Még két nap...

... és GYEREKNAP! Ugye nem felejtkeztetek el róla? 

Valami jó kis program dukál ilyenkor a lurkóknak. Valami, ami élmény nekik, és mi, felnőttek is élvezzük az együtt töltött napot.

Ha szép az idő, nem is nehéz kitalálni, mi legyen a közös időtöltés. Persze gyerekeink vágyai és fantáziája többnyire nagyobb és élénkebb, mint a lehetőségeink, de gyakorlott szülőkként valószínűleg remek kompromisszumot kötünk majd valahol félúton. 

Hogy mi szerez örömet a kölköknek? Majdnem mindegy is mit csinálunk, a legfontosabb, hogy EGYÜTT csináljuk! No és persze ha valami különlegeset, nem mindennapi dolgot teszünk együtt, az természetesen nem ront a helyzeten :-) 

No és ha rossz az idő, vagy kevés időnk marad a közös programra? Egy kis közös barkácsolást a legtöbb gyerek nagyra értékel, főként ha elfoglalt, munkába járó szülei ilyesmire a szürke hétköznapokon nem érnek rá.

S hogy mit fabrikáljunk együtt? Nem jelenthet akadályt az sem, ha nem tartunk otthon különleges eszközöket!

Elő a wc-papíros gurigákkal, kupakokkal, filctollakkal, vízfestékekkel és ecsetekkel, s máris kezdődhet a móka!

Először készítsünk együtt néhány saját tervezésű kocsit!

Először fessünk, rajzoljunk a gurigákra. Akár össze is lapíthatjuk kicsit, hogy könnyebb legyen a sík felületre alkotni.

Ezután átfúrjuk a gurigát két helyen, ebbe két fogpiszkálót vagy hurkapálcikát szúrunk: ez lesz a kerék tengelye. 

(Hogy hurkapálcikát vagy fogpiszkálót használjunk az dönti el, milyen vastag a szúrószerszámunk. Az enyém nem volt túl vastag, így fogpiszkálót használtam.)

Választunk 4 kupakot, ezekből készülnek a kerekek. Lehetnek egyformák, vagy éppen különbözőek, akár hátulra nagyobbakat is tehetünk. A kerekeket is átfúrjuk középen, és ráhúzzuk a pálcikákra (tengelyre). 

A kerekeket rögzítenünk is kell. Ez lehet egy-egy gyöngy, ami szorosan passzol a pálcikára, de egy darabka radír, dekorgumi is. 

Nincs is más hátra, mint versenyt rendezni: kinek a kocsija gyorsabb?

Holnap, szombaton is készítünk valami izgalmasat, gyertek vissza holnap!

A sálhegy meghódítása 3. - konzervdobozok

Norvég vendégeink voltak a télen. Sálak. Itt töltötték az egész telet, van, aki már évek óta nálunk időzik, mert itt melegebb van. Hálából a szíves vendéglátásért melengették a nyakunkat hónapokon át. Egyikük - miután kezd kiöregedni a szakmából - kímélő bánásmódot kért, és további menedéket minálunk. Egyáltalán nem bírja már a hideget, így a lakáson belüli szolgálatait ajánlotta fel. Egy forró tea mellett megbeszéltük, milyen lehetőségek állnak előtte. A gondolat, hogy dísztelen, pucér konzervdobozokat öltöztethet pompás ruhába egészen felvillanyozta: bőven lesz alkalma parádézni itt-ott, polcon, komódon, ablakban...ahogy az alkalom épp kívánja.

Nálatok is tartózkodik norvég vendég? Nem? Sebaj! Üzbég, perui, 7.kerületi, Mars- vagy padláslakó  is jöhet! Egyetlen szempont, hogy belül üreges, körben kötött darab legyen. Menet közben az egyszínű darabot is kidíszíthetjük akár.

1. Vágjátok le az egyik végét. (Emlékeztek? Ebből a levágott végből készült a baba sapkája.)

2. Próbáljátok hozzá különböző méretű dobozokhoz, melyikre passzol?

3. Ha netán túl bő, máris bevethetitek Az első kulcs (Mindent a pulcsifilcről!) című tutorialban olvasottakat, és filcesíthetitek. Ettől kisebb lesz. (Ha még nem vagy hírlevélolvasó, a blog felső sávjában azzá válhatsz, és 24 óra múlva a postafiókodba érkezik az első tutorial.)

4. Vágjatok le a sálból a konzervdoboz magasságánál 4 centivel hosszabb darabot.

5. Húzzátok bele a dobozt, alul-felül 2-2 centit lógjon túl a peremen a sál.

6. Ragasztózzátok be a doboz belső peremét, nyomkodjátok rá a sálat és csipeszekkel rögzítsétek, míg megszárad. 

Jó minőségű stiftes ragasztó vagy folyékony is jó, ebben az esetben a mennyiséggel vigyázni kell. Ha túl sok, átüt az anyagon.

