Játsszuk azt...

Az összefoglalót holnapra tartogatjuk, de azt már ma megosztjuk Veletek, hogy nálunk (Timiéknél) mi minden történt, ami csak és kizárólag a szombat délutáni Homokozó Klubnak tudható be.

A dolog úgy kezdődött, hogy szombat délelőtt készülődtem: anyagokat válogattam, szabtam, fűrészeltem és csak hordtam és hordtam egy kupacba a kellékeket. Gerda, a négyéves lányom pedig mindenáron velem akart jönni. Mert jött a bátyja is, és mert a Híradó Kávézót ismeri és szereti, ráadásul tudja, hogy remek sütikből lehet válogatni... hát persze hogy jönni akart.
Nektek elöljáróban megsúgom, hogy készülünk gyerekbarát alkalmakkal is, amikor a mama vagy papa más felnőttekkel alkot, de a gyerekeknek sem kell otthon maradniuk. Erre majd még a közeljövőben visszatérünk! 

Vasárnap azonban mindenki úgy kelt, mintha az előző délután valami kitörölhetetlen nyomot hagyott volna benne.

A fiam azt mondta: szombaton inspirálódott (lám, lám, nem múlt el nyomtalanul az elméleti bevezető sem :-), és adjak neki anyagokat, mert ő most bohócot varr. És megvarrta. Gerda pedig felmászott mellém a konyhaasztalhoz:

- Most játsszuk azt, hogy ez a kávézó, én itt kávézom és közben pedig mindenféle érdekeset csinálunk! Én leszek ... (egy nevet mondott, akit az összejövetelről készült képeken mint régi személyes ismerősét felismert) - aztán határozottan az akrilfestékekre mutatott. 

Ennyire ott akart lenni szombaton...nem jöhetett, de annál lelkesebben eljátszotta...

Mit tehet ilyenkor az ember? Kitalál valami érdekeset! Kerestünk egy befőttes üveget, és amíg én játszottam a magam játékát (szerdán meg is mutatom), addig ő egy mécsestartót készített, amit majd az esti meséléskor meggyújtunk. 

Nagy műgonddal és elmélyülten dolgozott. Az én négyévesem igen magas igényeket támaszt nem csak másokkal, de magával szemben is, így folyton biztatni kell, ha nem sikerül elsőre vagy tökéletesen valami. Ha egy pötty összeér például, egy másikkal, megmutatni, hogy ebből is ki lehet hozni valami izgalmasat, és felül lehet írni a fejünkben élő terveket és koncepciót némi rögtönzéssel...ugye?

Színes, bensőséges és meleg. Ilyen volt a délutánunk. Nyomot hagyni másokban, a világban... erre vágyunk mind.