2012. március 13.

Egy csepp...alkotás, érzés, gondolkodás...egy csepp füzetdélután

Nem véletlenül választottunk első élő foglalkozásunk témájának a füzetkészítést. Amint kiderült, a füzet nem csak számunkra jelenti a kezdetet, új fejezetet, új lehetőséget, hanem mások olvasatában is ezek szinonimája. De ugorjuk vissza az elejére, jó?


Szombaton, március 10-én tartottuk az első Homokozó Klubot. Az alkotás, befelé tekintés és a belső tartalom külső formába öntésének folyamata már a bemutatkozásnál elkezdődött. A lényeg összesűrítése egy szóban bemutatkozáskor nagy örömünkre visszaköszönt, amikor két véletlen festékfolt továbbgondolásra került és négytagú család szimbólumává nőtte kimagát. Tessék? Milyen két festékfolt? Milyen család? Tudjátok, nem csak kicsi Gerda keze alatt születnek néha váratlan festékfoltok, velünk is megesik, a kérdés az, mit csinálunk velük. Néha a legjobb dolgok pont a váratlanságból születnek.


Át is adom a szót: "Meg kell mondanom, hogy egészen másra számítottam.  Arra készültem, hogy “csak” nyomdázni fogunk. Tetszett a bevezetés és az előadás és a  “csepp” tovább gondolása...". 
Egy csepp... mi minden nőhet ki belőle, és mi minden kinőtt. 


Aki már ismeri  a Kreatív Homokozót tudja, hogy minden eszközzel és minden szinten tudatosságra törekszünk. A szombat délután is erről szólt: tudatosítottuk az alkotás folyamatát, azt, hogyan alkotunk, milyen lehetőségek rejlenek benne. A kétkezi alkotáson kívül helyzetgyakorlatokat is segítségül hívtunk a kreativitás átéléséhez, és saját élményeken keresztül tapasztaltuk, hogy gyakorlat és elmélet kéz a kézben jár. De mielőtt megijednétek az "elmélet" szótól, gyorsan visszaadjuk a szót játszótársainknak:)

"Az elméleti része külön felüdülés volt, nekem sok újat is mondott, keretet adott neki. Az alkotás részét élveztem, és jólesett a sorvezetés."

"Nem vagyok elméleti ember, de a bevezető annyira tetszett, hogyha a tegnapi napon semmi más nem történt volna velem, már ezért megérte volna felkelnem!"


Hogy mi került ki a lányok kezei közül önmagáért beszél! Most csak egy egy részletet mutatunk meg belőle, hisz a füzettekké alakulás még folyamatban van, de nemsokára a kész füzetek is büszkén mosolyognak majd ránk itt a virtuális térben és persze élőben az alkotókra.  


Ami a programunk talán legfontosabb hozadéka, hogy mindannyiunkban elindult egy folyamat, az élmények, tapasztalatok, információ tovább dolgozik és beépül, ezáltal gazdagítva mindnyájunkat. Külön öröm, amikor ezt olvassuk: "...ma éjszaka felébredtem és rögtön 1-2 dolog eszembe jutott a nyomdával kapcsolatban... de ezek a gondolatok eddig tovább is álltak volna, ha a tegnapi nap nem lett volna... ma reggel azonban lejegyezhetnékem volt :)"

Sokunk életében lehet épp most, netán folyamatosan aktuális:
"A stressz kezek által való levezetése nálam most nagyon aktuális, így nem leszek rest, és ezentúl nem fogok kifogást keresni, hanem valóan nekilátok alkotni, földelni."

Magunk részéről meg szeretnénk köszönni minden résztvevőnek a nyitottságot, lelkesedését és azt a különleges színt, amit a délutánnak csak ők kölcsönözhettek. Hamarosan jelentkezünk az új programokkal és szeretettel várunk mindenkit, aki kedvet kapott a kreatív együttléthez és alkotáshoz!

2012. március 12.

Játsszuk azt...

Az összefoglalót holnapra tartogatjuk, de azt már ma megosztjuk Veletek, hogy nálunk (Timiéknél) mi minden történt, ami csak és kizárólag a szombat délutáni Homokozó Klubnak tudható be.
A dolog úgy kezdődött, hogy szombat délelőtt készülődtem: anyagokat válogattam, szabtam, fűrészeltem és csak hordtam és hordtam egy kupacba a kellékeket. Gerda, a négyéves lányom pedig mindenáron velem akart jönni. Mert jött a bátyja is, és mert a Híradó Kávézót ismeri és szereti, ráadásul tudja, hogy remek sütikből lehet válogatni... hát persze hogy jönni akart.
Nektek elöljáróban megsúgom, hogy készülünk gyerekbarát alkalmakkal is, amikor a mama vagy papa más felnőttekkel alkot, de a gyerekeknek sem kell otthon maradniuk. Erre majd még a közeljövőben visszatérünk! 

Vasárnap azonban mindenki úgy kelt, mintha az előző délután valami kitörölhetetlen nyomot hagyott volna benne.
A fiam azt mondta: szombaton inspirálódott (lám, lám, nem múlt el nyomtalanul az elméleti bevezető sem :-), és adjak neki anyagokat, mert ő most bohócot varr. És megvarrta. Gerda pedig felmászott mellém a konyhaasztalhoz:

- Most játsszuk azt, hogy ez a kávézó, én itt kávézom és közben pedig mindenféle érdekeset csinálunk! Én leszek ... (egy nevet mondott, akit az összejövetelről készült képeken mint régi személyes ismerősét felismert) - aztán határozottan az akrilfestékekre mutatott. 
Ennyire ott akart lenni szombaton...nem jöhetett, de annál lelkesebben eljátszotta...

Mit tehet ilyenkor az ember? Kitalál valami érdekeset! Kerestünk egy befőttes üveget, és amíg én játszottam a magam játékát (szerdán meg is mutatom), addig ő egy mécsestartót készített, amit majd az esti meséléskor meggyújtunk. 


Nagy műgonddal és elmélyülten dolgozott. Az én négyévesem igen magas igényeket támaszt nem csak másokkal, de magával szemben is, így folyton biztatni kell, ha nem sikerül elsőre vagy tökéletesen valami. Ha egy pötty összeér például, egy másikkal, megmutatni, hogy ebből is ki lehet hozni valami izgalmasat, és felül lehet írni a fejünkben élő terveket és koncepciót némi rögtönzéssel...ugye?


Színes, bensőséges és meleg. Ilyen volt a délutánunk. Nyomot hagyni másokban, a világban... erre vágyunk mind. 


