A takarómező virágai 1.

Induljon a virágkészítés! Ha még nem olvastad felhívásunkat, klikk IDE, olvasd el és csatlakozz egyre bővülő csapatunkhoz!
Előttünk a nyár. Ez jó hír, de nagyon résen kell lenni, mert kb. két szempillantás alatt a hátunk mögé kerül. 

Elő tehát a kötő-horgoló-varrótűket, és lássunk neki! Bizonyára sokaknak van jól bevált technikája, friss ötlete. És talán akadnak, akik kipróbálnának valami újat, vagy még nem döntötték el milyen virágot készítenek, esetleg még sosem csináltak hasonlót.

Nekik szól most induló összeállításunk, amiben nagyon sokféle virágkészítési módot mutatunk majd be. 

Elsőnek egy egyszerű de nagyszerű megoldást választottunk.

Hozzávalók:
- textilmaradékok
- egy oldalon ragadó  vetex
- ceruza, pohár, olló, színes cérna (tű vagy varrógép)

1. Egy darabka vászonra felvasaljuk a vetexet, egy poharat ráborítunk, körberajzoljuk, kivágjuk.
2. Egy másik darabka vászonból kivágjuk a virágot, egy harmadikból a közepét.
3. Egy leheletnyi (tényleg csak itt-ott egy egészen pici) stiftes ragasztó segítségével ideiglenesen rögzítjük az elemeket.
4. Tű és cérna vagy varrógép segítségével körbevarrjuk a virág szirmait és közepét.

KÉSZ! 

Tekerjünk hátrafelé!

Te próbáltad már? Nem lehet könnyű... bevallom, én (Timi) tekerni előre szoktam, hátrafelé esetleg a nyakamat, de a biciklit szigorúan előre!

Itt és most a sorrendiséget tekerjük majd visszafelé. A sorrendet, ami az én fejemben él már egy ideje, mivel volt egy koncepcióm, hogyan szeretnék írni a városi bicajozásról. 

Igen ám, de az eső és a férjem együttállása az udvarunkban tálcán kínálta a lehetőséget: kezdjük a végén!

A végén, hiszen eredetileg úgy képzeltem: a poszt és a tutorial a bicikliskosár újrahasznos esőkabátjáról a sorozat záróakkordja lesz majd, hiszen ki az a bolond, aki azzal kezdi, hogy szakadó esőben tekerésszen? Annyival jobb lett volna az elméleti megfigyeléseimet monitorra vetni, írni egy-két gyakorlatias posztot, s amikor már minden olvasónk biciklin rója az utcákat és fanatikus kétkerekű, akkor beszélni csak arról az eshetőségről, hogy bizony néha megázik a biciklista...

De az eső hazafelé a nyakamba szakadt, Gerdapapa pedig kaján vigyorral örökítette meg az emeleti ablakból, amint csurom vizesen megérkezem :-)

Aki tekert már esőben, tudja, hogy egy esőkabát sem védi meg az ember lányát teljes mértékben a víztől. Ami kilóg, az bizony csurig ázik. No és a csini fonott kosár a bringa kormányán? Annak bizony teljesen száraz maradt a tartalma. A mai poszt tárgya, hogy leleplezzem a titkot: miként lehetséges ez!

Természetesen esőkabátra volt szüksége, akárcsak nekem. Az alapanyag kínálkozott, épp leselejteztem a fiam kopott-kinőtt, vízhatlan téli dzsekijét. Az, hogy a hátából szabom a legnagyobb felületet, a sapka tetejét , az magától értetődött. A peremhez a deréktáji hófogó tűnt alkalmasnak: gumírozott, komplett, patentokkal ellátott záródással. 

Először a varrások mellett szétvágtam a kabátot: a felső vízhatlan rétegre volt szükségem.  

A visszájával felfelé kiterítettem a kabát hátának anyagát, ráborítottam a kosarat és körberajzoltam, majd kb. egy centis ráhagyással kiszabtam.

Kivágtam a kabátból a hófogót, és reménykedtem, hogy passzolni fog a hossza. Passzolt :-) Akkor sincs tragédia, ha bővebb vagy szűkebb. Ha bő, ki kell vágni valahol a közepe táján belőle és újra összevarrni. Ha szűk, akkor pedig jöhet a toldás a kabát anyagából. 

