Varrd bele a szíved csücskét...

Nem ez minden alkotásunk lényege? Belegyúrni, -varrni, -kötni , -tenni magunkból egy darabkát abba, amit csinálunk, ott, ahol éppen vagyunk. 

Önazonosság. Fontos, mondhatni nélkülözhetetlen tulajdonság, amit nem mindig könnyű megszerezni, megtartani vagy épp újrafelfedezni önmagunkban.

Az előző posztban mutatott füzet minden ideg(vagy ha úgy tetszik textil)szálával felvállalja, hogy a gránátalmához szoros kapcsolat fűzi: nem csupán a borító mintája formázza a gyümöcsöt, de maga a borító anyaga is gránátalma főzetében érlelődött szép sárgára.

Február  9-én, szombaton 14-18 óra között lehetőséget kínálunk, hogy ki-ki kereshesse, megélhesse ezt a fontos és felszabadító tulajdonságot. Ekkor tartjuk a következő füzetdélutánt, ahol a szokott nyitott és támogató légkörben, kávé és tea, no meg az anyagok, tűk és egyéb eszközök, és nem utolsó sorban egymás társaságában ki-ki elkészíthet 1-2 füzetborítót.

Ami az alkalom extra aktualitását adja, az a közelgő Valentin nap, így a készülő borítót akár erre az alaklomra is készíthetitek! 

Természetesen nem kötött a téma, csupán lehetőség, hogy személyre szabott és saját készítésű aprósággal lepjük meg a szeretett személyt.

Az alkotás saját részre vagy későbbi alkalomra is megengedett :-)

Ezúttal a gyakorlatra helyezzük a hangsúlyt, és technikai megkötések nélkül vágunk neki a délutánnak. Minden alapanyag (a fenti gránátalmával festett pamutbatiszt is :-) és eszköz rendelkezésre áll majd, igen széles skálán. Aki volt már nálunk hasonló rendezvényen, tudja, mire gondolunk :-)  

Gyertek, varrjátok bele a szívetek csücskét egy-egy borítóba!

PAD, LÓ és PÁRNA

Ez afféle spontán és interaktív bejegyzés, amit minap Facebook oldalunkon történt beszélgetés új értelmet adott a padlópárna témához.

Az eredeti téma egy egyszerű hulladék stóccal kezdődött. Ha azt mondjuk: szoktunk varrni, senki nem lepődik meg, ugye? És aki úgyszintén szokott varrni - tudja, hogy vannak használható, kevésbé használható,  és szinte használhatatlan anyag hulladékok. Az első két kategóriával valószínűleg egész jól boldogultok, ugye? De vajon mi van a szinte használhatatlan anyag maradékokkal?

A megfejtés: bele a párnába!

Persze a belső párnába. Aki már próbálkozott a műfajjal tudja, hogy egy ilyen párnának elég tekintélyes súlya van és csak úgy kéretlenül is bizonyítja a gravitáció létezését. Vagyis nagyon vonzza a padló. Innen származik a háztáji elnevezése is: PADLÓPÁRNA. 

Persze az sem mindegy, miből készül a padlópárna külseje. Lehetőleg strapabíró legyen, így nálunk a leselejtezett farmerek nyertek. Bevallom nálunk, vagyis Ritáéknál, nem terem annyi farmer, így Timi is hozzájárult a projekt sikerességhez egypár nadrággal.

És íme a végeredmény. Ideális gyerekjáték, fenékalátét, kicsit szögletes labda, építőanyag...és amit csak el tudjuk képzelni. Leginkább a saját és vendéggyerekek vették használatba és egyszerűbb lesz megnevezni azt a funkciót, amit a párnák még nem töltöttek be, mint amit igen:)

A ruhabuli kicsiben...

...ugyanolyan jó mulatság. Rita szombaton bemutatta, hogy is játsszák ezt a nagypályások: naaagy emberek,  naaaagy ötletekkel, naaagy ruhákból, naaagy darabokat...

