Az SK-füzetekről - avagy kezdődik a szülinap!

Rég nem esett szó róluk, pedig megérdemlik a figyelmet. Ezt bizonyítják azok a füzetek, melyek eddig elkészültek. Voltak borítók, melyek postán érkeztek és nem voltunk jelen a születésüknél, és voltak, melyeknél ott bábáskodtunk. Élmény volt, különleges tapasztalat: látni, hogyan ver gyökeret egy-egy gondolat és kezd élni a textilen, visszatükrözve az alkotó lényét, hangulatát, gondolatait...hogyan formálódik, változik menet közben, s miként nyeri el végleges alakját.

Az alábbi kép, mely a Kisnyalkai alkotótáborban készült füzetekből ad ízelítőt, ékes bizonyítéka annak, hogy ahány ember, annyi füzet. Nincs két egyforma, hiszen alkotni csak önmagunkból merítve tudunk.

ITT olvashattok bővebben az SK-füzetekről.

Várjuk a vállakozó kedvű füzetkészítőket! Ha te is vágysz saját készítésű füzetre akár magadnak, akár ajándéknak, írj nekünk: kreativhomokozo@gmail.com!

Ha próbára tennéd alkotóképességed, de egyedül nem vágnál bele, gyere el a KH füzetkészítő délutánjára november 30-án! 

Minden kelléket és eszközt biztosítunk, a füzetet készre kötve veheted majd át. A részvételi díj, mely minden eszközt, alapanyagot, egy kis frissítőt és sütit is tartalmaz 4000 forint, ami pont annyi, mint egy kész füzet ára. Ám cserébe nem csupán egy füzetet kapsz, hanem tudást, valamint az SK-füzetkészítő oktatóanyagot pdf-formátumban. 

A hangsúly a borítókészítésen lesz, de egy kis önismereti- és kreativitásfejlesztő gyakorlatot mindenképp becsempészünk a lapok közé :-)

A program a belvárosban, metróval jól megközelíthető helyen lesz 30-án du. 3-tól 6 -ig.

Ha érdekelnek a részletek, írj nekünk!

Karácsonyig bőven elkészül, még a postázás is belefér, ha szükséges.

Gyertek!

Annál is inkább, mert egy éves lett a Kretaív Homokozó, és ez a program csak az első az események sorában!

Igen, ünnepre hangolva!

Sokat beszéltünk már a kreativitásról (és még sokat is fogunk :) , mely oly sokféle lehet...

A szó olyannyira hozzátapadt a kétkezi alkotómunkához, hogy szinte vésővel kell lefeszegetni róla: nem csupán a varrógép, a kötőtű vagy éppen az agyag társaságában lehetünk kreatívak, de nem ám!

Igazi kihívást jelent, hogy a múltban gyökerezve, de a jelenben élve észrevegyük a sodró lendületű, zajos és tülekedős hétköznapok kínálta lehetőségeket, és olyan helyzetekben is kamatoztassuk kreatív képességeinket, melyek első látásra pusztán bosszantóak, frusztrálóak vagy kiábrándítóak - a jelzőket hosszan sorolhatnánk. EZ az igazi kreativitás: ott is meglátni a lehetőségeket, ahol nagyítóval kell keresni, és ott is észrevenni a jót és szépet, ahol először még a nyomait sem látni.

Aktuális példáért nem kell messzire menni, elég végigsétálni a belváros 1-2 utcáján és üzletén: már hetek óta karácsonyi kirakatokkal és kínálattal találkozunk. Évek óta egyre korábban környékez meg a marketing minket, potenciális vásárlókat. Direkt fogalmaztam tárgyilagosan. Nem írtam, hogy a marketing egyre korábban nyújtogatja utánunk a csápjait, és azt sem állítottam, hogy a marketing végre megtalálta a módját miként tudatosíthatja bennünk: a listakészítést sosem lehet elég korán kezdeni!

Az első lépés némi távolságtartással szemlélni a helyzetet, lehetőség szerint érzelmeinket másik szobába zárva kis időre, s akkor jól megvizsgálhatjuk, bekukkanthatunk a szoknyája alá, s talán még az is kiderülhet, hogy több szoknyát visel, s mindegyik más-más színű.

Tulajdonképpen a fenti mondatot bárhogy fogalmazom is meg, mindegyik igaz lesz a maga módján, de legalábbis mindegyikben lesz igazság.
Mert igen, a nyílt és egyértelműen kommunikált üzenet ellen, miszerint a pénzért kapható ajándékok és kellékek teszik az ünnepet ünneppé, minden jóérzésű ember világnézetre való tekintet nélkül tiltakozik.
És igen, tény, hogy sokan sokszor későn kapunk észbe: se ajándék, se mézeskalács, a közös készülődős délutánokról és a lelki ráhangolódásról nem is beszélve.