Színre színt borítva sűrűn összetűztem a tetejét a hófogóval (amit összepatentoltam előtte) , majd egyenes öltéssel, géppel körbevarrtam.

Kifordítottam, ráhúztam a kosárra, és akkor vettem észre, hogy néhány eredetileg fogalmam sincs milyen célt szolgáló kis patentos heveder pont a megfelelő helyen fityeg: ha épp nem hirtelen szakad rám az ég és van időm, továbbá kedvem bíbelődni velük, még az orkán erejű szél sem fogja letépni a bringáról a kosaram (ellentétben velem :-)

Természetesen ez utóbbi extra nélkül is remekül szolgál a zuhanysapka. A kosár belsejében egy (használaton kívül) kicsire csomagolható szatyorba szoktam tenni a holmim, aminek megkötöm a füleit: nem repül ki semmi egy bukkanónál. 

Összefoglalva: kreatív, zöld, környezettudatos, újrahasznos, személyre szabott, akárcsak maga a Kreatív Homokozó :-D

A folytatásban pedig áttekintjük majd a városi bringázás előnyeit.

Még egy nap...

...és gyereknap! Süt a nap, csicseregnek a madarak, világ minden színében pompáznak a virágok és táncolnak a pillangók. Nem is szaporítom a szót, a látvány magáért beszél...

Naná, hogy kis és nagy gyerekeknek a zöldben a helye! Játsszunk, nézzünk, fedezzünk fel...ilyenkor a kicsi mancsok szívesen leszednék, elkapnák, hazavinnék az élményt. Legyen! Szemünkkel fotózzuk le, majd miután fáradtan hazaértünk, beszeljük át és készítsük el. Így a virág és a pillangó a réten is maradtak, meg haza is jöttek.

Elkészítési fortélyokat is adunk hozzá: végy egy WC gurigát, és csapd össze a két tenyered között (jó hangosan:) - nekem ez a kedvenc részem). Majd az összelapított gurigát vágd félbe, aztán mindkét felet még egyszer felezd el. Kedved szerint rendezd el a kis cseppecskéket az asztalon, amíg olyan formát kapsz, ami tetszik. Aztán ragasszuk össze a találkozási pontokat, majd csippentsük össze és hagyjuk megszáradni. 10-20 perc múlva szedjük le a csipeszeket, és kedvünkre festhetjük vagy másképp díszíthetjük az alkotásainkat.

Mi egy stoppoló tű segítségével átszúrtuk, fonalra fűztük és fellógattuk az ablakra. 

Próbáljátok ki, nagyon egyszerű, mókás és látványos. A gyerekek értékelni fogják az EGYÜTTlétet, EGYÜTTalkotást és a remek gyereknapi élményt is!

Csak egy ablakpárkányod van? Színezd ki!

Konzervdobozok. Igyekszik az ember lánya, hogy sok-sok friss kerüljön az asztalra, ám valljuk be: kikerülhetetlen némi konzervféle használata. Nálunk (Timiéknél) a darabolt paradicsom tartozik ebbe a kategóriába. Imádjuk a paradicsomlevest, télen is :-)

Nos, lássuk mit kezdhetünk a felhalmozódott dobozokkal? Nemrég néhány sállal bevont darabot mutattunk már, most viszont jöjjön valami nagyon színes, nagyon tavaszi! 

Indul a balkonszezon, és azok is szeretnének az ablakpárkányra kiültetni némi zöldet, akiknek nemhogy kertjük, de erkélyük sincs. Találtunk egy remek, sokféleképpen variálható megoldást, ami könnyen megvalósítható, a végeredmény összképét és hangulatát pedig kedvünk szerint módosíthatjuk.

Emlékeztek a március 15-én mutatott dobozokra? Most megmutatjuk, hogyan készült!

Az alapötletre ITT és ITT bukkantunk. 

A lényege, hogy mielőtt lefestenénk a kiszemelt tárgyat, tetszőleges mintázatokat alakítsunk ki a felületén valamilyen sűrű ragasztófélével. Ehhez használhatunk akár ragasztópisztolyt is, vagy direkt hobbicélokra kifejlesztett tubusos 3D festékekkel is.

