2013. február 25.

Átalakulás

Ha tél, hideg. Ha hideg, sapka. Ha sapka, meleg. Ha meleg, gyapjú. Ha gyapjú, összemegy. Legalábbis ha porszem kerül a gépezetbe, hiba a számításba... esetleg segítőkész nagymama a sapka közelébe, aki kellő információ híján normál mosással filcesíti leánykánk kedvenc tökfödőjét.
Az első csalódottságot könnyen fölülírhatjuk, ha új szerepet találunk a megváltozott munkaképességű darabnak. 
Timiék például arra jutottak, hogy ha újból kimossák (sapkafilc :-) , megáztatják keményítős vízben, majd egy megfelelő méretű hengeres műanyagdobozra húzva megszárítják, remek tároló lesz belőle a lányszobában: elnyeli a csatokot és hajpántokat.
Természetesen akkor sem kell kétségbe esni, ha kisfiunk sapkájával történik hasonló, hiszen hajgumijai ugyan nincsenek egy fiatalembernek, ám számos apró kincse minden bizonnyal.
____________________________________________________________

Ha még nem vagy hírlevélolvasó, iratkozz fel az oldal tetején, és még ma megkapod első ingyenes anyagunkat, mely a pulcsifilc rejtelmeibe vezet be. 



2013. február 11.

Ahány ember, annyi... - füzetdélután utógondolatok

Mégsem igaz, hogy ahány ember annyi füzet, hiszen egy ember is annyiféle füzetet készíthet... attól függ, hogy kinek alkot, milyen gondolatokkal és érzésekkel alkot, egyedül, vagy társaságban, télen vagy nyáron...

Füzettanfolyam, amely már nem csak Budapesten, és nem is egyszer került megrendezésre, s a  közeljövőben lehet, hogy az ország határait is elhagyja, hogy a kreativitás, a gondolatok és az érzések formára találjanak. Mégpedig füzet formára, amely újabb gondolatok, érzések és alkotások bölcsője hivatott lenni. 

De térjuk vissza a legutóbbi füzetdélutánra, amely Valentin nap közeledtével a szeretet témája köré szerveződött. Volt, ki a párjának, ki magának, ki valaki másnak készített füzetet, szeretetből.


Közösen megfejtettünk: mitől érezzük azt, hogy szeretnek...és megállapítottuk, hogy akármennyire színesek és különbözőek vagyunk is, ebben mégis hasonlóan érzünk. Figyelem, bizalom, szabadság, törődés...ha mindannyian erre vágyunk, akkor itt az ideje, hogy bőségesen megadjuk ezt egymásnak. Ez a vezérgondolat volt a délután háttérzenéje, amelybe hol kompozíciós alapismereteket, hol felszabadult alkotást, hol önismereti elemeket építettünk be.

Minden alkalommal meg szoktunk kérdezni a résztvevőkkel, hogy mivel érkeztek, mit várnak az aktuális alkalomtól, és nagy örömünkre az utóbbi pár alkalommal azt tapasztaltunk meg, hogy mindenki nagy nyitottsággal és mindennemű elvárások nélkül jött, készen arra, hogy befogadjon mindent, amit az együttlét és alkotás hoz.

A szabadság jegyében teljesen szabad (és mellé szükség esetére néhány segítő) kezet kapott mindenki , így sok izgalmas technika került egymás mellé. Aki még nem találkozott varrógéppel és alig várt erre a pillanatra, sikeresen átesett a beavatáson, és legközelebb már régi barátként fogja üdvözölni:) 

És mi született a Füzetdélután folyamán? Az alkotások magukért beszélnek, nem is kell hozzá narrátor...


_________________________________________________________________________________
A Homokozó Klub havonta egyszer megrendezett kreativitásfejlesztési műhely, ahol mindig egy adott témakört dolgozunk fel elméleti, érzelmi és gyakorlati síkon. A téma keretein belül új szemléletre, alkotáselméleti és gyakorlati tapasztalatokra teszünk szert, illetve kilépünk a mindennapi kerékvágásból, hogy megtapasztaljuk saját kreativitásunkat és más minőségben térjünk vissza a mindennapokba. A Homokozó Klubban való részvétel semmi előzetes képzettséget nem igényel, illetve semmilyen előzetes képzettség nem jelent hátrányt:) 

Ékszert termő fa


Defektből effekt. Jobb lenne persze hinni, hogy a címben szereplő fa létezik valahol, s akár el is indulhatnánk megkeresni, mint Misi Mókus az örökké termő fát....ám ha körbenézünk közvetlen környezetünkben, találunk épp elég izgalmas felfedezni- , átalakítani-, újragondolni valót. Nem kellenek elérhetetlen ábrándok, elég egy picit nyitott szemmel álmodni ;-) Ugye?

