Nyárvége, GYESvége...lezárult egy időszak. Majdnem elfelejtettem, itt Rita. Sosem voltam múltidéző, sosem vágyódtam vissza, bármennyire jó is volt valami, csak előre, előre és hátra sem nézek....Most mégis változott valami, egy kicsi részlet, és pedig az, hogy megadom magamnak az elbúcsúzás idejét és módját. Ennek a búcsúnak két kétkezi részletét Veletek is megosztom...két részletben.
Arlenbaba hébe-hóba bölcsizni szokott. Szokott, persze, enyhe túlzás. Kétszer hetente társas igényeit élte családi napköziben, mialatt én tanultam, dolgoztam, homokoztam...most pénteken utoljára ment, vagyis elbúcsúzni. És, persze, nem üres kézzel. Az ajándék témára még visszatérünk, előljáróban csak annyit, hogy az ajándék számomra mindig személyre szól, és két emberről szól: arról, akinek készül, és arról, aki készíti.
Mi Arlennel azt találtunk ki, hogy képeslapokban éljük ki az alkotást. A csoki készítést rábíztunk a szakértőkre:)
Arlen bölcsis jele GEKKÓ volt. A gekkós időszak valahol csigás és traktoros időszak közé esett és nem volt kérdés mi legyen a jele. Bölcsis lányok első kultúrsokk után hamarosan belejöttek a gekkó rajzolásába, így amikor lekoptak az általam rajzolt gekkók, ügyesen pótolták.
És akkor itt az így készül:
Fogtunk egy papír reklámszatyrot, jó színeset, és kivágtuk a legizgalmasabb részeket. A hátoldalára rajzoltunk gekkókat, majd kivágtuk és ráragasztottuk akvarellpapírra (bármi vastagabb és esztétikus papír alkalmas). Ezután elosztottuk a feladatokat - én írtam, Arlen rajzolt. Nem biztos, hogy annyira járatos vagyok a nevek helyesírásban, hisz teljes bizonyossággal ráírtam az egyik képeslapra azt, hogy "KATINEK", majd a családom magyar tagjai mosolyogtak, hogy enyhén eltúloztam a vegyes hangrendűséget...
Mi történt mindeközben? Beszélgettünk a bölcsiről, arról, hogy immár véget ért. Külön időztünk mindegyik bölcsis "néninél", beszélgettünk róluk, gondoltunk rájuk...tudatosan készültünk egy életszakasz lezárásra. Ez a folyamat nem csak a kisember életében bír nagy jelentőséggel, hanem nekünk, felnőtteknek is fontos, hogy minél kevesebb elvarratlan szállal járjunk a világon, és minél teljesebbek tudjuk ott lenni, ahol éppen vagyunk.
Nem hiszek a szememnek... ott a háttérben egy desigual papír szatyor, Prágában kukáztam egyet és azóta is az újrahasznosítást várja...nagyon jópofák ezek a gekkók, még nem találkoztam ilyen bölcsisjellel, felénk a kifli, bögre, alma dívik:-)
VálaszTörlésHát nálunk a bölcsiben úgy zajlott a jelválasztás, hogy megkérdezték a gyereket (és/vagy szülőt), hogy mi legyen a jele. Arlen, aki sok szót akkor még nem ismert, rávágott, "Kákó!"-az az ő nyelvén akkoriban gekkót jelentett:)
TörlésÉn nagyon értékeltem ezt a rugalmasságot, semmi sem volt adva, ha jött új gyerek, rajzoltak új jelet, nem ragaszkodtak a meglévőkhöz.
A desigual papír szatyor valóban remek alapanyag, gyönyörű árnyalatokkal, színátmenetekkel...kíváncsi vagyok mi lesz majd a Tiédből:)