Nálunk épp akadt itthon egy kis maradék (Pebeo Touch Deco) , így ezt örömmel alkalmaztuk. Ha választani lehet, fehéret  használjatok, sokkal könnyebben fedi be később a festék. Az első lépés, hogy a címkéket és a ragasztómaradványokat leszedjük a dobozokról. Ehhez akár háztartási benzinre vagy körömlakklemosóra is szükség lehet.

Ezután puha szőrű ecsettel, 2 rétegben Gessoval alapozzuk, majd jöhet az akrilfesték tetszőleges színben. Inkább 2 rétegben, de vékonyan vigyük fel, hogy a domborulatok jól láthatóak maradjanak. 

Ez egy tarka, vidám összeállítás, de lehet akár nagyon visszafogott is, klasszikus, pasztell. Az barna-fehér doboz úgy készült, hogy az alapozás és a barna akrilrétegek felvitele után egy sprőd, erős szőrű kis lapos ecsetet fehér festékbe mártottam. Mivel kevés festékre van szükség ennél a műveletnél ha túl sok kerülne rá, azt lekenegetem egy újságpapírra. A lényeg, hogy az ecset hegyén legyen némi festék, amivel nem rányomva, inkább csak simogatva átkenjük a kiálló domború részeket.

Ami plusz dimenziókat nyithat meg a projekttel kapcsolatban előttünk, az az a tény, hogy a konzervdobozok többségét vonzza a mágnes. Ennek akkor lehet jelentősége, ha van lejtős bádogpárkányunk, és okozott már bosszúságot szeles idő, amikor is a virágainkat hazatérve a földön találtuk. Nos, egy-két erős 3 mm vastag mágnes megoldja ezt a problémát.

Mielőtt hozzáértő kertbarátok szívrohamot kapnak elárulom, hogy az orchidea csak illusztráció. Hamarosan fűszernövények nőnek majd a konyhaablakban!

Mire jó a tojás?

Sütéshez. Főzéshez. Régi burleszkek dobálózós jeleneteihez. Nélküle nem szaporodnának a madarak, hüllők, kígyók... A termékenység, élet, újjászületés jelképe ősidőktől fogva. És persze elengedhetetlen tartozéka a mi kultúrkörünkben a Húsvétnak. 

Továbbgondolva menthetetlenül felmerül a kérdés: mire jó a tojáshéj? 

A komposzt értékes összetevője. 

Porrá őrölve és a növények köré szórva távol tartja a meztelen csigákat. 

Sőt, az őrleményt kevés szappanos vízzel elkeverve remek súrolószerhez jutunk. 

Állítólag ha kávéhoz keverjük, és ezzel együtt főzzük le reggeli fekete levesünket, kevésbé érződik a kávé kesernyés íze...

És még? Igen, igen, mi magunk is újabb lehetőségek után kutathatunk!

Nekem (Timinek) tegnap este az az ötletem támadt, hogy egy használaton kívüli zöld kerámiakaspót átalakítok. Lealapoztam két rétegben Gessoval, lefestettem kétszer piros akrilfestékkel, majd apróra morzsoltam néhány kimosott és megszárított tojáshéjat.

Ezután hobbiragasztóval megkenegettem a perem alatti területet és rászórtam a morzsolt tojáshéjat. Nem egyszerre az egész felületen, nehogy megszáradjon a ragasztó, hanem apránként haladva. Kicsit rá is nyomogattam, a felesleg lepergett. Száradás után még lefújtam matt akrillakkal a biztonság kedvéért, de ez elhagyható. Elég masszív felület jött létre, jól használható.

Holnap újabb ötlettel jövünk: egy utolsó pillanatban, villámgyorsan elkészíthető asztaldísszel. Csak tojáshéj legyen :-)

Húsvét után...

Tessék? A Húsvét még csak a küszöbön áll... Igen, igen, csakhogy az idő relatív, és mielőtt elkezdjük a készülődést, egy kicsit előre szaladunk, egészen pontosan Húsvét utánra, hogy felkészüljünk a keletkező csomagolóanyagok inváziójára. 

Hacsak nem tartasz tyúkokat, 1-2 tojásos doboz is biztosan kiürül, ahogy ez ilyentájt szinte minden háztartásban megesik.

A tojástartók újrahasznosításának többféle módja létezik: remek papírmasé alapanyag, számtalan gyerekekkel együtt készíthető barkácstippel találkozhatunk sokfelé, és hangszigetelőként is alkalmazzák falra erősítve.

