Még egy nap...

...és gyereknap! Süt a nap, csicseregnek a madarak, világ minden színében pompáznak a virágok és táncolnak a pillangók. Nem is szaporítom a szót, a látvány magáért beszél...

Naná, hogy kis és nagy gyerekeknek a zöldben a helye! Játsszunk, nézzünk, fedezzünk fel...ilyenkor a kicsi mancsok szívesen leszednék, elkapnák, hazavinnék az élményt. Legyen! Szemünkkel fotózzuk le, majd miután fáradtan hazaértünk, beszeljük át és készítsük el. Így a virág és a pillangó a réten is maradtak, meg haza is jöttek.

Elkészítési fortélyokat is adunk hozzá: végy egy WC gurigát, és csapd össze a két tenyered között (jó hangosan:) - nekem ez a kedvenc részem). Majd az összelapított gurigát vágd félbe, aztán mindkét felet még egyszer felezd el. Kedved szerint rendezd el a kis cseppecskéket az asztalon, amíg olyan formát kapsz, ami tetszik. Aztán ragasszuk össze a találkozási pontokat, majd csippentsük össze és hagyjuk megszáradni. 10-20 perc múlva szedjük le a csipeszeket, és kedvünkre festhetjük vagy másképp díszíthetjük az alkotásainkat.

Mi egy stoppoló tű segítségével átszúrtuk, fonalra fűztük és fellógattuk az ablakra. 

Próbáljátok ki, nagyon egyszerű, mókás és látványos. A gyerekek értékelni fogják az EGYÜTTlétet, EGYÜTTalkotást és a remek gyereknapi élményt is!

Három kismalac és a farkas

Vannak olyan időszakok, amikor több van a jóból, mint amennyi elfér a két kezünkben... A gyerek nem hajlandó napközben aludni, de fáradságból feje tetejére fordítja a lakást. Tele a pöcegödör, leszakad a redőny, határidős munka, egyszerre négy helyen kellene jelen lenni... Ez lehet nagyon frusztráló, de lehet nagyon vicces. Attól függ, honnan nézzük. Ilyenkor, persze, a túlélés a prioritás - és ki ne ismerne jobb túlélőket, mint a három kismalac? Ezeken a napokon is, amikor a világ feje tetejére áll - lehet alkotni. Sőt, olykor van erre a leginkább szükségünk...

Egyszerűen, vidáman, viccesen. Se idő, se türelem, se felszerelés nem kell hozzá, csak egy pár darab WC-papír guriga. A guriga tetejét nyomjuk be mindkét oldalról (lásd alábbi fotó) és majdnem készen is vagyunk. 

Hogy mi sül ki a gurigából már csak rajtunk múlik. Én (Rita) a vidám túlélést céloztam meg három kismalacnak álcázva a fáradságomat.  Fúj a szél vagy fúj a farkas: ők megoldják valahogy a helyzetet. A farkast meg munkára fogtam, hol fuvarozott, hol ebédet főzött, hol gyereknek mondott mesét... 

Igen, a felnőtteknek is jár a mese. Feldolgozni egy nehéz napot, mosolyt csalni az arcunkra, szürkülő órákat malacrózsaszínre vagy békazöldre festeni és farkast munkára fogni jó!

Vidám, dolgos, inspirációval teli és alkotó hetet mindenkinek!

Játsszuk azt...

Az összefoglalót holnapra tartogatjuk, de azt már ma megosztjuk Veletek, hogy nálunk (Timiéknél) mi minden történt, ami csak és kizárólag a szombat délutáni Homokozó Klubnak tudható be.

A dolog úgy kezdődött, hogy szombat délelőtt készülődtem: anyagokat válogattam, szabtam, fűrészeltem és csak hordtam és hordtam egy kupacba a kellékeket. Gerda, a négyéves lányom pedig mindenáron velem akart jönni. Mert jött a bátyja is, és mert a Híradó Kávézót ismeri és szereti, ráadásul tudja, hogy remek sütikből lehet válogatni... hát persze hogy jönni akart.
Nektek elöljáróban megsúgom, hogy készülünk gyerekbarát alkalmakkal is, amikor a mama vagy papa más felnőttekkel alkot, de a gyerekeknek sem kell otthon maradniuk. Erre majd még a közeljövőben visszatérünk! 

