2012. június 28.

A takarómező virágai 1.

Induljon a virágkészítés! Ha még nem olvastad felhívásunkat, klikk IDE, olvasd el és csatlakozz egyre bővülő csapatunkhoz!
Előttünk a nyár. Ez jó hír, de nagyon résen kell lenni, mert kb. két szempillantás alatt a hátunk mögé kerül. 
Elő tehát a kötő-horgoló-varrótűket, és lássunk neki! Bizonyára sokaknak van jól bevált technikája, friss ötlete. És talán akadnak, akik kipróbálnának valami újat, vagy még nem döntötték el milyen virágot készítenek, esetleg még sosem csináltak hasonlót.
Nekik szól most induló összeállításunk, amiben nagyon sokféle virágkészítési módot mutatunk majd be. 
Elsőnek egy egyszerű de nagyszerű megoldást választottunk.


Hozzávalók:
- textilmaradékok
- egy oldalon ragadó  vetex
- ceruza, pohár, olló, színes cérna (tű vagy varrógép)

1. Egy darabka vászonra felvasaljuk a vetexet, egy poharat ráborítunk, körberajzoljuk, kivágjuk.
2. Egy másik darabka vászonból kivágjuk a virágot, egy harmadikból a közepét.
3. Egy leheletnyi (tényleg csak itt-ott egy egészen pici) stiftes ragasztó segítségével ideiglenesen rögzítjük az elemeket.
4. Tű és cérna vagy varrógép segítségével körbevarrjuk a virág szirmait és közepét.

KÉSZ! 

2012. június 26.

Tekerjünk hátrafelé!

Te próbáltad már? Nem lehet könnyű... bevallom, én (Timi) tekerni előre szoktam, hátrafelé esetleg a nyakamat, de a biciklit szigorúan előre!
Itt és most a sorrendiséget tekerjük majd visszafelé. A sorrendet, ami az én fejemben él már egy ideje, mivel volt egy koncepcióm, hogyan szeretnék írni a városi bicajozásról. 
Igen ám, de az eső és a férjem együttállása az udvarunkban tálcán kínálta a lehetőséget: kezdjük a végén!
A végén, hiszen eredetileg úgy képzeltem: a poszt és a tutorial a bicikliskosár újrahasznos esőkabátjáról a sorozat záróakkordja lesz majd, hiszen ki az a bolond, aki azzal kezdi, hogy szakadó esőben tekerésszen? Annyival jobb lett volna az elméleti megfigyeléseimet monitorra vetni, írni egy-két gyakorlatias posztot, s amikor már minden olvasónk biciklin rója az utcákat és fanatikus kétkerekű, akkor beszélni csak arról az eshetőségről, hogy bizony néha megázik a biciklista...
De az eső hazafelé a nyakamba szakadt, Gerdapapa pedig kaján vigyorral örökítette meg az emeleti ablakból, amint csurom vizesen megérkezem :-)


Aki tekert már esőben, tudja, hogy egy esőkabát sem védi meg az ember lányát teljes mértékben a víztől. Ami kilóg, az bizony csurig ázik. No és a csini fonott kosár a bringa kormányán? Annak bizony teljesen száraz maradt a tartalma. A mai poszt tárgya, hogy leleplezzem a titkot: miként lehetséges ez!

Természetesen esőkabátra volt szüksége, akárcsak nekem. Az alapanyag kínálkozott, épp leselejteztem a fiam kopott-kinőtt, vízhatlan téli dzsekijét. Az, hogy a hátából szabom a legnagyobb felületet, a sapka tetejét , az magától értetődött. A peremhez a deréktáji hófogó tűnt alkalmasnak: gumírozott, komplett, patentokkal ellátott záródással. 

Először a varrások mellett szétvágtam a kabátot: a felső vízhatlan rétegre volt szükségem.  


A visszájával felfelé kiterítettem a kabát hátának anyagát, ráborítottam a kosarat és körberajzoltam, majd kb. egy centis ráhagyással kiszabtam.


Kivágtam a kabátból a hófogót, és reménykedtem, hogy passzolni fog a hossza. Passzolt :-) Akkor sincs tragédia, ha bővebb vagy szűkebb. Ha bő, ki kell vágni valahol a közepe táján belőle és újra összevarrni. Ha szűk, akkor pedig jöhet a toldás a kabát anyagából. 



