Átalakulás

Ha tél, hideg. Ha hideg, sapka. Ha sapka, meleg. Ha meleg, gyapjú. Ha gyapjú, összemegy. Legalábbis ha porszem kerül a gépezetbe, hiba a számításba... esetleg segítőkész nagymama a sapka közelébe, aki kellő információ híján normál mosással filcesíti leánykánk kedvenc tökfödőjét.

Az első csalódottságot könnyen fölülírhatjuk, ha új szerepet találunk a megváltozott munkaképességű darabnak. 

Timiék például arra jutottak, hogy ha újból kimossák (sapkafilc :-) , megáztatják keményítős vízben, majd egy megfelelő méretű hengeres műanyagdobozra húzva megszárítják, remek tároló lesz belőle a lányszobában: elnyeli a csatokot és hajpántokat.

Természetesen akkor sem kell kétségbe esni, ha kisfiunk sapkájával történik hasonló, hiszen hajgumijai ugyan nincsenek egy fiatalembernek, ám számos apró kincse minden bizonnyal.

____________________________________________________________

Ha még nem vagy hírlevélolvasó, iratkozz fel az oldal tetején, és még ma megkapod első ingyenes anyagunkat, mely a pulcsifilc rejtelmeibe vezet be. 

Ékszert termő fa

Defektből effekt. Jobb lenne persze hinni, hogy a címben szereplő fa létezik valahol, s akár el is indulhatnánk megkeresni, mint Misi Mókus az örökké termő fát....ám ha körbenézünk közvetlen környezetünkben, találunk épp elég izgalmas felfedezni- , átalakítani-, újragondolni valót. Nem kellenek elérhetetlen ábrándok, elég egy picit nyitott szemmel álmodni ;-) Ugye?

Hétfői friss(ítő) ötlet következik a 'használd amid van és ne pazarolj' jegyében, játékosan, újrahasznosan Homokozó módra. 

Íme teljes életnagyságban a különleges fa, amin fülbevalók és sáltűk teremnek.

Timi ugyan tehetségtelen kertész, ám nincsenek reménytelen helyzetek és zsákutacák, ugye?

Valami más gránátalmás

Nem recept, nem kaja, nem kozmetikum, NEM. Valami egészen szokatlan dolgot műveltünk a gránátalmával!

FESTETTÜNK!!!!!!

Az ötlet Timitől származik. Két éve az jutott eszébe, hogy ha egy gyümölcs kifröccsenő leve olyan kiválóan megfogja a pólót, hogy a foltot semmilyen módon nem lehet többé eltávolítani (kivéve talán az ecetes ollót, de azt nem próbálta), akkor talán a termés többi része is tartogathat meglepetéseket. 

Így hát vacsora után minden maradékot, ami emberi fogyasztásra alkalmatlan bedobált a festőlábasba, és alaposan megfőzte. A sűrű sáfránysárga lé ígéretes alapanyagnak bizonyult, timsóval élénksárgára, rézgáliccal kezelve zöldre festette a gyapjúfonalat. (figyelem, a vegyszerek alkalmazása némi körültekintést igényel, így ha ki szeretnéd próbálni a leírtakat feltétlenül böngéssz egy kicsit Timi Piktor Péntek oldalán)

Nemrég  újabb kísérletnek vetettük alá a gránátalmát: a főzetben ezúttal pamutbatisztot fürdettünk, majd rögtön a száradás után ki is kellett próbálni, mint füzetborító alapanyagot. Íme a végeredmény, mely még frissen elkelt, ám rendelhető, sőt, február 9-én délután el is készíthető a következő füzetdélutánon! Részletes infók a következő poszban.
Várunk Titeket!

PAD, LÓ és PÁRNA

Ez afféle spontán és interaktív bejegyzés, amit minap Facebook oldalunkon történt beszélgetés új értelmet adott a padlópárna témához.

Az eredeti téma egy egyszerű hulladék stóccal kezdődött. Ha azt mondjuk: szoktunk varrni, senki nem lepődik meg, ugye? És aki úgyszintén szokott varrni - tudja, hogy vannak használható, kevésbé használható,  és szinte használhatatlan anyag hulladékok. Az első két kategóriával valószínűleg egész jól boldogultok, ugye? De vajon mi van a szinte használhatatlan anyag maradékokkal?

