Őszinte gondolatok a sebességről, és mindjárt itt a Design Hét

Minap hazafelé jövet a Tadzsikisztánban megrendezésre kerülő nemzetközi filmfesztivál sajtóközleményét vitattam magammal hol angolul, hol oroszul. Eközben a lábam rutinszerűen sétált az utcán, szemem valami titokzatos sarkából észrevette a piros lámpákat, és még lélegeztem is. Vagy tíz percig tettem ezt, hiszen észre sem vettem miképp jutottam el az irodából a metróig. Kerek tíz percet az életemből csupán a fejemben éltem, elszakadva a valóságtól, levegő hőmérsékletétől, gyomorkorgástól, mellettem jövő-menő emberektől, autóktól, galamboktól...vajon összesen hány percet, órát, napot, hetet élünk le úgy, hogy észre sem vesszük?

Szoktátok figyelni magatokat? Felfigyeltétek már Ti is ezt a jelenséget? 

Már jó ideje szokásommá vált figyelni magamat, hisz csak így tudhatom kivel is élek én egy bőrben. Az utóbbi időben a sebesség került a figyelem középpontjába. Gyorsan kelünk, gyorsan készülünk, gyorsan eszünk, gyorsan hízunk, gyorsan fogyunk, gyorsan alszunk, gyorsan dolgozunk, gyorsan, gyorsan, gyorsan...de vajon hová sietünk? Vagy mitől menekülünk?

A kreativitás megéléshez, mint bármi másnak a megéléshez le kell lassulni. Amint lelassulunk, észreveszünk olyan részleteket, amelyek felett azelőtt csak úgy átsiklottunk, mintha ott se lettek volna. Már az uralkodó  (mainstream) pszichológiai irányzatokban is helyet foglalt a tudatos, éber megélés. Itt ajánlanék egy gyakorlatot Jon Kabat-Zinn és munkatársai után szabadon.

Gyakorlat

Fogj meg egy kicsi, ehető tárgyat (eredetileg mazsola szerepel). Úgy nézz rá, mintha soha az életben nem láttad volna. 

-Most tekinteteddel pásztázd végig a legkisebb részletig, minden oldalról. Figyeld a mélységeket és magasságokat, a fény játékát, színárnyalatait, mindent, amit szemmel megfigyelhetsz.

-Tapogasd meg! Érezd a textúráját, a hőmérsékletét, a felület lágyságát vagy keménységét.

-Szagold meg! Figyeld az illat intenzitását, hatását.

-Tedd a szádba, és közben figyeld az útját. Érezd, ahogy az ajkadhoz ér, majd érzékeld a tárgyat a nyelveddel. lassan...lassan, a gyomor megvárja:)

-Ízleld meg, miközben figyelsz: mi zajlik a szádban, milyen ízélményt kapsz?

-Nyeld le! Érezd, ahogy a lenyeléséhez készülsz, érezd, ahogy a szándék átfordul cselekedetté, történéssé.

-Kövesd a tárgy útját és a saját érzéseid.

...és még több élmény: szeptember 28 és október 7 között ismét megrendezésre kerül Budapest Design Hét. Az idei téma: "ÉLJ LASSABBAN - SLOW DESIGN". A programban többek közt újrahasznosítás, közösségi művészet, fenntarthatóság, szociális alkotás, stb. A rendezvény programot itt találod: http://www.designhet.hu/program

Az inspiráció fontos, élvezzétek! ...de ne felejtsük el jól megízlelni és megrágni;)

A bogár is természeti lény, avagy bogarológiai alapok

Mivel nem akadt kéznél egy újraértelmezésre váró bogár, kis összeállítást készítettünk a mások által természeti lénnyé hasznosított bogarakról:)

Kis bogártipológia:

FŰBOGÁR

Forrás: http://visualfunhouse.com/transportation/grass-covered-camouflage-volkswagen-bettle.html