...a minap Gerdával megcsináltuk ugyanezt kicsiben: kis ember kis ruhájából kis darabokat. A végeredményből a méret természetesen semmit sem von le, legfeljebb hamarabb végzünk a kis munkával :-)

Adott volt egy szoknya, mely derékban tökéletesnek, ám túl hosszúnak találtatott. Nem volt nehéz dolgunk, mert egy fodrot diszkréten levágni egy újabb fodor háta mögött nem igényel többet éles ollónál és óvatos, pontos nyiszálásnál.

Cikcakk ollóval levágtunk belőle kb. 2 arasznyit, kettéhajtottuk és összevarrtuk, majd a felső, eldolgozatlan szélét visszahajtottuk, és körben levarrtuk, kb. 1 centis nyílást hagyva. Ezen át befűztük a gumit, ráigazítottuk a baba derekára, a gumit megcsomóztuk, és kész is lett. 

Olyan hamar elkészült, hogy varrtunk is gyorsan még egyet a barátnő babájának is. 

Az más kérdés, hogy amikor legközelebb találkoztam a szoknyával, egy arasznyi T-Rex derekán díszelget, s ott azóta is tartja magát :-)

Új év, új ruha...

...nincs új a nap alatt...csak újrahasznosított régi. Csak így, értékítélet nélkül. Hogy mi lesz abból, ami van, mint tudjuk, rajtunk múlik. Az is, hogy egyáltalán lesz-e valami, vagy kacatok halmaza marad.

Az én életemben nincs sok rutindolog vagy olyan tevékenység, amihez feltétlenül ragaszkodnék. Mégis van egypár, amelyet mindig is fontosnak tartottam és megtartottam élethelyzettől függetlenül. Kisebb mértékben szinte minden nap megteszem, de van minden évben két olyan nap, amikor feltétlenül visszatekintek az elmúlt időszakra és ennek fényében újragondolom a folytatást.  Az egyik köztük december 31. Ilyenkor leülök kettesben magammal, tollal és füzetemmel, és írok. Mindent, amit az elmúlt évvel kapcsolatosan fontosnak találok. Kiírom, egybefoglalom, visszanézek, hogy lássam honnan jöttem, hova érkeztem, és merre tovább. 

Tavaly egy izgalmas évet zártam. Sok embernek, eseménynek és megélésnek volt benne helye. Sok minden lezárult és sok minden megnyílt, bennem és körülöttem egyaránt. Az év utolsó napján nem csak a fejemből kerültek elő az emlékek, de két kezemmel is belekezdtem a selejtezésbe, és előkerült egy adag többé nem szükséges kardigán és pulóver is...tudjátok, Homokozó módra.

Másnap, az új év első napján azzal a határozott érzéssel keltem fel, hogy valami új van születőben. Persze a régiből...Valahogy úgy festett a szoba padlója január 1-én.

A pulóver darabok egyre csak sorakoztak egymás mellett, hol helyett cseréltek, hol összeforrtak és szétváltak,  míg egyszer csak az új formát és új tartalmat meg nem lelték. Én pedig pár órán belül egy új kabátra leltem... Hát így kezdődött az új év.

Ezúton is kívánunk minden kedves játszótársunknak az új évben bátorságot, kreativitást, önmagatok és a világ teljes megélését, és szabad szárnyalást! Köszönjük mindannyiótoknak, hogy velünk vagytok és együtt mehetünk ezen a színes, meglepetésekkel teli és izgalmas úton, és reméljük egyre többen leszünk, akik merjük megélni belső lényünket és megengedjük, hogy életünk vitorláját a kreativitás szele fújja.

A bogár is természeti lény, avagy bogarológiai alapok

Mivel nem akadt kéznél egy újraértelmezésre váró bogár, kis összeállítást készítettünk a mások által természeti lénnyé hasznosított bogarakról:)

Kis bogártipológia:

FŰBOGÁR

Forrás: http://visualfunhouse.com/transportation/grass-covered-camouflage-volkswagen-bettle.html

MOHABOGÁR

Forrás: http://farmprogress.com/blogs-food-versus-fuel-1424

VIRÁGBOGÁR

Forrás: http://www.inspirebohemia.com/2011/07/unique-garden-planters-and-displays.html

