PAD, LÓ és PÁRNA

Ez afféle spontán és interaktív bejegyzés, amit minap Facebook oldalunkon történt beszélgetés új értelmet adott a padlópárna témához.

Az eredeti téma egy egyszerű hulladék stóccal kezdődött. Ha azt mondjuk: szoktunk varrni, senki nem lepődik meg, ugye? És aki úgyszintén szokott varrni - tudja, hogy vannak használható, kevésbé használható,  és szinte használhatatlan anyag hulladékok. Az első két kategóriával valószínűleg egész jól boldogultok, ugye? De vajon mi van a szinte használhatatlan anyag maradékokkal?

A megfejtés: bele a párnába!

Persze a belső párnába. Aki már próbálkozott a műfajjal tudja, hogy egy ilyen párnának elég tekintélyes súlya van és csak úgy kéretlenül is bizonyítja a gravitáció létezését. Vagyis nagyon vonzza a padló. Innen származik a háztáji elnevezése is: PADLÓPÁRNA. 

Persze az sem mindegy, miből készül a padlópárna külseje. Lehetőleg strapabíró legyen, így nálunk a leselejtezett farmerek nyertek. Bevallom nálunk, vagyis Ritáéknál, nem terem annyi farmer, így Timi is hozzájárult a projekt sikerességhez egypár nadrággal.

És íme a végeredmény. Ideális gyerekjáték, fenékalátét, kicsit szögletes labda, építőanyag...és amit csak el tudjuk képzelni. Leginkább a saját és vendéggyerekek vették használatba és egyszerűbb lesz megnevezni azt a funkciót, amit a párnák még nem töltöttek be, mint amit igen:)

Tekerjünk hátrafelé!

Te próbáltad már? Nem lehet könnyű... bevallom, én (Timi) tekerni előre szoktam, hátrafelé esetleg a nyakamat, de a biciklit szigorúan előre!

Itt és most a sorrendiséget tekerjük majd visszafelé. A sorrendet, ami az én fejemben él már egy ideje, mivel volt egy koncepcióm, hogyan szeretnék írni a városi bicajozásról. 

Igen ám, de az eső és a férjem együttállása az udvarunkban tálcán kínálta a lehetőséget: kezdjük a végén!

A végén, hiszen eredetileg úgy képzeltem: a poszt és a tutorial a bicikliskosár újrahasznos esőkabátjáról a sorozat záróakkordja lesz majd, hiszen ki az a bolond, aki azzal kezdi, hogy szakadó esőben tekerésszen? Annyival jobb lett volna az elméleti megfigyeléseimet monitorra vetni, írni egy-két gyakorlatias posztot, s amikor már minden olvasónk biciklin rója az utcákat és fanatikus kétkerekű, akkor beszélni csak arról az eshetőségről, hogy bizony néha megázik a biciklista...

De az eső hazafelé a nyakamba szakadt, Gerdapapa pedig kaján vigyorral örökítette meg az emeleti ablakból, amint csurom vizesen megérkezem :-)

Aki tekert már esőben, tudja, hogy egy esőkabát sem védi meg az ember lányát teljes mértékben a víztől. Ami kilóg, az bizony csurig ázik. No és a csini fonott kosár a bringa kormányán? Annak bizony teljesen száraz maradt a tartalma. A mai poszt tárgya, hogy leleplezzem a titkot: miként lehetséges ez!

Természetesen esőkabátra volt szüksége, akárcsak nekem. Az alapanyag kínálkozott, épp leselejteztem a fiam kopott-kinőtt, vízhatlan téli dzsekijét. Az, hogy a hátából szabom a legnagyobb felületet, a sapka tetejét , az magától értetődött. A peremhez a deréktáji hófogó tűnt alkalmasnak: gumírozott, komplett, patentokkal ellátott záródással. 

Először a varrások mellett szétvágtam a kabátot: a felső vízhatlan rétegre volt szükségem.  

A visszájával felfelé kiterítettem a kabát hátának anyagát, ráborítottam a kosarat és körberajzoltam, majd kb. egy centis ráhagyással kiszabtam.

Kivágtam a kabátból a hófogót, és reménykedtem, hogy passzolni fog a hossza. Passzolt :-) Akkor sincs tragédia, ha bővebb vagy szűkebb. Ha bő, ki kell vágni valahol a közepe táján belőle és újra összevarrni. Ha szűk, akkor pedig jöhet a toldás a kabát anyagából. 

