Te rongyos élet, bolondos élet...

Ez a dalfoszlány zsongott a fejemben (nekem, Timinek) a Csárdáskirálynőből. Épp három zsáknyi gombolyagot szortíroztam, amit egy ismerős hozott át pár hete: meghalt egy rokon néni, és a rengeteg fonalat látva én jutottam eszébe. Hogy én ezekkel biztos tudok kezdeni valamit.

Örömmel fogadtam a szállítmányt, s nem hiába vártam: sok-sok szép, jól hasznosítható kötnivalót találtam a zsákokban. Igaz, bőven volt közte olyan is, amit laza mozdulattal a kukás zsákba hajítottam: mert nagyon műszálas, mert kibogozhatatlanul összegubancolódott, mert ennyire rikító színből soha semmit nem fogok kötni...aztán a kezembe akadt egy rémes gombolyag. Kék-piros sodrat, vastag 100% műszál, amit egykori gazdája érdemesnek talált arra, hogy gondos munkával a szakadt helyeken varrással megtoldjon! Nem is láttam még ilyet: színben tökéletesen passzoló vékony cérnával volt összeöltögetve, szinte nem is látszott. És nem ám 1-2 helyen, hanem sok-sok szétszakadt részen.

Nem győztem csodálkozni, ugyan mivel érdemelte ki ezt a kivételes bánásmódot? És akkor eszembe jutott a nagyi nővére, aki élete végéig gyűjtögette az apró szappanmaradékokat, sok-sok kilónyit, mert a háborúban nem volt mivel mosakodni, s ki tudja....

Hát ezért, talán ezért rakosgatott el féltő gonddal ez az ismeretlen néni is minden fonaldarabkát, mert ki tudja? Talán holnap nem lesz új, nem lesz bolti, talán sok minden nem lesz. Vagy nem lesz rávaló.

Akármi motivál is minket manapság, a végeredmény mindenképpen környezetbarát megoldás, hiszen újrahasznosítani, újragondolni és újjáalkotni valamit nem csupán remek érzés, de remek módja annak is, hogy ökológiai lábnyomunkat zsugorítsuk.

Így hát törni kezdtem a fejem mi lehetne belőle, s szinte azonnal eszembe jutott, hogy mosogatórongy! A műszál hamar szárad, durvább felülete jól tisztít, vastagsága miatt könnyű kötni. 

Így lényegültek át immár többszörös újrahasznosítás után mosogatórongyokká a bontott-varrott, toldott-foldott fonalak. S azt kell mondjam, jól szolgálnak.

Ajánlom nektek is, hogy készítsetek hasonlót, mert nem csak környezetbarát megoldás a maradékok hasznosítása, de a hírek szerint higiénikusabb, mint a szivacsok: néhány nap használat után mehet a mosógépbe, így a baciknak nincs idejük és módjuk elszaporodni.

A készítés menete olyan egyszerű, hogy kezdők is bátran beleköthetnek:
Szedj fel 15 szemet ötös tűvel, köss lusta kötéssel addig, amíg körülbelül négyzetet kapsz. Láncold le az utolsó sort, majd horgold körbe egy ráhajtásos vagy ráhajtás nélküli pálcákkal, és már mosogathatsz is!

Jó munkát :-)

Sör, ketchup, hajszárító

Az úgy volt, hogy már régóta szenvedtem (én, Timi) a háztartásban keletkező üres flakonokkal: rakosgatom, gyűjtögetem, készítek ezt-azt belőlük, de a címkék eltávolítása egyes esetekben kész tortúra. Vannak ugye a samponos, tusfürdős flakonok, melyek többségéről (de legalábbis egyik oldaláról) könnyedén lehúzható a címke, és vannak az öblítős, mustáros és egyéb konyhai darabok, melyekről viszont nem hogy egy mozdulattal, de kettővel sem jön le a címke: áztatás ide vagy oda, bizony kaparászás és benzines vatta a művelet vége.

Nézzük az okokat: első pillantásra is feltűnik, hogy ami könnyedén lehúzható, az műanyag fólia, ami pedig nem, az papír. Kb. ennyire jutottam saját erőből.

