2012. december 20.

Nápolyis csillag, nyamiiii!


Az, hogy a Homokozóban sokszor hasznosítunk újra, abszolút belőlünk ered: egyikünk sem tud úgy ránézni valami hulladékra, hogy ne gondolkoznánk el további hasznosításán, mielőtt a kukába kerülne. 
Igen, ettől nem lesz örökéletű egy csomagolóanyag sem, és előbb-utóbb ugyanott végzi, ahol a többi, így valóban az a legjobb, ha minél környezetbarátabb módon csomagolt holmikat vásárolunk. De ha 1-2 nápolyis papírral kiváltunk pár előregyártott és készen kapható díszcsomagoló kelléket, már nem nasiztunk hiába :-)


Ilyen és ehhez hasonló finom nápolyikat is hozott hozzánk idén a Mikulás. A papírja gyönyörű, négyzet alakú, mi kell egyéb az ideális hópehelyhez?


Az alaphajtogatást ENNEK a leírásnak nyomán készítettük, hópehelymintákat pedig sokfelé találni így karácsony előtt. Nekünk EZ az egyik kedvencünk. A címkét lefejtettük, és azzal a felével KIFELÉ hajtogattunk, amelyiken a ragasztómaradványok voltak (jelen esetben ez az arany). Ez azért fontos, mert erre az oldalra rajzoljuk meg hajtogatás után alkoholos filccel a mintát, amit aztán éles, hegyes kisollóval kivágunk. Végül az ezüst oldalát kiterítve a rajzolat nem fog látszani. 


Mi az ajándékcsomagolások tetjére ragasztjuk majd őket, díszítésül.

2012. december 19.

Ó, szép fenyő...

A recept igen egyszerű: végy néhány nagyon apró virágcserepet, tedd le gyermekeid elé egy kis süthető gyurma társaságában, és elképesztő karácsonyfákat fognak készíteni!
Az alábbi fácskák egy 5 éves és egy 10 éves kislány együtt munkálkodásának eredményeképp születtek.
Miután a csomagoláson feltüntetett hőfokon kellő ideig sütöttük (cseréppel együtt, akkor biztos nem lapul le sehol :) , beragasztottuk a fenyőket. Mi ragasztópisztolyt használtunk.

Érdemes hallótávolságon belül maradni amíg alkotnak: a szájuk ugyanúgy jár, mint a kezük, és elképesztő a dumájuk! :-)))


2012. december 18.

Mécses pedig kell!

A címben szereplő jelmondat a hideg, téli időszakra általában igaz, ám karácsony közeledtével egyre nagyobb bennünk a vágy és az igény a fényre és a kívül-belül ölelő melegre (tavaly Rita írt is erről egy bejegyzést).
Így hát nekifogtunk (Timi és 5 éves Gerdája) a mécseskészítésnek, mert ebből sosem elég!
Az alapot azok az üvegpoharak adták, melyeket "10 darab egy ezresért" akcióban vettünk még nyári barangolásaink során egy ócskásnál.


Süthető gyurma és ügyes ujjacskák, amik a gyurmahurkákból lecsippentett darabkákat egymás mellé laíptgatták-simítgatták a poháron - nem is kell egyéb. Csak mikor már készen lettek a mécsestartók, akkor vettük észre, mennyire hasonlítanak új készítményeink egy korábbihoz. A színek, formák szinte azonosak, csupán az anyaghasználatban van némi különbség.


Egymás mellé is kerültek Gerda polcára, s ahogy egyre rövidülnek a nappalok és egyre többet van sötét, úgy gyújtjuk meg bennük a  mécseseket egyre gyakrabban.

Fogajtok neki még ma!



2012. december 16.

Idén már oktatja is :-)

Emlékeztek még ERRE az egy évvel ezelőtti bejegyzésre?


Ha gyors sikerélményhez szeretnétek juttani kicsinyeiteket, érdemes kipróbálni. Annyira könnyű, hogy egy középsős nem csupán elkészíti, de meg is tanítja a barátnőjének. Sőt, olyannyira egyszerű, hogy mindezt mesenézés közben teszi. Mert rajzfilmek nélkül ugyan lehet élni, csak éppen nem egyszerű, és ha már, hát legalább legyen egy kis haszna is :-) Reményeim szerint a csokipapírból előbb-utóbb kötőtű lesz. 
(a tévézős-csokipapírgyűrögetős akció levezetése volt az elmélyült szerepjátéknak és üvegmatricakészítésnek)


A végeredmény magáért beszél. Kerek egy éven át gyűjtött sztaniolpíprjainkból 5 kis műanyaggömböt tudtunk megtölteni. Hogy ez sok vagy kevés....nos, az igen relatív. Nem vagyunk a csoki ellenségei, de nem is esszük kilószám. És bár tekintélyes kupac gyűlt össze a papírokból, azt mindenképp számításba kell venni, hogy alaposan összetömörödnek galacsinkészítés közben.


2012. december 13.

Új füzetek...

...érkeztek a boltba :-)

IDE, ide, ne hagyjatok senkit füzettelenül lézengeni a nagyvilágban :-)  Karácsonyig még odaér!


2012. december 12.

Műanyag rén?

Igenigen, réN, nem elírás! Rémről szó sincs. Bár vannak, akik a műanyag szó hallatán rémeket látnak, és valljuk be: sokszor nem alaptalanul. Ám műanyagok egy ideje vannak, és egy ideig még lesznek is, így teljesen kizárni őket lehetetlen. 
Életünk szinte minden területén és színterén jelen vannak, és bár a viták pro és kontra folynak, vajon az újrahasznosított műanyagból készült fenyő vagy az ültetvényes, esteleg a cserepes verzió a jobb megoldás (hogy csak egy, hamarosan aktuálissá váló témát említsünk), a láthatáron, sőt olykor az orrunk előtt bukkannak fel a műanyagok végtelenül változatos alakban.