(kép forrása: www.alreadypretty.com)

Ezen méláztam (én, Timi) a minap némi holtidőt egy plázában kitöltve, s addig-addig sodródtam a korai karácsonyi hangulatban, míg rájöttem, hogyan kezelhetem ezt a helyzetet a helyén. Elhallgattattam a fejemben a korábban hallott-olvasott háborgó és fanyalgó véleményeket, és hagytam, hogy hasson rám a helyzet. Kíváncsi voltam a saját reakcióimra. S láss csodát, nem éreztem zavart, bosszúságot vagy egyéb negatív indulatot, és nem is rohantam pánikszerűen vásárolni. Ötleteket merítettem a dekorációból, tervezgetni kezdtem mit és mikor fogunk közösen elkészíteni a gyerekekkel, várni kezdtem ezt a gyönyörű időszakot, és uram bocsá' gondolatban listát írtam kinek mit vegyek vagy készítsek. Mert álszent dolog volna azt állítani, hogy a karácsonyhoz nem tartozik hozzá egymás megajándékozása, hogy egyáltalán nem fontosak a külsőségek. Igen, hozzátartozik és fontos, csak a mérték és a minőség az, ami igazán érték, s az értéket nem forintban mérik, hanem időben, ráfordított lelki- és szellemi energiában, munkában, és nem utolsó sorban szeretetben.

Szép és derűs készülődést kívánunk Nektek, s hogy mindenki csak azt rakja a kosarába, amit (szó szerint és átvitt értelemben is) valóban haza szeretne vinni! 

Bölcsibúcsú...avagy így készülnek a kísérőkártyák

Nyárvége, GYESvége...lezárult egy időszak. Majdnem elfelejtettem, itt Rita. Sosem voltam múltidéző, sosem vágyódtam vissza, bármennyire jó is volt valami, csak előre, előre és hátra sem nézek....Most mégis változott valami, egy kicsi részlet, és pedig az, hogy megadom magamnak az elbúcsúzás idejét és módját. Ennek a búcsúnak két kétkezi részletét Veletek is megosztom...két részletben.

Arlenbaba hébe-hóba bölcsizni szokott. Szokott, persze, enyhe túlzás. Kétszer hetente társas igényeit élte családi napköziben, mialatt én tanultam, dolgoztam, homokoztam...most pénteken utoljára ment, vagyis elbúcsúzni. És, persze, nem üres kézzel. Az ajándék témára még visszatérünk, előljáróban csak annyit, hogy az ajándék számomra mindig személyre szól, és két emberről szól: arról, akinek készül, és arról, aki készíti.

Mi Arlennel azt találtunk ki, hogy képeslapokban éljük ki az alkotást. A csoki készítést rábíztunk a szakértőkre:) 

Arlen bölcsis jele GEKKÓ volt. A gekkós időszak valahol csigás és traktoros időszak közé esett és nem volt kérdés mi legyen a jele. Bölcsis lányok első kultúrsokk után hamarosan belejöttek a gekkó rajzolásába, így amikor lekoptak az általam rajzolt gekkók, ügyesen pótolták.

És akkor itt az így készül:

Fogtunk egy papír reklámszatyrot, jó színeset, és kivágtuk a legizgalmasabb részeket. A hátoldalára rajzoltunk gekkókat, majd kivágtuk és ráragasztottuk akvarellpapírra (bármi vastagabb és esztétikus papír alkalmas). Ezután elosztottuk a feladatokat - én írtam, Arlen rajzolt. Nem biztos, hogy annyira járatos vagyok a nevek helyesírásban, hisz teljes bizonyossággal ráírtam az egyik képeslapra azt, hogy "KATINEK", majd a családom magyar tagjai mosolyogtak, hogy enyhén eltúloztam a vegyes hangrendűséget...

   

Mi történt mindeközben? Beszélgettünk a bölcsiről, arról, hogy immár véget ért. Külön időztünk mindegyik bölcsis "néninél", beszélgettünk róluk, gondoltunk rájuk...tudatosan készültünk egy életszakasz lezárásra. Ez a folyamat nem csak a kisember életében bír nagy jelentőséggel, hanem nekünk, felnőtteknek is fontos, hogy minél kevesebb elvarratlan szállal járjunk a világon, és minél teljesebbek tudjuk ott lenni, ahol éppen vagyunk.

