Egy kötött sál útja

Sok, sok, sok évvel ezelőtti december volt. Lettországi télből még télebbi romániai télbe készültem. Egy szerelmi történet temetésére. Vagy, immár homokozósan fogalmazva, egy kapcsolat újraértelmezésére. Őszintén szólva nehezebb, mint a nejlonzacskó, kinyúlt póló vagy konzervdoboz újragondolása, de attól szép!
Lelkes is voltam, hisz arrafelé sosem jártam. Bevallom, kicsit féltem is. Teljesen egyedül, pár évvel a rendszerváltás után, két átszállás, három vonat, öt határ....Egy dolog biztos, az út hosszú lesz, a lelkiállapotom ingatag, valamivel el kell foglalni a kezem. Azt hiszem nincs jobb megoldás, mint a kötés...sál kötés. Kellően egyszerű, mégis kellően izgalmas tud lenni. Főleg, ha az életutunk egy szakaszát készülünk megkötni. 

Ez a sál valóban az a sál. Nagymamám által turkált fonalvégek és utazásom minden lelki rezdülése van benne. Életem két hete belesűrítve két méterbe. Hol külső, hol belső történések...majd egyszer elmesélem a dolgok láthatatlan oldalát, most viszont megmutatom hogy hatott egy-egy országhatár átlépése a sál színvilágára.

Még hazai pályán...Lettország, Litvánia...visszafogott földszínek, kopár téli erdők, téli hideg, otthoni meleg...

Lengyelország, nyolc óra várakozás Varsó központi pályaudvarán, idegen, hideg, kényelmetlen...

Valahol Magyarország és Románia között...közeledem a célhoz...a vonaton van társaságom, vidáman telik az idő...

És a fekete a színek között? Kis önsajnálat, végülis temetésre mentem. Eltemetni a nem túl régi szakítás maradványait. Helyén van a fekete...

Akkor, ott döbbentem rá, hogy a család, amelynél voltam nem románul, hanem valami számomra teljesen érthetetlen nyelven beszél. Kötöttem, szívtam magamba minden furcsa percet és kötöttem, szívtam Karpati nevezetű cigarettát és kötöttem, kötöttem, kötöttem. Eltelt a két hét, már konyhai szinten beszéltem románul (azt az érthetetlen nyelvet, amit magam körül hallottam még nem tudtam, hova tegyem, így feldolgozatlanul belekötöttem a sálba), hazaindultam és tovább kötöttem. Majd hazaérkeztem, leláncoltam, nyakam köré tekertem és folytattam az életemet. Az új sállal és mindennel, amit belekötöttem.

Nagyon szeretem ezt a sálat, tizensok évesen, foltozva...Egy ideje már nem hordom, csak van. A szinte más bolygóról származó nyelvnél már alig találok természetesebbet. Most azt érzem, elérkezett a pillanat, hogy a sálat történetével együtt újragondoljam, mássá alakítsam...vajon mi lesz belőle? Annyit elárulok, hogy még én sem tudom, de amint megtudom, Veletek is megosztom.

Találós kérdés: milyen nyelven beszéltek körülöttem?