2012. március 9.

A kreativitás póráza...kell neki?

Csinálnánk, de... amint hozzákezdenénk hirtelen semmi sem jut eszünkbe, vagy ha jut is, elbizonytalanodunk vajon jó lesz-e... Gondolom valamikor Te is találkoztál már azzal a bénító érzéssel, lefagyásszerű állapottal, amikor képtelen vagy alkotni. Ennek természetesen sok oka lehet, de az egyik legtipikusabb kreativitás visszatartó erő: az ELVÁRÁS.


Milyen elvárásokat szoktunk ilyenkor támasztani magunkkal szemben?
- elsőre sikerülnie kell 
- tökéletesnek kell lennie
- meg kell felelni (belső cenzúrának, saját vagy valaki más elképzeléseinek egy adott dologról, közízlésnek vagy egy adott csoport, illetve egyén ízlésének, stb.)
- nem hibázhatok

A kreativitás eleve egy nyitott állapotot feltételez, ami fogékonnyá tesz a belső és a külső világból érkező impulzusok iránt. Az elvárás irányította állapot egy zárt állapot. Kicsit olyan, mint amikor a ló fejére szemellenzőt tesznek, hogy ne lásson se jobbra, se balra. Csakhogy mi nem vagyunk lovak! Így a mi esetünkben az elvárás eleve determinál egy mozgási pályát és kizárja azokat a bennünk és körülöttünk lévő lehetőségeket, amelyekből inspirációt, ötletet, lendületet és erőt tudnánk meríteni.

Példa kedvéért nézzük mi történik, ha az az elvárás önmagunkkal szemben, hogy nem hibázhatunk. Nekem ez a kedvencem, sok mindenről voltam képes lemondani a nem-hibázás jegyében. Érdekes módon, miközben teljesen rendben voltam azzal, hogy valaki más hibázik, saját magammal szemben teljesen elképzelhetetlen volt, hogy hibázzak...


...ha félünk hibázni, csak biztonságos pályán mozgunk, avagy ismételjük önmagunkat


...ha mégis nekilátunk valami új kipróbálásának, nem vállaljuk ezt fel teljesen, nem merjük átadni magukat a folyamatnak


...rendszerint megfosztjuk magunkat az értékes visszajelzésektől, így a fejlődési lehetőségektől is


...erőtlenné válunk, hisz az alkotóerő helyét félelmek foglalják el


...és ha mindemellett mégis sikerül hibázni, gyomorgörccsel az gondoljuk, hogy inkább nyelje el a föld, minthogy ezzel kelljen szembenézni. Legrosszabb esetben örökké lemondunk az újabb próbálkozástól.

Ezzel röviden bepillantottunk az elvárások birodalmába és résnyire nyitottuk a kaput, hogy a későbbiekben alaposan körbejárjuk a témát. Az elvárásokkal számtalan módon találkozunk, így mindenki maga vérmérséklete alapján reagál rájuk. Abban, viszont biztosak lehetünk, hogy a kreativitásra nézve az elvárás olyan, mint a póráz. Abból a szögesdrótos fajtából...

Szükséges-e a kreativitást, az alkotóerőt pórázon tartani? Szerinted? Hogyan ismerjük fel az elvárás pórázát? És mit csináljunk, ha felismertük? Ezen a gondolatsoron haladunk végig elkövetkező hetekben - egészen a megoldásokig.  Oszd meg velünk Te is a meglátásaidat, gondolataidat és kérdéseidet a témában! 

2012. március 8.

3ujjas kesztyű (dizájn csütörtök - amikor a terv csütörtököt mond...)

Hogy mi is a dizájn csütörtök? Egy nap, ami a csütörtököt mondott terveké. Mert akár bevalljuk, akár nem, vannak kudarcaink, hamvába holt ötleteink és félresikerült munkáink. Mi bevalljuk :-)
Fogadjátok szeretettel immár a másodikat! Az elsőt a véres muffinról ITT olvashatjátok.

-----------------------------------------------------------

Ha láttok egy 3ujjas kesztyűt, mire gondoltok?
Favágóé.
És ha azt mondom, ez a 4éves lányomé, és nem is 3, hanem 8 ujjas?
Számoljunk egy kicsit. A jobb kezén van 5 ujja, és a bal kezén 3. Úgy értem, ami kesztyűileg számításba vehető. Amióta beállt a hideg, folyamatosan abba a problémába ütközünk, hogy oviba jövet-menet cumózni szeretne. Jobban fogynak úgy a méterek, mert szó mi szó, az ovi nincs közel.
Egyik reggel, miután már 3X húztam le és fel a bal kesztyűjét, azt találtam neki mondani, hogy bizony én levágom annak a kesztyűnek a középső két ujját. Ő jót vihorászott, én viszont halálosan komolyan gondoltam.


Otthon aztán elő az ollót és nyissz! Elmetéltem az ujjacskákat a tövénél. Gondosan felszedegettem a szemeket és elvarrtam, és nagyon elégedett voltam magammal.
Reggel aztán diadalmas mosoly kíséretében húztam a kezére, és a hatás nem maradt el - csak éppen egészen más volt, mint amit vártam. Elfintorodott és lehúzta, majd el is hajította. Nem tetszett neki, ahogy a megmaradt ujjak és rajtuk a kesztyű anyaga az arcához ér...
Kész. Ennyi volt. Hamar véget ért a 3 ujjas kesztyű karrierje, pedig biztosra vettem, hogy EZ az évszázad ötlete :-)

2012. március 6.

Neked már van?

Mármint saját nyomdád. Még nincs? Szeretnél egyet? Vagy többet? Gyere el szombaton délután a Híradó Kávézóba, ahol az egyik téma a nyomdakészítés lesz. Ugyan füzetborítókat készítünk majd velük, de semmi akadálya, hogy a frissen készült nyomdákkal otthon akár  a tükörkeretre is készíts velük egy komplett mesét :-)
Részletek ITT


2012. március 5.

PP3, avagy addig nyújtózkodj...

...ameddig a pizsamád ér. Ez bizony sokunk előtt ismert probléma. Mert a kölkök csak nőnek és nőnek, a pizsamák meg nem. Pedig akár ezt is elvárhatjuk tőlük! Úgy bizony, mert semmi sem lehetetlen :-)


Mivel nem mondhatjuk szegény gyerekecskénknek, hogy ugyan húzd már be egy kicsit a kezed, hát  kérjük meg a pizsamát, hogy nyújtsa ki az ujját és a szárát!
S ha elég szépen kérjük, egész biztosan nem fog nemet mondani :-)
Lássuk, hogyan udvarolhatjuk ki belőle ezt a mutatványt!