Kölcsön zokni visszajár

Mint tudjátok itt, a Homokozóban is van olyan, amikor a csillagok állása, makarongyár robbanása vagy egyéb vis major miatt a tervek csütörtököt mondanak. Nem is olyan rég, egy napsütéses délutánon, miközben épp túl voltam a zoknilekvár főzésen ígértem, hogy a szomszéd zoknikról is mesélek. Előzetes lett volna a zoknilekvárhoz, hangulatképekkel...de lekéstem. Bizony, van olyan, hogy nem érem utol saját magam: a sorozat első évada még vágás alatt, de a második már díszbemutatót tart :)

Egyszer volt, hol nem volt, átszóltam a kerítésen: kölcsön kérhetem a gyerekeket kis fotózásra? Még pár lábra lenne szükségem! Felemás zokniban...Mondani sem kell, se a környéken, se távolabb vidékeken senki nem csodálkozik, ha ilyesmit hall :) Nem telt el sok idő, jönnek a szomszéd gyerekek, és egy halom zoknit is hoznak magukkal. A saját gyerekeim fele közben bealudt, de se baj, marad elég láb, nekiálltunk a fotózásnak. 

Fel a lábakkal, zoknicsere, közelebb...jó, ha vannak jó szomszédok. Ha már ez a hónap az EGYÜTT jegyében telik, essen szó az együttélésről is. Azt hiszem szerencsések vagyunk, nekünk jutottak a világon a legjobb szomszédok. Reméljük ők is hasonlóan vélekednek ;)

A fotózás vége felé a legkisebbik is felébredt, félpár zoknit húzott és csatlakozott a csapathoz. A félzoknis társaság ugyan még nem volt teljesen tisztában azzal, milyen sors vár a leselejtezett zoknira, de annál inkább élvezték az EGYÜTTlétet. 

És itt az eredmény! Az írószer mennyiségével együtt növekvő nyakú ceruzatartó. Akármennyire telepakolod, semmi sem borul ki, hisz a zoknigumi mindig megtartja ;) Mi van benne? Gondolom a többségetek már rájött, de azért elárulom: konzervdoboz :) 

Ismeritek a szólást " Szomszéd zokni visszajár!" Nem? Tényleg, elég friss még...Lényeg a lényeg, a szomszédzokniból készült hangtompítós, szűkítős öko-ceruzatartókat ünnepélyesen át is nyújtottam a kerítésen. Örültek a gyerekek, a megmentett zoknik, konzervdobozok: így több jókedv, és kevesebb hulladék keletkezett a világon. Van kedved kipróbálni? Az elkészítési útmutató ITT.

Virágszezon

Virágszezon van, s lesz is még egy darabig. Virágszezon a virágboltokban, hiszen május az anyák napja, az ovis évzárók és a ballagások hónapja. És virágszezon az erkélyeken, ablakokban, no meg a réteken - természetesen. 

Hamarosan meghirdetjük a következő Homokozó Klubot, de addig is eláruljuk: a virágok köré, virágokkal, virágosat alkotunk majd  EGYÜTT virágos kedvünkben :-)

Hogy addig is a témánál maradjunk, bemutatunk nektek egy nagyon ötletes virágkompozíciót, amit akár gyerekekkel együtt is elkészíthettek bárkinek, bármilyen alkalomra: a siker garantált!

Az ötletet Hella (Timi nagylánya) látta valahol, s lelkesen mesélte hogyan fogják az öccsével elkészíteni Gerdapapának. Gerdapapának???? Igen, ez egy olyan virág, aminek a férfiak is örülnek.

Kíváncsi vagy már? Van tipped? Ha arra gondolsz, hogy ha a pasik is szeretik akkor ehető, hát eltaláltad!

A készítése roppant egyszerű: végy egy tiszta virágcserepet vagy kaspót, és az aljára vágj egy kör alakú piskótakorongot (lehet akár babapiskóta is). Kanalazd bele a címzett kedvenc fagyiját egészen a perem alatt egy ujjnyi magasságig, majd a közepébe szúrj vastag szívószálat. Ezután darálj le egy adag fekete színű kekszet. Többfelé kapható fehér krémmel töltve, a gyerekek szétszedték, és a krémet élvezettel benyalakodták (rettentő émelyítő :-/ ) és csak magát a kekszet darálták meg. Ezzel a "virágfölddel" töltsd fel a maradék egy ujjnyi helyet, és csinos kis halmot képezve takard el a szívószál szárát (ha nagyon hosszú vágj le belőle). Végül belecsúsztatod a szál virágot a szívószálba, és kész is! (ha túl vastag a virág szára és nem fér bele a szívószálba vágj ketté hosszában 2 szívószálat, és ezeket egymásba csúsztatva már bele fog férni)

Nincs is más hátra, mint felköszönteni az ünnepeltet és körbeülni a virágcserepet :-)

Jó szórakozást és jó étvágyat!