A megfejtés: bele a párnába!

Persze a belső párnába. Aki már próbálkozott a műfajjal tudja, hogy egy ilyen párnának elég tekintélyes súlya van és csak úgy kéretlenül is bizonyítja a gravitáció létezését. Vagyis nagyon vonzza a padló. Innen származik a háztáji elnevezése is: PADLÓPÁRNA. 

Persze az sem mindegy, miből készül a padlópárna külseje. Lehetőleg strapabíró legyen, így nálunk a leselejtezett farmerek nyertek. Bevallom nálunk, vagyis Ritáéknál, nem terem annyi farmer, így Timi is hozzájárult a projekt sikerességhez egypár nadrággal.

És íme a végeredmény. Ideális gyerekjáték, fenékalátét, kicsit szögletes labda, építőanyag...és amit csak el tudjuk képzelni. Leginkább a saját és vendéggyerekek vették használatba és egyszerűbb lesz megnevezni azt a funkciót, amit a párnák még nem töltöttek be, mint amit igen:)

Új év, új ruha...

...nincs új a nap alatt...csak újrahasznosított régi. Csak így, értékítélet nélkül. Hogy mi lesz abból, ami van, mint tudjuk, rajtunk múlik. Az is, hogy egyáltalán lesz-e valami, vagy kacatok halmaza marad.

Az én életemben nincs sok rutindolog vagy olyan tevékenység, amihez feltétlenül ragaszkodnék. Mégis van egypár, amelyet mindig is fontosnak tartottam és megtartottam élethelyzettől függetlenül. Kisebb mértékben szinte minden nap megteszem, de van minden évben két olyan nap, amikor feltétlenül visszatekintek az elmúlt időszakra és ennek fényében újragondolom a folytatást.  Az egyik köztük december 31. Ilyenkor leülök kettesben magammal, tollal és füzetemmel, és írok. Mindent, amit az elmúlt évvel kapcsolatosan fontosnak találok. Kiírom, egybefoglalom, visszanézek, hogy lássam honnan jöttem, hova érkeztem, és merre tovább. 

Tavaly egy izgalmas évet zártam. Sok embernek, eseménynek és megélésnek volt benne helye. Sok minden lezárult és sok minden megnyílt, bennem és körülöttem egyaránt. Az év utolsó napján nem csak a fejemből kerültek elő az emlékek, de két kezemmel is belekezdtem a selejtezésbe, és előkerült egy adag többé nem szükséges kardigán és pulóver is...tudjátok, Homokozó módra.

Másnap, az új év első napján azzal a határozott érzéssel keltem fel, hogy valami új van születőben. Persze a régiből...Valahogy úgy festett a szoba padlója január 1-én.

A pulóver darabok egyre csak sorakoztak egymás mellett, hol helyett cseréltek, hol összeforrtak és szétváltak,  míg egyszer csak az új formát és új tartalmat meg nem lelték. Én pedig pár órán belül egy új kabátra leltem... Hát így kezdődött az új év.

Ezúton is kívánunk minden kedves játszótársunknak az új évben bátorságot, kreativitást, önmagatok és a világ teljes megélését, és szabad szárnyalást! Köszönjük mindannyiótoknak, hogy velünk vagytok és együtt mehetünk ezen a színes, meglepetésekkel teli és izgalmas úton, és reméljük egyre többen leszünk, akik merjük megélni belső lényünket és megengedjük, hogy életünk vitorláját a kreativitás szele fújja.