A minap némi vasalható gyöngy formájában, melyről KORÁBBAN azt hittem, már elfogytak. De mégsem, így a maradék maradékainak felélése okán kipróbáltunk (Timi és 5évese) egy újabb mókát: műanyag karácsonyfadíszt sütöttünk a kiszúróformában.

Kicsit megkentük olajjal a forma élét belül, beleszórtunk-egyengettünk némi gyöngyöt, majd 200 fokon addig sütöttük, míg eldeformálódtak és egymáshoz tapadtak a gyöngyök.


Az eredeti ötletre ITT bukkantunk.


2012. december 7.

Szombaton WV !!!

Nem, nem elírás, igen, tudjuk hogy kell írni a Volkswagent, igen, az fordítva van...de ez nem AZ!

 Ez Waldorf  Vásár!!!

Ilyen volt a Rákosmentiben...


...igen, PONT ilyen jó! Itt még teljes a készlet nyitás előtt 2 perccel, és kedvenc segédemet sem csábítják még bábelőadások meg kézműves foglalkozások :-) 

És ilyen lesz a szombati a Csillagösvényben, ahol teljes létszámmal leszünk a fedélzeten: 


Gyertek! Aki ismeri a waldorfot azért, aki még nem, hát azért. A nap hangulata különleges, egyszerre nagyon nyitott, törődő, figyelmes, vásárosan nyüzsgő és nyugodt. 

Kékmadár, aki a lakásvásáron is jelen volt kerámiát fest majd a gyerekekkel!

2012. december 5.

Lakásvásár, avagy egy új hagyomány születése

Valószínűleg minden a születéssel kezdődik...egyszer mi is megszülettünk, majd megszülettek az egyéni kezdeményezéseink, aztán páros projektek, és egyszer csak felnövünk és megnyílunk, egészen addig, hogy közös, közösségi projektek is létrejönnek.

A szombati lakásvásár egy csepp inspirációból, a Kreatív Homokozó 1 éves születésnapi apropójából, Timi lelkesedéséből és számos alkotó összefogásából született. Mert együtt ünnepelni jobb, megosztozni örömökben, gondolatokban, tudásban sokkal több, mint mindezt megtartani magunknak. Együtt többek vagyunk, és együtt többet adhatunk.

A vásár-koprodukció résztvevői voltak: Colette, Ezkriszti, Hokata, Katbo, Kékmadár, Molnár Csikós Hajni, Pjulcsy, és persze a Kreatív Homokozó. 


Mindannyiunk nagy örömére olyan pörgés volt a szombati vásáron, amire nem is számítottunk. A nappali volt a vásártér, a konyha a büfé, beszélgetések helyszíne, nyugi-sarok és mindenes, a gyerekszoba pedig, hát a gyerekszoba az csakis gyerekszoba lehet:) Vagy mégsem? Időnként a gyerekszoba szőnyege is felnőtt beszélgetésekre hegyezte a fülét: hol gyerekekről, hol az életről, alkotásról vagy lelkivilágról esett szó.


Új közös projektek is születtek, de ezekről majd a jövő a maga idejében mesél :)


És persze a takaróvarró sarok...spontán lelkesedésből Tündi kezdte, s attól fogva sosem állt üresen. Ki egy virágot, ki tízet, de szorgos kezek mindvégig bevirágozták a babatakarókat, amelyek minden reményünk szerint hamarosan az új kis tulajdonosokhoz költöznek.

Sok biztatást és pozitív visszajelzést kaptunk, rengeteg fülig érő szájat láttunk, többen egyenesen követelték, hogy legyen folytatás...így hát LESZ! A mikorról és egyéb részletekről természetesen nem most nyilatkozunk, hiszen előttünk még néhány vásár, melyek ugyan nem saját szervezésűek, ám ugyanolyan lelkesen és dolgosan készülünk rájuk. 

Holnap eláruljuk, hol találkozhat velünk szombaton, aki bármilyen okból lemaradt a lakásvásárról!

2012. november 28.

Zöldbaba

A Green Baby termékei alig egy éve kaphatók Magyarországon. Minden igényt kielégítő, professzionális baba- és mamaápolási kellékek. ITT tudtok utánaolvasni a brit gyártó környezet iránt elkötelezett magatartásának és a kenceficéknek. 
A Green Baby is itt lesz szombaton.




Kékmadár

Kékmadár kerámiái lágyak, nőiesek, finomak. Maga Kékmadár is, akár a munkái. Ez így kerek, alkotó és alkotása egységben. Érdemes személyesen is megismerni, a tárgyakat kezünkbe ölelni.
ITT megteheted.


2012. november 27.

Julcsi és Katbo

Ma Katbo és Pjulcsi részvételét tesszük közhírré. Ők ugyan kicsit közelebbről érkeznek, mint Colette és Hokata, ám annál izgalmasabb portékákat hoznak majd. Katbo saját készítésű natúrkozmetikumokat és fonalakat, Julcsi pedig félreismerhetetlenül huncut babáit és új szoknyakollekcióját! 

Gyertek, Katbo bizonyára ugyanúgy készül teszterekkel, mint a nagy drogériák, és Julcsi szoknyáit is lesz hol felpróbálni, még sorban állni sem kell a próbafülkék előtt :-)


--------------------------------------------------------------


2012. november 26.