Vasárnap azonban mindenki úgy kelt, mintha az előző délután valami kitörölhetetlen nyomot hagyott volna benne.

A fiam azt mondta: szombaton inspirálódott (lám, lám, nem múlt el nyomtalanul az elméleti bevezető sem :-), és adjak neki anyagokat, mert ő most bohócot varr. És megvarrta. Gerda pedig felmászott mellém a konyhaasztalhoz:

- Most játsszuk azt, hogy ez a kávézó, én itt kávézom és közben pedig mindenféle érdekeset csinálunk! Én leszek ... (egy nevet mondott, akit az összejövetelről készült képeken mint régi személyes ismerősét felismert) - aztán határozottan az akrilfestékekre mutatott. 

Ennyire ott akart lenni szombaton...nem jöhetett, de annál lelkesebben eljátszotta...

Mit tehet ilyenkor az ember? Kitalál valami érdekeset! Kerestünk egy befőttes üveget, és amíg én játszottam a magam játékát (szerdán meg is mutatom), addig ő egy mécsestartót készített, amit majd az esti meséléskor meggyújtunk. 

Nagy műgonddal és elmélyülten dolgozott. Az én négyévesem igen magas igényeket támaszt nem csak másokkal, de magával szemben is, így folyton biztatni kell, ha nem sikerül elsőre vagy tökéletesen valami. Ha egy pötty összeér például, egy másikkal, megmutatni, hogy ebből is ki lehet hozni valami izgalmasat, és felül lehet írni a fejünkben élő terveket és koncepciót némi rögtönzéssel...ugye?

Színes, bensőséges és meleg. Ilyen volt a délutánunk. Nyomot hagyni másokban, a világban... erre vágyunk mind. 

Neked már van?

Mármint saját nyomdád. Még nincs? Szeretnél egyet? Vagy többet? Gyere el szombaton délután a Híradó Kávézóba, ahol az egyik téma a nyomdakészítés lesz. Ugyan füzetborítókat készítünk majd velük, de semmi akadálya, hogy a frissen készült nyomdákkal otthon akár  a tükörkeretre is készíts velük egy komplett mesét :-)

Részletek ITT

PP3, avagy addig nyújtózkodj...

...ameddig a pizsamád ér. Ez bizony sokunk előtt ismert probléma. Mert a kölkök csak nőnek és nőnek, a pizsamák meg nem. Pedig akár ezt is elvárhatjuk tőlük! Úgy bizony, mert semmi sem lehetetlen :-)

Mivel nem mondhatjuk szegény gyerekecskénknek, hogy ugyan húzd már be egy kicsit a kezed, hát  kérjük meg a pizsamát, hogy nyújtsa ki az ujját és a szárát!

S ha elég szépen kérjük, egész biztosan nem fog nemet mondani :-)

Lássuk, hogyan udvarolhatjuk ki belőle ezt a mutatványt!

Amire szükségünk lesz:

- cérna, hímzőfonal, tű, éles olló

- kimustrált pamutpulóver vagy póló passzéi, ujj- és derékvégei
- kalapgumi
- esetleg némi csipkemaradék

A folyamat igen egyszerű, ha volt már a kezedben valaha tű és cérna menni fog ;-) Ha sikerült méretben nagyjából megfelelő toldalékot találni, levágjuk és egyszerűen megtoldjuk, kipótoljuk velük a rövid részeket. Legalább 1 centis ráhagyással dolgoztam, mert a toldás széleit nem tisztáztam el. Az ujjak és a bokák nem mindig fértek be a varrógép alá, így kézzel öltögettem fel, ahol a derekát is toldottam, ott varrógéppel varrtam a gyorsaság miatt. A pöttyös nagyon bő szárú volt, így a toldásnál a régi nadrágvégbe vékony kalapgumit fűztem, hogy szebben álljon.
Ha szükséges, derékpasszéból is varrhatunk szára végét, mint azt a bordó pizsinél tettem (sajnos egy pulóvernek csak két ujja van :-) , és ha a derékbőség nem stimmel, akár be is varrhatunk belőle, hogy szépen illeszkedjen.