PÖTTYÖS NÖVÉNYBOGÁR

http://www.britannica.com/blogs/2011/04/10-beautiful-botanic-gardens/

VIZIBOGÁR

Forrás: http://newslite.tv/2011/06/

A BOGÁR, AKI ELÜTÖTT EGY MEDVÉT

Forrás: http://istenbizony.hu/tag/custom/

PÓKBOGÁR

Forrás: http://www.greendump.net/tag/recycled-art

Apáról fiúra, avagy újrahasznos ovizsák

Ha már elbúcsúztunk a bölcsitől, jöhet a következő életszakasz, avagy az óvoda. Aki már találkozott ezzel a jelenséggel, tudja miről van szó: váltócipő, váltóruha, ovizsák....Apropó: OVIZSÁK. Ő lesz most a főszereplő, hisz ismét csak lelki okok miatt, vagyis ráhangolódás végett úgy döntöttem, hogy ez saját kezűleg készül el. Tudjuk, hogy ezer forint alatt készen is kaphatunk, de...de azt is tudjuk, hogy az csak egy ovizsák lesz. A mienk pedig egy, sőt kettő igazi apa ingből készült - kék kockásból és lila kockásból.

Kicsit az ingekről: a férjem (itt Rita) pont a kisnyalkai alkotótábor előtt selejtezte le két ingét, így nem volt kérdés, hogy velem jönnek a táborba. Már első nap igen hasznos mozdonyokká (vagyis ingekké) váltak, hisz belőlük készítettek a táborozók értékelést az aznapi általam tartott önismereti tréningre. Az volt a feladat, hogy készítsenek nekem ruhát másnapra (amit egész nap hordtam is) az alapján, hogyan értékelik a munkámat. Mivel előre nem tudták mi vár rájuk, az egész csapatra jutó célszerszám készlete következőképpen alakult: egy olló, jó néhány kéz és saját kreatív elméik. Íme a végeredmény:

A képen értelemszerűen Timi és én vagyunk:) Köszönet Colettének a képért!
Azóta újabb megpróbáltatás, vagyis metamorfózis vár az ingekre. Ezúton ovizsákká fognak átalakulni. A szabásminta, amelyhez az egyetlen adott dolog az akasztó egy Homokozó Klub asztalterítőből készült, így még egy-két gondolatmag is lobogott szemem előtt. 

A hátulját egyben szabjuk ki, az elejét két részből (+ráhagyás két rés összevarrásra) készítjük, hiszen a lényeg, hogy a zsákba elölről be tudjunk nyúlni. Mielőtt a zsákot összevarrjuk, tegyünk rá minél több zsebet: fogkefének, zokninak, útközben szedett gesztenyének...ha már újrahasznosítjuk, a legjobb, ha kihasználjuk az alapanyag adottságait. Azt nem csak esztétikailag, hanem funkcionálisan is megtehetjük, például ahhoz, hogy minél kevesebb szélt kelljen leszegni, már eleve elszegett alkatrészeket használjunk.

Alább egy tipp zsebek eldolgozáshoz:

Ha minden részlet megvan, a zsákot összevarrjuk, a tetejét szabadon hagyva, hogy kiférjen az akasztó. Kész a zsák! Én úgy éreztem, hogy még kis időre szükségem van, mielőtt végleg átlépek az új életszakaszba, így fogtam egy tűt és cérnát és maradékanyagokból még a nevét is rávarrtam. 

Azt hiszem kezdődhet az ovi, visszamehetek a munkahelyemre, jöhet az ősz...

Bölcsibúcsú...avagy így készülnek a kísérőkártyák

Nyárvége, GYESvége...lezárult egy időszak. Majdnem elfelejtettem, itt Rita. Sosem voltam múltidéző, sosem vágyódtam vissza, bármennyire jó is volt valami, csak előre, előre és hátra sem nézek....Most mégis változott valami, egy kicsi részlet, és pedig az, hogy megadom magamnak az elbúcsúzás idejét és módját. Ennek a búcsúnak két kétkezi részletét Veletek is megosztom...két részletben.

Arlenbaba hébe-hóba bölcsizni szokott. Szokott, persze, enyhe túlzás. Kétszer hetente társas igényeit élte családi napköziben, mialatt én tanultam, dolgoztam, homokoztam...most pénteken utoljára ment, vagyis elbúcsúzni. És, persze, nem üres kézzel. Az ajándék témára még visszatérünk, előljáróban csak annyit, hogy az ajándék számomra mindig személyre szól, és két emberről szól: arról, akinek készül, és arról, aki készíti.