7. Az alját fércöltéssel húzzátok össze.

8. Tulajdonképpen kész is van, de ha szeretnénk szépen eldogozni az alját egy filckorongot felragasztva majd felvarrva eltakarhatjuk a sál szélét és a lukat. Ha vastag sálból dolgozunk, a filckorong már valószínűleg túl vastaggá teszi a doboz alját és nem fog szépen állni a talpán, de ezt ki kell próbálni.

Kész! Ha norvég a sálunk, lehet játszani azzal is, hol vágjuk el az anyagát. Ettől függően egészen más mintájú dobozt kaphatunk a minta függvényében.

S hogy miért gondolta a mi norvégunk, hogy számtalan alkalommal parádézhat majd? Mert mintája és színei erre predesztinálják. A szív-motívum remek Valentin- , születés- vagy névnapon, a piros árnyalatok és a hópehelyminta pedig az adventi és karácsonyi időszakhoz kötődnek. Így akár Luca-napon búzát is ültethetünk bele (persze pici cserepet helyezve a dobozba, egy réteg kavicsra állítva, hogy legyen hová elfolyni a felesleges víznek, és a cserép se legyen túl mélyen a dobozban), ami karácsonyra kizöldül, de cserepes virággal szép ajándék is lehet, finomságokkal töltve pedig édesszájúaknak kedveskedhetünk. 

Ésatöbbi ésatöbbi, nézzetek szét nálatok milyen körben kötött sálak lapulnak, és üljetek le ti is egy teára, hogy megbeszéljétek a lehetőségeket!

A boldogság kék madara...

...amire ilyenkor, tavaszváró sóvárgásaink idején mindennél jobban vágyunk. Tavasz is legyen, madárdal is, boldogság is, és persze sosem látott ruhában pompázzon franciás könnyedséggel, csak nekünk!

A tavaszi kirakatok, divatlapok mind-mind ezzel a vággyal telve, s az ígérettel: néhány új ruha és cipő birtokában miénk lesz a boldogság kék madara! 

Részben. 

Talán... 

Ha....

....ha nem a sült galambot várjuk tátott szájjal. Az nem az a madár. Tehetünk is valamit magunkért a várakozáson kívül. Illetve közben. 

Megnézetjük például, hogy hány pók költözött be télen a futócipőnkbe...és persze kinyithatjuk a ruhásszekrényt is (ha merjük)...

Mert bizony könnyen lehet, hogy szembesülnünk kell holmi hiányosságokkal a raktárkészletet illetően, hogy  ami tavaly jól állt és tetszett, abban most rémesen  festünk, és előfordulhat, hogy a tavaszi verőfényben kopottnak találtatik egy-két ruhadarab vagy cipő.

Mint ez a fehér topánka...

...amit kiselejtezni még kár lett volna. Különben is olyan, akár egy tiszta lap: csak festeni, rajzolni kell rá. Így esett, hogy a topánnal esti beszélgetésbe elegyedtem: kitettem az asztalra, időnként rápillantottam, ő  meg énrám, és  meséltünk egymásnak. Ő a vágyairól, én a lehetőségeiről..
Másnap pedig munkához láttunk. Először összefogtam a "haját" nehogy belelógjon a festékbe, majd leragasztottam a pereme alatti felületet (szigetelő szalag tökéletesen megfelel, nyúlik, jól követi az íveket, csak az éles kanyaroknál kellett több darabból szabni a takarást).

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Ezután jöhetett az akrilfesték: én az egyik kedvenc technikám, a nyomdázás mellett döntöttem. A perem lefestése után lehúztam a ragasztószalagot. A pöttyöket egy radíros végű ceruzával nyomdáztam. Egy keverőtálkában ecsettel elsimítunk némi festéket, és ebbe a nem túl vastag rétegbe nyomkodva-mártogatva visszük fel a festéket a radírra. Lehet játszani a halványabb és erősebb pöttyökkel: ha egy tunkolással 2-3 pöttyöt is készítünk, egyre halványuló mintát kapunk. A boldogság kék madarát saját készítésű nyomdával varázsoltam a cipőre. 

A kompozíció asszimetriát kívánt, így csak az egyiken kandikál. Hamarosan lesz majd szó arról is, hogyan, milyen irányelvek, érzések és egyebek mentén komponáljunk meg egy képet, táskát, bármit.

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Nincs még saját nyomdád? Nincs más teendőd, mint feliratkozni Hírlevelünkre! A harmadik titkos tutorial a mi nyomdakészítési  titkainkba vezet majd be. 

