Bemutatkoznak a pöttyök - avagy bevezetés a pöttyológiába

-A pötty környezetétől eltérő színű, kis kör alakú vagy pontszerű folt - mondta a Lexikon tárgyilagosan.

-Már elnézést - tiltakozom én minden magára valamit is adó, jóérzésű ember nevében - , de nekem nem így mutatkozott be. Első találkozásunkkor Túró Rudi néven, majd Pöttyös Panniként , és volt szerencsém hozzá a kék metró vonalán a Pöttyös utcánál...

-Kérem, vitának helye nincs, a pötty az pötty, és punktum. Ne tessék nekem bemesélni, hogy szembejött magával az utcán és bemutatkozott!

-De igen, igenis hogy bemutatkozott, sőt egyszer orron is vágott amikor épp labda volt, egyszer pedig azt akarta hogy én is felvegyem a Pöttyös nevet valami himlőjárvány idején, és akár hiszi akár nem, én bizony játszani is szoktam vele!

-Na ne szórakoztasson! Hogy lehet játszani egy pontszerű folttal! - ráncolja össze a szemöldökét a Lexikon.

-Tudja mit? - enyhülök meg kissé, látva a Lexikon hajthatatlan zord kedvét. - Adok magának egy könyvet, amiben szintén a pöttyökről írnak. Hátha egy másik könyvnek elhiszi, hogy a pöttyökkel igenis lehet játszani! - azzal átnyújtok neki egy sovány, méretben és tárgyi tudásban a Lexikon nyomába sem érő kis kötetet. A Lexikon fitymálva méregeti ványadt rokonát, rátartian lapozgatja s végül leereszkedő modorban olvasni kezdi:

"Előttem egy pötty.

Kivágok egyszínű papírból még több pöttyöt.

Kisebbeket, nagyobbakat.

Sorba rakom őket.

Összegyűjtöm és feldobom őket.

Ha leesnek, szétszóródnak, néhol sűrűbben, néhol ritkábban helyezkednek el.

Ha a pöttyöket szabályos rendbe rakom, szigorú kompozíciót kapok. Ha különböző nagyságúra vágom és úgy rendezem el őket, nyugtalanabb felület keletkezik. Ha világos alapon egyformán sötétek a pettyek, takaros, vidám hatást érek el, ha sötét alapon világosak, komoly, varázslatos a kép. Ha sokszínűek, de különböző nagyságúak, szinte a tér hatásával ruházom fel a felületet.

És így variálom, variálom a pöttyöket, így tanulom a síkot befedni, tanulok komponálni, tanulok komponálással kifejezni valamilyen hangulatot, próbálok közérzetet tolmácsolni.

Nagyon szabad vagyok, rendezgetem a pöttyeimet, egyeseket kettévágok, különböző színű fél pöttyöket társítok.

Nagy stúdium a pöttyökkel való játék: ritmusgyakorlat.

A pötty zárt egység. Kerületének minden pontja egyforma távolságra van a középponttól. Gyönyörű, szabályos, egyedi.

Próbálok kitörni belőle, kiegészítem, lefokozom alkotórésszé, virággá alakítom, fejjé változtatom, elszelt gyümölcsnek mímelem, fürtökké osztom, deformálom, körgyűrűvé alakítom, megszakítom a kerületét, indavonalként kacskaringóztatom végig a fehér papíron.

...

Ilyenféle szárnyalás tölti el a lelket az érintetlen papír, a tiszta anyag láttán: a lehetőségek végtelen sokasága fölötti álmodozás felszabadító érzése, mérlegelés, majd választás.

..."

(idézet  Szenes Zsuzsa: Kelmék és hímzések című könyvéből - Corvina kiadó, Műhelytitkok sorozat)

A Lexikon lassan becsukja a könyvet, majd hozzám fordul:
-Hölgyem, én ezt nem értem. Nem elég egzakt, nem elég lényegretörő és kicsit sem objektív. Hogy tud Ön ezért így lelkesedni?
Már nyitnám a szám hogy válaszoljak, de a Lexikon nehézkesen mászik is vissza a könyvespolcra. Még elmenőben legyint egyet. Én meg magamra maradok a pöttyeimmel, s játszani kezdünk.

Ezúttal egy unalmasan semmilyen kabát volt a játszótárs. És lesznek majd mások is, akik játszani akarnak velem és a pöttyeimmel. Ugyan a Lexikon nem lesz közöttük, de Te remélem velünk tartasz majd :-)