egész szünidőt. Mit volt mit tenni, ki kellett találni minden napra valami remek időtöltést.

Ismerős helyzet? Az érintett résztvevők száma változhat ugyan, de a fogas kérdés: MIT CSINÁLJUNK MA? bizonyára minden családban előkerült már. Ha az átlagosnál több időt tölthetünk együtt, felmerülhet a több nap mint kolbász helyett a több nap mint program dilemmája, és könnyen vitába torkollhat az ötletelés is: nehéz minden igénynek megfelelni.

Erre a helyzetre kínál megoldást egy pofonegyszerű, ingyenes és természetesen kreatív ötlet.

Tartsunk kupaktanácsot!

Mielőtt azonban elmerülnénk a részletekben, felteszem a kérdést: tudod, mi a kupaktanács? És vajon milyen kupak is volt eredetileg az a kupak?

Hogy milyen egy kupaktanács, az közismert: fontoskodó, jelentéktelen tanácskozás.

És a kupak? Mint tudjátok, sok-sok évtizeddel ezelőtt a férfiak pipáztak, tanácskozás közben szinte kötelezően. Az a bizonyos elnevezésbeli kupak pedig a pipakupak :-)

Vajon milyen a mi kupakunk? Kíváncsi vagy már? Nem más, mint műanyag üdítős kupak! 

Lássuk, hogyan zajlik egy mai kupaktanács!
Először minden résztvevő választ magának egy kupakot. Ki-ki kerít egy alkoholos filctollat, akrilfestéket és ecsetet vérmérséklete szerint, és elkészíti a saját, személyre szabott, senki máséval össze nem téveszthető kupakját. Kigondol neki egy rejtekhelyet. Figyelem, ez fontos! A lényeg a részletekben rejlik. A kölköcskék szeretik a titkokat :-)

Ettől fogva minden reggel úgy indul, hogy TITOKBAN előveszitek a kupakokat a TITKOS rejtekhelyről, majd leültök körben a szőnyeg közepére és kiteszitek középre a kupakokat. Ez a beugró. A kupaktanácsban csak az vehet részt, aki tagja a tanácsnak, azaz van kupakja!  Nagyon kell vigyáznia mindenkinek, nehogy elveszítse a nyár során a saját kupakját. Ezt rettentő komolyan veszik a kicsik, ezektől az apróságoktól lesz mégis súlya a kupaktanácsnak.

A kupaktanács minden reggel megvitatja, hogy az adott napon, az aktuális időjárási viszonyok mellet mi legyen a napi program.
Ha kellően nagy feneket kerítünk a folyamatnak, a gyerekek felelős résztvevőként viselkednek, hajlandók olyan kompromisszumokra és engedményekre, amelyeket egyéb körülmények között nem tennének meg. A közös élményről nem is szólva!

A mi kupakjaink 8 év eltelte után, megváltozott körülményeink és a család átalakulása és kibővülése ellenére is megvannak, s bár már nem használjuk őket, időnként elővesszük a titkos rejtekhelyről és nosztalgiázunk kicsit :-)

Mindent kétszer mond, mindent kétszer mond?

Örömmel jelentjük, hogy advent alkalmából újrahasznosítjuk önmagunkat is, és útjára bocsátjuk a Hogy volt! rovatot.

Miután a külön-külön megélt virtuális életünk hosszú és eseménydús utat tudhat maga mögött (Rita tiltakozott, saját bevallása szerint ő még webszűznek számít :-), bizony sokszor előfordul, hogy egy-egy érdekes bejegyzésért igen sokat kellene visszaolvasnia az újonnan érkezőnek. Így született a Hogy volt! ötlete: korábban már közzétett bejegyzéseket emelünk át személyes blogjainkból ide, a Kreatív Homokozóba. Olyan bejegyzéseket, melyek itt, ebben az új megvilágításban is megállják a helyüket, és a Ti érdeklődésetekre is számot tarthatnak.

Elsőként természetesen karácsonyos témával készültünk, mégpedig az utolsó pillanatokra valóval. És ha Újrakarácsony, hát újrahasznossal. Újrahasznos ajándékkísérő kártyákkal.

A hozzávalók :

- egy csomag tápszer vagy 2 kávé csomagolóanyaga

- dekoratív, mutatós belsejű kartondoboz

- olló (netán vágólap és kiszuperált körkés)

- extravékony lakkfilc

- ár

- és ami a képről lemaradt: toll, alkoholos filc, erős ragasztó

Az egyik zacskót jól összegyűrögettem, a másikkal óvatosan bántam hogy szép sima maradjon.

Kb. 7X9-es téglalapokat szabtam a kartonból, a fennmaradó részekből néhány keskenyebbet. Egy maradék darab visszájára fenyőfákat rajzoltam, kicsiket, 3-4 centiseket.

5X5 centis négyzeteket vágtam mindkét zacskóból. A gyűröttből egy nagyobb darabra fenyőfákat rajzoltam az alkoholos filccel, kb.4-5 centiseket.

Ezzel az előkészületek meg is volnának.

A sima négyzetek hátuljára tollal jó erősen, többször áthúzva egy-egy vonalat, képet rajzolunk. A fonák oldal mattabb, fehéresebb árnyalat, ott a műanyag erősítés. Ez jól nyúlik, így könnyű domborítani.

Árral vagy más hegyes valamivel megbökdöshetjük, ez lesz a hóesés. Technokollal (stiftes gyenge hozzá) felragasztjuk a képet a kartonra, kicsit dekoráljuk, feliratozzuk a lakkfilccel, és kész is.

A gyűrtből kivágott fenyőfákat is felragasztjuk egy-egy keskenyebb kartonra. Csak a törzse mentén ragasztóztam, így biztos nem kenődik el, kicsit kócos is lesz, térbli, nem tesz rosszat neki.

Végül a gyűrt négyzetekre kerülnek a kis kartonfenyők, a többi ugyanúgy megy, mint a többinél.