2012. február 29.

...a papír elbír

Igen, a papír sok mindent elbír - ollót, ragasztót, festéket és még számos dolgot. Ma a legkézenfekvőbb papír funkciót járjuk körbe - az írást. A Wikipédia azt mondja: "Írásnak nevezzük azt az egyezményes karakterekkel írt jelsort, amelynek rögzített értelmezése, szabályos és egyértelmű kiolvasása létezik".


Szoktátok figyelni a gondolatokat? Ötleteket? Én gyakran azt tapasztalom, hogy olyanok, mint a felhők: volt-nincs. Vagy mire feleszmélek és valamit kezdeni akarok vele, már egy másik tünékeny gondolatfelhő lépett az előző helyébe. Hova lett az előző? Hiába keresem-kutatom, van, hogy csak az elsikló árnyékát látom, de a leggyakrabban még annyi sem marad belőle...pedig világmegváltó gondolat volt :) ...bárcsak leírtam volna...

Leírt gondolatfoszlányok, felfirkált vázlatok, egy-egy elkapott ötlet a legjobb építőanyagok. Mert kéznél vannak, akkor is, ha túl foglaltak vagyunk, túl zaklatottak ahhoz, hogy ötleteljünk. Van egy induló alapunk. Hogy mire használjuk őket már rajtunk múlik, de a lényeg, hogy van mire építeni.

Az írás, mint rendszeres szokás nem csak arra jó, hogy megjegyezzük a könnyen elszálló dolgokat, hanem arra is, hogy önmagunkkal kapcsolatba lépjük: nem csak reagáljuk a belső párbeszédünkre, hanem meg is értsük. Hogy valóban megértsük magunkat, némi távolságra van szükségünk, és az írás remek lehetőség arra, hogy  közvetetten, a papíron keresztül találkozzunk magunkkal. A rendszeres írásnak köszönhetően olyan összefüggésekre jöhetünk rá, ami teljesen új megvilágításba helyezi az önmagunkról alkotott képet. 

Az önmagunkkal való kapcsolat mindenekfelett fontos, ha alkotni szeretnénk. Ismernünk kell az alkotót, ismernünk kell a mozgatórugóit, a mélységeit és magasságait. Enélkül az alkotásunk felszínes marad. Üres forma valódi tartalom nélkül. Szép forma színlelt tartalommal. Idegen külső... Ahhoz, hogy a valódi alkotásra képesek legyünk, olyan alkotásra, amely minden sejtünket megmozgatja, amelyben teljesen benne vagyunk és amely belőlünk fakad, valós kapcsolatban kell lennünk valós önmagunkkal. Erre az írás, jegyzetelés, de akár a firkálás is remek eszköz. Írás által megtudjuk, mi van lelkünk egy-egy fiókjában és polcán. Azt is megtudjuk, mi nincs ott. Megismerkedünk önmagunkkal. És valóban, írás által bővíthetjük és mélyíthetjük az önismeretet.

Ismét csak egy személyes példával élve - régen nagyon titkos írással írtam - lettül grúz betűkkel. Ezt szinte senki nem tudja dekódolni, főleg, ha csak kíváncsiságból fellapozza az asztalon otthagyott naplót. Ebből látszik, nagyon féltem, hogy valaki elolvashatja a gondolataim, még magam sem olvastam vissza az erősen előcenzúrázott naplóbejegyzéseimet. Sok időbe és belső munkába telt, de már egy ideje magyarul írom a naplóimat, minden cenzúra nélkül (legalább tudatosan nem javítok bele menet közben) és szívesen fel is olvasok belőle (nem csak magamnak:)). Ez a folyamat tükre annak, hogy vagyunk önmagunkkal, mennyire vállaljuk azt, akik vagyunk. Önfelvállalás az alkotás alapja. Ha nem vállaljuk fel magunkat, gondolatainkat, érzéseinket, nem tudunk hitelesen alkotni...visszatértünk az alapgondolathoz, bezárult a kör.

Ma ülj le és írj 5 mondatot. Csak úgy, minden cél és elvárás nélkül. Ami eszedbe jut. A legjobb, ha egy füzetbe írsz. Egy olyan füzetbe, ami mindig nálad van. Bármi jut eszedbe, le tudod írni, rajzolni akkor és ott. Idővel szokássá válik leírni, kiírni, megírni a gondolatokat. Tudod, az írás megmarad...

2012. február 23.