MOHABOGÁR

Forrás: http://farmprogress.com/blogs-food-versus-fuel-1424

VIRÁGBOGÁR

Forrás: http://www.inspirebohemia.com/2011/07/unique-garden-planters-and-displays.html

PÖTTYÖS NÖVÉNYBOGÁR

http://www.britannica.com/blogs/2011/04/10-beautiful-botanic-gardens/

VIZIBOGÁR

Forrás: http://newslite.tv/2011/06/

A BOGÁR, AKI ELÜTÖTT EGY MEDVÉT

Forrás: http://istenbizony.hu/tag/custom/

PÓKBOGÁR

Forrás: http://www.greendump.net/tag/recycled-art

Beszélő falak...mit mondanak Neked?

Még egy nap...

...és gyereknap! Süt a nap, csicseregnek a madarak, világ minden színében pompáznak a virágok és táncolnak a pillangók. Nem is szaporítom a szót, a látvány magáért beszél...

Naná, hogy kis és nagy gyerekeknek a zöldben a helye! Játsszunk, nézzünk, fedezzünk fel...ilyenkor a kicsi mancsok szívesen leszednék, elkapnák, hazavinnék az élményt. Legyen! Szemünkkel fotózzuk le, majd miután fáradtan hazaértünk, beszeljük át és készítsük el. Így a virág és a pillangó a réten is maradtak, meg haza is jöttek.

Elkészítési fortélyokat is adunk hozzá: végy egy WC gurigát, és csapd össze a két tenyered között (jó hangosan:) - nekem ez a kedvenc részem). Majd az összelapított gurigát vágd félbe, aztán mindkét felet még egyszer felezd el. Kedved szerint rendezd el a kis cseppecskéket az asztalon, amíg olyan formát kapsz, ami tetszik. Aztán ragasszuk össze a találkozási pontokat, majd csippentsük össze és hagyjuk megszáradni. 10-20 perc múlva szedjük le a csipeszeket, és kedvünkre festhetjük vagy másképp díszíthetjük az alkotásainkat.

Mi egy stoppoló tű segítségével átszúrtuk, fonalra fűztük és fellógattuk az ablakra. 

Próbáljátok ki, nagyon egyszerű, mókás és látványos. A gyerekek értékelni fogják az EGYÜTTlétet, EGYÜTTalkotást és a remek gyereknapi élményt is!

Mit szólsz a zokni lekvárhoz?

A napokban rájöttem, hogy páratlanul is szép az élet, csak szakmát kell váltani...jaj, nem, nem a magánéletemről van szó, hanem azokról a hónapokon át zoknis kosárban heverő félzoknikról. 

Bevezetésként elárulom, hogy nálunk a családtagok számával arányosan gyarapodik a félzoknik száma is. Családi fő párosítóként, igen, ez a tisztség engem illeti, mindig csodálkozom azon, hogy az intenzív kerítő tevékenység ellenére sem fogy a zoknis kosár tartalma. Ismerős? 

Eddig ugyan nem fogyott, de mostantól...mostantól még a szomszéd félzoknikat is örökbe fogadom, annyira beleszerettem a zoknilekvárba! Vagy pontosabban a zoknilekvár kinézetű üvegekbe.

Most jön a java része, vagyis a recept!

1. Vegyünk egy befőttes üveget, vagy akármilyen üveget, amihez jó esetben még egy teteje vagy kupakja is megvan. És egy zoknit: félzoknit, lyukas talpú zoknit, csíkos zoknit, egyszínű zoknit, bármilyen zoknit. 

2. Húzzuk rá az üvegre és jelöljük meg a hosszát. A zokni kb. 2,5-3 centivel nyúljon túl az üveg alján.

3. Vágjuk le a maradékot.

4. ...öltéssel húzzuk össze a zoknit az üveg alján.