Színre színt borítva sűrűn összetűztem a tetejét a hófogóval (amit összepatentoltam előtte) , majd egyenes öltéssel, géppel körbevarrtam.

Kifordítottam, ráhúztam a kosárra, és akkor vettem észre, hogy néhány eredetileg fogalmam sincs milyen célt szolgáló kis patentos heveder pont a megfelelő helyen fityeg: ha épp nem hirtelen szakad rám az ég és van időm, továbbá kedvem bíbelődni velük, még az orkán erejű szél sem fogja letépni a bringáról a kosaram (ellentétben velem :-)

Természetesen ez utóbbi extra nélkül is remekül szolgál a zuhanysapka. A kosár belsejében egy (használaton kívül) kicsire csomagolható szatyorba szoktam tenni a holmim, aminek megkötöm a füleit: nem repül ki semmi egy bukkanónál. 

Összefoglalva: kreatív, zöld, környezettudatos, újrahasznos, személyre szabott, akárcsak maga a Kreatív Homokozó :-D

A folytatásban pedig áttekintjük majd a városi bringázás előnyeit.

Mit szólsz a zokni lekvárhoz?

A napokban rájöttem, hogy páratlanul is szép az élet, csak szakmát kell váltani...jaj, nem, nem a magánéletemről van szó, hanem azokról a hónapokon át zoknis kosárban heverő félzoknikról. 

Bevezetésként elárulom, hogy nálunk a családtagok számával arányosan gyarapodik a félzoknik száma is. Családi fő párosítóként, igen, ez a tisztség engem illeti, mindig csodálkozom azon, hogy az intenzív kerítő tevékenység ellenére sem fogy a zoknis kosár tartalma. Ismerős? 

Eddig ugyan nem fogyott, de mostantól...mostantól még a szomszéd félzoknikat is örökbe fogadom, annyira beleszerettem a zoknilekvárba! Vagy pontosabban a zoknilekvár kinézetű üvegekbe.

Most jön a java része, vagyis a recept!

1. Vegyünk egy befőttes üveget, vagy akármilyen üveget, amihez jó esetben még egy teteje vagy kupakja is megvan. És egy zoknit: félzoknit, lyukas talpú zoknit, csíkos zoknit, egyszínű zoknit, bármilyen zoknit. 

2. Húzzuk rá az üvegre és jelöljük meg a hosszát. A zokni kb. 2,5-3 centivel nyúljon túl az üveg alján.

3. Vágjuk le a maradékot.

4. ...öltéssel húzzuk össze a zoknit az üveg alján.

5. Bármi megfelelő kerek tárgy segítségével rajzoljuk meg és vágjunk ki egy filc (gyapjú filc készítésről szól az első hírlevél) karikát.

6. Varrjuk rá az üveg aljára.

7. Élvezzük a látványt!

Ugye könnyű? Na jó, nem lekvár, de az se baj... Mókás, praktikus, lehúzható és mosható, ha véletlenül leesik, nem lesz szilánkokkal tele a konyha, és még sorolhatnám...Kipróbálod?

Ami a szomszéd zoknikat illeti nem vicc, de erről majd legközelebb:)

Hétfői reggeli túra a Sálhegyen

Biztos ismeritek a mostanában sokfelé felbukkanó hétfői jelmondatot, ami a hurráoptimizmus jegyében születhetett:

Zavard össze a világot, mosolyogj hétfőn!

Én (Timi) ugyan lelkes híve vagyok ennek a gondolatnak, mégsem sikerül mindig. Például ma reggel sem. Azért nem hagytam annyiban a dolgot, felhúztam a hétvégén SÁLBÓL varrt lábszármelegítőmet a hálóingem alá, és friss kávéval a kezemben azt vizionáltam, hogy süt a nap, meleg van, és egy szép nap sőt, gyönyörű hét áll előttem! És - ki hitte volna - tényleg jobb kedvem kerekedett. Egy ilyen vidám csíkos holmi azonban azt hiszem elengedhetetlen ehhez a szertartáshoz, mert ha az önszuggesztió közben ezt viseljük, garantált, hogy a család többi tagja is jókedvre derül a látványunktól, ez visszahat ránk, ami tovább gerjeszti az oda-vissza ható folyamatot....a többit a képzeletetekre bízom :-)

A sálhegy meghódítása 3. - konzervdobozok

Norvég vendégeink voltak a télen. Sálak. Itt töltötték az egész telet, van, aki már évek óta nálunk időzik, mert itt melegebb van. Hálából a szíves vendéglátásért melengették a nyakunkat hónapokon át. Egyikük - miután kezd kiöregedni a szakmából - kímélő bánásmódot kért, és további menedéket minálunk. Egyáltalán nem bírja már a hideget, így a lakáson belüli szolgálatait ajánlotta fel. Egy forró tea mellett megbeszéltük, milyen lehetőségek állnak előtte. A gondolat, hogy dísztelen, pucér konzervdobozokat öltöztethet pompás ruhába egészen felvillanyozta: bőven lesz alkalma parádézni itt-ott, polcon, komódon, ablakban...ahogy az alkalom épp kívánja.