Csupa csipke lámpa

Nemrég gurult a lábam elé (nekem, Timinek) EZ a projekt, mely nem tűrt halasztást. Ha belekukkantotok, azt hiszem nem nagyon akad majd ember lánya, aki sokáig ellen tud majd állni a kísértésnek :-)
Én gyakorlatilag azonnal a tettek mezejére léptem, és beszereztem a hozzávalókat: 
- egy speciális lufit (nagy méretűre, garantáltan gömb formájúra fújhatót extra erős kivitelben) 
- erős tapétaragasztót 
- függeszthető lámpafoglalatot és égőt
(ecset és csipke akadt elég, de ez is szükséges még)

Kicsit (nagyon!) drukkoltam, hogy sikerüljön, mert menet közben nehéz elképzelni, hogy az a sok tocsogósra itatott textildarab tényleg saját súlyát és formáját megtartó gömbbé áll majd össze. Ha végigolvassátok az update-eket az eredeti poszt alján, megértitek majd kétségeimet: a sorok közül könnyen kiolvasható, hogy bizony a leírás alapján dolgozó korábbi lelkes követőknek akadtak technikai nehézségeik.
Néhány saját tapasztalat: 
- EZ a tapétaragasztó kiválóan működött. Olcsóbb ENNÉL a fajtánál, de állítólag ugyanolyan jó. A lényeg, hogy jól át kell itatni a csipkéket a ragasztóval, a vastagabbakat két oldalról is megkentem. Nem kell az egész dobozzal bekeverni, 4-5 evőkanálnyi bőven elég egyszerre.

- EZT a lufiboltot jó szívvel ajánlom. Nem csak azért, mert a tulajdonos kedves és mert nekem rettentő közel van ;-) hanem mert a nála vásárolt lufiról van közelebbi tapasztalatom: remekül bírta a strapát, vélhetően újabb lámpák elkészítését is bírja majd. A honlap minőségétől tekintsetek el, minden más nagyon rendben van. ITT böngészhettek hozzátok közel eső bolt után.

- a jó tartású pamutcsipke keményszik ki a legjobban. Az eredeti leírásnál a képen látott egy réteg (némi átfedéssel) számomra hajmeresztő merészségnek tűnt. De NEM!!!! Ahol hasonlóan vastag, jó tartású csipkéket használtam kéregszerűen kemény lett a gömböm, ahol viszont minden egyéb vékony maradékot beleraktam, ott kevésbé stabil. Az én alapkoncepcióm az volt, hogy elhasználom a foszladozó nagyobb terítőnket feldarabolva, meg egyéb korábbi csipkeprojektek szabászati hulladékait, így ezzel alapoztam be a lufit, és erre ragasztottam mégegy réteget a dekoratívabb darabokból. Ez is működik, de azért nem labdáznék a végeredménnyel :-)


- nem lehet egyszerre elkészíteni az egészet. Mert ragasztó ide vagy oda, a gravitáció azért működik. Tehát a felső félgömb teleragasztgatása után egy nap száradás, fejrefordítás, és jöhet az alsó félgömb. A maradék ragasztó egy fagyis dobozban jól lezárva másnapig jól eláll.

- komoly aggodalmat okozott (főként, hogy ez a felvetés is szerepelt az eredeti poszt végén a lehetséges hibák listáján...) , hogy ha majd leeresztem a lufit, vajon elenged-e a ragasztó? Nem tépi-e le a csipkét a többiről? Egyszóval nem megy-e kárba az egész? És hogy csináljuk? Egyszerre gyorsan, vagy fokozatosan eresszük-e ki a levegőt... Az alábbi videón megörökítettük a folyamatot, amint az egész család körülállja a lufit, és drukkol a sikerért. A háromnegyede táján van pár izgalmas másodperc: bekövetkezni látszik a legrosszabb, és  a csipkét az alján nem ereszti a lufi. A kérdés megoldódik magától, szerencsére :-)


- a foglalat beszerelése némi óvatosságot igényel ugyan, de ha az eredeti verziót követitek nem nehéz. A mi dolgunkat Gerdapapa extra óvintézkedés nehezítette, mert a Ikeás papírlámpából kiszerelte a fém merevítőt, ebből hajlított az új ernyőhöz új formát. Ennek a beillesztése kicsit macerás volt, és nem is biztos hogy szükséges, de mivel jó nagyra sikeredett a lámpa (nagyobbra mint a képen, és nagyobbra mint az Ikeás papírlámpa) hosszú távon jól jöhet, hogy ha akar sem tud megnyúlni a felfüggesztésnél, mert a fémcsápok gömbformára merevítik a tetejét.

- kisebb eleresztéseket, ahol nem tapadt eléggé a ragasztó, utólag tű és cérna segítségével is kijavíthatunk.
- és egy apróság: az eredeti képek azt sugallják, hogy ez remek móka egy óvodáskorúnak. Nos, az én óvodásom ezt az erős lufit nem tudta felfújni, és a csipkék ragasztóval való kenegetése sem érdekelte különösebben (őszintén szólva elég melós dolog). Viszont körbepakolt mindenfélével, és eljátszott  mellettem :-)

Majd némi idő elteltével én is írok frissítést ide a végére, hogy hogy szolgál a lámpánk kedves egészsége. És egy fontos dolog: a közben óhatatlanul esedékes portalanítási kísérletekről is beszámolok majd ;-)

2012. február 21.

Kreatív a gyerek - a gyerek kreatív! (2.rész)

A második részben Timi gondolatai és történetei következnek a gyermeki kreativitásról.