A bogár is természeti lény, avagy bogarológiai alapok

Mivel nem akadt kéznél egy újraértelmezésre váró bogár, kis összeállítást készítettünk a mások által természeti lénnyé hasznosított bogarakról:)

Kis bogártipológia:

FŰBOGÁR

Forrás: http://visualfunhouse.com/transportation/grass-covered-camouflage-volkswagen-bettle.html

MOHABOGÁR

Forrás: http://farmprogress.com/blogs-food-versus-fuel-1424

VIRÁGBOGÁR

Forrás: http://www.inspirebohemia.com/2011/07/unique-garden-planters-and-displays.html

PÖTTYÖS NÖVÉNYBOGÁR

http://www.britannica.com/blogs/2011/04/10-beautiful-botanic-gardens/

VIZIBOGÁR

Forrás: http://newslite.tv/2011/06/

A BOGÁR, AKI ELÜTÖTT EGY MEDVÉT

Forrás: http://istenbizony.hu/tag/custom/

PÓKBOGÁR

Forrás: http://www.greendump.net/tag/recycled-art

Apáról fiúra, avagy újrahasznos ovizsák

Ha már elbúcsúztunk a bölcsitől, jöhet a következő életszakasz, avagy az óvoda. Aki már találkozott ezzel a jelenséggel, tudja miről van szó: váltócipő, váltóruha, ovizsák....Apropó: OVIZSÁK. Ő lesz most a főszereplő, hisz ismét csak lelki okok miatt, vagyis ráhangolódás végett úgy döntöttem, hogy ez saját kezűleg készül el. Tudjuk, hogy ezer forint alatt készen is kaphatunk, de...de azt is tudjuk, hogy az csak egy ovizsák lesz. A mienk pedig egy, sőt kettő igazi apa ingből készült - kék kockásból és lila kockásból.

Kicsit az ingekről: a férjem (itt Rita) pont a kisnyalkai alkotótábor előtt selejtezte le két ingét, így nem volt kérdés, hogy velem jönnek a táborba. Már első nap igen hasznos mozdonyokká (vagyis ingekké) váltak, hisz belőlük készítettek a táborozók értékelést az aznapi általam tartott önismereti tréningre. Az volt a feladat, hogy készítsenek nekem ruhát másnapra (amit egész nap hordtam is) az alapján, hogyan értékelik a munkámat. Mivel előre nem tudták mi vár rájuk, az egész csapatra jutó célszerszám készlete következőképpen alakult: egy olló, jó néhány kéz és saját kreatív elméik. Íme a végeredmény:

A képen értelemszerűen Timi és én vagyunk:) Köszönet Colettének a képért!
Azóta újabb megpróbáltatás, vagyis metamorfózis vár az ingekre. Ezúton ovizsákká fognak átalakulni. A szabásminta, amelyhez az egyetlen adott dolog az akasztó egy Homokozó Klub asztalterítőből készült, így még egy-két gondolatmag is lobogott szemem előtt. 

A hátulját egyben szabjuk ki, az elejét két részből (+ráhagyás két rés összevarrásra) készítjük, hiszen a lényeg, hogy a zsákba elölről be tudjunk nyúlni. Mielőtt a zsákot összevarrjuk, tegyünk rá minél több zsebet: fogkefének, zokninak, útközben szedett gesztenyének...ha már újrahasznosítjuk, a legjobb, ha kihasználjuk az alapanyag adottságait. Azt nem csak esztétikailag, hanem funkcionálisan is megtehetjük, például ahhoz, hogy minél kevesebb szélt kelljen leszegni, már eleve elszegett alkatrészeket használjunk.

Alább egy tipp zsebek eldolgozáshoz:

Ha minden részlet megvan, a zsákot összevarrjuk, a tetejét szabadon hagyva, hogy kiférjen az akasztó. Kész a zsák! Én úgy éreztem, hogy még kis időre szükségem van, mielőtt végleg átlépek az új életszakaszba, így fogtam egy tűt és cérnát és maradékanyagokból még a nevét is rávarrtam. 

Azt hiszem kezdődhet az ovi, visszamehetek a munkahelyemre, jöhet az ősz...

Az iskolakezdés margójára

Nálunk, Timiéknél az iskolakezdés nem akkora hacacáré, mint évekkel ezelőtt. A nagyok nagyok, önállóak, a kicsi meg még kicsi: stresszmentes óvodás.
Így aztán rám, anyukára nem hárul akkora feladat. Majdnem semekkora. Egyedül intézik a tankönyveiket és a befizetéseket, önállóan (és takarékosan :-) vásárolják meg a hiányzó felszereléseket, én pedig csak ülök és gyönyörködöm bennük. Mert azt látni, hogy a gyerekek cseperednek és egyre több dolgot képesek egyedül megoldani, az remek érzés.