Színre színt borítva sűrűn összetűztem a tetejét a hófogóval (amit összepatentoltam előtte) , majd egyenes öltéssel, géppel körbevarrtam.


Kifordítottam, ráhúztam a kosárra, és akkor vettem észre, hogy néhány eredetileg fogalmam sincs milyen célt szolgáló kis patentos heveder pont a megfelelő helyen fityeg: ha épp nem hirtelen szakad rám az ég és van időm, továbbá kedvem bíbelődni velük, még az orkán erejű szél sem fogja letépni a bringáról a kosaram (ellentétben velem :-)


Természetesen ez utóbbi extra nélkül is remekül szolgál a zuhanysapka. A kosár belsejében egy (használaton kívül) kicsire csomagolható szatyorba szoktam tenni a holmim, aminek megkötöm a füleit: nem repül ki semmi egy bukkanónál. 


Összefoglalva: kreatív, zöld, környezettudatos, újrahasznos, személyre szabott, akárcsak maga a Kreatív Homokozó :-D

A folytatásban pedig áttekintjük majd a városi bringázás előnyeit.

2012. június 20.

Küldj egy virágot!


Hallottatok már a Gólyahír Egyesületről ?

Igen tiszteletre méltó feladatot vállaltak magukra: nehéz élethelyzetben lévő várandós anyák segítését tűzték zászlajukra. Honlapjukon közelebbről is megismerhetitek céljaikat.
Tudtátok-e, hogy minden édesanya, aki korábbi örökbe adási szándéka ellenére mégis vállalja gyermeke felnevelését segítséget kap tőlük a kezdeti nehézségek leküzdéséhez is? A babakelengyéhez, amivel az indulást segíti az egyesület mi is szeretnénk hozzájárulni. Sőt, elhatároztuk, hogy felelevenítünk egy korábbi hagyományt, és takarókat varrunk: csupa egyedi darabot, testet-lelket melegítő, örömöt sugárzó energiabombát!

Én (Timi) korábban már részt vettem egy hasonló projektben: gyakorlott, takaróvarrásban járatos nők fogtunk össze, és ki-ki varrt egy kis takarót, ami aztán valamelyik babakelengyés csomagban eljutott oda, ahol sokszor a legszükségesebbekre sem futja. Szép és örömteli feladat volt.

Mi most azt szeretnénk, ha minél többen részt vehetnénk ebben a projektben: olyanok is, akiknek idejéből, energiájából, tudásából nem feltétlenül futja egy komplett takaró kivitelezésére.
Célunk, hogy rengeteg emberhez eljusson a (gólya)hír, és sokan, nagyon sokan legyünk, akik egészen kevés időráfordítással részesei lehetünk az összefogásnak.

Ha tartottál már valaha tűt a kezedben, elegendő a tudásod!
Ha tartottál már kisbabát a karodban, megérted, miért fontos minden egyes öltés!
Ha tartottál már el gyermekeket, tudod, hogy minden támogatás: anyagi és lelki egyaránt sokat számít!

Gyere, készítsünk EGYÜTT virágokat, amiket virágos rétté: kis takarókká varrunk majd!

Amit Tőletek kérünk, hogy küldjetek virágot!
Hogy milyen legyen az a virág? A lehető legnagyobb szabadságot szeretnénk adni, hogy a kreativitásotok szárnyalhasson! Csupán néhány kérésünk van:


- bármilyen technikával készülhet a virág, varrhatod, horgolhatod, kötheted, akár nemezelheted is
- férjen bele egy kis méretű borítékba
- természetes és színtartó anyagokat használj, mivel kisbabáknak készül
- gyöngyök és egyéb kis, lenyelhető részek NE kerüljenek a virágokra
- több virágot is készíthetsz, köszönettel vesszük!

A virágok rétté alakítását, azaz takaróvá öltögetését egy szeptember elejére tervezett délután keretében szeretnénk megvalósítani: akinek ideje és lehetőségei engedik, szeretettel várjuk majd erre a közös délutánra! A helyszínről és időpontról később még szó esik.

Meddig és hogyan, hová küldhetitek a virágokat?

