...nincs új a nap alatt...csak újrahasznosított régi. Csak így, értékítélet nélkül. Hogy mi lesz abból, ami van, mint tudjuk, rajtunk múlik. Az is, hogy egyáltalán lesz-e valami, vagy kacatok halmaza marad.
Az én életemben nincs sok rutindolog vagy olyan tevékenység, amihez feltétlenül ragaszkodnék. Mégis van egypár, amelyet mindig is fontosnak tartottam és megtartottam élethelyzettől függetlenül. Kisebb mértékben szinte minden nap megteszem, de van minden évben két olyan nap, amikor feltétlenül visszatekintek az elmúlt időszakra és ennek fényében újragondolom a folytatást. Az egyik köztük december 31. Ilyenkor leülök kettesben magammal, tollal és füzetemmel, és írok. Mindent, amit az elmúlt évvel kapcsolatosan fontosnak találok. Kiírom, egybefoglalom, visszanézek, hogy lássam honnan jöttem, hova érkeztem, és merre tovább.
Tavaly egy izgalmas évet zártam. Sok embernek, eseménynek és megélésnek volt benne helye. Sok minden lezárult és sok minden megnyílt, bennem és körülöttem egyaránt. Az év utolsó napján nem csak a fejemből kerültek elő az emlékek, de két kezemmel is belekezdtem a selejtezésbe, és előkerült egy adag többé nem szükséges kardigán és pulóver is...tudjátok, Homokozó módra.
Másnap, az új év első napján azzal a határozott érzéssel keltem fel, hogy valami új van születőben. Persze a régiből...Valahogy úgy festett a szoba padlója január 1-én.
A pulóver darabok egyre csak sorakoztak egymás mellett, hol helyett cseréltek, hol összeforrtak és szétváltak, míg egyszer csak az új formát és új tartalmat meg nem lelték. Én pedig pár órán belül egy új kabátra leltem... Hát így kezdődött az új év.
Ezúton is kívánunk minden kedves játszótársunknak az új évben bátorságot, kreativitást, önmagatok és a világ teljes megélését, és szabad szárnyalást! Köszönjük mindannyiótoknak, hogy velünk vagytok és együtt mehetünk ezen a színes, meglepetésekkel teli és izgalmas úton, és reméljük egyre többen leszünk, akik merjük megélni belső lényünket és megengedjük, hogy életünk vitorláját a kreativitás szele fújja.