Nos, így én csak élvezkedem így augusztus-szeptember fordulóján, és ebben a laza, asszociatív állapotban olyasmik jutnak eszembe, hogy egy törött csatból akár könyvjelző is lehet. Akár az iskolában is, de az sem baj, ha az enyém marad.

Bölcsibúcsú...avagy így készülnek a kísérőkártyák

Nyárvége, GYESvége...lezárult egy időszak. Majdnem elfelejtettem, itt Rita. Sosem voltam múltidéző, sosem vágyódtam vissza, bármennyire jó is volt valami, csak előre, előre és hátra sem nézek....Most mégis változott valami, egy kicsi részlet, és pedig az, hogy megadom magamnak az elbúcsúzás idejét és módját. Ennek a búcsúnak két kétkezi részletét Veletek is megosztom...két részletben.

Arlenbaba hébe-hóba bölcsizni szokott. Szokott, persze, enyhe túlzás. Kétszer hetente társas igényeit élte családi napköziben, mialatt én tanultam, dolgoztam, homokoztam...most pénteken utoljára ment, vagyis elbúcsúzni. És, persze, nem üres kézzel. Az ajándék témára még visszatérünk, előljáróban csak annyit, hogy az ajándék számomra mindig személyre szól, és két emberről szól: arról, akinek készül, és arról, aki készíti.

Mi Arlennel azt találtunk ki, hogy képeslapokban éljük ki az alkotást. A csoki készítést rábíztunk a szakértőkre:) 

Arlen bölcsis jele GEKKÓ volt. A gekkós időszak valahol csigás és traktoros időszak közé esett és nem volt kérdés mi legyen a jele. Bölcsis lányok első kultúrsokk után hamarosan belejöttek a gekkó rajzolásába, így amikor lekoptak az általam rajzolt gekkók, ügyesen pótolták.

És akkor itt az így készül:

Fogtunk egy papír reklámszatyrot, jó színeset, és kivágtuk a legizgalmasabb részeket. A hátoldalára rajzoltunk gekkókat, majd kivágtuk és ráragasztottuk akvarellpapírra (bármi vastagabb és esztétikus papír alkalmas). Ezután elosztottuk a feladatokat - én írtam, Arlen rajzolt. Nem biztos, hogy annyira járatos vagyok a nevek helyesírásban, hisz teljes bizonyossággal ráírtam az egyik képeslapra azt, hogy "KATINEK", majd a családom magyar tagjai mosolyogtak, hogy enyhén eltúloztam a vegyes hangrendűséget...

   

Mi történt mindeközben? Beszélgettünk a bölcsiről, arról, hogy immár véget ért. Külön időztünk mindegyik bölcsis "néninél", beszélgettünk róluk, gondoltunk rájuk...tudatosan készültünk egy életszakasz lezárásra. Ez a folyamat nem csak a kisember életében bír nagy jelentőséggel, hanem nekünk, felnőtteknek is fontos, hogy minél kevesebb elvarratlan szállal járjunk a világon, és minél teljesebbek tudjuk ott lenni, ahol éppen vagyunk.

Khinkali virágok, avagy a grúz konyha remekei

Még amikor készülődtünk a Küldj egy virágot! projektre, és átbeszéltük a lehetséges virág készítési technikákat, Timi valami jojó virágot említett. Jójó virág??? 

Bár a kíváncsiságom hamarosan kielégült, a virág megnevezéssel nem voltam kibékülve. Egészen mostanáig, amikor rájöttem, hogy számomra ez a virág nem jojóra, hanem khinkalira, grúz húsos derelyre emlékeztet. A khinkali rendkívül egyszerűen elkészíthető és naaagyon finom. A tészta nem más, mint liszt-só-víz, a töltelék marha-sértés darálthús keverék apróra vágott hagymával,  koriander és petrezselyem zölddel, sóval és borssal. Recept arányokkal és angolul itt.

Kép forrása: http://www.google.hu/imgres

Ugyanolyan könnyen elkészíthető és látványos a KHINKALI VIRÁG, avagy jojó virág.