5. Bármi megfelelő kerek tárgy segítségével rajzoljuk meg és vágjunk ki egy filc (gyapjú filc készítésről szól az első hírlevél) karikát.

6. Varrjuk rá az üveg aljára.

7. Élvezzük a látványt!

Ugye könnyű? Na jó, nem lekvár, de az se baj... Mókás, praktikus, lehúzható és mosható, ha véletlenül leesik, nem lesz szilánkokkal tele a konyha, és még sorolhatnám...Kipróbálod?

Ami a szomszéd zoknikat illeti nem vicc, de erről majd legközelebb:)

Ünnepi újrahasznos

Minap észrevettem az ajtón még-mindig-lógó, Karácsonyra készült ajtódíszt. Olyan volt, mint egy téli fa...kopasz, száraz...egy szó, mint száz - újrahasznosításra várt.

Mire is vágyunk mi tavasszal? Színekre, fényre, vidámságra. Bevallom őszintén, az inspirációt a Timi által készített Húsvét-utáni tárolódoboz adta. Egészen pontosan a benne lévő cérnák adtak lökést arra, hogy újrahasznosítható újrahasznos ajtódísz szülessen. 

Nézzük csak: a varródobozból kivettem a meleg színű cérnákat és beleszurkáltam a rugalmas, SK pampafű koszorúba. Drukkoltam, hogy ott maradjanak és bizony, ott is maradtak! Ha netán holnapután épp a napsárga cérnára lesz szükségem, kiveszem, majd visszateszem:)

Elkészítése nagyjából 5 percet vesz igénybe, a cérnákat napszak, hangulat vagy egyéb igény szerint lehet válogatni. Vidám, meleg és kerek, mint a tojás, mint a nap. Van kedved kipróbálni? 

Majdnem kimaradt, pedig nincs fontosabb a befejező műveleteknél. Ezt a díszítést akár az asztalon, akár az ajtóra akasztva használhatod. Ha ajtódíszként használod, a legegyszerűbb megoldás (beltéri ajtókhoz), egy ajtóra akasztható kampó. Ha túl sok cérnád van és már nem férnek be a varródobozba, még tovább is fejlesztheted a díszt cérna-indákkal.

Vidám ünnepi készülődést és tavaszi hangulatot kívül-belül!

Három kismalac és a farkas

Vannak olyan időszakok, amikor több van a jóból, mint amennyi elfér a két kezünkben... A gyerek nem hajlandó napközben aludni, de fáradságból feje tetejére fordítja a lakást. Tele a pöcegödör, leszakad a redőny, határidős munka, egyszerre négy helyen kellene jelen lenni... Ez lehet nagyon frusztráló, de lehet nagyon vicces. Attól függ, honnan nézzük. Ilyenkor, persze, a túlélés a prioritás - és ki ne ismerne jobb túlélőket, mint a három kismalac? Ezeken a napokon is, amikor a világ feje tetejére áll - lehet alkotni. Sőt, olykor van erre a leginkább szükségünk...

Egyszerűen, vidáman, viccesen. Se idő, se türelem, se felszerelés nem kell hozzá, csak egy pár darab WC-papír guriga. A guriga tetejét nyomjuk be mindkét oldalról (lásd alábbi fotó) és majdnem készen is vagyunk. 

Hogy mi sül ki a gurigából már csak rajtunk múlik. Én (Rita) a vidám túlélést céloztam meg három kismalacnak álcázva a fáradságomat.  Fúj a szél vagy fúj a farkas: ők megoldják valahogy a helyzetet. A farkast meg munkára fogtam, hol fuvarozott, hol ebédet főzött, hol gyereknek mondott mesét... 

Igen, a felnőtteknek is jár a mese. Feldolgozni egy nehéz napot, mosolyt csalni az arcunkra, szürkülő órákat malacrózsaszínre vagy békazöldre festeni és farkast munkára fogni jó!

Vidám, dolgos, inspirációval teli és alkotó hetet mindenkinek!