Ami a cipők bélését illeti, mi nők legalább olyan fontosnak tartjuk a szép belső kialakítást, mint a külső dizájnt. Bár ebből semmi nem látszik a lábbeli viselése közben, ez cseppet sem befolyásol minket ebben az irracionális rajongásban. Sőt! Ez egyike titkos örömeinknek. 

A belső borítás legyen kényelmes, nedvszívó, harmonizáljon színben a külsővel, és ha valamilyen kedves, cuki, cool (vérmérséklet és cipőtípus függvénye) minta is végigvonul rajta, nos az álmaink netovábbja. Valljuk be: ilyen nem sok akad, vagy ha mégis, akkor elképesztő árakat képesek elkérni ezért a minden részletre kiterjedő dizájnért.

Jó hírünk van! Nem csak a cipő külső felújításának mikéntjét osztjuk meg veled, hanem a hozzá illő tökéletes belső elkészítését is. Érdekel? Van olyan cipőd,amit kívül-belül átalakítanál? Esetleg olyan, amely külleme megfelel, de a bélése kopott, elszíneződött, netán bőr bélése van és nem igazán kellemes viselet mezítláb?

Nincs más teendőd, mint feliratkozni Hírlevelünkre! A negyedik titkos tutorial ezt a tudást osztja meg Veled.

Dugó, fadugó...

...a parafadugó.
Minden lukban legyen dugó,
Ez a végső cél,
Dugott lukból nem jön ki egér.

---------------------------------------------------

Emlékeztek?

Nem rossz sors egy parafadugónak ebben az illusztris társaságban szerepelni, de ha be kell érnie a mi társaságunkkal (nekünk pedig a szilveszteri pezsgőzés emlékével) , akkor akár nyomdázhatunk is vele.

Leánykánk unalmas sárga pólójára gigaméretű gyöngysort varázsolhatunk, amit aztán két sor fércöltésre fűzünk fel...

...és  a kifejezetten komor fekete pamutpulcsit is feldobhatjuk néhány sor bogyóval.

A színekkel itt remekül lehet játszani: kísérletezni fiús, lányos árnyalatokkal, hímzéssel, gombokkal - és a fantáziátokra bízzuk, mivel még :-)

A kivitelezés rém egyszerű: teljesen fedő textilfestékkel befestjük a dugó végét, és rányomjuk a textilre. Ha nagyon sötét az alapszín, akkor 1-2 perc száradás után újranyomjuk. A képen látható márka vált be a legjobban, vasalni sem kell :-)

A nejlon esztétikája...újra Karácsony

Minden az, ami....aminek látjuk.

A legjobb, ha lehetőségnek! A világ tele lehetőséggel, csak észre kell vennünk. Nos, a karácsonyvárás is ilyen. Tadááám!

Bemutatunk egy 1000%-os Karácsonyváró ötletet: 100% újrahasznos, 100% kétkezi, 100% kreativitásfejlesztő, 100% türelemfejlesztő, 100% kivitelezhető, 100% ingyen, 100% szórakoztató, 100% időjárásálló, 100% újszerű és 100% hogy megkedveled a nejlon zacskókat!

A nejlon zacskót nem szeretjük. Vagyis de, igen, vannak helyzetek amikor praktikus, vannak amikor szükséges és úgy általában VANNAK. Ezt leszögezhetjük: tele velük a szekrény és a hócipőnk, nyáron is. Honnan honnan nem, legjobb textilszatyros szándékaink ellenére is láthatatlan sorokban vándorolnak felénk, aztán észrevétlenül belopóznak és elfoglalnak egy fiókot, aztán kettőt...és egyszer csak elegünk lesz, fellázadunk és...

...elvisszük a szelektív gyűjtőbe.

...kezdünk velük valamit.

De mit? 

Horgoljunk lábtörlőt, mint a nagyi? 

Mit szólnátok egy-két  ünnepi díszhez a kerti fenyőre? Bátrabbak a karácsonyfára is feltehetik :-)

Kétkezi alkotás terén kevésbé jártasak is jöjjenek bátran, az elkészítése egyszerű és szórakoztató.

1. válassz egy vagy több nejlonzacskót, hozzá egy spulni cérnát, hímzőfonalat vagy vékony fémszálas zsinórt

2. gyűrd szoros gombóccá a zacskót, majd kezdd el betekerni a cérnával

3. jó szorosan, sokszor, sok irányból hálózd be a formálódó gömböt, majd ha úgy érzed elég szép és stabil varrd el a szálat

4. újabb hosszú szálat tűbe fűzve elkezdheted felvarrni a gyöngyöket

5. végül a cérna maradékából kialakítod az akasztót, és elvarrod a végét

Nagyon jól mutat és egészen más hatást kelt, ha gyöngyök helyett pici pomponok kerülnek rá. 