Amire szükségünk lesz:
- cérna, hímzőfonal, tű, éles olló
- kimustrált pamutpulóver vagy póló passzéi, ujj- és derékvégei
- kalapgumi
- esetleg némi csipkemaradék

A folyamat igen egyszerű, ha volt már a kezedben valaha tű és cérna menni fog ;-) Ha sikerült méretben nagyjából megfelelő toldalékot találni, levágjuk és egyszerűen megtoldjuk, kipótoljuk velük a rövid részeket. Legalább 1 centis ráhagyással dolgoztam, mert a toldás széleit nem tisztáztam el. Az ujjak és a bokák nem mindig fértek be a varrógép alá, így kézzel öltögettem fel, ahol a derekát is toldottam, ott varrógéppel varrtam a gyorsaság miatt. A pöttyös nagyon bő szárú volt, így a toldásnál a régi nadrágvégbe vékony kalapgumit fűztem, hogy szebben álljon.
Ha szükséges, derékpasszéból is varrhatunk szára végét, mint azt a bordó pizsinél tettem (sajnos egy pulóvernek csak két ujja van :-) , és ha a derékbőség nem stimmel, akár be is varrhatunk belőle, hogy szépen illeszkedjen.


Számtalan variáció képzelhető el, és persze a végeredményt nagyban befolyásolja, hogy milyen használaton kívüli, kinőtt, egyszóval jobb sorsát váró pólók és pulóverek lapulnak a szekrény mélyén.


Ugye kedvet kaptatok ti is egy kis ruhaátalakításhoz?

2012. március 4.

Betű, betű...

Igen, mi komolyan gondoljuk, hogy az írás fontos! Ennek a mai ráérős vasárnapon nyomatékot is adnánk az alábbi körömlakk elkészítésével, csak sajnos egyikünk sem festi-díszíti a körmeit :-) De ha Te használsz körömlakkot, és elég merész is vagy, semmi se tartson vissza az elkészítésétől!



2012. március 2.

Élő, közös homokozás!!!!!!!!!!

Még van 5 helyünk a Homokozó Klub első összejövetelére! 
Velünk tartasz? 

Kávézással és sütizéssel egybekötött kreatív délután, ahol kreativitásfejlesztő gyakorlatok közepette közösen készítünk nyomdákat, és együtt alkotunk füzetborítókat.

A program nem titkolt célja, hogy személyes ismeretségek is szövődhessenek. Mert ugyan mind a nyomda (http://homokreativ.blogspot.com/p/hirlevel.html), mind a füzetborító (http://skfuzet.blogspot.com) készítésének elkészítettük már az online elérhető változatát, a személyes kapcsolatok fontosságában mindenekfelett hiszünk. Céljaink között egyaránt szerepel online és offline közösség kialakítása. 

Ha csak kacsintgatsz még a szellemi és kétkezi kreatív életforma felé, akkor is itt a helyed, hiszen a Homokozóban egyaránt gondolunk a tapasztaltakra és az előzetes ismeretek nélkül érkezőkre. A nyomda- és füzetborító készítés különösképp ideális terep mindenki számára, hiszen egy borító számtalan módon díszíthető, alakítható: mindenki saját aktuális tudása vagy bátorsága szerint készítheti el a saját verzióját.

Mit viszel haza?

Saját készítésű nyomdákat, és egy vagy akár több kész, profin bekötött füzetet. A füzetborítókat a helyszínen készítjük, és kb. 2 hét múlva juttatjuk vissza a kész füzeteket. Előre megbeszélt helyen vagy postán is kérheted. 
És természetesen a tiéd lesz a délután vidámsága, tapasztalata, a közös alkotás öröme! 

Hol lesz?

Budapest szívében, a Blaha Lujza tértől egy saroknyira: a Dohány utca és a körút sarkán, a New York Kávéházzal szemközt található

Híradó Kávézóban (Erzsébet körút 13.) 


A kávézó sok szempontból illeszkedik a Kreatív Homokozó gondolatvilágához: nem csupán a dizájn és annak kivitelezése készült újrahasznosított anyagokból, saját ötletek és közös munka eredményeként, de a hely maga is remek példája annak, hogyan gondolható és hasznosítható újra, újszerűen egy korábban egész más köntösben, más célokat szolgáló helyiség. Ez a kávézó ugyanis korábban moziként szolgált hosszú évtizedeken keresztül. 

A kávézó ezen a dálutánon csak és kizárólag minket vár, így némi nagyzolással azt is mondhatnánk: a rendezvény zártkörű lesz:-)
Az étlap, amit személyes tapasztalataink alapján is szívből ajánlunk:
   

 -------------------------------------------------------------


 -------------------------------------------------------------


Sőt, ha sikerül egymás között megbeszélnünk, a házi készítésű süti olyan lesz, amilyet mi kérünk! A lehetőségekről később :-)


Kit várunk?

Mindenkit, aki kedvet érez egy kis játékhoz, nyomda- és füzetborító készítéshez, egy közös délutánhoz, finom kávékhoz és sütikhez!
Neked szól a program, ha szeretnél...

- elsajátítani olyan gyakorlatokat, amelyekkel bármikor kapcsolatba kerülsz      kreativitásoddal és önmagaddal
- elsajátítani a nyomdakészítés fortélyait
- elkészíteni saját egyedi füzetedet (vagy esetleg egyedi füzetet ajándékba),
- egy délutánt alkotó közösségben tölteni
- új embereket megismerni
- megajándékozni magadat (vagy mást) pár óra alkotó feltöltődéssel
Előzetes képzettség, tudás nem szükséges, csak a lelkesedés és kíváncsiság az, amit hoznod kell :-)
Itt sajnos nem lesz módunk gyerekeket is fogadni, így most csak felnőttekre számítunk.

Mit kell hoznod?

Mint azt előbb említettük, a lelkesedésen és kíváncsiságon kívül semmi sem szükséges, de ha szeretnél saját alapanyagból dolgozni, arra is van lehetőség. Sőt, ha igazán személyes borítót szeretnél, mindeképpen jó, ha te választod ki és hozod magaddal a textilt (méreteket a jelentkezőknek később küldünk).

Egy írószerszámot is dobj a táskádba!

Mikor lesz?