Nálatok is tartózkodik norvég vendég? Nem? Sebaj! Üzbég, perui, 7.kerületi, Mars- vagy padláslakó  is jöhet! Egyetlen szempont, hogy belül üreges, körben kötött darab legyen. Menet közben az egyszínű darabot is kidíszíthetjük akár.

1. Vágjátok le az egyik végét. (Emlékeztek? Ebből a levágott végből készült a baba sapkája.)

2. Próbáljátok hozzá különböző méretű dobozokhoz, melyikre passzol?

3. Ha netán túl bő, máris bevethetitek Az első kulcs (Mindent a pulcsifilcről!) című tutorialban olvasottakat, és filcesíthetitek. Ettől kisebb lesz. (Ha még nem vagy hírlevélolvasó, a blog felső sávjában azzá válhatsz, és 24 óra múlva a postafiókodba érkezik az első tutorial.)

4. Vágjatok le a sálból a konzervdoboz magasságánál 4 centivel hosszabb darabot.

5. Húzzátok bele a dobozt, alul-felül 2-2 centit lógjon túl a peremen a sál.

6. Ragasztózzátok be a doboz belső peremét, nyomkodjátok rá a sálat és csipeszekkel rögzítsétek, míg megszárad. 

Jó minőségű stiftes ragasztó vagy folyékony is jó, ebben az esetben a mennyiséggel vigyázni kell. Ha túl sok, átüt az anyagon.

7. Az alját fércöltéssel húzzátok össze.

8. Tulajdonképpen kész is van, de ha szeretnénk szépen eldogozni az alját egy filckorongot felragasztva majd felvarrva eltakarhatjuk a sál szélét és a lukat. Ha vastag sálból dolgozunk, a filckorong már valószínűleg túl vastaggá teszi a doboz alját és nem fog szépen állni a talpán, de ezt ki kell próbálni.

Kész! Ha norvég a sálunk, lehet játszani azzal is, hol vágjuk el az anyagát. Ettől függően egészen más mintájú dobozt kaphatunk a minta függvényében.

S hogy miért gondolta a mi norvégunk, hogy számtalan alkalommal parádézhat majd? Mert mintája és színei erre predesztinálják. A szív-motívum remek Valentin- , születés- vagy névnapon, a piros árnyalatok és a hópehelyminta pedig az adventi és karácsonyi időszakhoz kötődnek. Így akár Luca-napon búzát is ültethetünk bele (persze pici cserepet helyezve a dobozba, egy réteg kavicsra állítva, hogy legyen hová elfolyni a felesleges víznek, és a cserép se legyen túl mélyen a dobozban), ami karácsonyra kizöldül, de cserepes virággal szép ajándék is lehet, finomságokkal töltve pedig édesszájúaknak kedveskedhetünk. 

Ésatöbbi ésatöbbi, nézzetek szét nálatok milyen körben kötött sálak lapulnak, és üljetek le ti is egy teára, hogy megbeszéljétek a lehetőségeket!

A sálhegy meghódítása 2. - biciklis bokapánt

Egy ideje tart már a kerekezős szép idő, olyan szép, hogy sál sem kell a nyakunkba. Azért közös platformra lehet őket hozni ilyenkor is: a gyapjúsálat és a biciklit.

Nem kell egyéb, mint egy kis friss tavaszi bosszúság, amikor ráébred az ember, hogy azt a fránya bokapántot bizony tavaly óta nem varrta meg senki. Jobb esetben még akkor ráébred a hiányosságra, mielőtt kerékpárra pattan, rosszabb esetben csak akkor, amikor már a láncon citerázik a nadrágszára...én (Timi) így jártam. 