Mi Arlennel azt találtunk ki, hogy képeslapokban éljük ki az alkotást. A csoki készítést rábíztunk a szakértőkre:) 

Arlen bölcsis jele GEKKÓ volt. A gekkós időszak valahol csigás és traktoros időszak közé esett és nem volt kérdés mi legyen a jele. Bölcsis lányok első kultúrsokk után hamarosan belejöttek a gekkó rajzolásába, így amikor lekoptak az általam rajzolt gekkók, ügyesen pótolták.

És akkor itt az így készül:

Fogtunk egy papír reklámszatyrot, jó színeset, és kivágtuk a legizgalmasabb részeket. A hátoldalára rajzoltunk gekkókat, majd kivágtuk és ráragasztottuk akvarellpapírra (bármi vastagabb és esztétikus papír alkalmas). Ezután elosztottuk a feladatokat - én írtam, Arlen rajzolt. Nem biztos, hogy annyira járatos vagyok a nevek helyesírásban, hisz teljes bizonyossággal ráírtam az egyik képeslapra azt, hogy "KATINEK", majd a családom magyar tagjai mosolyogtak, hogy enyhén eltúloztam a vegyes hangrendűséget...

   

Mi történt mindeközben? Beszélgettünk a bölcsiről, arról, hogy immár véget ért. Külön időztünk mindegyik bölcsis "néninél", beszélgettünk róluk, gondoltunk rájuk...tudatosan készültünk egy életszakasz lezárásra. Ez a folyamat nem csak a kisember életében bír nagy jelentőséggel, hanem nekünk, felnőtteknek is fontos, hogy minél kevesebb elvarratlan szállal járjunk a világon, és minél teljesebbek tudjuk ott lenni, ahol éppen vagyunk.

Csendélet bodzával, avagy ismeretlen vizeken

A házunkkal szemben van egy bodzabokor. Nem elég öko, hogy lekvárral próbálkozzak, de kitartóan szemez velem és csak úgy kéri, hogy részese lehessen valamelyik utca túloldalon zajló kísérletben. Azt hiszem eljött az ideje...

És akkor jöjjön a kísérlet! Elő a pamuttal, ecettel, nagy lábassal, és persze bodzával! Erről eszembe jut: egyszer egy szülinapi csokorba belefűztem bodzát, nagyon jól mutatott....de...de amihez csak hozzányúlt, mindenütt látványos nyomokat hagyott. Bizony, ugyanabból a bokorból szedtem akkor is:) Ja, a kísérlet: 

1) első lépésként csináljuk egy csendéletet és fotózzuk le. Valahogy így...

2) Jöhet a festés! Jaj, ne a csendéletet fessük, hanem az anyagot! Hogy az anyag jobban felszívja a festéket, az anyagot ecettel meglocsoltam. Majd elkezdtem kiteríteni a bogyókat. Valahogy így...

3) Egy jó bodzának menta sem árt! A színhez nem sokat ad hozzá, de az illat nagyon jó lesz:)

4) Itt a látványos része véget ért... hajtsuk össze az anyagot és tekerjük össze. És most jön egy kis türelmi gyakorlat, hagyjuk kicsit állni. Lehetőleg távol a szemektől, mert a látvány nem bizalomgerjesztő...

És itt az igazság pillanata...elkészült a következő füzethez való anyag!

Aki kíváncsi a korábbi növényfestési kísérleteinkre, böngéssze itt:

-Timi összegyűjtött növényfestési remekművei

-Rita komposztfestési kísérlete, inkább szellemi, mint kétkezi:)

Aki fejét adná egy saját füzet elkészítésre (bizony, jön a szeptember és nincs szeptember új füzet nélkül!)

katt IDE!

Khinkali virágok, avagy a grúz konyha remekei

Még amikor készülődtünk a Küldj egy virágot! projektre, és átbeszéltük a lehetséges virág készítési technikákat, Timi valami jojó virágot említett. Jójó virág??? 