- aki részt szeretne venni ebben a jó ügyet szolgáló projektben, kérjük, hogy írjon nekünk emailt a kreativhomokozo@gmail.com címre! 
- 2012. augusztus 31-ig várjuk jelentkezésed és a virágokat
- a válaszemailben elküldjük majd a postacímet

A "Küldj virágot" projekten belül folyamatosan befotózzuk és közzétesszük a beérkezett virágokat, ezért kérjük, hogy a virág küldésekor jelezz, hogyan hivatkozhatunk Rád (keresztnév, teljes név, név és honlap cím)! Ezt egyrészt köszönetképpen teszünk, másrészt a többiék lelkesítésért. Hogy segítsük a munkát, a Homokozóban folyamatosan publikálunk különböző virágkészítési technikákat és praktikákat.

Ha van kedved megmutatni, Te hogyan készíted a virágodat, küldj fotókat (javasolt méret 760x507 képpont) és szöveget, vagy ha korábban már készítettél és publikáltál ilyen leírást a blogodba vezető linket!

Kérünk szépen segítséget a Küldj egy virágot! kezdeményezés terjesztéséhez. Ehhez készítettünk egy bannert  megosztás céljára a Facebookra, blog oldalsávba vagy a játszótér bejárati kapura.




A Kreatív Homokozó Facebook oldalán létrehozunk egy albumot, ahova szintén rendszeresen feltöltjük a friss virágokat.

2012. június 18.

Határtalan virágos rét

Kicsit több, mint egy hét telt el a a Homokozó Klubtól a beszámolóig. Olykor, amikor a folyamatokról beszélünk, főleg olyan mély és összetett folyamatokról, mint határok tágítása, időre van szükség. Igen, arra az időre, ami relatív, arra, amiből kevés vagy sok van, vagy egyáltalán nincs. Ez is egy remek gyakorlat: megadni magunknak az időt!

A Homokozó Klubban ismét egy remek csapat jött össze. Volt, aki már az előző klubokban találkozott, és persze volt, aki először homokozott velünk. Ti mondtátok:

"Nagyon jó volt a hangulat, a házigazdák kedvesek voltak, segítettek, hogy hamar feloldódjunk és így szerintem gyorsan kialakult egy nagyon barátságos légkör, amiben nagyon jól éreztem magam, pedig most találkoztam a lányokkal először."



"Örültem, hogy ennyi új embert és szemléletet láthattam. A hangulat nagyon kellemes és felszabadult volt, még akkor is, ha Rita megpróbált mindenkit kimozdítani a kényelmi zónájából! :D"


Intenzív bemelegítéssel kezdtünk, amikor jól megdolgoztuk érző, gondolkodó és cselekvő önmagunkat, egyedül és csapatban egyaránt. Tisztáztuk a határok mivoltát, feltérképeztünk saját határainkat, magunkon belül és másokhoz képest. Természetesen az együttműködés gyakorlata és a közös alkotás létrehozása sem maradhatott ki.

"A délutáni "közeledős, személyes szférába belépős, kinn maradós" gyakorlat jó kísérlet volt magamnak..."


"Élveztem, hogy pörgősen indult, és hogy egyre lassultunk az alkotás felé vezető úton, ezt a tempóváltást rendszeresen megélem az alkotótevékenység során. "


Közös kihívások után jött a fő feladat: szembenézés saját határainkkal, és a belső munkával egybekötött alkotómunka. A nemtetszések újraértelmezése olyan anyagokon keresztül, amit máskor kézbe sem vennénk nem egyszerű feladat, de annál értékesebbek a felismerések.
A téma és a helyszín is megtettek mindent, hogy valóban virágos réten találjuk magunkat. Na jó, virágos rétre néző teraszon, de mint tudjuk, minden nézőpont kérdése.

És íme az a virágos rétek sokasága. A rét nem válogatja meg a virágjait, mi igen, de ha mégis egy nemtetsző bogánccsal találkozunk, immár más szemmel leszünk képesek ránézni.



Körbeértünk, vissza az időhöz, vagy az időtlenséghez. 


"Tetszettek a feladatok, és amellett hogy szórakoztatóak voltak, szerintem hasznosak és elgondolkodtatóak is. Nyilván vannak időkorlátok, de én egyébként egy egész napot is simán el tudtam volna tölteni hasonlóan :)"


"Szándékosan nem vittem órát, s közben azt kívántam végig: bárcsak ne érne véget ez az alkalom." 