Március 10-én, szombaton 14-17 óráig (így ha pici gyereked van, egy kibővített alvásidő alatt alkothatsz és töltődhetsz nyugodtan).

Mennyibe kerül?
          Már csak 5 szabad hely maradt, így sajnos csak az első 5 jelentkezőt tudjuk fogadni március 10-én.

- az összes szükséges alapanyag rendelkezésedre áll
- a füzetborítód 2 héten belül füzetté kötve, profi kivitelben kapod kézhez
- emailben elküldjük a füzetborító készítésének teljes online anyagát

ITT jelentkezhetsz:  


Szeretettel várunk személyesen is, üdvözlettel Rita és Timi

2012. március 1.

Tavaszi szelek a Füzetvidéken is

Közeleg a tavasz, az újrakezdés, megújulás szinonimája. Ezzel hiteget az időjárás is, másnap hóvihar vagy épp jeges szél hiszékenységünk jutalma, majd ismét sütkérezhetünk a langyos napsütésben...és ki tudja, mi minden vár még ránk, mielőtt igazából, végérvényesen megérkezik. De itt lesz, ez egészen bizonyos!
Készülünk hát, várjuk, szemünk előtt zöld mezők, virágok és lenge ruhák, no és persze TERVEK!
A tavasz az újítás évszaka, a fel- és megújítás, a ki és átalakítás ideje. Amikor új ruhákra vágyunk és friss frizurára, sétákra a levegőn, aminek még az illata is ígérettel teli...
Mi is megújítjuk a füzetkollekciónkat! Március közepén új, friss tavaszi szelek fújnak majd a Füzetvidéken is. Addig azonban (egész pontosan március 15-én éjfélig) a már meglévő darabok, még a régi áron vehetők birtokba!

A választékot megnézheted a MESKÁN. 

Ha nincs Meskád emailben is szólhatsz, melyiket szeretnéd. 
kreativhomokozo(kukac)gmail(pont)com


2012. február 29.

...a papír elbír

Igen, a papír sok mindent elbír - ollót, ragasztót, festéket és még számos dolgot. Ma a legkézenfekvőbb papír funkciót járjuk körbe - az írást. A Wikipédia azt mondja: "Írásnak nevezzük azt az egyezményes karakterekkel írt jelsort, amelynek rögzített értelmezése, szabályos és egyértelmű kiolvasása létezik".


Szoktátok figyelni a gondolatokat? Ötleteket? Én gyakran azt tapasztalom, hogy olyanok, mint a felhők: volt-nincs. Vagy mire feleszmélek és valamit kezdeni akarok vele, már egy másik tünékeny gondolatfelhő lépett az előző helyébe. Hova lett az előző? Hiába keresem-kutatom, van, hogy csak az elsikló árnyékát látom, de a leggyakrabban még annyi sem marad belőle...pedig világmegváltó gondolat volt :) ...bárcsak leírtam volna...

Leírt gondolatfoszlányok, felfirkált vázlatok, egy-egy elkapott ötlet a legjobb építőanyagok. Mert kéznél vannak, akkor is, ha túl foglaltak vagyunk, túl zaklatottak ahhoz, hogy ötleteljünk. Van egy induló alapunk. Hogy mire használjuk őket már rajtunk múlik, de a lényeg, hogy van mire építeni.

Az írás, mint rendszeres szokás nem csak arra jó, hogy megjegyezzük a könnyen elszálló dolgokat, hanem arra is, hogy önmagunkkal kapcsolatba lépjük: nem csak reagáljuk a belső párbeszédünkre, hanem meg is értsük. Hogy valóban megértsük magunkat, némi távolságra van szükségünk, és az írás remek lehetőség arra, hogy  közvetetten, a papíron keresztül találkozzunk magunkkal. A rendszeres írásnak köszönhetően olyan összefüggésekre jöhetünk rá, ami teljesen új megvilágításba helyezi az önmagunkról alkotott képet. 

Az önmagunkkal való kapcsolat mindenekfelett fontos, ha alkotni szeretnénk. Ismernünk kell az alkotót, ismernünk kell a mozgatórugóit, a mélységeit és magasságait. Enélkül az alkotásunk felszínes marad. Üres forma valódi tartalom nélkül. Szép forma színlelt tartalommal. Idegen külső... Ahhoz, hogy a valódi alkotásra képesek legyünk, olyan alkotásra, amely minden sejtünket megmozgatja, amelyben teljesen benne vagyunk és amely belőlünk fakad, valós kapcsolatban kell lennünk valós önmagunkkal. Erre az írás, jegyzetelés, de akár a firkálás is remek eszköz. Írás által megtudjuk, mi van lelkünk egy-egy fiókjában és polcán. Azt is megtudjuk, mi nincs ott. Megismerkedünk önmagunkkal. És valóban, írás által bővíthetjük és mélyíthetjük az önismeretet.

Ismét csak egy személyes példával élve - régen nagyon titkos írással írtam - lettül grúz betűkkel. Ezt szinte senki nem tudja dekódolni, főleg, ha csak kíváncsiságból fellapozza az asztalon otthagyott naplót. Ebből látszik, nagyon féltem, hogy valaki elolvashatja a gondolataim, még magam sem olvastam vissza az erősen előcenzúrázott naplóbejegyzéseimet. Sok időbe és belső munkába telt, de már egy ideje magyarul írom a naplóimat, minden cenzúra nélkül (legalább tudatosan nem javítok bele menet közben) és szívesen fel is olvasok belőle (nem csak magamnak:)). Ez a folyamat tükre annak, hogy vagyunk önmagunkkal, mennyire vállaljuk azt, akik vagyunk. Önfelvállalás az alkotás alapja. Ha nem vállaljuk fel magunkat, gondolatainkat, érzéseinket, nem tudunk hitelesen alkotni...visszatértünk az alapgondolathoz, bezárult a kör.

Ma ülj le és írj 5 mondatot. Csak úgy, minden cél és elvárás nélkül. Ami eszedbe jut. A legjobb, ha egy füzetbe írsz. Egy olyan füzetbe, ami mindig nálad van. Bármi jut eszedbe, le tudod írni, rajzolni akkor és ott. Idővel szokássá válik leírni, kiírni, megírni a gondolatokat. Tudod, az írás megmarad...

2012. február 23.