Mi most két népszerű formáját mutatunk be. Az egyik a papírból, a másik a műanyagból készült dobozokhoz ad remek tippet.

1. Nincs más dolgunk, mint levágni a záródáshoz elengedhetetlen füllentyűt, kívül-belül lealapozni Gesso-val és átkenni akrilfestékkel. A Gesso ajánlatos, mert a dobozok - miután maguk is újrapapírból készülnek - szürkés, drappos árnyalatúak, és a színek akkor ragyognak majd eredeti árnyalatukban, ha alapozunk.

Ezután szabad a vásár: attól függően, hová szánjuk berendezhetjük irodaszerekkel....

....varróeszközökkel..... vagy ami csak jó, ha a kezünk ügyébe esik.

Tűpárnát igen egyszerűen készíthetünk az egyik fakkba: egy 10x10 centis anyagot kivágunk, sarkait lekerekítjük hogy kör legyen belőle, fércöltéssel beráncoljuk a szélét, egy pici fonalgombolyagot /vattát /vliest/pulcsidarabkákat teszünk a közepébe és összehúzzuk. Ha jó passzentos, még be sem kell ragasztani.

Jó szórakozást hozzá! 

Már óvodások is elkezdhetik :-)

2. A műanyag tojástartók legismertebb továbbhasználási módja a tavaszi palántázás. Ennek bemutatását erre a blogra hagyjuk, mivel műanyag tojástartó egyikünknél sem akadt...

kép innen

A sálhegy meghódítása 3. - konzervdobozok

Norvég vendégeink voltak a télen. Sálak. Itt töltötték az egész telet, van, aki már évek óta nálunk időzik, mert itt melegebb van. Hálából a szíves vendéglátásért melengették a nyakunkat hónapokon át. Egyikük - miután kezd kiöregedni a szakmából - kímélő bánásmódot kért, és további menedéket minálunk. Egyáltalán nem bírja már a hideget, így a lakáson belüli szolgálatait ajánlotta fel. Egy forró tea mellett megbeszéltük, milyen lehetőségek állnak előtte. A gondolat, hogy dísztelen, pucér konzervdobozokat öltöztethet pompás ruhába egészen felvillanyozta: bőven lesz alkalma parádézni itt-ott, polcon, komódon, ablakban...ahogy az alkalom épp kívánja.

Nálatok is tartózkodik norvég vendég? Nem? Sebaj! Üzbég, perui, 7.kerületi, Mars- vagy padláslakó  is jöhet! Egyetlen szempont, hogy belül üreges, körben kötött darab legyen. Menet közben az egyszínű darabot is kidíszíthetjük akár.

1. Vágjátok le az egyik végét. (Emlékeztek? Ebből a levágott végből készült a baba sapkája.)

2. Próbáljátok hozzá különböző méretű dobozokhoz, melyikre passzol?

3. Ha netán túl bő, máris bevethetitek Az első kulcs (Mindent a pulcsifilcről!) című tutorialban olvasottakat, és filcesíthetitek. Ettől kisebb lesz. (Ha még nem vagy hírlevélolvasó, a blog felső sávjában azzá válhatsz, és 24 óra múlva a postafiókodba érkezik az első tutorial.)

4. Vágjatok le a sálból a konzervdoboz magasságánál 4 centivel hosszabb darabot.

5. Húzzátok bele a dobozt, alul-felül 2-2 centit lógjon túl a peremen a sál.

6. Ragasztózzátok be a doboz belső peremét, nyomkodjátok rá a sálat és csipeszekkel rögzítsétek, míg megszárad. 

Jó minőségű stiftes ragasztó vagy folyékony is jó, ebben az esetben a mennyiséggel vigyázni kell. Ha túl sok, átüt az anyagon.

7. Az alját fércöltéssel húzzátok össze.

8. Tulajdonképpen kész is van, de ha szeretnénk szépen eldogozni az alját egy filckorongot felragasztva majd felvarrva eltakarhatjuk a sál szélét és a lukat. Ha vastag sálból dolgozunk, a filckorong már valószínűleg túl vastaggá teszi a doboz alját és nem fog szépen állni a talpán, de ezt ki kell próbálni.

Kész! Ha norvég a sálunk, lehet játszani azzal is, hol vágjuk el az anyagát. Ettől függően egészen más mintájú dobozt kaphatunk a minta függvényében.

