Koncentrálj a folyamatra, és meglesz az eredmény!

Kreativitás – végeredmény, alkotás maga, vagy mindkettő? Melyik fontosabb? Van-e egyáltalán fontossági sorrend?

Margaret Mead antropológiai vizsgálatai is megerősítették, hogy azok a kultúrák alakítanak ki kreatív személyiségeket, akik a kreatív folyamatot és nem a produktumot veszik figyelembe. Ennek az ellenkezője is igaz. Bali szigetén végzett kutatások azt mutatták, hogy ez a kultúra csak a produkciónak, vagyis az eredménynek tulajdonít jelentőséget, míg a kreatív folyamat nem képvisel értéket. Következményként a gyermekekben kibontakozó alkotó kezdeményezések elsorvadnak, felnőttkori kreativitásról már nem igazán beszélhetünk.

Mindenkit meghagyva a maga hiténél az alkotás folyamata mellet szeretnénk érvelni. A kreativitás egy folyamatban nyilvánul meg és bontakozik ki, tehát valójában nem lehet kreatív eredmény kreatív folyamat nélkül.  Nézzük meg mit jelent ez a felnőttkori kreativitásfejlesztés szempontjából! A végeredményre koncentrálva sokkal kevésbé bátran kísérletezünk, hisz a kísérletezés elég nagy kockázatot jelent, így az elrontás esélye túl nagy ahhoz, hogy belevágjunk az ismeretlenbe. Egészen másképp van ez, amikor a folyamatra koncentrálunk. Ha a célunk maga az alkotás, függetlenül attól, hogy a végeredmény sikeres lesz-e vagy sem, akkor az ismert és biztonságos sémák már nem kötnek le olyan mértékben. Továbbá nem fenyeget minket a megfelelési kényszer, illetve a tökélyre való törekvés sem tart vissza a kísérletezéstől és új dolgok kipróbálástól.

kép forrása

Elmesélem egy dél-amerikai ismerősöm történetét. A lány jogász, nehéz emberi jogi esetekkel dolgozik, tanít, kutat, egyszóval véget-nem-érő napokat él. Semmi szabadideje nem volt, a zenét is csak az autóban, egyik pontról a másikra sietve tudott hallgatni. Valami hiányzott. Egyszer csak úgy döntött, hogy beiratkozik hastánc tanfolyamra. Az egyetlen időpont, amit be tudott vállalni a tini csapaté volt.  A lány csetlett-botlott az ügyesen csípőt mozgató tinilányok között, de őt az nem érdekelte. Nem versenyezni járt, hanem feltöltődni, valami újat megtapasztalni, önmagát felfedezni. Ez boldoggá tette és pár hónap múlva technikai tudásban is utolérte a többieket. Mindezt úgy tette, hogy megengedte magának hogy ügyetlen legyen. Élvezte, hogy ott van, mozog, merítette a mások tudásából és mosolygott a saját botlásaira, amíg egyszer csak észre nem vette, hogy neki is megy.

Számomra ez egy gyönyörű történet. Bár nem közvetlenül a kreativitásról van szó, mégis rávilágít arra, hogy a folyamat előnyben részesítése mekkora szabadsággal jár. Nincs megfelelés, nem félünk hibázni és élvezzük minden egyes lépésünket, még akkor is, ha épp elcsúsztunk és eltéptünk az nejlonharisnyát…majd újrahasznosítjuk, ugye?