Számtalan variáció képzelhető el, és persze a végeredményt nagyban befolyásolja, hogy milyen használaton kívüli, kinőtt, egyszóval jobb sorsát váró pólók és pulóverek lapulnak a szekrény mélyén.

Ugye kedvet kaptatok ti is egy kis ruhaátalakításhoz?

Kreatív a gyerek - a gyerek kreatív! (1.rész)

Igen, kivétel nélkül, egytől egyig minden gyerek kreatív! Ezt már nálunk öregebb, okosabb és ismertebb emberek is bizton állították, akár kész tényként is kezelhetnénk ezt a kijelentést...

"Minden gyerek művésznek születik. A nehéz az, hogy azok is maradjunk miközben felnövünk." - mondta Picasso.

...azért mi szem előtt tartjuk a saját tapasztalatok fontosságát is. Megosztjuk veletek saját élményeinket a saját gyerekeinkkel kapcsolatban, titeket pedig arra kérünk, hogy idézzétek fel a ti élményeiteket a ti gyerekeitekkel kapcsolatban, és osszátok meg velünk a legviccesebb, legtanulságosabb, legérdekesebb témába vágó epizódokat! Vagy, akár van, akár nincs gyereketek, próbáljatok visszaemlékezni miket találtatok ki, amikor Ti voltatok gyerekek! Miért jó és fontos ez?

- mert jó tudni, hogy egy cipőben járunk mind, mi felnőttek, hasonló élményekkel és tapasztalatokkal a hátizsákunkban

- mert jó erősíteni egymásban a tudatot, hogy ez bizony fontos kérdés, amit jó szem előtt tartanunk

- mert elindíthat egy közös úton, amin együtt haladhatunk a cél felé: megőrizni a minden gyermekben ott lakozó kreativitást és felidézni, illetve újraaktiválni a kreativitást magunkban
- mert tanulhatunk egymás történeteiből
...és mert együtt, közösen ki- és megbeszélve, átélve minden annyival jobb!

Van kedvetek bekukucskálni, hogy néz ki ez nálunk? Majdnem elfelejtettem: nálunk, azaz most nem a téridő valóságot meghaladó homokozóban, hanem nálunk, vagyis Rita mindennapi valóságában. A fenti képen, ha jobban megnézzük a nagylányom kézlenyomata is jelen van. A távcsövet WC papír gurigákból Lizi Karácsonyra készítette öcsinek.  Távcső mellett a kistesó egy kilyukasztott kanállal is gazdagodott, ha netán túl sok levest merítene a tányérból, a felesleg kifolyna a lyukon...

De öcsit egy másodpercig sem kell félteni. Anya ecseteit átbújtatva a bögre fülén sorompót épít, fehér vakondoknak hórakást és munkagépeknek... nos, a folytatást csak erős idegzetűeknek ajánlom... a munkagépeknek (és nekem is:)) valódi kihívásokkal teli terepet a kandalló hamutárolójában...

A kép nem illusztráció, hanem maga a kreatív valóság. Csak úgy viszketett a körmöm Kreatív Hamukozó-nak feliratozni :) ...nem estem pánikba, csak fogtam a fényképezőgépet és megörökítettem, majd amikor megunta a játékot együtt felporszívóztunk.

Hosszasan tudnék mesélni Arlen kreatív megnyilvánulásairól, hisz szinte minden mozzanata egyszerre alkotó és felfedező. Majd máskor. Befejezésül csak annyit, hogy Arlenbaba szokásos "mi ez?" kérdés helyett jóval gyakrabban kérdezi "mi lesz ebből?"...mert mindenből bármi lehet.