Csupa csipke lámpa

Nemrég gurult a lábam elé (nekem, Timinek) EZ a projekt, mely nem tűrt halasztást. Ha belekukkantotok, azt hiszem nem nagyon akad majd ember lánya, aki sokáig ellen tud majd állni a kísértésnek :-)

Én gyakorlatilag azonnal a tettek mezejére léptem, és beszereztem a hozzávalókat: 

- egy speciális lufit (nagy méretűre, garantáltan gömb formájúra fújhatót extra erős kivitelben) 

- erős tapétaragasztót 

- függeszthető lámpafoglalatot és égőt

(ecset és csipke akadt elég, de ez is szükséges még)

Kicsit (nagyon!) drukkoltam, hogy sikerüljön, mert menet közben nehéz elképzelni, hogy az a sok tocsogósra itatott textildarab tényleg saját súlyát és formáját megtartó gömbbé áll majd össze. Ha végigolvassátok az update-eket az eredeti poszt alján, megértitek majd kétségeimet: a sorok közül könnyen kiolvasható, hogy bizony a leírás alapján dolgozó korábbi lelkes követőknek akadtak technikai nehézségeik.

Néhány saját tapasztalat: 

- EZ a tapétaragasztó kiválóan működött. Olcsóbb ENNÉL a fajtánál, de állítólag ugyanolyan jó. A lényeg, hogy jól át kell itatni a csipkéket a ragasztóval, a vastagabbakat két oldalról is megkentem. Nem kell az egész dobozzal bekeverni, 4-5 evőkanálnyi bőven elég egyszerre.

- EZT a lufiboltot jó szívvel ajánlom. Nem csak azért, mert a tulajdonos kedves és mert nekem rettentő közel van ;-) hanem mert a nála vásárolt lufiról van közelebbi tapasztalatom: remekül bírta a strapát, vélhetően újabb lámpák elkészítését is bírja majd. A honlap minőségétől tekintsetek el, minden más nagyon rendben van. ITT böngészhettek hozzátok közel eső bolt után.

- a jó tartású pamutcsipke keményszik ki a legjobban. Az eredeti leírásnál a képen látott egy réteg (némi átfedéssel) számomra hajmeresztő merészségnek tűnt. De NEM!!!! Ahol hasonlóan vastag, jó tartású csipkéket használtam kéregszerűen kemény lett a gömböm, ahol viszont minden egyéb vékony maradékot beleraktam, ott kevésbé stabil. Az én alapkoncepcióm az volt, hogy elhasználom a foszladozó nagyobb terítőnket feldarabolva, meg egyéb korábbi csipkeprojektek szabászati hulladékait, így ezzel alapoztam be a lufit, és erre ragasztottam mégegy réteget a dekoratívabb darabokból. Ez is működik, de azért nem labdáznék a végeredménnyel :-)

- nem lehet egyszerre elkészíteni az egészet. Mert ragasztó ide vagy oda, a gravitáció azért működik. Tehát a felső félgömb teleragasztgatása után egy nap száradás, fejrefordítás, és jöhet az alsó félgömb. A maradék ragasztó egy fagyis dobozban jól lezárva másnapig jól eláll.

- komoly aggodalmat okozott (főként, hogy ez a felvetés is szerepelt az eredeti poszt végén a lehetséges hibák listáján...) , hogy ha majd leeresztem a lufit, vajon elenged-e a ragasztó? Nem tépi-e le a csipkét a többiről? Egyszóval nem megy-e kárba az egész? És hogy csináljuk? Egyszerre gyorsan, vagy fokozatosan eresszük-e ki a levegőt... Az alábbi videón megörökítettük a folyamatot, amint az egész család körülállja a lufit, és drukkol a sikerért. A háromnegyede táján van pár izgalmas másodperc: bekövetkezni látszik a legrosszabb, és  a csipkét az alján nem ereszti a lufi. A kérdés megoldódik magától, szerencsére :-)