Gyors, hatékony és persze esztétikus megoldásra volt szükségem, így előrántottam egy filcesített sálat a fiókból:

- lenyisszantottam belőle két 34 X 3 centis csíkot, picit lekerekítettem a sarkokat 

- kb. 2 centire az egyik végétől gomblyukat metszettem bele

- felvettem a farmerom és hozzápróbáltam, hogy lássam hova varrjam a gombot

- felvarrtam a gombokat 

...és kész is lett. Nagyjából negyed órát vett igénybe, beleszámítva hogy kicsit hezitáltam a gomb kiválasztásánál ;-)

Holnap szép nap ígérkezik, elő a bringákkal! Program bőven lesz városszerte, a bicikliutak és -sávok pedig olyannyira elszaporodtak, hogy igazán kényelmes, költségkímélő és élvezetes a tekerés a fővárosban (is).

Arról nem is beszélve, hogy trendi biciklivel járni. És ha trendi, akkor az öltözékünkhöz, stílusunkhoz illő bokapánt is dukál! Erről hamarosan bővebben, mert nyitott szemmel járva (pardon, kerékpározva) a városban nem tudom nem észrevenni a különböző kétkerekű kasztokat. És mivel ilyen egyszerű egy bokapánt elkészítése, nem fogok tudni megállni egy darabnál!

A sálhegy meghódítása 1. - babasapka

Legelőször egy egyszerű és játékos ötletet mutatunk. Szó szerinti értelemben, hiszen ez a rongybaba igazi játék. Hogy ha ismét beköszönt a hideg ne fázzon a feje, készítettünk neki egy csinos sapkát. Természetesen nem másból , mint sálból, annak is a legvégéből. Ha akad a házunk táján körben kötött darab, akkor elég csak lenyisszantani a sál végét, picit visszahajtani a levágott szélt, és apró kézi öltésekkel rögzíteni. Ha  tetszik, akár hímzőfonallal, fércöltéssel. Ha pedig nagyon bomlós az anyaga, akkor pelenkaöltéssel végigvarrva a szélt (még visszahajtás előtt !) ez sem fog problémát okozni használat közben.

Kész is, viselje egészséggel az új tulajdonos!

a baba Csanaky-Brandhoffer Erika munkája

Hogy mi lett a sál többi részével? Hamarosan arra is fény derül!

Sálhegyek - tavaszi villámjátékkal

Talán nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk: a tavasz a naaaagy selejtezések, átrendezések, ki- és bepakolások, szortírozások, egyszóval a megújulás és a rendteremtés időszaka. 

Mihelyst elolvadt a hó, és alóla előbukkant a szemét és a piszok, úgy a tavaszi verőfényben házunk táján (no és persze bennünk magunkban is) néhány dologból hiányosság, vagy éppen többlet mutatkozik.

Hiányzik egy vidám, színes ruhadarab, amit a kabátot levetve viselhetnénk, egy-két virágláda az ablakból, kirándulások és piknikek a szabadban...

...és lomtalanításra vár a kamra, tele az előszoba kinőtt és kopott kabátokkal és csizmákkal, és hegyekben áll a sál. Amit ilyenkor, ha hirtelen beköszönt a jóidő, villámgyorsan bedob az ember lánya a szekrénybe: ne is lássa őszig!

Csakhogy a sálhegyek megoldást kínálnak tavaszi nyavalyáinkra is! Ki hinné... Mindössze pár perc szortírozás,  és  több legyet is ütöttünk egy csapásra: nem rámoljuk el a ránk törő pozitív pánikban azokat a darabokat, amiket évek óta nem hord senki, és alapanyaghoz is jutottunk. Igen, a megunt, kinőtt, divatjamúlt, kifakult, nemszeretem anyagú és egyéb rossz tulajdonságokkal rendelkező sál alapanyag!

A következő időszak, egészen április végéig (sok egyéb mellett) erről fog szólni. Hihetetlenül izgalmas, színes téma. Arra biztatunk, nézz szét a saját sálhegyed vidékén sőt, a barátok és rokonok szekrényébe is érdemes bekukkantanod, mert SOK, és még annál is több izgalmas projektet és ötlet hozunk majd a homokozóba.

Induljon a selejtezés és szortírozás! Ha végeztél, írd meg egy megjegyzésben, hány sáltól szabadítottad meg a szekrényed polcát és egy vicces grafikát küldünk cserébe, ami természetesen a sálakkal kapcsolatos!

Nincs semmi egyéb kritérium, csak hogy SÁL legyen :-)

Ha részt szeretnél venni a játékban, a megjegyzés után légy szíves küldj egy üres emailt a kreativhomokozo@gmail.com címre, az email tárgya sorba a SÁL feliratot írva, hogy tudjuk milyen címre menjen majd a kép!