Csupa csipke lámpa

Nemrég gurult a lábam elé (nekem, Timinek) EZ a projekt, mely nem tűrt halasztást. Ha belekukkantotok, azt hiszem nem nagyon akad majd ember lánya, aki sokáig ellen tud majd állni a kísértésnek :-)
Én gyakorlatilag azonnal a tettek mezejére léptem, és beszereztem a hozzávalókat: 
- egy speciális lufit (nagy méretűre, garantáltan gömb formájúra fújhatót extra erős kivitelben) 
- erős tapétaragasztót 
- függeszthető lámpafoglalatot és égőt
(ecset és csipke akadt elég, de ez is szükséges még)

Kicsit (nagyon!) drukkoltam, hogy sikerüljön, mert menet közben nehéz elképzelni, hogy az a sok tocsogósra itatott textildarab tényleg saját súlyát és formáját megtartó gömbbé áll majd össze. Ha végigolvassátok az update-eket az eredeti poszt alján, megértitek majd kétségeimet: a sorok közül könnyen kiolvasható, hogy bizony a leírás alapján dolgozó korábbi lelkes követőknek akadtak technikai nehézségeik.
Néhány saját tapasztalat: 
- EZ a tapétaragasztó kiválóan működött. Olcsóbb ENNÉL a fajtánál, de állítólag ugyanolyan jó. A lényeg, hogy jól át kell itatni a csipkéket a ragasztóval, a vastagabbakat két oldalról is megkentem. Nem kell az egész dobozzal bekeverni, 4-5 evőkanálnyi bőven elég egyszerre.

- EZT a lufiboltot jó szívvel ajánlom. Nem csak azért, mert a tulajdonos kedves és mert nekem rettentő közel van ;-) hanem mert a nála vásárolt lufiról van közelebbi tapasztalatom: remekül bírta a strapát, vélhetően újabb lámpák elkészítését is bírja majd. A honlap minőségétől tekintsetek el, minden más nagyon rendben van. ITT böngészhettek hozzátok közel eső bolt után.

- a jó tartású pamutcsipke keményszik ki a legjobban. Az eredeti leírásnál a képen látott egy réteg (némi átfedéssel) számomra hajmeresztő merészségnek tűnt. De NEM!!!! Ahol hasonlóan vastag, jó tartású csipkéket használtam kéregszerűen kemény lett a gömböm, ahol viszont minden egyéb vékony maradékot beleraktam, ott kevésbé stabil. Az én alapkoncepcióm az volt, hogy elhasználom a foszladozó nagyobb terítőnket feldarabolva, meg egyéb korábbi csipkeprojektek szabászati hulladékait, így ezzel alapoztam be a lufit, és erre ragasztottam mégegy réteget a dekoratívabb darabokból. Ez is működik, de azért nem labdáznék a végeredménnyel :-)


- nem lehet egyszerre elkészíteni az egészet. Mert ragasztó ide vagy oda, a gravitáció azért működik. Tehát a felső félgömb teleragasztgatása után egy nap száradás, fejrefordítás, és jöhet az alsó félgömb. A maradék ragasztó egy fagyis dobozban jól lezárva másnapig jól eláll.

- komoly aggodalmat okozott (főként, hogy ez a felvetés is szerepelt az eredeti poszt végén a lehetséges hibák listáján...) , hogy ha majd leeresztem a lufit, vajon elenged-e a ragasztó? Nem tépi-e le a csipkét a többiről? Egyszóval nem megy-e kárba az egész? És hogy csináljuk? Egyszerre gyorsan, vagy fokozatosan eresszük-e ki a levegőt... Az alábbi videón megörökítettük a folyamatot, amint az egész család körülállja a lufit, és drukkol a sikerért. A háromnegyede táján van pár izgalmas másodperc: bekövetkezni látszik a legrosszabb, és  a csipkét az alján nem ereszti a lufi. A kérdés megoldódik magától, szerencsére :-)


- a foglalat beszerelése némi óvatosságot igényel ugyan, de ha az eredeti verziót követitek nem nehéz. A mi dolgunkat Gerdapapa extra óvintézkedés nehezítette, mert a Ikeás papírlámpából kiszerelte a fém merevítőt, ebből hajlított az új ernyőhöz új formát. Ennek a beillesztése kicsit macerás volt, és nem is biztos hogy szükséges, de mivel jó nagyra sikeredett a lámpa (nagyobbra mint a képen, és nagyobbra mint az Ikeás papírlámpa) hosszú távon jól jöhet, hogy ha akar sem tud megnyúlni a felfüggesztésnél, mert a fémcsápok gömbformára merevítik a tetejét.

- kisebb eleresztéseket, ahol nem tapadt eléggé a ragasztó, utólag tű és cérna segítségével is kijavíthatunk.
- és egy apróság: az eredeti képek azt sugallják, hogy ez remek móka egy óvodáskorúnak. Nos, az én óvodásom ezt az erős lufit nem tudta felfújni, és a csipkék ragasztóval való kenegetése sem érdekelte különösebben (őszintén szólva elég melós dolog). Viszont körbepakolt mindenfélével, és eljátszott  mellettem :-)

Majd némi idő elteltével én is írok frissítést ide a végére, hogy hogy szolgál a lámpánk kedves egészsége. És egy fontos dolog: a közben óhatatlanul esedékes portalanítási kísérletekről is beszámolok majd ;-)

2012. február 21.

Kreatív a gyerek - a gyerek kreatív! (2.rész)

A második részben Timi gondolatai és történetei következnek a gyermeki kreativitásról.

Amikor egy gyerek pici, mindenre új, friss szemmel néz. Nincsenek kiépült gondolkodás sémái, bejáratott útvonalai. Olyan, mint egy tiszta rajzlap. Még bármi lehetséges. Bármi bármivel összeköthető, megrajzolható, átírható...
A kreativitás egyik fő jellegzetessége, hogy külön-külön már ismert információk között talál új összefüggéseket és kapcsolatokat. Mint a 2,5 éves Gerda, amikor egy borús téli napon nem találta a Holdat az égen, ezért odaballagott az olvasólámpához, felkattintotta, rámutatott és magabiztosan kijelentette: - Hold.
Vagy amikor a félbevágott citromot a mutatóujjára húzta, és gombának nevezte.