Minden egyes Homokozó Klubbal egyre mélyebb témákat érintünk és egyre több fal omlik le. Míg virágos réten alkottunk és odébb toltuk a határokat, újabb témák is felszínre bukkantak, amelyek között az egyik ősszel be is kerül a Homokozó Klub menübe. A többi maradjon a mi titkunk, de a jó hír, hogy úgysem bírjuk sokáig tartani a titkokat :-)

Ezúton köszönjük mindenkinek, aki lelkes jelenlétével gazdagította a klubdélutánt! Találkozunk legközelebb!


"Remélem, hogy még sok klubbon részt vehetek, és hozom a barátaimat is! Azt hiszem mindenkinek jót tesz egy lelki felszabadulás! :)"

2012. június 14.

Kupaktanács - tanácsok a szünidőre

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vakáció, s volt két kicsi gyermek meg az ő anyukájuk (Timi). Igen-igen sok időt töltöttek együtt azon a nyáron, egész pontosan az egész szünidőt. Mit volt mit tenni, ki kellett találni minden napra valami remek időtöltést.

Ismerős helyzet? Az érintett résztvevők száma változhat ugyan, de a fogas kérdés: MIT CSINÁLJUNK MA? bizonyára minden családban előkerült már. Ha az átlagosnál több időt tölthetünk együtt, felmerülhet a több nap mint kolbász helyett a több nap mint program dilemmája, és könnyen vitába torkollhat az ötletelés is: nehéz minden igénynek megfelelni.

Erre a helyzetre kínál megoldást egy pofonegyszerű, ingyenes és természetesen kreatív ötlet.

Tartsunk kupaktanácsot!

Mielőtt azonban elmerülnénk a részletekben, felteszem a kérdést: tudod, mi a kupaktanács? És vajon milyen kupak is volt eredetileg az a kupak?
Hogy milyen egy kupaktanács, az közismert: fontoskodó, jelentéktelen tanácskozás.

És a kupak? Mint tudjátok, sok-sok évtizeddel ezelőtt a férfiak pipáztak, tanácskozás közben szinte kötelezően. Az a bizonyos elnevezésbeli kupak pedig a pipakupak :-)

Vajon milyen a mi kupakunk? Kíváncsi vagy már? Nem más, mint műanyag üdítős kupak! 

Lássuk, hogyan zajlik egy mai kupaktanács!
Először minden résztvevő választ magának egy kupakot. Ki-ki kerít egy alkoholos filctollat, akrilfestéket és ecsetet vérmérséklete szerint, és elkészíti a saját, személyre szabott, senki máséval össze nem téveszthető kupakját. Kigondol neki egy rejtekhelyet. Figyelem, ez fontos! A lényeg a részletekben rejlik. A kölköcskék szeretik a titkokat :-)



Ettől fogva minden reggel úgy indul, hogy TITOKBAN előveszitek a kupakokat a TITKOS rejtekhelyről, majd leültök körben a szőnyeg közepére és kiteszitek középre a kupakokat. Ez a beugró. A kupaktanácsban csak az vehet részt, aki tagja a tanácsnak, azaz van kupakja!  Nagyon kell vigyáznia mindenkinek, nehogy elveszítse a nyár során a saját kupakját. Ezt rettentő komolyan veszik a kicsik, ezektől az apróságoktól lesz mégis súlya a kupaktanácsnak.

A kupaktanács minden reggel megvitatja, hogy az adott napon, az aktuális időjárási viszonyok mellet mi legyen a napi program.
Ha kellően nagy feneket kerítünk a folyamatnak, a gyerekek felelős résztvevőként viselkednek, hajlandók olyan kompromisszumokra és engedményekre, amelyeket egyéb körülmények között nem tennének meg. A közös élményről nem is szólva!

A mi kupakjaink 8 év eltelte után, megváltozott körülményeink és a család átalakulása és kibővülése ellenére is megvannak, s bár már nem használjuk őket, időnként elővesszük a titkos rejtekhelyről és nosztalgiázunk kicsit :-)

2012. június 7.

Tetszik, nem tetszik...


Aki soha életében nem mondta ki ezeket a szavakat, mármint TETSZIK vagy NEM TETSZIK, nyolcfogásos vacsorát nyer a Kreatív Homokozó jóvoltából. Senki? 1-2-3...

Őszinte leszek: mi is vacsora nélkül maradunk!