Amikor egy gyerek pici, mindenre új, friss szemmel néz. Nincsenek kiépült gondolkodás sémái, bejáratott útvonalai. Olyan, mint egy tiszta rajzlap. Még bármi lehetséges. Bármi bármivel összeköthető, megrajzolható, átírható...
A kreativitás egyik fő jellegzetessége, hogy külön-külön már ismert információk között talál új összefüggéseket és kapcsolatokat. Mint a 2,5 éves Gerda, amikor egy borús téli napon nem találta a Holdat az égen, ezért odaballagott az olvasólámpához, felkattintotta, rámutatott és magabiztosan kijelentette: - Hold.
Vagy amikor a félbevágott citromot a mutatóujjára húzta, és gombának nevezte.

Ezek a bájos és ösztönös kreatív ujjgyakorlatok az első lépések a kreativitás világában, és igen hamar elvezetnek odáig, hogy a lurkó mi az? helyett mi lesz belőle? korszakot él (mint Rita Arlenje) és a csokipapírt, kiürült ilyen-olyan dobozkát a kuka helyett a mi kezünkbe helyezi: csinálj belőle valamit! felkiáltással (mint az én Gerdám)...
No persze az idáig (és tovább) vezető utat segíthetünk kitaposni: a személyes példamutatás a leghatékonyabb eszközünk ebben az esetben is :-)
És ha azt látja, hogy újrahasznosítunk, alkotunk és újraalkotunk, tervezgetünk és meg is valósítunk, természetesnek veszi a rendszeres közös kreatív szeánszokat. Mi több, igénye lesz rá, s annak hangot is ad :-)


Még az is megeshet, hogy büszke lesz ránk, mert azt elég hamar átlátják a mi kis manóink, hogy mi az ami nálunk másképp van, mint másoknál. Netán az óvónénit is megkéri: ugyan gyűjtse már össze ebéd után a szaloncukros papírokat neki, mert az Őőő anyukája oooolyan ügyes, de olyan, mindent megragaszt és megvarr, még a szaloncukros papírokat is ;-)
Ilyenkor kezdhetünk megnyugodni, hogy jó úton járunk :-)


A fenti két videó nem beállított jelenet. Spontán szombat reggeli történés. Mert aki azt látja, hogy a minket körülvevő világot mi magunk alakítjuk, az maga is ezt teszi :-)

A Ti kreatív történeteiteket (rólatok vagy gyerekeitekről) továbbra is várjuk, akár email, akár megjegyzés formájában, sőt a FB-on is ennél a posztnál!


Majd egyesítjük a sztorikat, no meg erőinket, hiszen ez még csak a kezdet: rengeteg inspiráló poszt van készülőben, amely mind-mind a közös alkotásra csábít majd, akár gyerekekkel együtt is, ahol feltétlenül számítunk a Ti aktivitásotokra is!

2012. február 20.

Kreatív a gyerek - a gyerek kreatív! (1.rész)

Igen, kivétel nélkül, egytől egyig minden gyerek kreatív! Ezt már nálunk öregebb, okosabb és ismertebb emberek is bizton állították, akár kész tényként is kezelhetnénk ezt a kijelentést...

"Minden gyerek művésznek születik. A nehéz az, hogy azok is maradjunk miközben felnövünk." - mondta Picasso.


...azért mi szem előtt tartjuk a saját tapasztalatok fontosságát is. Megosztjuk veletek saját élményeinket a saját gyerekeinkkel kapcsolatban, titeket pedig arra kérünk, hogy idézzétek fel a ti élményeiteket a ti gyerekeitekkel kapcsolatban, és osszátok meg velünk a legviccesebb, legtanulságosabb, legérdekesebb témába vágó epizódokat! Vagy, akár van, akár nincs gyereketek, próbáljatok visszaemlékezni miket találtatok ki, amikor Ti voltatok gyerekek! Miért jó és fontos ez?

- mert jó tudni, hogy egy cipőben járunk mind, mi felnőttek, hasonló élményekkel és tapasztalatokkal a hátizsákunkban
- mert jó erősíteni egymásban a tudatot, hogy ez bizony fontos kérdés, amit jó szem előtt tartanunk
- mert elindíthat egy közös úton, amin együtt haladhatunk a cél felé: megőrizni a minden gyermekben ott lakozó kreativitást és felidézni, illetve újraaktiválni a kreativitást magunkban
- mert tanulhatunk egymás történeteiből
...és mert együtt, közösen ki- és megbeszélve, átélve minden annyival jobb!


Van kedvetek bekukucskálni, hogy néz ki ez nálunk? Majdnem elfelejtettem: nálunk, azaz most nem a téridő valóságot meghaladó homokozóban, hanem nálunk, vagyis Rita mindennapi valóságában. A fenti képen, ha jobban megnézzük a nagylányom kézlenyomata is jelen van. A távcsövet WC papír gurigákból Lizi Karácsonyra készítette öcsinek.  Távcső mellett a kistesó egy kilyukasztott kanállal is gazdagodott, ha netán túl sok levest merítene a tányérból, a felesleg kifolyna a lyukon...

De öcsit egy másodpercig sem kell félteni. Anya ecseteit átbújtatva a bögre fülén sorompót épít, fehér vakondoknak hórakást és munkagépeknek... nos, a folytatást csak erős idegzetűeknek ajánlom... a munkagépeknek (és nekem is:)) valódi kihívásokkal teli terepet a kandalló hamutárolójában...