Ezek a bájos és ösztönös kreatív ujjgyakorlatok az első lépések a kreativitás világában, és igen hamar elvezetnek odáig, hogy a lurkó mi az? helyett mi lesz belőle? korszakot él (mint Rita Arlenje) és a csokipapírt, kiürült ilyen-olyan dobozkát a kuka helyett a mi kezünkbe helyezi: csinálj belőle valamit! felkiáltással (mint az én Gerdám)...
No persze az idáig (és tovább) vezető utat segíthetünk kitaposni: a személyes példamutatás a leghatékonyabb eszközünk ebben az esetben is :-)
És ha azt látja, hogy újrahasznosítunk, alkotunk és újraalkotunk, tervezgetünk és meg is valósítunk, természetesnek veszi a rendszeres közös kreatív szeánszokat. Mi több, igénye lesz rá, s annak hangot is ad :-)


Még az is megeshet, hogy büszke lesz ránk, mert azt elég hamar átlátják a mi kis manóink, hogy mi az ami nálunk másképp van, mint másoknál. Netán az óvónénit is megkéri: ugyan gyűjtse már össze ebéd után a szaloncukros papírokat neki, mert az Őőő anyukája oooolyan ügyes, de olyan, mindent megragaszt és megvarr, még a szaloncukros papírokat is ;-)
Ilyenkor kezdhetünk megnyugodni, hogy jó úton járunk :-)


A fenti két videó nem beállított jelenet. Spontán szombat reggeli történés. Mert aki azt látja, hogy a minket körülvevő világot mi magunk alakítjuk, az maga is ezt teszi :-)

A Ti kreatív történeteiteket (rólatok vagy gyerekeitekről) továbbra is várjuk, akár email, akár megjegyzés formájában, sőt a FB-on is ennél a posztnál!


Majd egyesítjük a sztorikat, no meg erőinket, hiszen ez még csak a kezdet: rengeteg inspiráló poszt van készülőben, amely mind-mind a közös alkotásra csábít majd, akár gyerekekkel együtt is, ahol feltétlenül számítunk a Ti aktivitásotokra is!

2012. február 20.

Kreatív a gyerek - a gyerek kreatív! (1.rész)

Igen, kivétel nélkül, egytől egyig minden gyerek kreatív! Ezt már nálunk öregebb, okosabb és ismertebb emberek is bizton állították, akár kész tényként is kezelhetnénk ezt a kijelentést...

"Minden gyerek művésznek születik. A nehéz az, hogy azok is maradjunk miközben felnövünk." - mondta Picasso.


...azért mi szem előtt tartjuk a saját tapasztalatok fontosságát is. Megosztjuk veletek saját élményeinket a saját gyerekeinkkel kapcsolatban, titeket pedig arra kérünk, hogy idézzétek fel a ti élményeiteket a ti gyerekeitekkel kapcsolatban, és osszátok meg velünk a legviccesebb, legtanulságosabb, legérdekesebb témába vágó epizódokat! Vagy, akár van, akár nincs gyereketek, próbáljatok visszaemlékezni miket találtatok ki, amikor Ti voltatok gyerekek! Miért jó és fontos ez?

- mert jó tudni, hogy egy cipőben járunk mind, mi felnőttek, hasonló élményekkel és tapasztalatokkal a hátizsákunkban
- mert jó erősíteni egymásban a tudatot, hogy ez bizony fontos kérdés, amit jó szem előtt tartanunk
- mert elindíthat egy közös úton, amin együtt haladhatunk a cél felé: megőrizni a minden gyermekben ott lakozó kreativitást és felidézni, illetve újraaktiválni a kreativitást magunkban
- mert tanulhatunk egymás történeteiből
...és mert együtt, közösen ki- és megbeszélve, átélve minden annyival jobb!


Van kedvetek bekukucskálni, hogy néz ki ez nálunk? Majdnem elfelejtettem: nálunk, azaz most nem a téridő valóságot meghaladó homokozóban, hanem nálunk, vagyis Rita mindennapi valóságában. A fenti képen, ha jobban megnézzük a nagylányom kézlenyomata is jelen van. A távcsövet WC papír gurigákból Lizi Karácsonyra készítette öcsinek.  Távcső mellett a kistesó egy kilyukasztott kanállal is gazdagodott, ha netán túl sok levest merítene a tányérból, a felesleg kifolyna a lyukon...

De öcsit egy másodpercig sem kell félteni. Anya ecseteit átbújtatva a bögre fülén sorompót épít, fehér vakondoknak hórakást és munkagépeknek... nos, a folytatást csak erős idegzetűeknek ajánlom... a munkagépeknek (és nekem is:)) valódi kihívásokkal teli terepet a kandalló hamutárolójában...




A kép nem illusztráció, hanem maga a kreatív valóság. Csak úgy viszketett a körmöm Kreatív Hamukozó-nak feliratozni :) ...nem estem pánikba, csak fogtam a fényképezőgépet és megörökítettem, majd amikor megunta a játékot együtt felporszívóztunk.

Hosszasan tudnék mesélni Arlen kreatív megnyilvánulásairól, hisz szinte minden mozzanata egyszerre alkotó és felfedező. Majd máskor. Befejezésül csak annyit, hogy Arlenbaba szokásos "mi ez?" kérdés helyett jóval gyakrabban kérdezi "mi lesz ebből?"...mert mindenből bármi lehet.

2012. február 18.

Szombati bevásárlás :-)

Vérbeli bütykölő, alkotó nőnél ilyen egy szombati bevásárlás, hogy minden legyen, amiből aztán kotyvasztani lehet :-)
Kíváncsiak lettetek, mi lesz ebből, ugye? Jövő héten kiderül!
Annyit elárulok, hogy a zöldségfélékből még ma elkészül a leves, a többi még titok !


2012. február 17.

Süssünk, süssünk valamit...

Időnként szembejönnek velünk olyan projektek, amiknek nem lehet ellenállni. Azonnal és úgy, egy az egyben kell megvalósítani. Mert zseniálisak, érdekesek vagy egyszerűek, szépek, praktikusak vagy pont nekünk valók, de mindenképpen kívánatosak és szerethetők. Most Joan Bagger egyik egyszerű de nagyszerű tutorialját mutatjuk be, és persze azt, ami nálunk kisült belőle :-)
A legjobb az egész mókában az volt, hogy a négyéves Gerdám már aktív és lelkes közreműködője tud lenni egy ilyen kaliberű akciónak: ő kente ki a tálkákat és szórta a gyöngyöket. Így együtt hánytunk fittyet a kinti hidegre és a torokfájásra a meleg sütő előtt kíváncsiskodva.


Ha a dán szöveggel nehezen boldogulnátok, a lényeg egy mondatban: tűzálló tálkát kiolajozni, vasalható gyöngyöket elrendezgetni benne, 200 fokos sütőben addig sütni, amíg a gyöngyök ellapulnak és összeolvadnak. Én (Timi) még mielőtt kivettem volna a sütőből, kesztyűvel erősen lenyomkodtam ahol picit felpuklisodott, és újabb fél perc sütés után vettem ki hűlni.