Bár a kíváncsiságom hamarosan kielégült, a virág megnevezéssel nem voltam kibékülve. Egészen mostanáig, amikor rájöttem, hogy számomra ez a virág nem jojóra, hanem khinkalira, grúz húsos derelyre emlékeztet. A khinkali rendkívül egyszerűen elkészíthető és naaagyon finom. A tészta nem más, mint liszt-só-víz, a töltelék marha-sértés darálthús keverék apróra vágott hagymával,  koriander és petrezselyem zölddel, sóval és borssal. Recept arányokkal és angolul itt.

Kép forrása: http://www.google.hu/imgres

Ugyanolyan könnyen elkészíthető és látványos a KHINKALI VIRÁG, avagy jojó virág.

1) Vegyünk viszonylag vékony pamut anyagmaradékokat és pohár, csészealj, vagy bármi más kerek tárgy segítségével rajzoljunk és vágjunk ki köröket. Fontos: a méreténél számoljuk azzal, hogy a megrajzolt kör  a virág elkészítése után legalább felére csökken!

2) Hajtsunk be a szélén 3-5 mm-t és kézzel, fércöltéssel varrjuk le (lásd a képeket).

3) Amikor körbevarrtuk, a cérnát húzzuk össze és rögzítsük. Hurrá, készen vagyunk! Varrhatjuk a következőt!

Újrahasznos mécsesek forró nyári estékre

KELLÉKEK:

- befőttes üvegek 

- legalább 10-15 színes lufi

- PET-palack cafatok (leginkább akkor keletkeznek, amikor palackgyöngyöket készítünk és sok-sok köröcskét nyiszálunk a palackokból)

- ha épp nincs PET-palack cafat a háznál, akkor vagy készítsünk gyorsan palackgyöngyöt (hogy a hulladéknak hulladéka keletkezzen, amit aztán örömmel felhasználunk), vagy vagdossuk a palackokat apró darabokra (ebben az esetben a hulladéknak nem keletkezik további hulladéka :-) 

Ha rendszeresen olvasol minket a Facebookon is, emlékezhetsz egy nemrég posztolt érdekességre. Elképesztően egyszerű és látványos! 

Ez a remek ötlet továbbgurult valahol a láthatatlan és követhetetlen agytekervényeken, és amikor hetekkel később már-már a kukában landoltak a PET-palackok maradékai, megállt a kezem a levegőben, mert hirtelen elém penderült két hetes vándorútjáról megérkezve AZ ÖTLET, akire immár alig ismertem: meghízott, kikerekedett, nőtt is valamicskét, és útközben új gúnyát is öltött magára. Azt mondta, ő a kerti partik legötletesebb újrahasznos kelléke, és ki ne dobjam azt a sok műanyag cafatot!

Többféle mécsestartó készült. A legegyszerűbb verzióban felszeletelt lufikat húztam rá kisebb befőttes üvegekre. A lufik "szárát" levágtam, mert olyan szűk, hogy egy üvegre sem ment rá. A maradékot 2-3 részre vágtam, az üveg aljára a lufi alját húztam fel, akár egy zoknit :-) a többi csíkkal pedig a feljebb dekoráltam, mígnem eltűnt az átlátszó felület. Egyre kell csak vigyázni: az üveg szájánál mindenképpen kívül érjen véget a lufidekoráció, nehogy lángra kapjon. Nagyon vidám, meleg fényt ad:

A másik változatban egy mécseshez két üveg szükségeltetik: a kisebb belefér a nagyobba (lásd az első képen fent). A két üveg közötti rést fogjuk feltölteni a PET-hulladékkal. Ha nagyon kis hézag van csupán, egy ollóval segíthetünk a műanyagdarabkáknak befurakodni a helyükre. Ha beleszuszakoltunk annyi cafatot, amennyit csak lehetett, egy nyakától és aljától megszabadított lufival erősítjük egymáshoz a két üveget. 

Mehet bele mécses vagy sötétben világító karkötő is. Az utóbbi remek megoldás, ha a poszt elején megadott linken látható megoldással zárjuk le az üvegek tetejét: a lufi befelé fordított szájába több is belefér.

A hétvégére bőven elkészültök a saját mécseseitekkel, hajrá! Akár egy erkélyen eltöltött beszélgetős-hűsölős este kedvéért is megéri elkészíteni, nagyot dob a hangulaton.