1) Vegyünk viszonylag vékony pamut anyagmaradékokat és pohár, csészealj, vagy bármi más kerek tárgy segítségével rajzoljunk és vágjunk ki köröket. Fontos: a méreténél számoljuk azzal, hogy a megrajzolt kör  a virág elkészítése után legalább felére csökken!

2) Hajtsunk be a szélén 3-5 mm-t és kézzel, fércöltéssel varrjuk le (lásd a képeket).

3) Amikor körbevarrtuk, a cérnát húzzuk össze és rögzítsük. Hurrá, készen vagyunk! Varrhatjuk a következőt!

Beszélő falak...mit mondanak Neked?

Légy kreatív! - boncasztal homokozó stílusban

"Légy kreatív!" - a felszólításból az első része viszonylag könnyen értelmezhető, de még az is csapnivalóan kétértelmű:)

Mit volt tenni, fogtunk egy szikét és megnéztük mi van a maci hasában. Mit is takar ez az oly gyakran használt kifejezés?  Kiderült, hogy sok mindent. Menjünk szépen sorba, jó?

Légy kreatív = gondolkodj és cselekedj a megszokottól eltérően

Könnyű mondani, de annál nehezebb kivitelezni, hisz hogyan cselekedhet valaki a megszokottól eltérően, ha nincs hozzászokva? Fából vaskarika?

Kreatívnak lenni annyit jelent, hogy kreatív létállapotban vagy üzemmódban lenni. Nincs olyan, hogy valaki kreatív vagy nem kreatív. Az már annál inkább helytálló, hogy valaki használja, éli a kreativitását vagy sem. Ahhoz, hogy kreatív állapotban vagy üzemmódban legyünk, nagyon fontos ennek az állapotnak az ismerete, valamint azt is jó tudni, hogyan idézzük ezt elő. Ahhoz, hogy a megszokottól (megszokott gondolkodási sémák, viselkedési minták, stb.) eltérően cselekedjük, többek között új szokások kialakításra van szükség. Ilyenek a rugalmasság, spontaneitás, nézőpontváltás, stb.

Légy kreatív = találj egy eredeti, innovatív, szokatlan megoldást

Ez némi leegyszerűsítéssel két lépésben lehetséges. Első lépés: tegyünk úgy, mint a gyerekek, vagyis előzmények, körülmények és következmények figyelembevétele nélkül kísérletezzünk és kombináljunk különböző alkotóelemeket, gondolatfoszlányokat, stb. Ez a módszer sokak számára elsőre szinte elképzelhetetlennek tűnik. Butaság, időpazarlás, mellesleg semmi garancia, hogy lesz valami használható eredménye. Aki ezt érzi, MINDENKÉPPEN PRÓBÁLJA KI! Amúgy ez az eljárás brainstorming (ötletvihar, ötletelés) és vázlatozás szakaszában javasolt. Meglehet, hogy már ebben a fázisban rábukkanunk a megoldásra, de a legvalószínűbb, hogy ilyenkor kimozdulunk a holtpontról, illetve a dobozból, és kreatív üzemmódba kerülünk. 

A második lépés a felbukkant ötleteket igazítsuk a megoldandó feladathoz. Nagy valószínűséggel jó néhány elem még finomításra vár, de már jó úton vagyunk.

Befejezésül néhány jó tanács, hogy, ha legközelebb valaki azt mondja "LÉGY KREATÍV", rögtön tudd, melyik zsebedben van a térkép:)

• Minden felbukkanó ötletet, gondolatot írj le! Még akkor is, ha az adott pillanatban nem kapcsolódik semmihez. Ugye Nálad mindig van füzet és írószer? ;)
• Járj nyitott szemmelés jegyezd meg az izgalmas részleteket! Akkor is, ha könyvelő vagy és egy érdekes építészeti megoldás fogott meg. Sőt, kifejezetten ajánlott körbenézni más szakterületeken!
• Hasznosítsd újra a régi, fel nem használt ötleteid!