Van kedved kipróbálni? Családi programnak is remek!

Kreatív advent

Hirtelen lett tehát egy jelmondatunk: kezdjük ott ahol vagyunk, építsünk azzal amink van!

Ezt rögtön illusztrálnám is a szombati ténykedésemmel. Tegnap megkezdődött az advent. És koszorúnk az asztalra már elkészült, de szerettem volna a bejárati ajtóra is egyet. Az olyan barátságos dolog.

Körülnéztem, mi akad otthon, amiből könnyen és gyorsan készíthetnék egy szemrevaló darabot.

Az egy szem koszorúalapot már elhasználtam az asztali koszorúhoz. Gyorsan elő a kamrából a drótokat, gyöngyöket, miegyebet, aztán lássuk mi sül ki belőle!

Az erős vezetékből karikát hajlítottam, az 6-8 centis csíkokra szabott pulcsit pedig (korábban száműzetett a ruhatárból) 2 rétegben szorosan a vázra tekertem. Ezzel a koszorúalap kész is volt.

Addig turkáltam az anyagok között, amíg nem találtam ilyen-olyan  maradékokat. Vékony csíkokra téptem, összecsomóztam egy hosszú zsinórrá, majd betekertem vele a koszorúalapot (vigyázva, hogy kicsit fedésben legyenek a sávok).

Díszítésnek tejes- és üdítős kupakokat néztem ki. Árral lukat fúrtam a közepükbe, a gyöngyfűző drótból pedig (ami régóta csak a helyet foglalta, mert a gyöngyözős korszak nálam és a gyerekeknél is elmúlt) "pókhálót" szőttem köréjük. Erős rézdrótból kb. 6 centis darabokat csippentettem, kúpos fogóval kis karikát hajlítottam az egyik végére, aztán ráfűztem 1-1 gyöngyöt.

A kupakokat ezekkel a drótokkal szegeztem a koszorúhoz. Kicsit az árral is be kellett segítenem, hogy bele tudjam szúrni. Végül kásagyöngyöket fűztem a maradék gyöngyfűző drótra, és ezzel tekertem be, rögzítettem véglegesen a kupakokat.

Nos, a leírás elég részletes volt, de hogy a ti fantáziátoknak is teret engedjek, nem színeztem ki a képeket, így szabadon szárnyalhattok, milyen árnyalatokban képzelitek el a ti ajtótokra illő koszorút :-)

Az anyaghasználat keretei is rugalmasak, nézzetek szét: nálatok mi kallódik céltalanul? A háztartási alufóliától a csokipapíron át a cérnákig és szalagmaradékokig sok lehetőség kínálkozik.
Most, hogy mondom, kedvet is kaptam egy újabb darabhoz :-)

Kreativitás...ÚJRA

KREATIVITÁS. Sűrűn használunk ezt a szót, habár egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt értjük. Mit jelent számodra az, hogy kreatív? Vagy KREATÍV...

Még egy szót sem szóltunk és máris a válaszodra vagyunk kíváncsiak? Bizony! Ennek egy nagyon egyszerű oka van, és pedig  - a kreativitás egy dinamikus, aktív folyamat – a kreAKTIVITÁS. Erre utal a kreativitás szó eredete is. A latin creare annyit jelent: alkotni, megteremteni. 

A kreativitás jelentéséhez még visszatérünk, de addig is ott fog motoszkálni a kérdés. Tulajdonképpen a kérdés még a válasznál is fontosabb, hiszen elindít egy folyamatot. A keresést, kutakodást, továbbgondolást.

Mi egy sajátos utat kínálunk a kreativitáshoz. Az út hívószava: ÚJRA. Újragondolni, újraértelmezni, újrahasznosítani és újra kreatívvá válni. Újra önmagunkra találni, újra megnyílni egymás felé és újra játszani.

Ami volt, az már nincs, tehát nem lehet visszatalálni hozzá. Megváltozott, megváltoztál, megváltoztunk, vagyis minden állandóan változásban van. 

A gyerekek természetüktől fogva önazonosak és kreatívak. Egy fadarabban vonatot látnak, és egy csíkos pólóból sín lesz. A világ csupa lehetőségből áll. Aztán felnövünk és egyszer csak lehetetlenségek, vagyis korlátok világában találjuk magukat. Ugyanarról a világról beszélünk?

A kreatív homokozó azért épül, hogy folyékony gondolathomokból, letört faágakból, kupakokból és virágszirmokból, együtt, két  kezünkkel, újra önmagunkhoz találjuk. 

Velünk tartasz? 

A jelszó: kezdjük ott, ahol vagyunk és építsünk azzal, amink van!

Huh, ez egy egész jelmondat lett…