A minap azonban rádióztam, s már épp azon voltam hogy kikapcsolom (nem igazán érdekelt hogyan gyűjtik a sörrajongók a címkéket), amikor egy lelkes hang érdekeseket kezdett mesélni.

Tudjátok-e mit jelent, ha egy férfi kiáll a szálloda folyosójára, és hajszárító után érdeklődik a szomszédoktól? Ha arra gondoltok, amire én (női észjárás szerint logikusan) , hogy hajat szeretne szárítani, akkor rossz nyomon jártok. Állítólag egy férfi tudja nélkülözni ezt az eszközt. 

A riportalany azonnal tudta honnan fúj a szél, és bár hajszárítója neki sem volt, hosszas eszmecserébe kezdtek a sörös címkékről. Ugyanis a műanyag sörös üvegekről sehogy máshogy nem lehet levarázsolni egyben a címkét, kizárólag hajszárítós melegítéssel. Bizonyos erdei körökben ez köztudott.

Nos, attól a pillanattól kezdve én is beletartozom ebbe a bizonyos körbe, sőt, nektek is elmesélem, hogy ti is tagok lehessetek :-) Ugyan sörös címkéket továbbra sem fogok gyűjteni, de a címke eltávolításoknál remek segítségemre lesz ez az információ.

1-2 percnyi melegítés után ilyen szépen egyben lehet lehúzni :-) Igen, ez akár több hatalmas szmájlit is megérdemel :-D Aki vakargatott már címkemaradékokat, az tudja igazán értékelni ezt a vívmányt! 

Ti hallottatok már korábban erről a megoldásról?

Húsvét előtti utolsó pillanatban...

....még villámgyorsan elkészülhet ez az egyszerű asztaldísz. A fél tojáshéjakat ételfestékes vízben főzöm-áztatom amíg megszínesedik, majd szárazra törölgetem és beleteszem a mécseseket. A tányért összemorzsolt tojáshéjakkal borítom, erre ültetem rá a fél tojásokat. Így nem borulnak fel. A morzsolásba érdemes befogni a gyerekeket is, imádni fogják!

Mire jó a tojás?

Sütéshez. Főzéshez. Régi burleszkek dobálózós jeleneteihez. Nélküle nem szaporodnának a madarak, hüllők, kígyók... A termékenység, élet, újjászületés jelképe ősidőktől fogva. És persze elengedhetetlen tartozéka a mi kultúrkörünkben a Húsvétnak. 

Továbbgondolva menthetetlenül felmerül a kérdés: mire jó a tojáshéj? 

A komposzt értékes összetevője. 

Porrá őrölve és a növények köré szórva távol tartja a meztelen csigákat. 

Sőt, az őrleményt kevés szappanos vízzel elkeverve remek súrolószerhez jutunk. 

Állítólag ha kávéhoz keverjük, és ezzel együtt főzzük le reggeli fekete levesünket, kevésbé érződik a kávé kesernyés íze...

És még? Igen, igen, mi magunk is újabb lehetőségek után kutathatunk!

Nekem (Timinek) tegnap este az az ötletem támadt, hogy egy használaton kívüli zöld kerámiakaspót átalakítok. Lealapoztam két rétegben Gessoval, lefestettem kétszer piros akrilfestékkel, majd apróra morzsoltam néhány kimosott és megszárított tojáshéjat.

Ezután hobbiragasztóval megkenegettem a perem alatti területet és rászórtam a morzsolt tojáshéjat. Nem egyszerre az egész felületen, nehogy megszáradjon a ragasztó, hanem apránként haladva. Kicsit rá is nyomogattam, a felesleg lepergett. Száradás után még lefújtam matt akrillakkal a biztonság kedvéért, de ez elhagyható. Elég masszív felület jött létre, jól használható.

Holnap újabb ötlettel jövünk: egy utolsó pillanatban, villámgyorsan elkészíthető asztaldísszel. Csak tojáshéj legyen :-)