A kép nem illusztráció, hanem maga a kreatív valóság. Csak úgy viszketett a körmöm Kreatív Hamukozó-nak feliratozni :) ...nem estem pánikba, csak fogtam a fényképezőgépet és megörökítettem, majd amikor megunta a játékot együtt felporszívóztunk.

Hosszasan tudnék mesélni Arlen kreatív megnyilvánulásairól, hisz szinte minden mozzanata egyszerre alkotó és felfedező. Majd máskor. Befejezésül csak annyit, hogy Arlenbaba szokásos "mi ez?" kérdés helyett jóval gyakrabban kérdezi "mi lesz ebből?"...mert mindenből bármi lehet.

2012. február 18.

Szombati bevásárlás :-)

Vérbeli bütykölő, alkotó nőnél ilyen egy szombati bevásárlás, hogy minden legyen, amiből aztán kotyvasztani lehet :-)
Kíváncsiak lettetek, mi lesz ebből, ugye? Jövő héten kiderül!
Annyit elárulok, hogy a zöldségfélékből még ma elkészül a leves, a többi még titok !


2012. február 17.

Süssünk, süssünk valamit...

Időnként szembejönnek velünk olyan projektek, amiknek nem lehet ellenállni. Azonnal és úgy, egy az egyben kell megvalósítani. Mert zseniálisak, érdekesek vagy egyszerűek, szépek, praktikusak vagy pont nekünk valók, de mindenképpen kívánatosak és szerethetők. Most Joan Bagger egyik egyszerű de nagyszerű tutorialját mutatjuk be, és persze azt, ami nálunk kisült belőle :-)
A legjobb az egész mókában az volt, hogy a négyéves Gerdám már aktív és lelkes közreműködője tud lenni egy ilyen kaliberű akciónak: ő kente ki a tálkákat és szórta a gyöngyöket. Így együtt hánytunk fittyet a kinti hidegre és a torokfájásra a meleg sütő előtt kíváncsiskodva.


Ha a dán szöveggel nehezen boldogulnátok, a lényeg egy mondatban: tűzálló tálkát kiolajozni, vasalható gyöngyöket elrendezgetni benne, 200 fokos sütőben addig sütni, amíg a gyöngyök ellapulnak és összeolvadnak. Én (Timi) még mielőtt kivettem volna a sütőből, kesztyűvel erősen lenyomkodtam ahol picit felpuklisodott, és újabb fél perc sütés után vettem ki hűlni.


--------------Készítettünk lányos és fiús verziókat is --------------



2012. február 16.

Re-fashion

Az utóbbi időben bemutattunk egypár ruhaátalakítási projektet. Ez az írás kis elméleti háttérként született.


Az igen hangzatos REFASHION szó valójában annyit jelent: ruhaátalakítás. Átalakítás annak legteljesebb értelmében, vagyis nem csupán annyit, hogy egy ruhából hasonló, de egy kicsit más ruha lesz, hanem egy adott ruhából bármilyen ruha létrejöhet. Sőt, egy ruhadarabból BÁRMI létrejöhet !

Ismét csak egy ősrégi dologgal állunk szemben. Amióta az emberek felhagytak a pucér gondtalansággal és ruhát hordanak, azóta a kinőtt, itt-ott elhordott, szűkké vagy divatjamúlttá vált viselet átalakítás alá esett. Mint minden más ezen a világon: vagy szükségből, vagy trendből, vagy kísérletezési kedvből. Eszembe jut a '80-as évekbeli trend, amikor a lányok szétvágták a koptatott farmernadrágokat, hogy azok felsőrészét megtartva szoknyát varázsoljanak belőle. Nem tagadom, anyám rémületére én is nekiestem a farmeromnak. Meg jó, hogy már kamaszkoromban elég rutinosan mozogtam a varró világban, hisz a szovjet idő szürkesége ellen csak sk lehetett védekezni:)

Bárhonnan is nézzük, refashionnak, avagy ruhaátalakításnak igenis jelentős elismerés jár. A ruhaátalakítás nem csak költségkímélő és környezetbarát megoldás, hanem remek kreativitásfejlesztő módszer is. Azt is fontos tudni, hogy ruhaátalakításnak nem csak fizikai, jelentős lelki oldala is van. Sokunk számára ismerős, hogy csak azért lapul a szekrényünkben egyik vagy másik ruhadarab, mert xy-tól kaptunk, vagy a legjobb nyaralás emléke, hordtuk, amikor gyereket vártunk...netán van egy sál, amit egykori szerelmed egy hideg délután a válladra rakott? Félpár kesztyű, amely örök barátságot hivatott szimbolizálni? Ilyen ruháktól nehéz megválni, de gyakran hordani is:)

Ilyenkor lehetőségünk nyílik nem csak egy-két ruhadarabot, hanem az emléket is újragondolni, átalakítani. Van kedved hozzá?
Figyeld a tavaszi híreket a Kreatív Homokozóban és akár együtt, élőben is alkothatunk!

2012. február 15.

Örökség másképp, avagy PP2

Hogy miért ragaszkodunk egyes ruhadarabokhoz még azután is, ha már egy ideje nem hordjuk, néha nehéz rájönni. De maga a jelenség valószínűleg számodra is ismerős...itt egy kecske-káposzta kompatibilis megoldás, hogy ne foglaljon helyet a szekrényben, de mégse kelljen megválni tőlük.