Hogy mire jó az írás, arról itt olvashatsz: 

http://homokreativ.blogspot.hu/2012/02/papir-elbir.html

(igen, most éppen újrahasznosítottuk egy korábbi írásunkat :))

És ha véletlenül még nincs saját füzeted, gyorsan készítsd egyet!

Klikk ide: http://skfuzet.blogspot.hu/

Tekerjünk hátrafelé!

Te próbáltad már? Nem lehet könnyű... bevallom, én (Timi) tekerni előre szoktam, hátrafelé esetleg a nyakamat, de a biciklit szigorúan előre!

Itt és most a sorrendiséget tekerjük majd visszafelé. A sorrendet, ami az én fejemben él már egy ideje, mivel volt egy koncepcióm, hogyan szeretnék írni a városi bicajozásról. 

Igen ám, de az eső és a férjem együttállása az udvarunkban tálcán kínálta a lehetőséget: kezdjük a végén!

A végén, hiszen eredetileg úgy képzeltem: a poszt és a tutorial a bicikliskosár újrahasznos esőkabátjáról a sorozat záróakkordja lesz majd, hiszen ki az a bolond, aki azzal kezdi, hogy szakadó esőben tekerésszen? Annyival jobb lett volna az elméleti megfigyeléseimet monitorra vetni, írni egy-két gyakorlatias posztot, s amikor már minden olvasónk biciklin rója az utcákat és fanatikus kétkerekű, akkor beszélni csak arról az eshetőségről, hogy bizony néha megázik a biciklista...

De az eső hazafelé a nyakamba szakadt, Gerdapapa pedig kaján vigyorral örökítette meg az emeleti ablakból, amint csurom vizesen megérkezem :-)

Aki tekert már esőben, tudja, hogy egy esőkabát sem védi meg az ember lányát teljes mértékben a víztől. Ami kilóg, az bizony csurig ázik. No és a csini fonott kosár a bringa kormányán? Annak bizony teljesen száraz maradt a tartalma. A mai poszt tárgya, hogy leleplezzem a titkot: miként lehetséges ez!

Természetesen esőkabátra volt szüksége, akárcsak nekem. Az alapanyag kínálkozott, épp leselejteztem a fiam kopott-kinőtt, vízhatlan téli dzsekijét. Az, hogy a hátából szabom a legnagyobb felületet, a sapka tetejét , az magától értetődött. A peremhez a deréktáji hófogó tűnt alkalmasnak: gumírozott, komplett, patentokkal ellátott záródással. 

Először a varrások mellett szétvágtam a kabátot: a felső vízhatlan rétegre volt szükségem.  

A visszájával felfelé kiterítettem a kabát hátának anyagát, ráborítottam a kosarat és körberajzoltam, majd kb. egy centis ráhagyással kiszabtam.

Kivágtam a kabátból a hófogót, és reménykedtem, hogy passzolni fog a hossza. Passzolt :-) Akkor sincs tragédia, ha bővebb vagy szűkebb. Ha bő, ki kell vágni valahol a közepe táján belőle és újra összevarrni. Ha szűk, akkor pedig jöhet a toldás a kabát anyagából. 

Színre színt borítva sűrűn összetűztem a tetejét a hófogóval (amit összepatentoltam előtte) , majd egyenes öltéssel, géppel körbevarrtam.

Kifordítottam, ráhúztam a kosárra, és akkor vettem észre, hogy néhány eredetileg fogalmam sincs milyen célt szolgáló kis patentos heveder pont a megfelelő helyen fityeg: ha épp nem hirtelen szakad rám az ég és van időm, továbbá kedvem bíbelődni velük, még az orkán erejű szél sem fogja letépni a bringáról a kosaram (ellentétben velem :-)

Természetesen ez utóbbi extra nélkül is remekül szolgál a zuhanysapka. A kosár belsejében egy (használaton kívül) kicsire csomagolható szatyorba szoktam tenni a holmim, aminek megkötöm a füleit: nem repül ki semmi egy bukkanónál. 

Összefoglalva: kreatív, zöld, környezettudatos, újrahasznos, személyre szabott, akárcsak maga a Kreatív Homokozó :-D

A folytatásban pedig áttekintjük majd a városi bringázás előnyeit.