- a foglalat beszerelése némi óvatosságot igényel ugyan, de ha az eredeti verziót követitek nem nehéz. A mi dolgunkat Gerdapapa extra óvintézkedés nehezítette, mert a Ikeás papírlámpából kiszerelte a fém merevítőt, ebből hajlított az új ernyőhöz új formát. Ennek a beillesztése kicsit macerás volt, és nem is biztos hogy szükséges, de mivel jó nagyra sikeredett a lámpa (nagyobbra mint a képen, és nagyobbra mint az Ikeás papírlámpa) hosszú távon jól jöhet, hogy ha akar sem tud megnyúlni a felfüggesztésnél, mert a fémcsápok gömbformára merevítik a tetejét.

- kisebb eleresztéseket, ahol nem tapadt eléggé a ragasztó, utólag tű és cérna segítségével is kijavíthatunk.

- és egy apróság: az eredeti képek azt sugallják, hogy ez remek móka egy óvodáskorúnak. Nos, az én óvodásom ezt az erős lufit nem tudta felfújni, és a csipkék ragasztóval való kenegetése sem érdekelte különösebben (őszintén szólva elég melós dolog). Viszont körbepakolt mindenfélével, és eljátszott  mellettem :-)

Majd némi idő elteltével én is írok frissítést ide a végére, hogy hogy szolgál a lámpánk kedves egészsége. És egy fontos dolog: a közben óhatatlanul esedékes portalanítási kísérletekről is beszámolok majd ;-)

Süssünk, süssünk valamit...

Időnként szembejönnek velünk olyan projektek, amiknek nem lehet ellenállni. Azonnal és úgy, egy az egyben kell megvalósítani. Mert zseniálisak, érdekesek vagy egyszerűek, szépek, praktikusak vagy pont nekünk valók, de mindenképpen kívánatosak és szerethetők. Most Joan Bagger egyik egyszerű de nagyszerű tutorialját mutatjuk be, és persze azt, ami nálunk kisült belőle :-)
A legjobb az egész mókában az volt, hogy a négyéves Gerdám már aktív és lelkes közreműködője tud lenni egy ilyen kaliberű akciónak: ő kente ki a tálkákat és szórta a gyöngyöket. Így együtt hánytunk fittyet a kinti hidegre és a torokfájásra a meleg sütő előtt kíváncsiskodva.

Ha a dán szöveggel nehezen boldogulnátok, a lényeg egy mondatban: tűzálló tálkát kiolajozni, vasalható gyöngyöket elrendezgetni benne, 200 fokos sütőben addig sütni, amíg a gyöngyök ellapulnak és összeolvadnak. Én (Timi) még mielőtt kivettem volna a sütőből, kesztyűvel erősen lenyomkodtam ahol picit felpuklisodott, és újabb fél perc sütés után vettem ki hűlni.

--------------Készítettünk lányos és fiús verziókat is --------------

Amit a fazékba teszünk...

....az nem más, mint amit Ti kértetek :-)

A legtöbben tutorialt szeretnétek, de ott loholt a sarkában a játék is, így ezt a két fogást tálaljuk fel Nektek még a hét folyamán.

A játék időtartama alatt újabb és újabb ötletekkel kínálunk meg titeket, remélve, hogy újabb és újabb inspirációt merítetek a homokozóban és újabb és újabb terveiteket valósítjátok meg ezek nyomán.

A játék részletekkel pénteken jövünk, addig kis kóstoló az ötlet, ihlet, fantázia és újraértelmezés találkozásból. Egy falat a homokozóból Coletténél teljesen új megvilágításban és szerepben köszön vissza. Nem csak inspirációra, még együtt alkotásra is van lehetőség.

A kép innen

Kis kutató munkára fel! Írd a megjegyzésben melyik lánc elemmel és milyen formában már találkoztál a homokozóban.