Hétfői friss(ítő) ötlet következik a 'használd amid van és ne pazarolj' jegyében, játékosan, újrahasznosan Homokozó módra. 



Íme teljes életnagyságban a különleges fa, amin fülbevalók és sáltűk teremnek.

Timi ugyan tehetségtelen kertész, ám nincsenek reménytelen helyzetek és zsákutacák, ugye?


2013. február 4.

Varrd bele a szíved csücskét...

Nem ez minden alkotásunk lényege? Belegyúrni, -varrni, -kötni , -tenni magunkból egy darabkát abba, amit csinálunk, ott, ahol éppen vagyunk. 
Önazonosság. Fontos, mondhatni nélkülözhetetlen tulajdonság, amit nem mindig könnyű megszerezni, megtartani vagy épp újrafelfedezni önmagunkban.
Az előző posztban mutatott füzet minden ideg(vagy ha úgy tetszik textil)szálával felvállalja, hogy a gránátalmához szoros kapcsolat fűzi: nem csupán a borító mintája formázza a gyümöcsöt, de maga a borító anyaga is gránátalma főzetében érlelődött szép sárgára.


Február  9-én, szombaton 14-18 óra között lehetőséget kínálunk, hogy ki-ki kereshesse, megélhesse ezt a fontos és felszabadító tulajdonságot. Ekkor tartjuk a következő füzetdélutánt, ahol a szokott nyitott és támogató légkörben, kávé és tea, no meg az anyagok, tűk és egyéb eszközök, és nem utolsó sorban egymás társaságában ki-ki elkészíthet 1-2 füzetborítót.


Ami az alkalom extra aktualitását adja, az a közelgő Valentin nap, így a készülő borítót akár erre az alaklomra is készíthetitek! 
Természetesen nem kötött a téma, csupán lehetőség, hogy személyre szabott és saját készítésű aprósággal lepjük meg a szeretett személyt.

Az alkotás saját részre vagy későbbi alkalomra is megengedett :-)
Ezúttal a gyakorlatra helyezzük a hangsúlyt, és technikai megkötések nélkül vágunk neki a délutánnak. Minden alapanyag (a fenti gránátalmával festett pamutbatiszt is :-) és eszköz rendelkezésre áll majd, igen széles skálán. Aki volt már nálunk hasonló rendezvényen, tudja, mire gondolunk :-)  



Gyertek, varrjátok bele a szívetek csücskét egy-egy borítóba!

Valami más gránátalmás

Nem recept, nem kaja, nem kozmetikum, NEM. Valami egészen szokatlan dolgot műveltünk a gránátalmával!

FESTETTÜNK!!!!!!

Az ötlet Timitől származik. Két éve az jutott eszébe, hogy ha egy gyümölcs kifröccsenő leve olyan kiválóan megfogja a pólót, hogy a foltot semmilyen módon nem lehet többé eltávolítani (kivéve talán az ecetes ollót, de azt nem próbálta), akkor talán a termés többi része is tartogathat meglepetéseket. 
Így hát vacsora után minden maradékot, ami emberi fogyasztásra alkalmatlan bedobált a festőlábasba, és alaposan megfőzte. A sűrű sáfránysárga lé ígéretes alapanyagnak bizonyult, timsóval élénksárgára, rézgáliccal kezelve zöldre festette a gyapjúfonalat. (figyelem, a vegyszerek alkalmazása némi körültekintést igényel, így ha ki szeretnéd próbálni a leírtakat feltétlenül böngéssz egy kicsit Timi Piktor Péntek oldalán)


Nemrég  újabb kísérletnek vetettük alá a gránátalmát: a főzetben ezúttal pamutbatisztot fürdettünk, majd rögtön a száradás után ki is kellett próbálni, mint füzetborító alapanyagot. Íme a végeredmény, mely még frissen elkelt, ám rendelhető, sőt, február 9-én délután el is készíthető a következő füzetdélutánon! Részletes infók a következő poszban.
Várunk Titeket!