2013. január 27.

PAD, LÓ és PÁRNA

Ez afféle spontán és interaktív bejegyzés, amit minap Facebook oldalunkon történt beszélgetés új értelmet adott a padlópárna témához.

Az eredeti téma egy egyszerű hulladék stóccal kezdődött. Ha azt mondjuk: szoktunk varrni, senki nem lepődik meg, ugye? És aki úgyszintén szokott varrni - tudja, hogy vannak használható, kevésbé használható,  és szinte használhatatlan anyag hulladékok. Az első két kategóriával valószínűleg egész jól boldogultok, ugye? De vajon mi van a szinte használhatatlan anyag maradékokkal?


A megfejtés: bele a párnába!
Persze a belső párnába. Aki már próbálkozott a műfajjal tudja, hogy egy ilyen párnának elég tekintélyes súlya van és csak úgy kéretlenül is bizonyítja a gravitáció létezését. Vagyis nagyon vonzza a padló. Innen származik a háztáji elnevezése is: PADLÓPÁRNA. 

Persze az sem mindegy, miből készül a padlópárna külseje. Lehetőleg strapabíró legyen, így nálunk a leselejtezett farmerek nyertek. Bevallom nálunk, vagyis Ritáéknál, nem terem annyi farmer, így Timi is hozzájárult a projekt sikerességhez egypár nadrággal.

És íme a végeredmény. Ideális gyerekjáték, fenékalátét, kicsit szögletes labda, építőanyag...és amit csak el tudjuk képzelni. Leginkább a saját és vendéggyerekek vették használatba és egyszerűbb lesz megnevezni azt a funkciót, amit a párnák még nem töltöttek be, mint amit igen:)






2013. január 7.

A ruhabuli kicsiben...

...ugyanolyan jó mulatság. Rita szombaton bemutatta, hogy is játsszák ezt a nagypályások: naaagy emberek,  naaaagy ötletekkel, naaagy ruhákból, naaagy darabokat...
...a minap Gerdával megcsináltuk ugyanezt kicsiben: kis ember kis ruhájából kis darabokat. A végeredményből a méret természetesen semmit sem von le, legfeljebb hamarabb végzünk a kis munkával :-)

Adott volt egy szoknya, mely derékban tökéletesnek, ám túl hosszúnak találtatott. Nem volt nehéz dolgunk, mert egy fodrot diszkréten levágni egy újabb fodor háta mögött nem igényel többet éles ollónál és óvatos, pontos nyiszálásnál.

Cikcakk ollóval levágtunk belőle kb. 2 arasznyit, kettéhajtottuk és összevarrtuk, majd a felső, eldolgozatlan szélét visszahajtottuk, és körben levarrtuk, kb. 1 centis nyílást hagyva. Ezen át befűztük a gumit, ráigazítottuk a baba derekára, a gumit megcsomóztuk, és kész is lett. 


Olyan hamar elkészült, hogy varrtunk is gyorsan még egyet a barátnő babájának is. 
Az más kérdés, hogy amikor legközelebb találkoztam a szoknyával, egy arasznyi T-Rex derekán díszelget, s ott azóta is tartja magát :-)


2013. január 4.

Új év, új ruha...

...nincs új a nap alatt...csak újrahasznosított régi. Csak így, értékítélet nélkül. Hogy mi lesz abból, ami van, mint tudjuk, rajtunk múlik. Az is, hogy egyáltalán lesz-e valami, vagy kacatok halmaza marad.

Az én életemben nincs sok rutindolog vagy olyan tevékenység, amihez feltétlenül ragaszkodnék. Mégis van egypár, amelyet mindig is fontosnak tartottam és megtartottam élethelyzettől függetlenül. Kisebb mértékben szinte minden nap megteszem, de van minden évben két olyan nap, amikor feltétlenül visszatekintek az elmúlt időszakra és ennek fényében újragondolom a folytatást.  Az egyik köztük december 31. Ilyenkor leülök kettesben magammal, tollal és füzetemmel, és írok. Mindent, amit az elmúlt évvel kapcsolatosan fontosnak találok. Kiírom, egybefoglalom, visszanézek, hogy lássam honnan jöttem, hova érkeztem, és merre tovább. 

Tavaly egy izgalmas évet zártam. Sok embernek, eseménynek és megélésnek volt benne helye. Sok minden lezárult és sok minden megnyílt, bennem és körülöttem egyaránt. Az év utolsó napján nem csak a fejemből kerültek elő az emlékek, de két kezemmel is belekezdtem a selejtezésbe, és előkerült egy adag többé nem szükséges kardigán és pulóver is...tudjátok, Homokozó módra.

Másnap, az új év első napján azzal a határozott érzéssel keltem fel, hogy valami új van születőben. Persze a régiből...Valahogy úgy festett a szoba padlója január 1-én.
A pulóver darabok egyre csak sorakoztak egymás mellett, hol helyett cseréltek, hol összeforrtak és szétváltak,  míg egyszer csak az új formát és új tartalmat meg nem lelték. Én pedig pár órán belül egy új kabátra leltem... Hát így kezdődött az új év.
Ezúton is kívánunk minden kedves játszótársunknak az új évben bátorságot, kreativitást, önmagatok és a világ teljes megélését, és szabad szárnyalást! Köszönjük mindannyiótoknak, hogy velünk vagytok és együtt mehetünk ezen a színes, meglepetésekkel teli és izgalmas úton, és reméljük egyre többen leszünk, akik merjük megélni belső lényünket és megengedjük, hogy életünk vitorláját a kreativitás szele fújja.