Az első füzet pedig....

....Galandyhoz költözik.
Gratulálunk, és köszönet a sok-sok válaszért!

Ennek a füzetnek lesz gazája Andi. Plusz apropója is van annak, hogy pont erre a füzetre esett a választásunk: a gyapjúsálat, melybe a fázós füzet burkolózott Colette hagyományozta ránk még  tavasz sálas Homokozó Klub alkalmából. Most pedig, mint azt már olvashattátok Colette is itt lesz a szombaton a lakásvásárban.

Hamarosan megmutatjuk a másik füzetet is, amit azok között sorsolunk ki, akik szombaton eljönnek.

Lakásvásár - Colette és Hokata

Elsőként engedjétek meg, hogy bemutassuk nektek a lakásvásár két azon alkotóját, akik nem sajnálják a fáradságot 130 kilométer megtételére sem! Nem mintha a kreatív blogtérben bemutatásra szorulnának, hiszen Colettet és Hokatát mindenki ismeri. Itt és most kizárólag mint a lakásvásár résztvevőit kell bemutatnunk őket. S elsőként, hiszen a legmesszebbről érkeznek. 
Így hát van szerencsénk felkonferálni Colettet energiabombaként robbanó táskáival, hangulatbonbonjaival, kiegészítőivel, és Hokatát színpompás festményeivel, képeslapjaival, ékszereivel!


Gyere, nézd meg portékájukat személyesen, és ismerd meg őket közelebbről! 


Mi Kisnyalka óta tudjuk, hogy velük pont olyan színesen és izgalmasan telik az idő, mint  amilyen színes  és izgalmas minden alkotásuk.

A lakásvásár részleteiről ITT olvashatsz. Várunk! 

2012. november 23.

Indul a szülinap! Gyere játszani!

Rendhagyó módon üljük meg a KH 1. szülinapját. Mint arról már beszámoltunk, november 30-án füzetkészítő délutánt tartunk, ahol saját kezűleg készíthetsz ajándéknak (is) való füzetet, hogy egyre kevesebb ember legyen füzettelen :-)

December 1-én szombaton pedig egész napos rendezvénnyel várunk! 10-18 óráig kinyit a LAKÁSVÁSÁR, ami sokkal több lesz egy vásárnál! Amellett, hogy 8 ismert és elismert alkotó lesz jelen a portékáival, az alapvető cél az, hogy aki betér közösségi éléménnyel gazdagodjon. 

LESZ TEHÁT MÉG:
- KÁVÉ, TEA, SÜTI
- BESZÉLGETÉS 
- JÁTÉK A KREATIVITÁSSAL 
- FOLYTATÓDIK A VIRÁGOS TAKARÓVARRÁS

Gyertek tehát egy kötetlen találkozásra, ahol a szó szoros értelmében SZABAD A VÁSÁR!


És ha szülinap, akkor JÁTÉK!

Két füzetért lehet ringbe szállni: 
- kik lesznek a vásározók? Ki az a 8 alkotó, akikkkel egész nap beszélgethetsz, és akiktől minőségi, egyedi ajándéknak valókat szerezhetsz be a fa alá? A kép segít :-) Aki legalább 4-et meg tud nevezni itt vagy a fb-on megjegyzésben, azok közül Fortuna választja majd ki a legszerencsésebbet. A válaszokat nov. 24-én este 7-ig várjuk.
- mindazok között, akik személyesen is eljönnek a vásárba szintén kisorsolunk egy füzetet.

A pontos helyszínről emailben adunk pontos információt, ezért kérünk, hogy levélben vagy privát fb-üzenetben keress minket!

Decemberi programok, elő a naptárt!

Íme a decemberi programok, ahol személyesen is találkozhatunk. Igen változatos lesz, a közös füzetkészítéstől a szülinapi összejövetelen át a vásárokig sokfelé megfordulunk.  
Minden küszöbön álló rendezvényről részletesen is írunk majd. 

Gyere Te is !



2012. november 22.

Az SK-füzetekről - avagy kezdődik a szülinap!

Rég nem esett szó róluk, pedig megérdemlik a figyelmet. Ezt bizonyítják azok a füzetek, melyek eddig elkészültek. Voltak borítók, melyek postán érkeztek és nem voltunk jelen a születésüknél, és voltak, melyeknél ott bábáskodtunk. Élmény volt, különleges tapasztalat: látni, hogyan ver gyökeret egy-egy gondolat és kezd élni a textilen, visszatükrözve az alkotó lényét, hangulatát, gondolatait...hogyan formálódik, változik menet közben, s miként nyeri el végleges alakját.

Az alábbi kép, mely a Kisnyalkai alkotótáborban készült füzetekből ad ízelítőt, ékes bizonyítéka annak, hogy ahány ember, annyi füzet. Nincs két egyforma, hiszen alkotni csak önmagunkból merítve tudunk.


ITT olvashattok bővebben az SK-füzetekről.

Várjuk a vállakozó kedvű füzetkészítőket! Ha te is vágysz saját készítésű füzetre akár magadnak, akár ajándéknak, írj nekünk: kreativhomokozo@gmail.com!

Ha próbára tennéd alkotóképességed, de egyedül nem vágnál bele, gyere el a KH füzetkészítő délutánjára november 30-án! 

Minden kelléket és eszközt biztosítunk, a füzetet készre kötve veheted majd át. A részvételi díj, mely minden eszközt, alapanyagot, egy kis frissítőt és sütit is tartalmaz 4000 forint, ami pont annyi, mint egy kész füzet ára. Ám cserébe nem csupán egy füzetet kapsz, hanem tudást, valamint az SK-füzetkészítő oktatóanyagot pdf-formátumban. 