S hogy miért gondolta a mi norvégunk, hogy számtalan alkalommal parádézhat majd? Mert mintája és színei erre predesztinálják. A szív-motívum remek Valentin- , születés- vagy névnapon, a piros árnyalatok és a hópehelyminta pedig az adventi és karácsonyi időszakhoz kötődnek. Így akár Luca-napon búzát is ültethetünk bele (persze pici cserepet helyezve a dobozba, egy réteg kavicsra állítva, hogy legyen hová elfolyni a felesleges víznek, és a cserép se legyen túl mélyen a dobozban), ami karácsonyra kizöldül, de cserepes virággal szép ajándék is lehet, finomságokkal töltve pedig édesszájúaknak kedveskedhetünk. 

Ésatöbbi ésatöbbi, nézzetek szét nálatok milyen körben kötött sálak lapulnak, és üljetek le ti is egy teára, hogy megbeszéljétek a lehetőségeket!

A sálhegy meghódítása 2. - biciklis bokapánt

Egy ideje tart már a kerekezős szép idő, olyan szép, hogy sál sem kell a nyakunkba. Azért közös platformra lehet őket hozni ilyenkor is: a gyapjúsálat és a biciklit.

Nem kell egyéb, mint egy kis friss tavaszi bosszúság, amikor ráébred az ember, hogy azt a fránya bokapántot bizony tavaly óta nem varrta meg senki. Jobb esetben még akkor ráébred a hiányosságra, mielőtt kerékpárra pattan, rosszabb esetben csak akkor, amikor már a láncon citerázik a nadrágszára...én (Timi) így jártam. 

Gyors, hatékony és persze esztétikus megoldásra volt szükségem, így előrántottam egy filcesített sálat a fiókból:

- lenyisszantottam belőle két 34 X 3 centis csíkot, picit lekerekítettem a sarkokat 

- kb. 2 centire az egyik végétől gomblyukat metszettem bele

- felvettem a farmerom és hozzápróbáltam, hogy lássam hova varrjam a gombot

- felvarrtam a gombokat 

...és kész is lett. Nagyjából negyed órát vett igénybe, beleszámítva hogy kicsit hezitáltam a gomb kiválasztásánál ;-)

Holnap szép nap ígérkezik, elő a bringákkal! Program bőven lesz városszerte, a bicikliutak és -sávok pedig olyannyira elszaporodtak, hogy igazán kényelmes, költségkímélő és élvezetes a tekerés a fővárosban (is).

Arról nem is beszélve, hogy trendi biciklivel járni. És ha trendi, akkor az öltözékünkhöz, stílusunkhoz illő bokapánt is dukál! Erről hamarosan bővebben, mert nyitott szemmel járva (pardon, kerékpározva) a városban nem tudom nem észrevenni a különböző kétkerekű kasztokat. És mivel ilyen egyszerű egy bokapánt elkészítése, nem fogok tudni megállni egy darabnál!

A boldogság kék madara...

...amire ilyenkor, tavaszváró sóvárgásaink idején mindennél jobban vágyunk. Tavasz is legyen, madárdal is, boldogság is, és persze sosem látott ruhában pompázzon franciás könnyedséggel, csak nekünk!

A tavaszi kirakatok, divatlapok mind-mind ezzel a vággyal telve, s az ígérettel: néhány új ruha és cipő birtokában miénk lesz a boldogság kék madara! 

Részben. 

Talán... 

Ha....

....ha nem a sült galambot várjuk tátott szájjal. Az nem az a madár. Tehetünk is valamit magunkért a várakozáson kívül. Illetve közben. 

Megnézetjük például, hogy hány pók költözött be télen a futócipőnkbe...és persze kinyithatjuk a ruhásszekrényt is (ha merjük)...

Mert bizony könnyen lehet, hogy szembesülnünk kell holmi hiányosságokkal a raktárkészletet illetően, hogy  ami tavaly jól állt és tetszett, abban most rémesen  festünk, és előfordulhat, hogy a tavaszi verőfényben kopottnak találtatik egy-két ruhadarab vagy cipő.

Mint ez a fehér topánka...