3ujjas kesztyű (dizájn csütörtök - amikor a terv csütörtököt mond...)

Hogy mi is a dizájn csütörtök? Egy nap, ami a csütörtököt mondott terveké. Mert akár bevalljuk, akár nem, vannak kudarcaink, hamvába holt ötleteink és félresikerült munkáink. Mi bevalljuk :-)

Fogadjátok szeretettel immár a másodikat! Az elsőt a véres muffinról ITT olvashatjátok.

-----------------------------------------------------------

Ha láttok egy 3ujjas kesztyűt, mire gondoltok?

Favágóé.

És ha azt mondom, ez a 4éves lányomé, és nem is 3, hanem 8 ujjas?

Számoljunk egy kicsit. A jobb kezén van 5 ujja, és a bal kezén 3. Úgy értem, ami kesztyűileg számításba vehető. Amióta beállt a hideg, folyamatosan abba a problémába ütközünk, hogy oviba jövet-menet cumózni szeretne. Jobban fogynak úgy a méterek, mert szó mi szó, az ovi nincs közel.

Egyik reggel, miután már 3X húztam le és fel a bal kesztyűjét, azt találtam neki mondani, hogy bizony én levágom annak a kesztyűnek a középső két ujját. Ő jót vihorászott, én viszont halálosan komolyan gondoltam.

Otthon aztán elő az ollót és nyissz! Elmetéltem az ujjacskákat a tövénél. Gondosan felszedegettem a szemeket és elvarrtam, és nagyon elégedett voltam magammal.

Reggel aztán diadalmas mosoly kíséretében húztam a kezére, és a hatás nem maradt el - csak éppen egészen más volt, mint amit vártam. Elfintorodott és lehúzta, majd el is hajította. Nem tetszett neki, ahogy a megmaradt ujjak és rajtuk a kesztyű anyaga az arcához ér...

Kész. Ennyi volt. Hamar véget ért a 3 ujjas kesztyű karrierje, pedig biztosra vettem, hogy EZ az évszázad ötlete :-)

PP3, avagy addig nyújtózkodj...

...ameddig a pizsamád ér. Ez bizony sokunk előtt ismert probléma. Mert a kölkök csak nőnek és nőnek, a pizsamák meg nem. Pedig akár ezt is elvárhatjuk tőlük! Úgy bizony, mert semmi sem lehetetlen :-)

Mivel nem mondhatjuk szegény gyerekecskénknek, hogy ugyan húzd már be egy kicsit a kezed, hát  kérjük meg a pizsamát, hogy nyújtsa ki az ujját és a szárát!

S ha elég szépen kérjük, egész biztosan nem fog nemet mondani :-)

Lássuk, hogyan udvarolhatjuk ki belőle ezt a mutatványt!

Amire szükségünk lesz:

- cérna, hímzőfonal, tű, éles olló

- kimustrált pamutpulóver vagy póló passzéi, ujj- és derékvégei
- kalapgumi
- esetleg némi csipkemaradék

A folyamat igen egyszerű, ha volt már a kezedben valaha tű és cérna menni fog ;-) Ha sikerült méretben nagyjából megfelelő toldalékot találni, levágjuk és egyszerűen megtoldjuk, kipótoljuk velük a rövid részeket. Legalább 1 centis ráhagyással dolgoztam, mert a toldás széleit nem tisztáztam el. Az ujjak és a bokák nem mindig fértek be a varrógép alá, így kézzel öltögettem fel, ahol a derekát is toldottam, ott varrógéppel varrtam a gyorsaság miatt. A pöttyös nagyon bő szárú volt, így a toldásnál a régi nadrágvégbe vékony kalapgumit fűztem, hogy szebben álljon.
Ha szükséges, derékpasszéból is varrhatunk szára végét, mint azt a bordó pizsinél tettem (sajnos egy pulóvernek csak két ujja van :-) , és ha a derékbőség nem stimmel, akár be is varrhatunk belőle, hogy szépen illeszkedjen.

Számtalan variáció képzelhető el, és persze a végeredményt nagyban befolyásolja, hogy milyen használaton kívüli, kinőtt, egyszóval jobb sorsát váró pólók és pulóverek lapulnak a szekrény mélyén.

Ugye kedvet kaptatok ti is egy kis ruhaátalakításhoz?