A hangsúly a borítókészítésen lesz, de egy kis önismereti- és kreativitásfejlesztő gyakorlatot mindenképp becsempészünk a lapok közé :-)

A program a belvárosban, metróval jól megközelíthető helyen lesz 30-án du. 3-tól 6 -ig.

Ha érdekelnek a részletek, írj nekünk!

Karácsonyig bőven elkészül, még a postázás is belefér, ha szükséges.

Gyertek!

Annál is inkább, mert egy éves lett a Kretaív Homokozó, és ez a program csak az első az események sorában!

2012. november 19.

Egy füzetet? Inkább huszat!!!!!


Ez a füzet már elfogyott, DE rendelhető, sok más füzettel együtt! 

Dec. 1-ig várjuk a rendeléseket! 

HA LEGALÁBB 10 FÜZETRENDELÉS ÖSSZEJÖN, 4000 HELYETT 3500-ÉRT TUDJUK ADNI A FÜZETEKET, HA PEDIG 20, AKKOR 3000-ÉRT ! 
Használjátok ki az alk
almat! 

Itt tudtok nézelődni:
http://www.meska.hu/Shop/index/226
http://www.meska.hu/Shop/index/sold/226

A remek toborzós ötletet Kékmadártól kértük kölcsön:http://keramiamania.blogspot.hu/2012/11/bogre-bizniszre-fel.html
Még lehet jelentkezni nála is :-)


2012. november 15.

Igen, ünnepre hangolva!

Sokat beszéltünk már a kreativitásról (és még sokat is fogunk :) , mely oly sokféle lehet...
A szó olyannyira hozzátapadt a kétkezi alkotómunkához, hogy szinte vésővel kell lefeszegetni róla: nem csupán a varrógép, a kötőtű vagy éppen az agyag társaságában lehetünk kreatívak, de nem ám!
Igazi kihívást jelent, hogy a múltban gyökerezve, de a jelenben élve észrevegyük a sodró lendületű, zajos és tülekedős hétköznapok kínálta lehetőségeket, és olyan helyzetekben is kamatoztassuk kreatív képességeinket, melyek első látásra pusztán bosszantóak, frusztrálóak vagy kiábrándítóak - a jelzőket hosszan sorolhatnánk. EZ az igazi kreativitás: ott is meglátni a lehetőségeket, ahol nagyítóval kell keresni, és ott is észrevenni a jót és szépet, ahol először még a nyomait sem látni.

Aktuális példáért nem kell messzire menni, elég végigsétálni a belváros 1-2 utcáján és üzletén: már hetek óta karácsonyi kirakatokkal és kínálattal találkozunk. Évek óta egyre korábban környékez meg a marketing minket, potenciális vásárlókat. Direkt fogalmaztam tárgyilagosan. Nem írtam, hogy a marketing egyre korábban nyújtogatja utánunk a csápjait, és azt sem állítottam, hogy a marketing végre megtalálta a módját miként tudatosíthatja bennünk: a listakészítést sosem lehet elég korán kezdeni!
Az első lépés némi távolságtartással szemlélni a helyzetet, lehetőség szerint érzelmeinket másik szobába zárva kis időre, s akkor jól megvizsgálhatjuk, bekukkanthatunk a szoknyája alá, s talán még az is kiderülhet, hogy több szoknyát visel, s mindegyik más-más színű.

Tulajdonképpen a fenti mondatot bárhogy fogalmazom is meg, mindegyik igaz lesz a maga módján, de legalábbis mindegyikben lesz igazság.
Mert igen, a nyílt és egyértelműen kommunikált üzenet ellen, miszerint a pénzért kapható ajándékok és kellékek teszik az ünnepet ünneppé, minden jóérzésű ember világnézetre való tekintet nélkül tiltakozik.
És igen, tény, hogy sokan sokszor későn kapunk észbe: se ajándék, se mézeskalács, a közös készülődős délutánokról és a lelki ráhangolódásról nem is beszélve.

(kép forrása: www.alreadypretty.com)
Ezen méláztam (én, Timi) a minap némi holtidőt egy plázában kitöltve, s addig-addig sodródtam a korai karácsonyi hangulatban, míg rájöttem, hogyan kezelhetem ezt a helyzetet a helyén. Elhallgattattam a fejemben a korábban hallott-olvasott háborgó és fanyalgó véleményeket, és hagytam, hogy hasson rám a helyzet. Kíváncsi voltam a saját reakcióimra. S láss csodát, nem éreztem zavart, bosszúságot vagy egyéb negatív indulatot, és nem is rohantam pánikszerűen vásárolni. Ötleteket merítettem a dekorációból, tervezgetni kezdtem mit és mikor fogunk közösen elkészíteni a gyerekekkel, várni kezdtem ezt a gyönyörű időszakot, és uram bocsá' gondolatban listát írtam kinek mit vegyek vagy készítsek. Mert álszent dolog volna azt állítani, hogy a karácsonyhoz nem tartozik hozzá egymás megajándékozása, hogy egyáltalán nem fontosak a külsőségek. Igen, hozzátartozik és fontos, csak a mérték és a minőség az, ami igazán érték, s az értéket nem forintban mérik, hanem időben, ráfordított lelki- és szellemi energiában, munkában, és nem utolsó sorban szeretetben.