Adott egy napsütéses délelőtt, és két leselejtezett póló. Az egyik egy utazás emlékét őrzi, a másikra egy csajos turi-buli alkalmával tettem szert. Nagyon megtetszett, csakhogy már akkor is kicsi volt és lányomnak jutott. Lányom azóta megnyúlt és a póló majdnem új gazda keresésére indult, de leállítottam, mert épp beleillett az aktuális tervbe.


Mi az, amiből sosincs elég? ...pizsama! ...legalább nálunk ez így szokott lenni. És ki jár ilyenkor a legjobban? A legkisebbik, hisz az ő méretét még szinte bármiből elő lehet teremteni, mellesleg ő az, aki a leghamarabb kinövi a ruhákat :)


Ruhaátalakításnál érdemes szem előtt tartani mi az, amit a régi ruhából változtatás nélkül, vagy minimális beavatkozással hasznosítani tudunk, hogy megspóroljunk magunknak egy-egy műveletet. Adott esetben örültem, hogy a nyak kivágás az elején már készen is van.

Az, hogyan kombináljuk az anyagokat, hogyan határozunk meg az arányokat és általában komponáljuk egyes alkotásokat, nagyon sok mindentől függ. Itt nem csak egy, hanem számtalan feldolgozásra váró téma tárul ki elénk. Ami általánosan érvényes - nézzük meg, milyen lehetőségeket kínál az alapanyag. A lehetőség mindenben benne van! És még - figyeljük a részletekre!


Semmi nem vész el, csak átalakul...vagy mi magunk proaktívan átalakítjuk. Az utolsó lépés mindig az új alkotás beavatása! ...és persze elégedettségfelmérés:)...

2012. február 13.

Itt a vége...

...ne fuss el véle, mert itt és most kihirdetjük, amire mindannyian vártatok végig a játék egy hónapja alatt! Mert  kreatív energiák ide, jótékony hatásuk oda, bizonyára szemetek előtt lebegett az az SK-füzet, ami akár a tiétek is lehet...s amelyen újabb kreatív hajlamaitokat élhetitek ki, feltéve hogy....
....és akkor nem is húzzuk tovább az időt, se nem nyúzzuk végletekig az idegeiteket, jöjjön a lényeg!
Aktív játékosként 24-en küldtetek több mint kétszer annyi alkotást! Ez minden szempontból kimagasló teljesítmény, egyrészt mert az átlagoasan egy főre jutó két munka igen figyelemreméltó, másrészt mert sikerült, több mint 20-an vettetek részt ebben az aktív formában! Emlékeztek még mit is jelent ez? Hogy két díjazottat hirdethetünk, és az SK-füzet mellett egy kész füzet is gazdára talál :-)

Nos, lássuk kié lesz az SK-füzet! A random.org segítségét vesszük igénybe a művelethez....és tadaaaaaaaam:

Az SK-füzet ANETTÉ, gratulálunk!

Aki pedig elsőként választhat a három kész füzet közül nem más, mint GALANDY, akinek szintúgy gratulálunk!



A háttérben munkálkodó segítőink, akik azzal tolták a játék szekerét, hogy ott népszerűsítették, ahol csak tudták szintén jutalmat érdemelnek, ez nem vitás!

A másik kész füzetet tehát NAGYNÉ BARDÓCZKI BERNADETT viheti haza, kézszorítós kézrázás és köszönet!

Az érintettekkel felvettük a kapcsolatot, mindenki másnak pedig köszönjük a játékot, élvezet volt veletek játszani! Hiszen nem titok, egymást is inspiráljuk, a mi fejünkben is gyökeret vert néhány általatok küldött ötlet, ami megvalósítás (és némi idő után) kiált :-)

2012. február 11.

Árt a Lom?

"Árt a Lom" - értsd ahogy akarsz, mi levettük az Á-ról az ékezetet és művészetnek fordítottuk ...
Sokunkat foglalkoztató kérdés, hogy miként tároljuk azt a sok-sok mások által egyszerűen szemétnek, jobb esetben hulladéknak nevezett izgalmas, ígéretes és inspiráló kupacot, amit napról-napra felhalmozunk?
Mert mi tagadás gyűlik, halmozódik, rakódik...hová is? 
Nos, ez a kérdés.
Hogy mi mindent érdemes hulladék helyett alapanyagnak tekinteni, ITT hozzávetőlegesen felsoroltuk, s mellesleg megemlítettük, hogy a lista minden bizonnyal bővülni fog. Bővült is, köszönet az újabb tippekért :-)

Első lépés a racionalizálás
Mindannyian másfajta fogyasztói szokásokkal rendelkezünk. Van, aki csak üveges sört iszik, viszont gyümölcsléből dobozosat, más tejet sosem vásárol, vagy pólót nem hord, netán gyapjúholmit sem, ellenben rengeteg bort és csokoládét fogyaszt...ez pedig jelent valamit! Hogy mit? Az üveges sörivónak szökőévente lesz csak sörösdoboza, viszont rengeteg kupakkal rendelkezik, a borissza pedig parafadugóban és csokipapírban dúskál, de nem lesz kinyúlt pólója, amiből alkothatna...
Ezért érdemes átgondolnod:
1. melyek a számodra fontos, ígéretes alapanyagok