--------------Készítettünk lányos és fiús verziókat is --------------



2012. február 16.

Re-fashion

Az utóbbi időben bemutattunk egypár ruhaátalakítási projektet. Ez az írás kis elméleti háttérként született.


Az igen hangzatos REFASHION szó valójában annyit jelent: ruhaátalakítás. Átalakítás annak legteljesebb értelmében, vagyis nem csupán annyit, hogy egy ruhából hasonló, de egy kicsit más ruha lesz, hanem egy adott ruhából bármilyen ruha létrejöhet. Sőt, egy ruhadarabból BÁRMI létrejöhet !

Ismét csak egy ősrégi dologgal állunk szemben. Amióta az emberek felhagytak a pucér gondtalansággal és ruhát hordanak, azóta a kinőtt, itt-ott elhordott, szűkké vagy divatjamúlttá vált viselet átalakítás alá esett. Mint minden más ezen a világon: vagy szükségből, vagy trendből, vagy kísérletezési kedvből. Eszembe jut a '80-as évekbeli trend, amikor a lányok szétvágták a koptatott farmernadrágokat, hogy azok felsőrészét megtartva szoknyát varázsoljanak belőle. Nem tagadom, anyám rémületére én is nekiestem a farmeromnak. Meg jó, hogy már kamaszkoromban elég rutinosan mozogtam a varró világban, hisz a szovjet idő szürkesége ellen csak sk lehetett védekezni:)

Bárhonnan is nézzük, refashionnak, avagy ruhaátalakításnak igenis jelentős elismerés jár. A ruhaátalakítás nem csak költségkímélő és környezetbarát megoldás, hanem remek kreativitásfejlesztő módszer is. Azt is fontos tudni, hogy ruhaátalakításnak nem csak fizikai, jelentős lelki oldala is van. Sokunk számára ismerős, hogy csak azért lapul a szekrényünkben egyik vagy másik ruhadarab, mert xy-tól kaptunk, vagy a legjobb nyaralás emléke, hordtuk, amikor gyereket vártunk...netán van egy sál, amit egykori szerelmed egy hideg délután a válladra rakott? Félpár kesztyű, amely örök barátságot hivatott szimbolizálni? Ilyen ruháktól nehéz megválni, de gyakran hordani is:)

Ilyenkor lehetőségünk nyílik nem csak egy-két ruhadarabot, hanem az emléket is újragondolni, átalakítani. Van kedved hozzá?
Figyeld a tavaszi híreket a Kreatív Homokozóban és akár együtt, élőben is alkothatunk!

2012. február 15.

Örökség másképp, avagy PP2

Hogy miért ragaszkodunk egyes ruhadarabokhoz még azután is, ha már egy ideje nem hordjuk, néha nehéz rájönni. De maga a jelenség valószínűleg számodra is ismerős...itt egy kecske-káposzta kompatibilis megoldás, hogy ne foglaljon helyet a szekrényben, de mégse kelljen megválni tőlük.

Adott egy napsütéses délelőtt, és két leselejtezett póló. Az egyik egy utazás emlékét őrzi, a másikra egy csajos turi-buli alkalmával tettem szert. Nagyon megtetszett, csakhogy már akkor is kicsi volt és lányomnak jutott. Lányom azóta megnyúlt és a póló majdnem új gazda keresésére indult, de leállítottam, mert épp beleillett az aktuális tervbe.


Mi az, amiből sosincs elég? ...pizsama! ...legalább nálunk ez így szokott lenni. És ki jár ilyenkor a legjobban? A legkisebbik, hisz az ő méretét még szinte bármiből elő lehet teremteni, mellesleg ő az, aki a leghamarabb kinövi a ruhákat :)


Ruhaátalakításnál érdemes szem előtt tartani mi az, amit a régi ruhából változtatás nélkül, vagy minimális beavatkozással hasznosítani tudunk, hogy megspóroljunk magunknak egy-egy műveletet. Adott esetben örültem, hogy a nyak kivágás az elején már készen is van.

Az, hogyan kombináljuk az anyagokat, hogyan határozunk meg az arányokat és általában komponáljuk egyes alkotásokat, nagyon sok mindentől függ. Itt nem csak egy, hanem számtalan feldolgozásra váró téma tárul ki elénk. Ami általánosan érvényes - nézzük meg, milyen lehetőségeket kínál az alapanyag. A lehetőség mindenben benne van! És még - figyeljük a részletekre!


Semmi nem vész el, csak átalakul...vagy mi magunk proaktívan átalakítjuk. Az utolsó lépés mindig az új alkotás beavatása! ...és persze elégedettségfelmérés:)...

2012. február 13.

Itt a vége...

...ne fuss el véle, mert itt és most kihirdetjük, amire mindannyian vártatok végig a játék egy hónapja alatt! Mert  kreatív energiák ide, jótékony hatásuk oda, bizonyára szemetek előtt lebegett az az SK-füzet, ami akár a tiétek is lehet...s amelyen újabb kreatív hajlamaitokat élhetitek ki, feltéve hogy....
....és akkor nem is húzzuk tovább az időt, se nem nyúzzuk végletekig az idegeiteket, jöjjön a lényeg!
Aktív játékosként 24-en küldtetek több mint kétszer annyi alkotást! Ez minden szempontból kimagasló teljesítmény, egyrészt mert az átlagoasan egy főre jutó két munka igen figyelemreméltó, másrészt mert sikerült, több mint 20-an vettetek részt ebben az aktív formában! Emlékeztek még mit is jelent ez? Hogy két díjazottat hirdethetünk, és az SK-füzet mellett egy kész füzet is gazdára talál :-)

Nos, lássuk kié lesz az SK-füzet! A random.org segítségét vesszük igénybe a művelethez....és tadaaaaaaaam:

Az SK-füzet ANETTÉ, gratulálunk!

Aki pedig elsőként választhat a három kész füzet közül nem más, mint GALANDY, akinek szintúgy gratulálunk!



A háttérben munkálkodó segítőink, akik azzal tolták a játék szekerét, hogy ott népszerűsítették, ahol csak tudták szintén jutalmat érdemelnek, ez nem vitás!

A másik kész füzetet tehát NAGYNÉ BARDÓCZKI BERNADETT viheti haza, kézszorítós kézrázás és köszönet!