Szép és derűs készülődést kívánunk Nektek, s hogy mindenki csak azt rakja a kosarába, amit (szó szerint és átvitt értelemben is) valóban haza szeretne vinni! 

2012. november 8.

Melegség kívül-belül

Az ablak mögött ragyogóan süt a nap, és felmelegíti a szobát az üvegen át. Isszuk a meleg teát és ráhangolódunk a szombati Homokozó Klubra és arra az időszakra, ami napról napra közeledik. A legsötétebb és a legvilágosabb, a leghidegebb és a legmelegebb időszakra. 

Mindannyian már sokszor sok kontextusban hallottuk az "ahogy bent, úgy kint" kifejezést. Hogy is van ez? Sokféleképpen. Ha belül fázom, nem tudok meleget adni, ha belül sötét van, nem tudok se világítani se ragyogni kifelé, ha belül nem tudjuk szeretni, akkor kifelé sem. Ha belül félünk, kifelé sem tudunk bátrak lenni. Az alkotás bátorságot igényel, nagyon nagy bátorságot, a legnagyobbat. A legnagyobb bátorság pedig önmagunknak lenni, elfogadni és felvállalni önmagunkat.

Az őszi Homokozó Klub a belső tűzről szól. Arról a tűzről, amely egyszerre melegít, éget, szikrákat szór, megnyugtat és fellelkesít. Ez alkalommal nagyon különleges élmény várja a Homokozó Klub résztvevőit:  a magunk alkotta tűz mellett az eddigieknél mélyebb megéléseken keresztül megismerjük magunkban az alkotó egy újabb arcát. Önmagunk újabb arcát. Hiszen minden egyes alkalommal nem csak egyre tágabbra megyünk, hanem egyre mélyebbre is.

Ha úgy érzed köztünk a helyed, jól érzed és szeretettel várunk!  Még 2 fő jelentkezését tudjuk elfogadni,  siess! 

Jelentkezni a kreativhomokozo(kukac)gmail(pont)com címen lehet.

Bővebben az őszi Homokozó Klubról ITT olvashatsz.

Az előző Homokozó Klubbok élménybeszámolóit ITT, ITT és ITT találod.

2012. november 2.

Újra Homokozó Klub! ŐSZI LIMITÁLT KIADÁS


Mi történik bennünk, amikor az élénkzöld levelek egyik pillanatról a másikra megbarnulnak és a hideg szél fuvallata holtan lefekteti őket a földre? Mit keresünk, amikor fagyott kezeinket hol kabát ujjaiba, hol zsebekbe rejtjük? És mi az, amit találunk gőzölő teában, tollpaplanban vagy szeretetteljes tekintetben? Igen, a meleg...a meleg kívül belül...vagy fordítva?


Az őszi Homokozó Klubban mindkettővel találkozunk. Megismerkedünk a belső tűzzel és azzal, hogy miként tarthatjuk melegen még a leghidegebb napokon is. Bizony most sem fog hiányozni sem önismeret, sem kreativitásfejlesztés, sőt!


És természetesen a kezeink sem maradnak tétlenül. Aki már gyakorlott alkotó, pontosan tudja (aki pedig még nem, hamarosan megtapasztalja), hogy bár a kézimunkázásra mindig lehet alkalmat és ürügyet :-) találni, a zord, hideg idő beállta mindnyájunkban felébreszti a vágyat, hogy az estéket kuckósan töltsük gyertyafény és meleg itókák mellett, néha társaságban, máskor csak mélázva vagy épp egy film előtt...Ám bárhogy is alakul, a kezünknek eközben dolgoznia kell! Ismerős az érzés? Ki tudja, talán valami ősi ösztön hajt ilyenkor minket, mely évezredeken át a nők feladatául rótta a család melegen és egészségben tartását, s ez nem csupán a tűz táplálását jelentette, hanem a  meleg holmik elkészítését is. Erre már nem vagyunk rászorulva, hiszen akkor is életben maradunk, ha nem látjuk el szeretteinket saját készítésű sálakkal és pulóverekkel: megvehetjük a szükséges felszerelést.



De az ösztön, az bizony ott lapul, s a megfelelő pillanatban aktivizálódik: a kötő- és horgolótűkhöz, meleg anyagokhoz terel minket. Ezt a meleg, vagy épp forró témát járjuk majd körül közösen, megosztva egymással kollektív és személyes emlékeket, érzéseket és tapasztalatokat. Közben pedig elkészítünk majd néhány bögremelegítőt. Mire is jó egy bögremelegítő? Nos, többfunkciós tárggyal leszünk gazdagabbak, mert 
...szigeteli a poharat, melegen tartja italunkat
...ha az előbbi állításban nem hiszel (még) maradéktalanul, akkor is hasznát veszed, mert a kezeidet feltétlenül megvédi majd attól, hogy az átforrósodott pohár megégesse
...nem elhanyagolható tényező, hogy rendkívül vidám látvány, így belül is melegít :-)
...és további el nem hanyagolható tényező, hogy ezek a bögremelegítők az újrahasznosítás jegyében születnek majd: pulóvereket, régi gombokat, fonalmaradékokat használunk majd elkészítésük során 

Miért érdemes mindenképpen eljönnöd az őszi Homokozó Klubba? 