2. melyikből tudsz hamar, és melyikből hosszas gyűjtőmunkával értékelhető mennyiséget produkálni

3. határozd meg, kb. mennyi az értékelhető mennyiség
Ez néha könnyű, néha meg kalibrálhatatlan. Miért? Mert ha nem tudod a gyűjtögetés kezdetén mit szeretnél pontosan kezdeni az alapanyaggal, akkor könnyen alultervezheted a szükséges mennyiséget. Ezért azokból a dolgokból, amelyekhez viszonylag gyakran és könnyen hozzájutsz, ne tárolj sokat, csak épp egy keveset arra az esetre, ha hirtelen megszállna az ihlet ;-) Ami viszont ritka vendég, azt becsüld meg és spájzold be! És persze van olyan kategória, amiből sosem elég :-D

Lássuk, nálunk ez hogy működik! Italos dobozokból (tejes, gyümölcsleves, sörös) kevés van raktáron, mert könnyen beszerezhető és vélhetően nem kell belőle ipari mennyiség. A csokipapírt, teafiltert folyamatosan elrakom, mert ugyan sok fogy belőle, de ha egyszer készíteni szeretnék majd valamit, ahhoz nagyobb mennyiségre lesz szükség. A kávés, fagyasztott zöldséges zacskókat és a nagyobbacska kartondobozokat is rendre félreteszem, mert ebből talán nem kell nagyon sok, de lassabban gyűlik. Satöbbi, satöbbi...Amiből pedig sosem elég, az a gomb, a póló és a gyapjúholmi. 
Ez az én listám a mi háztartásunk preferenciáival, gondold át Te is a tiéteket!

Második lépés a megfelelő tárolási mód
Erre vannak jól bevált trükkök, és bizonyára Neked is lesznek saját ötleteid, ami a ti lakásotokhoz és a ti szokásaitokhoz igazodik. 
1. ismeritek a szlogent: tapossa laposra! Nos, ez itt is érvényes. Mindent, amit csak lehet lapítsunk ki (no persze nem lábbal, hanem ollóval) és tegyük gumis mappába. Egyetlen A3-as mappába is elképesztő mennyiséget lehet bepasszírozni. Mi mindent tehetünk bele: minden csomagolóanyagot, beleértve a sörös dobozokat is (késsel levágom az alját és a tetejét, majd ollóval kettévágom a palástot és a széleit is egyenesre nyírom).


2. ha vannak üres befőttes üvegeitek (melyik háztartásban nincsenek?) pakoljatok bele bátran bármit, amíg a jövő nyári meggyre várakoznak: szalagokat, gombokat, sörös kupakokat, ruhacímkéket, rozsdás szögeket, szép dióhéjat...dekorációnak sem utolsó. Ha pedig nem szorít a helyszűke, a nyárról megmaradt fagyis dobozok is remek tárolóeszközök egy polcra sorakoztatva, felcímkézve.


3. egy kartondobozt érdemes rendszeresíteni valahol, ahol nincs szem előtt. Ebbe lehet bedobálni az épp frissen kimosott konzerves, samponos és egyéb flakonokat, vagy bármit, ami nem lapítható.

4. a kimustrált pólók, ruhaneműk tárolása a leghelyigényesebb. Ha nem fér a szekrénybe, nejlonszatyrokba kötve is bezsúfolható a kamrába, kitölthető vele egy kis hézag itt, egy ott...

Egy a fontos: ne egy helyen, együtt tároljátok a kincseiteket, hanem módszeresen elosztva a lakásban, ahol lehet illetéktelen szemek elől gondosan elrejtve (vagy éppen dekorációnak álcázva :-)
Az a hulladék, maradék pedig, amelynek nem sikerült bekerülni a kiválasztottak közé és nem illeszkedik sem rövid- sem hosszútávú terveitekhez száműzetik a lakás egy eldugott szegletébe, hogy egy papírzsák mélyén várakozzék valakire, aki majd elviszi a konténerbe.
Így talán nem éri majd szó a ház elejét.


Harmadik lépés az alkotás
Ez azt hiszem nem szorul különösebb magyarázatra ;-) Használjátok, fogyasszátok a készleteket, hogy legyen hová tenni az újabb alapanyagnak valókat! 

2012. február 10.

Finisben...

... a játék. Február 13. az utolsó nap, azaz hétfő, amikor még elküldheted a KH inspirálta alkotásod. Van még pár napod befejezni!
Azokat, akiket most nem kapott el a készíthetnék, és játékunk népszerűsítésében segédkeztek arra kérjük, nézzétek meg hagytak-e itt a játékhirdetős posztnál megjegyzést! Hagyjatok, írjatok legalább egy szót! Senkit sem szeretnénk kifelejteni a kalapból :-)

2012. február 8.