SZÉP HÉTVÉGÉT!

Még egy nap...

...és gyereknap! Süt a nap, csicseregnek a madarak, világ minden színében pompáznak a virágok és táncolnak a pillangók. Nem is szaporítom a szót, a látvány magáért beszél...

Naná, hogy kis és nagy gyerekeknek a zöldben a helye! Játsszunk, nézzünk, fedezzünk fel...ilyenkor a kicsi mancsok szívesen leszednék, elkapnák, hazavinnék az élményt. Legyen! Szemünkkel fotózzuk le, majd miután fáradtan hazaértünk, beszeljük át és készítsük el. Így a virág és a pillangó a réten is maradtak, meg haza is jöttek.

Elkészítési fortélyokat is adunk hozzá: végy egy WC gurigát, és csapd össze a két tenyered között (jó hangosan:) - nekem ez a kedvenc részem). Majd az összelapított gurigát vágd félbe, aztán mindkét felet még egyszer felezd el. Kedved szerint rendezd el a kis cseppecskéket az asztalon, amíg olyan formát kapsz, ami tetszik. Aztán ragasszuk össze a találkozási pontokat, majd csippentsük össze és hagyjuk megszáradni. 10-20 perc múlva szedjük le a csipeszeket, és kedvünkre festhetjük vagy másképp díszíthetjük az alkotásainkat.

Mi egy stoppoló tű segítségével átszúrtuk, fonalra fűztük és fellógattuk az ablakra. 

Próbáljátok ki, nagyon egyszerű, mókás és látványos. A gyerekek értékelni fogják az EGYÜTTlétet, EGYÜTTalkotást és a remek gyereknapi élményt is!

Még két nap...

... és GYEREKNAP! Ugye nem felejtkeztetek el róla? 

Valami jó kis program dukál ilyenkor a lurkóknak. Valami, ami élmény nekik, és mi, felnőttek is élvezzük az együtt töltött napot.

Ha szép az idő, nem is nehéz kitalálni, mi legyen a közös időtöltés. Persze gyerekeink vágyai és fantáziája többnyire nagyobb és élénkebb, mint a lehetőségeink, de gyakorlott szülőkként valószínűleg remek kompromisszumot kötünk majd valahol félúton. 

Hogy mi szerez örömet a kölköknek? Majdnem mindegy is mit csinálunk, a legfontosabb, hogy EGYÜTT csináljuk! No és persze ha valami különlegeset, nem mindennapi dolgot teszünk együtt, az természetesen nem ront a helyzeten :-) 

No és ha rossz az idő, vagy kevés időnk marad a közös programra? Egy kis közös barkácsolást a legtöbb gyerek nagyra értékel, főként ha elfoglalt, munkába járó szülei ilyesmire a szürke hétköznapokon nem érnek rá.

S hogy mit fabrikáljunk együtt? Nem jelenthet akadályt az sem, ha nem tartunk otthon különleges eszközöket!

Elő a wc-papíros gurigákkal, kupakokkal, filctollakkal, vízfestékekkel és ecsetekkel, s máris kezdődhet a móka!

Először készítsünk együtt néhány saját tervezésű kocsit!

Először fessünk, rajzoljunk a gurigákra. Akár össze is lapíthatjuk kicsit, hogy könnyebb legyen a sík felületre alkotni.

Ezután átfúrjuk a gurigát két helyen, ebbe két fogpiszkálót vagy hurkapálcikát szúrunk: ez lesz a kerék tengelye. 

(Hogy hurkapálcikát vagy fogpiszkálót használjunk az dönti el, milyen vastag a szúrószerszámunk. Az enyém nem volt túl vastag, így fogpiszkálót használtam.)

Választunk 4 kupakot, ezekből készülnek a kerekek. Lehetnek egyformák, vagy éppen különbözőek, akár hátulra nagyobbakat is tehetünk. A kerekeket is átfúrjuk középen, és ráhúzzuk a pálcikákra (tengelyre). 

A kerekeket rögzítenünk is kell. Ez lehet egy-egy gyöngy, ami szorosan passzol a pálcikára, de egy darabka radír, dekorgumi is. 