...mert olyan közösségi élménnyel gazdagodsz, ami hosszú időre feltölt
...néhány órányi elmélyülést önmagadban és az alkotásban Te is megérdemelsz
...kiszállhatsz a mókuskerékből, más szemszögből nézhetsz magadra és a világra, hogy új lendületet nyerj
...minden alapanyagot és segítséget megkapsz, hogy 1-2 saját készítésű bögre- (és lélek-) melegítővel térhess haza

Helyszín: metróval megközelíthető, meleg, kuckós belvárosi hely forró kávéval és teával
Mikor: november 10-én délután 2-5-ig 
Mennyibe kerül: 5000 forint, mely magában foglalja a forró italokat és a szükséges alapanyagokat
Mit kell hoznod: előzetes képzettség, tudás nemszükséges, csak a lelkesedés és kíváncsiság az, amit hoznod kell :-)


Pontos címet és minden további információt érdeklődő leveletekre válaszolva adunk majd, gyertek!

Jelentkezni a kreativhomokozo(kukac)gmail(pont)com címen lehet.

Ha ismersz valakit, akit érdekelne az együttalkotás és együttgondolkodás Homokozó módra, add tovább az infót!

2012. október 25.

Íme, a készülő takarók :-)

Net nélkül az élet igen nehézkes - e tárgykörben sikerült tapasztalatokat gyűjteni az elmúlt héten.
Most, hogy ismét a drót végén vagyunk, gyertek, kukkantsatok be Timiékhez, ahol a takaróvarrást megejtettük. A képek azt hiszem magukért beszélnek. Hamarosan jön a folytatás, mert olyan sok virágot kaptunk Tőletek, hogy egy délután alatt lehetetlenség volt elkészülni. Új, izgalmas formában készülünk a második fordulóra, reményeink szerint sokak tetszésére lesz majd. Részletek hamarosan!


2012. október 5.

Őszi virágültetés

Igen, akár ez is lehetne a címe ennek a posztnak, hiszen észre sem vettük, elillant a nyár, majd a szeptember is, a virágok pedig, amiket küldtetek ott kornyadoznak a polcon egy kosárban. Igencsak itt volna már az ideje, hogy elültessük valami jó kis meleg helyre őket, ahol átvészelhetik a telet. Mondjuk pici takarókra.


Ki is tűztünk egy időpontot, amikor sort kerítünk a régóta tervezgetett közös varrogatásra, és forró teák és sütik mellett alaposan kibeszélgetjük magunkat, miközben a takarók is készülnek.
Akinek van kedve csatlakozni hozzánk, szeretettel várjuk OKTÓBER 13-án délután két órától. Hogy hová, az attól is függ, hányan leszünk, így kérünk benneteket, hogy jelezzétek emailben ha jöttök (azért emailben, hogy egy gyors köremailben tudjunk majd titeket tájékoztatni a pontos helyszínről és egyéb tudnivalókról)! Ha még nem tudjátok biztosan, akkor is írjatok, hogy lássuk, körülbelül mennyi helyre lesz szükségünk.
Izgatottan várjuk ezt a délutánt!
(ha új látogatónk vagy, itt elolvashatod, milyen jótékony kezdeményezés záróeseménye lesz ez a szombati nap: http://homokreativ.blogspot.hu/2012/06/kuldj-egy-viragot.html)

2012. október 1.

Ma van a ...

...zene világnapja. Üdvözlünk mindenkit virtuális koncerttermünkben, mulassatok jól!


2012. szeptember 26.

Őszinte gondolatok a sebességről, és mindjárt itt a Design Hét

Minap hazafelé jövet a Tadzsikisztánban megrendezésre kerülő nemzetközi filmfesztivál sajtóközleményét vitattam magammal hol angolul, hol oroszul. Eközben a lábam rutinszerűen sétált az utcán, szemem valami titokzatos sarkából észrevette a piros lámpákat, és még lélegeztem is. Vagy tíz percig tettem ezt, hiszen észre sem vettem miképp jutottam el az irodából a metróig. Kerek tíz percet az életemből csupán a fejemben éltem, elszakadva a valóságtól, levegő hőmérsékletétől, gyomorkorgástól, mellettem jövő-menő emberektől, autóktól, galamboktól...vajon összesen hány percet, órát, napot, hetet élünk le úgy, hogy észre sem vesszük?



Szoktátok figyelni magatokat? Felfigyeltétek már Ti is ezt a jelenséget? 
Már jó ideje szokásommá vált figyelni magamat, hisz csak így tudhatom kivel is élek én egy bőrben. Az utóbbi időben a sebesség került a figyelem középpontjába. Gyorsan kelünk, gyorsan készülünk, gyorsan eszünk, gyorsan hízunk, gyorsan fogyunk, gyorsan alszunk, gyorsan dolgozunk, gyorsan, gyorsan, gyorsan...de vajon hová sietünk? Vagy mitől menekülünk?

A kreativitás megéléshez, mint bármi másnak a megéléshez le kell lassulni. Amint lelassulunk, észreveszünk olyan részleteket, amelyek felett azelőtt csak úgy átsiklottunk, mintha ott se lettek volna. Már az uralkodó  (mainstream) pszichológiai irányzatokban is helyet foglalt a tudatos, éber megélés. Itt ajánlanék egy gyakorlatot Jon Kabat-Zinn és munkatársai után szabadon.

Gyakorlat

Fogj meg egy kicsi, ehető tárgyat (eredetileg mazsola szerepel). Úgy nézz rá, mintha soha az életben nem láttad volna. 
-Most tekinteteddel pásztázd végig a legkisebb részletig, minden oldalról. Figyeld a mélységeket és magasságokat, a fény játékát, színárnyalatait, mindent, amit szemmel megfigyelhetsz.
-Tapogasd meg! Érezd a textúráját, a hőmérsékletét, a felület lágyságát vagy keménységét.
-Szagold meg! Figyeld az illat intenzitását, hatását.
-Tedd a szádba, és közben figyeld az útját. Érezd, ahogy az ajkadhoz ér, majd érzékeld a tárgyat a nyelveddel. lassan...lassan, a gyomor megvárja:)
-Ízleld meg, miközben figyelsz: mi zajlik a szádban, milyen ízélményt kapsz?
-Nyeld le! Érezd, ahogy a lenyeléséhez készülsz, érezd, ahogy a szándék átfordul cselekedetté, történéssé.
-Kövesd a tárgy útját és a saját érzéseid.