Beszélgetős térdek (P.P.1)

Mi is az a P.P.1 ? Pizsama Projekt. Az első. A jövő héten és azután következik majd újabb két rész, mely újabb lehetőségeket villant fel ebben a műfajban. Lássuk az elsőt!

Nálatok is van olyan, hogy a házigatya fogyó cikk? A napokban itthon voltunk és egy-kettőre rájöttünk, hogy csak utcai nadrágok vannak a szekrényben - pizsama gatyák és padlótörlő nadrágok - ki-ki milyen étel, festék vagy egyéb díszítéssel a szennyes kosárban lapulnak. Mielőtt elfogyna az utolsó gatya, nekiláttunk egy újnak, nem is akármilyennek!

A nadrág alapanyaga kinőtt nővér pizsama. Amennyire csak lehet, rózsaszín. A leendő tulajdonos fiú a javából. Habár egyáltalán nem hiszek a színek nemesítésében, vagyis nemhez való kötésében, ez esetben nagyon örültem a szín nemtetszésnek, hisz előttem a lehetőség festékben tapicskolni :)

Akkor lássuk csak, min ment keresztül a rózsaszín pizsamanadrág:


Rátettem az éppen aktuális méretű nadrágot és kis ráhagyással (legalább pár hónapig még jó legyen) kivágtam. Aki szakszerűbben szeretné csinálni, körbe is rajzolhatja, nálunk az időtakarékos verzió a nyerő.


Amíg a leendő tulaj a kivágott nadrágszárakat nyúzta, a teljes újrahasznosítás jegyében kifejtettem a régi nadrágból a gumit, összegyűjtöttem a cérnamaradványokat és egy másik pólóból kivágtam a térdre való köröket.


Majd a legizgalmasabb része jött - kedvemre kevergethettem a boszorkányfőzetemet. Az alkalmat kihasználva más rongydarabok is belekerültek a fazékba...


Innentől kezdve az alkotói szabadságomat a megrendelő beszorította némi keretek közé. Legyen egér és vakond, és tudjanak beszélgetni egymással. Ami a technikai kivitelezést illeti, a térdre szánt köröket, vagy bármi más formájú odavalót, az applikálás előtt érdemes bélelni, vagy rávasalni a vetexet. Én a második opciót választottam. Ezeket a technikákat majd bővebben vesszük egy másik alkalommal.


Így született a térdbeszélős gatya. Nem csak a térdek beszélgetnek egymásközt, etetni is lehet az állatokat. Amit Arlen ma evett, azt lelkesen megosztotta a térdbarátaival is.

2012. február 7.

Hóesés miatt késik a postás?

Nem, nem, hóval takarózni nem fogunk, viszont nagy örömmel megosztjük Veletek a jó hírt: a napokban nagyon sokan iratkoztak fel a Kreatív Homokozó hírlevelére. Ezúton is nagyon köszönjük a bizalmat, és nagy örömünkre szolgál, hogy annyi lelkes alkotó és alkotni vágyó ember van!

Ma reggelre kelve azonban azzal kellett szembesülnünk, hogy a hírlevélszolgáltatás kiválasztásakor némiképp alulterveztük a keretet, mivel nem gondoltuk, hogy az első két hétben ennyien lesztek ránk kíváncsiak ebben a formában is. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Bizony még pár nap türelmet kell kérnünk Tőletek, amíg a keretbővítés lezajlik, és a rendszer engedélyezi ennyi hírlevél kiküldését.

És addig is megmutatjuk az első letölthető anyagunk borítóját :-)

2012. február 6.

Vakondok a hóban, avagy HETI MENÜ

Most, hogy néhol térdig is ér a hó egy hetet se kezdhetünk futva, hanem szépen, lassan, hólapáttal az élén besétálunk a hétbe. Mielőtt kibújunk megnézni a kerti homokozót, ami inkább hó-mókázóra hasonlít, elárulom mi minden várható a héten a Kreatív Homokozóban.


Ezen a héten mindenki örömére bemutatkoznak a várva-várt írások és váratlan újdonságok egyaránt. Nézzük csak:
  • Mindenki, aki feliratkozott a Kreatív Homokozó hírlevelére kedden, február 7-én feltétlenül nézze meg a virtuális postaládáját! Ha a pulcsifilcet nem is, de mindent, amit valaha tudni akartál róla, most egybefoglalva meg is tudod! 
  • Miről beszélget a vakond az egérrel? Azt nem tudjuk mi sem...azt viszont igen, hogy hol szeretnek a legjobban beszélgetni - a kicsi, örökmozgó térdeken csücsülve. Ilyenkor még a morzsa után sem kell kutatni:) Jön egy új, izgalmas ruhaátalakítás tutorial...részletek szokásosan szerdán.
  • A várva várt hogyan rendezzük a sok összegyűjtött kincset is ezen a héten várható!
  • ...és nem marad ki a játék összefoglaló sem!
  • Képek, gondolatok, minijátékok, és minden más a Kreatív Homokozó Facebook oldalán is.


2012. február 2.

Mikor hogy vagy?

Kérdezte legkisebbem apjától a telefonban nemrég. Ezt kérdezzük mi is Tőled, illetve beszámolunk arról, mi hogy vagyunk.