...amit kiselejtezni még kár lett volna. Különben is olyan, akár egy tiszta lap: csak festeni, rajzolni kell rá. Így esett, hogy a topánnal esti beszélgetésbe elegyedtem: kitettem az asztalra, időnként rápillantottam, ő  meg énrám, és  meséltünk egymásnak. Ő a vágyairól, én a lehetőségeiről..
Másnap pedig munkához láttunk. Először összefogtam a "haját" nehogy belelógjon a festékbe, majd leragasztottam a pereme alatti felületet (szigetelő szalag tökéletesen megfelel, nyúlik, jól követi az íveket, csak az éles kanyaroknál kellett több darabból szabni a takarást).

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Ezután jöhetett az akrilfesték: én az egyik kedvenc technikám, a nyomdázás mellett döntöttem. A perem lefestése után lehúztam a ragasztószalagot. A pöttyöket egy radíros végű ceruzával nyomdáztam. Egy keverőtálkában ecsettel elsimítunk némi festéket, és ebbe a nem túl vastag rétegbe nyomkodva-mártogatva visszük fel a festéket a radírra. Lehet játszani a halványabb és erősebb pöttyökkel: ha egy tunkolással 2-3 pöttyöt is készítünk, egyre halványuló mintát kapunk. A boldogság kék madarát saját készítésű nyomdával varázsoltam a cipőre. 

A kompozíció asszimetriát kívánt, így csak az egyiken kandikál. Hamarosan lesz majd szó arról is, hogyan, milyen irányelvek, érzések és egyebek mentén komponáljunk meg egy képet, táskát, bármit.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Nincs még saját nyomdád? Nincs más teendőd, mint feliratkozni Hírlevelünkre! A harmadik titkos tutorial a mi nyomdakészítési  titkainkba vezet majd be. 

Ami a cipők bélését illeti, mi nők legalább olyan fontosnak tartjuk a szép belső kialakítást, mint a külső dizájnt. Bár ebből semmi nem látszik a lábbeli viselése közben, ez cseppet sem befolyásol minket ebben az irracionális rajongásban. Sőt! Ez egyike titkos örömeinknek. 

A belső borítás legyen kényelmes, nedvszívó, harmonizáljon színben a külsővel, és ha valamilyen kedves, cuki, cool (vérmérséklet és cipőtípus függvénye) minta is végigvonul rajta, nos az álmaink netovábbja. Valljuk be: ilyen nem sok akad, vagy ha mégis, akkor elképesztő árakat képesek elkérni ezért a minden részletre kiterjedő dizájnért.

Jó hírünk van! Nem csak a cipő külső felújításának mikéntjét osztjuk meg veled, hanem a hozzá illő tökéletes belső elkészítését is. Érdekel? Van olyan cipőd,amit kívül-belül átalakítanál? Esetleg olyan, amely külleme megfelel, de a bélése kopott, elszíneződött, netán bőr bélése van és nem igazán kellemes viselet mezítláb?

Nincs más teendőd, mint feliratkozni Hírlevelünkre! A negyedik titkos tutorial ezt a tudást osztja meg Veled.

Csupa csipke lámpa

Nemrég gurult a lábam elé (nekem, Timinek) EZ a projekt, mely nem tűrt halasztást. Ha belekukkantotok, azt hiszem nem nagyon akad majd ember lánya, aki sokáig ellen tud majd állni a kísértésnek :-)

Én gyakorlatilag azonnal a tettek mezejére léptem, és beszereztem a hozzávalókat: 

- egy speciális lufit (nagy méretűre, garantáltan gömb formájúra fújhatót extra erős kivitelben) 

- erős tapétaragasztót 

- függeszthető lámpafoglalatot és égőt

(ecset és csipke akadt elég, de ez is szükséges még)

Kicsit (nagyon!) drukkoltam, hogy sikerüljön, mert menet közben nehéz elképzelni, hogy az a sok tocsogósra itatott textildarab tényleg saját súlyát és formáját megtartó gömbbé áll majd össze. Ha végigolvassátok az update-eket az eredeti poszt alján, megértitek majd kétségeimet: a sorok közül könnyen kiolvasható, hogy bizony a leírás alapján dolgozó korábbi lelkes követőknek akadtak technikai nehézségeik.

Néhány saját tapasztalat: 

- EZ a tapétaragasztó kiválóan működött. Olcsóbb ENNÉL a fajtánál, de állítólag ugyanolyan jó. A lényeg, hogy jól át kell itatni a csipkéket a ragasztóval, a vastagabbakat két oldalról is megkentem. Nem kell az egész dobozzal bekeverni, 4-5 evőkanálnyi bőven elég egyszerre.