...és még több élmény: szeptember 28 és október 7 között ismét megrendezésre kerül Budapest Design Hét. Az idei téma: "ÉLJ LASSABBAN - SLOW DESIGN". A programban többek közt újrahasznosítás, közösségi művészet, fenntarthatóság, szociális alkotás, stb. A rendezvény programot itt találod: http://www.designhet.hu/program

Az inspiráció fontos, élvezzétek! ...de ne felejtsük el jól megízlelni és megrágni;)

2012. szeptember 25.

Te rongyos élet, bolondos élet...

Ez a dalfoszlány zsongott a fejemben (nekem, Timinek) a Csárdáskirálynőből. Épp három zsáknyi gombolyagot szortíroztam, amit egy ismerős hozott át pár hete: meghalt egy rokon néni, és a rengeteg fonalat látva én jutottam eszébe. Hogy én ezekkel biztos tudok kezdeni valamit.
Örömmel fogadtam a szállítmányt, s nem hiába vártam: sok-sok szép, jól hasznosítható kötnivalót találtam a zsákokban. Igaz, bőven volt közte olyan is, amit laza mozdulattal a kukás zsákba hajítottam: mert nagyon műszálas, mert kibogozhatatlanul összegubancolódott, mert ennyire rikító színből soha semmit nem fogok kötni...aztán a kezembe akadt egy rémes gombolyag. Kék-piros sodrat, vastag 100% műszál, amit egykori gazdája érdemesnek talált arra, hogy gondos munkával a szakadt helyeken varrással megtoldjon! Nem is láttam még ilyet: színben tökéletesen passzoló vékony cérnával volt összeöltögetve, szinte nem is látszott. És nem ám 1-2 helyen, hanem sok-sok szétszakadt részen.
Nem győztem csodálkozni, ugyan mivel érdemelte ki ezt a kivételes bánásmódot? És akkor eszembe jutott a nagyi nővére, aki élete végéig gyűjtögette az apró szappanmaradékokat, sok-sok kilónyit, mert a háborúban nem volt mivel mosakodni, s ki tudja....
Hát ezért, talán ezért rakosgatott el féltő gonddal ez az ismeretlen néni is minden fonaldarabkát, mert ki tudja? Talán holnap nem lesz új, nem lesz bolti, talán sok minden nem lesz. Vagy nem lesz rávaló.

Akármi motivál is minket manapság, a végeredmény mindenképpen környezetbarát megoldás, hiszen újrahasznosítani, újragondolni és újjáalkotni valamit nem csupán remek érzés, de remek módja annak is, hogy ökológiai lábnyomunkat zsugorítsuk.

Így hát törni kezdtem a fejem mi lehetne belőle, s szinte azonnal eszembe jutott, hogy mosogatórongy! A műszál hamar szárad, durvább felülete jól tisztít, vastagsága miatt könnyű kötni. 
Így lényegültek át immár többszörös újrahasznosítás után mosogatórongyokká a bontott-varrott, toldott-foldott fonalak. S azt kell mondjam, jól szolgálnak.
Ajánlom nektek is, hogy készítsetek hasonlót, mert nem csak környezetbarát megoldás a maradékok hasznosítása, de a hírek szerint higiénikusabb, mint a szivacsok: néhány nap használat után mehet a mosógépbe, így a baciknak nincs idejük és módjuk elszaporodni.


A készítés menete olyan egyszerű, hogy kezdők is bátran beleköthetnek:
Szedj fel 15 szemet ötös tűvel, köss lusta kötéssel addig, amíg körülbelül négyzetet kapsz. Láncold le az utolsó sort, majd horgold körbe egy ráhajtásos vagy ráhajtás nélküli pálcákkal, és már mosogathatsz is!
Jó munkát :-)

2012. szeptember 10.

Apáról fiúra, avagy újrahasznos ovizsák

Ha már elbúcsúztunk a bölcsitől, jöhet a következő életszakasz, avagy az óvoda. Aki már találkozott ezzel a jelenséggel, tudja miről van szó: váltócipő, váltóruha, ovizsák....Apropó: OVIZSÁK. Ő lesz most a főszereplő, hisz ismét csak lelki okok miatt, vagyis ráhangolódás végett úgy döntöttem, hogy ez saját kezűleg készül el. Tudjuk, hogy ezer forint alatt készen is kaphatunk, de...de azt is tudjuk, hogy az csak egy ovizsák lesz. A mienk pedig egy, sőt kettő igazi apa ingből készült - kék kockásból és lila kockásból.