Örökség másképp, avagy PP2

Hogy miért ragaszkodunk egyes ruhadarabokhoz még azután is, ha már egy ideje nem hordjuk, néha nehéz rájönni. De maga a jelenség valószínűleg számodra is ismerős...itt egy kecske-káposzta kompatibilis megoldás, hogy ne foglaljon helyet a szekrényben, de mégse kelljen megválni tőlük.

Adott egy napsütéses délelőtt, és két leselejtezett póló. Az egyik egy utazás emlékét őrzi, a másikra egy csajos turi-buli alkalmával tettem szert. Nagyon megtetszett, csakhogy már akkor is kicsi volt és lányomnak jutott. Lányom azóta megnyúlt és a póló majdnem új gazda keresésére indult, de leállítottam, mert épp beleillett az aktuális tervbe.

Mi az, amiből sosincs elég? ...pizsama! ...legalább nálunk ez így szokott lenni. És ki jár ilyenkor a legjobban? A legkisebbik, hisz az ő méretét még szinte bármiből elő lehet teremteni, mellesleg ő az, aki a leghamarabb kinövi a ruhákat :)

Ruhaátalakításnál érdemes szem előtt tartani mi az, amit a régi ruhából változtatás nélkül, vagy minimális beavatkozással hasznosítani tudunk, hogy megspóroljunk magunknak egy-egy műveletet. Adott esetben örültem, hogy a nyak kivágás az elején már készen is van.

Az, hogyan kombináljuk az anyagokat, hogyan határozunk meg az arányokat és általában komponáljuk egyes alkotásokat, nagyon sok mindentől függ. Itt nem csak egy, hanem számtalan feldolgozásra váró téma tárul ki elénk. Ami általánosan érvényes - nézzük meg, milyen lehetőségeket kínál az alapanyag. A lehetőség mindenben benne van! És még - figyeljük a részletekre!

Semmi nem vész el, csak átalakul...vagy mi magunk proaktívan átalakítjuk. Az utolsó lépés mindig az új alkotás beavatása! ...és persze elégedettségfelmérés:)...

Beszélgetős térdek (P.P.1)

Mi is az a P.P.1 ? Pizsama Projekt. Az első. A jövő héten és azután következik majd újabb két rész, mely újabb lehetőségeket villant fel ebben a műfajban. Lássuk az elsőt!

Nálatok is van olyan, hogy a házigatya fogyó cikk? A napokban itthon voltunk és egy-kettőre rájöttünk, hogy csak utcai nadrágok vannak a szekrényben - pizsama gatyák és padlótörlő nadrágok - ki-ki milyen étel, festék vagy egyéb díszítéssel a szennyes kosárban lapulnak. Mielőtt elfogyna az utolsó gatya, nekiláttunk egy újnak, nem is akármilyennek!

A nadrág alapanyaga kinőtt nővér pizsama. Amennyire csak lehet, rózsaszín. A leendő tulajdonos fiú a javából. Habár egyáltalán nem hiszek a színek nemesítésében, vagyis nemhez való kötésében, ez esetben nagyon örültem a szín nemtetszésnek, hisz előttem a lehetőség festékben tapicskolni :)

Akkor lássuk csak, min ment keresztül a rózsaszín pizsamanadrág:

Rátettem az éppen aktuális méretű nadrágot és kis ráhagyással (legalább pár hónapig még jó legyen) kivágtam. Aki szakszerűbben szeretné csinálni, körbe is rajzolhatja, nálunk az időtakarékos verzió a nyerő.

Amíg a leendő tulaj a kivágott nadrágszárakat nyúzta, a teljes újrahasznosítás jegyében kifejtettem a régi nadrágból a gumit, összegyűjtöttem a cérnamaradványokat és egy másik pólóból kivágtam a térdre való köröket.

Majd a legizgalmasabb része jött - kedvemre kevergethettem a boszorkányfőzetemet. Az alkalmat kihasználva más rongydarabok is belekerültek a fazékba...

Innentől kezdve az alkotói szabadságomat a megrendelő beszorította némi keretek közé. Legyen egér és vakond, és tudjanak beszélgetni egymással. Ami a technikai kivitelezést illeti, a térdre szánt köröket, vagy bármi más formájú odavalót, az applikálás előtt érdemes bélelni, vagy rávasalni a vetexet. Én a második opciót választottam. Ezeket a technikákat majd bővebben vesszük egy másik alkalommal.

Így született a térdbeszélős gatya. Nem csak a térdek beszélgetnek egymásközt, etetni is lehet az állatokat. Amit Arlen ma evett, azt lelkesen megosztotta a térdbarátaival is.