- EZT a lufiboltot jó szívvel ajánlom. Nem csak azért, mert a tulajdonos kedves és mert nekem rettentő közel van ;-) hanem mert a nála vásárolt lufiról van közelebbi tapasztalatom: remekül bírta a strapát, vélhetően újabb lámpák elkészítését is bírja majd. A honlap minőségétől tekintsetek el, minden más nagyon rendben van. ITT böngészhettek hozzátok közel eső bolt után.

- a jó tartású pamutcsipke keményszik ki a legjobban. Az eredeti leírásnál a képen látott egy réteg (némi átfedéssel) számomra hajmeresztő merészségnek tűnt. De NEM!!!! Ahol hasonlóan vastag, jó tartású csipkéket használtam kéregszerűen kemény lett a gömböm, ahol viszont minden egyéb vékony maradékot beleraktam, ott kevésbé stabil. Az én alapkoncepcióm az volt, hogy elhasználom a foszladozó nagyobb terítőnket feldarabolva, meg egyéb korábbi csipkeprojektek szabászati hulladékait, így ezzel alapoztam be a lufit, és erre ragasztottam mégegy réteget a dekoratívabb darabokból. Ez is működik, de azért nem labdáznék a végeredménnyel :-)

- nem lehet egyszerre elkészíteni az egészet. Mert ragasztó ide vagy oda, a gravitáció azért működik. Tehát a felső félgömb teleragasztgatása után egy nap száradás, fejrefordítás, és jöhet az alsó félgömb. A maradék ragasztó egy fagyis dobozban jól lezárva másnapig jól eláll.

- komoly aggodalmat okozott (főként, hogy ez a felvetés is szerepelt az eredeti poszt végén a lehetséges hibák listáján...) , hogy ha majd leeresztem a lufit, vajon elenged-e a ragasztó? Nem tépi-e le a csipkét a többiről? Egyszóval nem megy-e kárba az egész? És hogy csináljuk? Egyszerre gyorsan, vagy fokozatosan eresszük-e ki a levegőt... Az alábbi videón megörökítettük a folyamatot, amint az egész család körülállja a lufit, és drukkol a sikerért. A háromnegyede táján van pár izgalmas másodperc: bekövetkezni látszik a legrosszabb, és  a csipkét az alján nem ereszti a lufi. A kérdés megoldódik magától, szerencsére :-)

- a foglalat beszerelése némi óvatosságot igényel ugyan, de ha az eredeti verziót követitek nem nehéz. A mi dolgunkat Gerdapapa extra óvintézkedés nehezítette, mert a Ikeás papírlámpából kiszerelte a fém merevítőt, ebből hajlított az új ernyőhöz új formát. Ennek a beillesztése kicsit macerás volt, és nem is biztos hogy szükséges, de mivel jó nagyra sikeredett a lámpa (nagyobbra mint a képen, és nagyobbra mint az Ikeás papírlámpa) hosszú távon jól jöhet, hogy ha akar sem tud megnyúlni a felfüggesztésnél, mert a fémcsápok gömbformára merevítik a tetejét.

- kisebb eleresztéseket, ahol nem tapadt eléggé a ragasztó, utólag tű és cérna segítségével is kijavíthatunk.

- és egy apróság: az eredeti képek azt sugallják, hogy ez remek móka egy óvodáskorúnak. Nos, az én óvodásom ezt az erős lufit nem tudta felfújni, és a csipkék ragasztóval való kenegetése sem érdekelte különösebben (őszintén szólva elég melós dolog). Viszont körbepakolt mindenfélével, és eljátszott  mellettem :-)

Majd némi idő elteltével én is írok frissítést ide a végére, hogy hogy szolgál a lámpánk kedves egészsége. És egy fontos dolog: a közben óhatatlanul esedékes portalanítási kísérletekről is beszámolok majd ;-)

Örökség másképp, avagy PP2

Hogy miért ragaszkodunk egyes ruhadarabokhoz még azután is, ha már egy ideje nem hordjuk, néha nehéz rájönni. De maga a jelenség valószínűleg számodra is ismerős...itt egy kecske-káposzta kompatibilis megoldás, hogy ne foglaljon helyet a szekrényben, de mégse kelljen megválni tőlük.