Kicsit az ingekről: a férjem (itt Rita) pont a kisnyalkai alkotótábor előtt selejtezte le két ingét, így nem volt kérdés, hogy velem jönnek a táborba. Már első nap igen hasznos mozdonyokká (vagyis ingekké) váltak, hisz belőlük készítettek a táborozók értékelést az aznapi általam tartott önismereti tréningre. Az volt a feladat, hogy készítsenek nekem ruhát másnapra (amit egész nap hordtam is) az alapján, hogyan értékelik a munkámat. Mivel előre nem tudták mi vár rájuk, az egész csapatra jutó célszerszám készlete következőképpen alakult: egy olló, jó néhány kéz és saját kreatív elméik. Íme a végeredmény:



A képen értelemszerűen Timi és én vagyunk:) Köszönet Colettének a képért!
Azóta újabb megpróbáltatás, vagyis metamorfózis vár az ingekre. Ezúton ovizsákká fognak átalakulni. A szabásminta, amelyhez az egyetlen adott dolog az akasztó egy Homokozó Klub asztalterítőből készült, így még egy-két gondolatmag is lobogott szemem előtt. 



A hátulját egyben szabjuk ki, az elejét két részből (+ráhagyás két rés összevarrásra) készítjük, hiszen a lényeg, hogy a zsákba elölről be tudjunk nyúlni. Mielőtt a zsákot összevarrjuk, tegyünk rá minél több zsebet: fogkefének, zokninak, útközben szedett gesztenyének...ha már újrahasznosítjuk, a legjobb, ha kihasználjuk az alapanyag adottságait. Azt nem csak esztétikailag, hanem funkcionálisan is megtehetjük, például ahhoz, hogy minél kevesebb szélt kelljen leszegni, már eleve elszegett alkatrészeket használjunk.

Alább egy tipp zsebek eldolgozáshoz:



Ha minden részlet megvan, a zsákot összevarrjuk, a tetejét szabadon hagyva, hogy kiférjen az akasztó. Kész a zsák! Én úgy éreztem, hogy még kis időre szükségem van, mielőtt végleg átlépek az új életszakaszba, így fogtam egy tűt és cérnát és maradékanyagokból még a nevét is rávarrtam. 


Azt hiszem kezdődhet az ovi, visszamehetek a munkahelyemre, jöhet az ősz...

2012. szeptember 5.

Az iskolakezdés margójára

Nálunk, Timiéknél az iskolakezdés nem akkora hacacáré, mint évekkel ezelőtt. A nagyok nagyok, önállóak, a kicsi meg még kicsi: stresszmentes óvodás.
Így aztán rám, anyukára nem hárul akkora feladat. Majdnem semekkora. Egyedül intézik a tankönyveiket és a befizetéseket, önállóan (és takarékosan :-) vásárolják meg a hiányzó felszereléseket, én pedig csak ülök és gyönyörködöm bennük. Mert azt látni, hogy a gyerekek cseperednek és egyre több dolgot képesek egyedül megoldani, az remek érzés.



Nos, így én csak élvezkedem így augusztus-szeptember fordulóján, és ebben a laza, asszociatív állapotban olyasmik jutnak eszembe, hogy egy törött csatból akár könyvjelző is lehet. Akár az iskolában is, de az sem baj, ha az enyém marad.


2012. szeptember 4.

Bölcsibúcsú...avagy így készülnek a kísérőkártyák

Nyárvége, GYESvége...lezárult egy időszak. Majdnem elfelejtettem, itt Rita. Sosem voltam múltidéző, sosem vágyódtam vissza, bármennyire jó is volt valami, csak előre, előre és hátra sem nézek....Most mégis változott valami, egy kicsi részlet, és pedig az, hogy megadom magamnak az elbúcsúzás idejét és módját. Ennek a búcsúnak két kétkezi részletét Veletek is megosztom...két részletben.

Arlenbaba hébe-hóba bölcsizni szokott. Szokott, persze, enyhe túlzás. Kétszer hetente társas igényeit élte családi napköziben, mialatt én tanultam, dolgoztam, homokoztam...most pénteken utoljára ment, vagyis elbúcsúzni. És, persze, nem üres kézzel. Az ajándék témára még visszatérünk, előljáróban csak annyit, hogy az ajándék számomra mindig személyre szól, és két emberről szól: arról, akinek készül, és arról, aki készíti.


Mi Arlennel azt találtunk ki, hogy képeslapokban éljük ki az alkotást. A csoki készítést rábíztunk a szakértőkre:) 

Arlen bölcsis jele GEKKÓ volt. A gekkós időszak valahol csigás és traktoros időszak közé esett és nem volt kérdés mi legyen a jele. Bölcsis lányok első kultúrsokk után hamarosan belejöttek a gekkó rajzolásába, így amikor lekoptak az általam rajzolt gekkók, ügyesen pótolták.

És akkor itt az így készül:

Fogtunk egy papír reklámszatyrot, jó színeset, és kivágtuk a legizgalmasabb részeket. A hátoldalára rajzoltunk gekkókat, majd kivágtuk és ráragasztottuk akvarellpapírra (bármi vastagabb és esztétikus papír alkalmas). Ezután elosztottuk a feladatokat - én írtam, Arlen rajzolt. Nem biztos, hogy annyira járatos vagyok a nevek helyesírásban, hisz teljes bizonyossággal ráírtam az egyik képeslapra azt, hogy "KATINEK", majd a családom magyar tagjai mosolyogtak, hogy enyhén eltúloztam a vegyes hangrendűséget...

   
Mi történt mindeközben? Beszélgettünk a bölcsiről, arról, hogy immár véget ért. Külön időztünk mindegyik bölcsis "néninél", beszélgettünk róluk, gondoltunk rájuk...tudatosan készültünk egy életszakasz lezárásra. Ez a folyamat nem csak a kisember életében bír nagy jelentőséggel, hanem nekünk, felnőtteknek is fontos, hogy minél kevesebb elvarratlan szállal járjunk a világon, és minél teljesebbek tudjuk ott lenni, ahol éppen vagyunk.