Az érintettekkel felvettük a kapcsolatot, mindenki másnak pedig köszönjük a játékot, élvezet volt veletek játszani! Hiszen nem titok, egymást is inspiráljuk, a mi fejünkben is gyökeret vert néhány általatok küldött ötlet, ami megvalósítás (és némi idő után) kiált :-)

2012. február 11.

Árt a Lom?

"Árt a Lom" - értsd ahogy akarsz, mi levettük az Á-ról az ékezetet és művészetnek fordítottuk ...
Sokunkat foglalkoztató kérdés, hogy miként tároljuk azt a sok-sok mások által egyszerűen szemétnek, jobb esetben hulladéknak nevezett izgalmas, ígéretes és inspiráló kupacot, amit napról-napra felhalmozunk?
Mert mi tagadás gyűlik, halmozódik, rakódik...hová is? 
Nos, ez a kérdés.
Hogy mi mindent érdemes hulladék helyett alapanyagnak tekinteni, ITT hozzávetőlegesen felsoroltuk, s mellesleg megemlítettük, hogy a lista minden bizonnyal bővülni fog. Bővült is, köszönet az újabb tippekért :-)

Első lépés a racionalizálás
Mindannyian másfajta fogyasztói szokásokkal rendelkezünk. Van, aki csak üveges sört iszik, viszont gyümölcsléből dobozosat, más tejet sosem vásárol, vagy pólót nem hord, netán gyapjúholmit sem, ellenben rengeteg bort és csokoládét fogyaszt...ez pedig jelent valamit! Hogy mit? Az üveges sörivónak szökőévente lesz csak sörösdoboza, viszont rengeteg kupakkal rendelkezik, a borissza pedig parafadugóban és csokipapírban dúskál, de nem lesz kinyúlt pólója, amiből alkothatna...
Ezért érdemes átgondolnod:
1. melyek a számodra fontos, ígéretes alapanyagok

2. melyikből tudsz hamar, és melyikből hosszas gyűjtőmunkával értékelhető mennyiséget produkálni

3. határozd meg, kb. mennyi az értékelhető mennyiség
Ez néha könnyű, néha meg kalibrálhatatlan. Miért? Mert ha nem tudod a gyűjtögetés kezdetén mit szeretnél pontosan kezdeni az alapanyaggal, akkor könnyen alultervezheted a szükséges mennyiséget. Ezért azokból a dolgokból, amelyekhez viszonylag gyakran és könnyen hozzájutsz, ne tárolj sokat, csak épp egy keveset arra az esetre, ha hirtelen megszállna az ihlet ;-) Ami viszont ritka vendég, azt becsüld meg és spájzold be! És persze van olyan kategória, amiből sosem elég :-D

Lássuk, nálunk ez hogy működik! Italos dobozokból (tejes, gyümölcsleves, sörös) kevés van raktáron, mert könnyen beszerezhető és vélhetően nem kell belőle ipari mennyiség. A csokipapírt, teafiltert folyamatosan elrakom, mert ugyan sok fogy belőle, de ha egyszer készíteni szeretnék majd valamit, ahhoz nagyobb mennyiségre lesz szükség. A kávés, fagyasztott zöldséges zacskókat és a nagyobbacska kartondobozokat is rendre félreteszem, mert ebből talán nem kell nagyon sok, de lassabban gyűlik. Satöbbi, satöbbi...Amiből pedig sosem elég, az a gomb, a póló és a gyapjúholmi. 
Ez az én listám a mi háztartásunk preferenciáival, gondold át Te is a tiéteket!

Második lépés a megfelelő tárolási mód
Erre vannak jól bevált trükkök, és bizonyára Neked is lesznek saját ötleteid, ami a ti lakásotokhoz és a ti szokásaitokhoz igazodik. 
1. ismeritek a szlogent: tapossa laposra! Nos, ez itt is érvényes. Mindent, amit csak lehet lapítsunk ki (no persze nem lábbal, hanem ollóval) és tegyük gumis mappába. Egyetlen A3-as mappába is elképesztő mennyiséget lehet bepasszírozni. Mi mindent tehetünk bele: minden csomagolóanyagot, beleértve a sörös dobozokat is (késsel levágom az alját és a tetejét, majd ollóval kettévágom a palástot és a széleit is egyenesre nyírom).


2. ha vannak üres befőttes üvegeitek (melyik háztartásban nincsenek?) pakoljatok bele bátran bármit, amíg a jövő nyári meggyre várakoznak: szalagokat, gombokat, sörös kupakokat, ruhacímkéket, rozsdás szögeket, szép dióhéjat...dekorációnak sem utolsó. Ha pedig nem szorít a helyszűke, a nyárról megmaradt fagyis dobozok is remek tárolóeszközök egy polcra sorakoztatva, felcímkézve.


3. egy kartondobozt érdemes rendszeresíteni valahol, ahol nincs szem előtt. Ebbe lehet bedobálni az épp frissen kimosott konzerves, samponos és egyéb flakonokat, vagy bármit, ami nem lapítható.

4. a kimustrált pólók, ruhaneműk tárolása a leghelyigényesebb. Ha nem fér a szekrénybe, nejlonszatyrokba kötve is bezsúfolható a kamrába, kitölthető vele egy kis hézag itt, egy ott...

Egy a fontos: ne egy helyen, együtt tároljátok a kincseiteket, hanem módszeresen elosztva a lakásban, ahol lehet illetéktelen szemek elől gondosan elrejtve (vagy éppen dekorációnak álcázva :-)
Az a hulladék, maradék pedig, amelynek nem sikerült bekerülni a kiválasztottak közé és nem illeszkedik sem rövid- sem hosszútávú terveitekhez száműzetik a lakás egy eldugott szegletébe, hogy egy papírzsák mélyén várakozzék valakire, aki majd elviszi a konténerbe.
Így talán nem éri majd szó a ház elejét.


Harmadik lépés az alkotás
Ez azt hiszem nem szorul különösebb magyarázatra ;-) Használjátok, fogyasszátok a készleteket, hogy legyen hová tenni az újabb alapanyagnak valókat! 

2012. február 10.

Finisben...

... a játék. Február 13. az utolsó nap, azaz hétfő, amikor még elküldheted a KH inspirálta alkotásod. Van még pár napod befejezni!
Azokat, akiket most nem kapott el a készíthetnék, és játékunk népszerűsítésében segédkeztek arra kérjük, nézzétek meg hagytak-e itt a játékhirdetős posztnál megjegyzést! Hagyjatok, írjatok legalább egy szót! Senkit sem szeretnénk kifelejteni a kalapból :-)