Adott egy napsütéses délelőtt, és két leselejtezett póló. Az egyik egy utazás emlékét őrzi, a másikra egy csajos turi-buli alkalmával tettem szert. Nagyon megtetszett, csakhogy már akkor is kicsi volt és lányomnak jutott. Lányom azóta megnyúlt és a póló majdnem új gazda keresésére indult, de leállítottam, mert épp beleillett az aktuális tervbe.

Mi az, amiből sosincs elég? ...pizsama! ...legalább nálunk ez így szokott lenni. És ki jár ilyenkor a legjobban? A legkisebbik, hisz az ő méretét még szinte bármiből elő lehet teremteni, mellesleg ő az, aki a leghamarabb kinövi a ruhákat :)

Ruhaátalakításnál érdemes szem előtt tartani mi az, amit a régi ruhából változtatás nélkül, vagy minimális beavatkozással hasznosítani tudunk, hogy megspóroljunk magunknak egy-egy műveletet. Adott esetben örültem, hogy a nyak kivágás az elején már készen is van.

Az, hogyan kombináljuk az anyagokat, hogyan határozunk meg az arányokat és általában komponáljuk egyes alkotásokat, nagyon sok mindentől függ. Itt nem csak egy, hanem számtalan feldolgozásra váró téma tárul ki elénk. Ami általánosan érvényes - nézzük meg, milyen lehetőségeket kínál az alapanyag. A lehetőség mindenben benne van! És még - figyeljük a részletekre!

Semmi nem vész el, csak átalakul...vagy mi magunk proaktívan átalakítjuk. Az utolsó lépés mindig az új alkotás beavatása! ...és persze elégedettségfelmérés:)...

Beszélgetős térdek (P.P.1)

Mi is az a P.P.1 ? Pizsama Projekt. Az első. A jövő héten és azután következik majd újabb két rész, mely újabb lehetőségeket villant fel ebben a műfajban. Lássuk az elsőt!

Nálatok is van olyan, hogy a házigatya fogyó cikk? A napokban itthon voltunk és egy-kettőre rájöttünk, hogy csak utcai nadrágok vannak a szekrényben - pizsama gatyák és padlótörlő nadrágok - ki-ki milyen étel, festék vagy egyéb díszítéssel a szennyes kosárban lapulnak. Mielőtt elfogyna az utolsó gatya, nekiláttunk egy újnak, nem is akármilyennek!

A nadrág alapanyaga kinőtt nővér pizsama. Amennyire csak lehet, rózsaszín. A leendő tulajdonos fiú a javából. Habár egyáltalán nem hiszek a színek nemesítésében, vagyis nemhez való kötésében, ez esetben nagyon örültem a szín nemtetszésnek, hisz előttem a lehetőség festékben tapicskolni :)

Akkor lássuk csak, min ment keresztül a rózsaszín pizsamanadrág:

Rátettem az éppen aktuális méretű nadrágot és kis ráhagyással (legalább pár hónapig még jó legyen) kivágtam. Aki szakszerűbben szeretné csinálni, körbe is rajzolhatja, nálunk az időtakarékos verzió a nyerő.

Amíg a leendő tulaj a kivágott nadrágszárakat nyúzta, a teljes újrahasznosítás jegyében kifejtettem a régi nadrágból a gumit, összegyűjtöttem a cérnamaradványokat és egy másik pólóból kivágtam a térdre való köröket.

Majd a legizgalmasabb része jött - kedvemre kevergethettem a boszorkányfőzetemet. Az alkalmat kihasználva más rongydarabok is belekerültek a fazékba...

Innentől kezdve az alkotói szabadságomat a megrendelő beszorította némi keretek közé. Legyen egér és vakond, és tudjanak beszélgetni egymással. Ami a technikai kivitelezést illeti, a térdre szánt köröket, vagy bármi más formájú odavalót, az applikálás előtt érdemes bélelni, vagy rávasalni a vetexet. Én a második opciót választottam. Ezeket a technikákat majd bővebben vesszük egy másik alkalommal.

Így született a térdbeszélős gatya. Nem csak a térdek beszélgetnek egymásközt, etetni is lehet az állatokat. Amit Arlen ma evett, azt lelkesen megosztotta a térdbarátaival is.