Nincs is más hátra, mint versenyt rendezni: kinek a kocsija gyorsabb?

Holnap, szombaton is készítünk valami izgalmasat, gyertek vissza holnap!

Volt egyszer egy SÁL DÉLUTÁN...

Az elmúlt szombaton bejárati ajtót nyitott a második Homokozó Klub, ahol egy hónapon keresztül gyűjtött sálakat és éveken át gyűjtött ragaszkodásokat alakítottunk át. Elengedésről beszélgettünk, elengedést éltünk át és elengedtük azt, amire valóban nincs szükségünk. 

Mi is elengedtük az eredeti és már bevált terveinket, és a Homokozó Klubot számtalan sállal együtt a Homokozó egyik főhadiszállásán tartottunk meg. A szabadság, ugye, ott kezdődik, ahol a ragaszkodás megszűnik. A kreativitás meg a szabadság tartományában lakozik...

Ti írtatok: "A mostani nagy tanulság az, hogy a kreativitás az ismeretlenbe való kilépést jelenti. Ki kell lépni a komfort zónából. Ez volt nekem a kulcs, mert én ragaszkodom a sorvezetőkhöz. Az ilyen leckét fogják majd megadni a kezdőlökést, hogy egyedül is nekiláthatnék."


A sálról már többször is úgy beszéltünk úgy, mint útról. Kíváncsiak vagytok milyen utat tettek meg a lányok szombaton?


" Az elején még el sem tudtam képzelni, hogy fogok majd belevágni a sálamba, és amikor erre sor került, már nem is ez a gondolat foglalkoztatott, hanem az új cél lebegett a szemem előtt, amit ki akartam hozni belőle. A sállal való munka teljesen feloldotta azt a görcsös ragaszkodást, amit ez a sál jelképezett számomra. Örültem az új produktumoknak, mert több dolog is született belőle és örültem, hogy általa megtapasztalhattam a varrógéppel való közös együttműködést."

Szabadság-keretek. Keretezési gyakorlat, amelyen keresztül egymás sáljaiból saját világot alakíthattunk.  Figyeltük egymást, figyeltünk egymásra. Volt, aki játszott, volt, aki saját univerzumot épített, volt, aki harmóniát keresett vagy éppen szembenézett a kihívásokkal. Minek van helye az én világomban? Miből mennyit engedek be? Merem-e beengedni az új tapasztalatokat? Az ismeretlent? És mit teszek a nem-tetszővel? Felveszem a ritmusát, hogy megismerjem?

"...mások színválasztása, kísérletezése megmozgat..."

És egyszer csak megérkeztünk oda ahol a régiből teljesen új dolgok születtek. Hol váratlan, hol megtervezett, új technikával vagy új színekben, mindenki a maga útján eljutott egy (vagy több:)) alkotásig. Nagyon megható volt látni, ahogy lányok alkotó kezeik alatt a sálak új életre keltek. Mit szóltok hozzá?

Ezúton meg szeretnénk köszönni minden résztvevőnek a lelkesedést, bátorságot, kíváncsiságot, nyitottságot és egymásra figyelést! Örültünk, hogy Velünk tartottatok, és reméljük hamarosan újra találkozunk!


" Ismét sokkal gazdagabban tértem haza. És most itt elsősorban nem a nagy sikert aratott párnára és könyvjelzőre gondolok. A kreatív gondolatok, a beszélgetés, találkozás, alkotás mind-mind megerősít, hogy igenis cselekedni kell, mert gazdagabb, boldogabb leszek tőle."

_________________________________________________________________________________
A Homokozó Klub havonta egyszer megrendezett kreativitásfejlesztési műhely, ahol mindig egy adott témakört dolgozunk fel elméleti, érzelmi és gyakorlati síkon. A téma keretein belül új szemléletre, alkotáselméleti és gyakorlati tapasztalatokra teszünk szert, illetve kilépünk a mindennapi kerékvágásból, hogy megtapasztaljuk saját kreativitásunkat és más minőségben térjünk vissza a mindennapokba. A Homokozó Klubban való részvétel semmi előzetes képzettséget nem igényel, illetve semmilyen előzetes képzettség nem jelent hátrányt:)