Mikor? 
Hát most, a játék felén picit túlhaladva. Alig 10 nap van már csak előttünk. 

Hogy vagy?
Elkészültél a tervezett művel? Vagy még lázas munkában vagy? Netán most olvasol először róla? Bárhogy is, 10 nap még rengeteg idő!

Mi így vagyunk:



 Köszönjük a rengeteg lelkes hozzászólást, jelentkezést, megosztást, fotót! A dolgok mai állása szerint 16-an küldtetek eddig 32 fényképet, ez remek bizonyítéka annak, hogy sok esetben nem elkezdeni nehéz, hanem abbahagyni :-)  Inspirálódjatok, alkossatok, adjátok tovább a játék hírét, hiszen már csak 5 új alkotással jelentkező homokozó tagra van ahhoz szükség, hogy ne csupán egy, hanem két füzet (egy SK és egy kész) költözzön új tulajdonosához. Részletek és emlékeztető a fenti banner mögött olvasható.

2012. február 1.

Nos, akkor MOST szólunk!

Emlékeztek még a bejegyzésre, amiben megígértük, hogy rendet teszünk a Ti hűtőtök tetején (kamrátok mélyén, ágyatok alatt vagy ahol épp szebb jövő reményében gyülekeznek a hulladékok) ?
Itt vagyunk, és időben szólunk! Először egy folyamatosan bővülő és bővíthető listával kedveskedünk Nektek: összeírtuk, mi mindenre lehet szüksége az idők folyamán egy környezettudatosan és izgalmasan (újra)alkotó nőnek. Igen, ezt a diszkriminatív megkülönböztetést ez esetben felvállaljuk, mert genetikailag többnyire a nők kódoltak a gyűjtögetésre. A férfiak vadásznak, adott esetben a mi gondosan és hosszú idő alatt összegyűjtött kacatjaink között is, így az is megeshet, hogy a pulcsifilcnek készülő gyapjúpulóvert férjünkön látjuk viszont (mint az a minap egyikünk háza táján megesett).  Egyre azért figyeljetek, a lista szigorúan titkos! Férfiember kezébe nem kerülhet, s akkor elkerülhetitek gyűjteményetek fanyar kommentálását: árt-A-lom (mint az a minap másikunk háztartásában megtörtént :-)

Mit ne dobj ki:

- csokis, szaloncukros papírok és celofánok
- konzervdoboz
- parafadugó (vagy annak utánzata)
- dióhéj (ha sikerül szépen kettéfeszíteni)
- fogkefe
- ruhacímke (érdemes kifejteni a már nem használt ruhákból, de kivágni is lehet)
- sörös doboz
- drótok (mindenféle ami adódik)
- műanyag füzetborítók és mappák
- teafilterek papírtasakja
- régi szabásmintaív (remek lehet barkácsoláshoz az asztal védelmére is, de lesz ennél jobb ötletünk :-)
- gombok (minden mennyiségben és minőségben)
- gyapjúpulóverek (és jó állapotú és kellemes tapintású egyéb alapanyagú társaik)
- sálak (bármiféle és fajta, lesz új funkciója)
- ruhafélék (én, Timi a természetes alapanyagú, nem nyúlós darabokat kedvelem, Rita ellenben jó barátságban  van a műszálas szekcióval is, így gyakorlatilag bármi jól jöhet)
- a ruhák közül a pólókat külön is megemlítenénk
- papírtörlős gurigák
- műanyag flakonok
- műanyag és fém kupakok, üdítős, tejes, sörös és mosószeres, jöhet bármi
- csomagolóanyagok (kávé, csoki, keksz, szatyrok papírból és nejlonból és persze a kartondobozokat...)
- könyv (amit már senkinek nem adnál oda mert vacak, idejétmúlt vagy szétesik)
- tejes és üdítős dobozok
- villanykörte (amíg még van egy-egy kósza darab, hamarosan hozzáférhetetlen kincs lesz :-)
- összegubancolódott cérnák, fonalak és leeső anyagdarabkák (a legkisebb is jól jön majd!)
- női ruhák vállvonalába bevarrt szaténszalagok (nagy élvezet kivágni, amikor már többedszerre kandikál ki a ruha alól :-)
- rozsdás bármi (a régi vasalótól a fűrészlapon át a szögig tényleg bármi, remek lelőhely a Duna-part)
- csipkék, hímzések (egészen új szerepkörökben is be fognak mutatkozni)
- meggymag
- cipős doboz (ha festetlen matt karton, az főnyeremény)
- törött csésze, tányér (főleg ha nagy kedvenc volt :-(
- szép régi kulcsok

........ és A Lista az idők végezetéig bővülni fog, ez egészen biztos. Hogy ne rettenjetek meg, mondván: ehhez egy raktár kell kukkantsatok be holnap is a KH-ba, mert holnap ésszerű és praktikus keretek közé szorítjuk ezt a terjedelmes felsorolást! Megmutatjuk a saját tárolási trükkjeinket is, és kíváncsiak leszünk majd a Ti praktikáitokra is!

Ma arra vagyunk kíváncsiak, vajon van-e valami, ami kimaradt A Listából, de Te beletennéd?