Nem csak Ádám, aki megnevezte a világ jelenségeit és Arisztotelész, aki  az osztályozás logikai alapelveit dolgozta ki, mindannyian állandóan kategorizálunk. Ezek itt koszos ruhák, azok ott tiszta ruhák. Ezek itt ehető gombák, azok pedig: mérgezők.

Az osztályozás hasznos, praktikus, segít eligazodni a világban – megkönnyíti a mindennapokat.

DE...nem, nem az a DE, amely az ellenkezőt hivatott állítani, nem is német országjelző, hanem az a DE, amely egyetértve a kategorizálás fontosságával, kissé tágítani szeretne. Gondolom sejtitek, hogy még mindig a KREATIVITÁSRÓL beszélünk. 


Kreativitás szempontjából az osztályozás olyan, mint a lakásban töltött élet. Biztonságos, átlátható, kényelmes. Ha kinyitjuk az ablakot bejön a friss levegő, de a huzattól meg is fázhatunk. Ha kisétálunk az ajtón, megismerhetjük a színes világot, de meg is ázhatunk az esőben, eltévedhetünk az ismeretlenben. 

Vannak olyan kategóriák, amelyek szűkítik a mozgásterünket és látókörünket, nem is beszélve arról, hogy a kreativitás ablakán szorosra lehúzzák a redőnyt. Ilyen például a TETSZIK/NEM TETSZIK féle osztályozás. Segít tájékozódni a világban? Nem. Megkönnyíti az életet? Ellenkezőleg. Ha egy légtérben vagyunk a nemtetszik dobozba sorolt valamivel vagy valakivel ,még rosszul is érezzük magunkat. 

Tetszik a kék, de nem tetszik a zöld, tetszik a tulipán, de nem tetszik a margaréta, tetszik a szeme színe, de nem tetszik az orra... de attól még ott van, létezik, csak a határ túloldalán. Kizártuk mert nem tetszik. Kizártuk a benne rejlő lehetőségeket is.

A KREATIVITÁShoz vezető úton, azaz önmagunkhoz vezető úton egy nagyon fontos útszakasz a tetszés/nem tetszés elengedése. A legegyszerűbben ezt határaink feltérképezésével tehetjük meg. Mi az, ami belefér, és mi nem? Mi tetszik és mi nem. Mi az, ami én vagyok, és mi nem...

Most a témát itt folytatom: http://www.vegtelenlehetoseg.hu/
Kulcsszó: komfortzóna

2012. június 5.

Kulisszák mögött: PARADICSOM

Paradicsom...Imádom ezt a magyar szót a maga kétértelműségében. Most a mindennapos piros paradicsom lesz a főszereplő nem mindennapi szerepben. Úgyis mondhatnám, hogy kicsit elhúzom a kulisszákat, hogy be tudjátok kukkanni, hogyan épül a Kreatív Homokozó új lakhelye. Kíváncsiak vagytok? Látom, bólogattok:)



Vannak ugyan dolgok, amelyekhez nem értünk...alapok, falak, tető, de zömében saját kezűleg építkezünk. Így lett ez a logóval is. Első ijedség után- jaj, ilyet még sosem csináltunk - mégis nekiláttunk (amit nem tudunk, azt megtanulhatunk!) és pár fehér éjszaka után a képszerkesztő programok már a kezünkből ettek :)


Hogy mi minden rejlik a logónkban idővel elmeséljük. Alapformákból és alapszínekből készült, hogy bármikor bármivé átalakulhasson.

De hogy jön ide a paradicsom? Mivel lába nincs, idehoztunk. Sok O betű szerepére pályázó jelölt között a paradicsom remekül játszotta a szerepet. A pirossága, a kereksége, jobbat el sem lehetett képzelni. Naná, hogy beválogattuk!

Aztán jött a fotózás. Kicsit jobbra, mosoly...nehéz találni hozzá fogható modellt! Fotózás után ünnepi vacsora, és szerintetek ki volt a vacsora díszvendége? Hát ki más, mint a PARADICSOM!



2012. június 1.

Mire jó még a palackgyöngy?

Nagyon sok mindenre! A június 9-én megrendezésre kerülő Homokozó Klubon virágos rétet készítünk majd belőlük.

Holnap viszont egy nagyszabású rendezvényre vagyunk hivatalosak, ahol a leánykákkal - amíg szüleiket egyéb programok kötik le - többek között karkötőket, nyakláncokat és kulcstartókat készítünk majd.


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 


- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 

Hogy tetszik?