Csinálnánk, de... amint hozzákezdenénk hirtelen semmi sem jut eszünkbe, vagy ha jut is, elbizonytalanodunk vajon jó lesz-e... Gondolom valamikor Te is találkoztál már azzal a bénító érzéssel, lefagyásszerű állapottal, amikor képtelen vagy alkotni. Ennek természetesen sok oka lehet, de az egyik legtipikusabb kreativitás visszatartó erő: az ELVÁRÁS.
Milyen elvárásokat szoktunk ilyenkor támasztani magunkkal szemben?
- elsőre sikerülnie kell
- tökéletesnek kell lennie
- meg kell felelni (belső cenzúrának, saját vagy valaki más elképzeléseinek egy adott dologról, közízlésnek vagy egy adott csoport, illetve egyén ízlésének, stb.)
- nem hibázhatok
A kreativitás eleve egy nyitott állapotot feltételez, ami fogékonnyá tesz a belső és a külső világból érkező impulzusok iránt. Az elvárás irányította állapot egy zárt állapot. Kicsit olyan, mint amikor a ló fejére szemellenzőt tesznek, hogy ne lásson se jobbra, se balra. Csakhogy mi nem vagyunk lovak! Így a mi esetünkben az elvárás eleve determinál egy mozgási pályát és kizárja azokat a bennünk és körülöttünk lévő lehetőségeket, amelyekből inspirációt, ötletet, lendületet és erőt tudnánk meríteni.
Példa kedvéért nézzük mi történik, ha az az elvárás önmagunkkal szemben, hogy nem hibázhatunk. Nekem ez a kedvencem, sok mindenről voltam képes lemondani a nem-hibázás jegyében. Érdekes módon, miközben teljesen rendben voltam azzal, hogy valaki más hibázik, saját magammal szemben teljesen elképzelhetetlen volt, hogy hibázzak...
...ha félünk hibázni, csak biztonságos pályán mozgunk, avagy ismételjük önmagunkat
...ha mégis nekilátunk valami új kipróbálásának, nem vállaljuk ezt fel teljesen, nem merjük átadni magukat a folyamatnak
...rendszerint megfosztjuk magunkat az értékes visszajelzésektől, így a fejlődési lehetőségektől is
...erőtlenné válunk, hisz az alkotóerő helyét félelmek foglalják el
...és ha mindemellett mégis sikerül hibázni, gyomorgörccsel az gondoljuk, hogy inkább nyelje el a föld, minthogy ezzel kelljen szembenézni. Legrosszabb esetben örökké lemondunk az újabb próbálkozástól.
Ezzel röviden bepillantottunk az elvárások birodalmába és résnyire nyitottuk a kaput, hogy a későbbiekben alaposan körbejárjuk a témát. Az elvárásokkal számtalan módon találkozunk, így mindenki maga vérmérséklete alapján reagál rájuk. Abban, viszont biztosak lehetünk, hogy a kreativitásra nézve az elvárás olyan, mint a póráz. Abból a szögesdrótos fajtából...
Szükséges-e a kreativitást, az alkotóerőt pórázon tartani? Szerinted? Hogyan ismerjük fel az elvárás pórázát? És mit csináljunk, ha felismertük? Ezen a gondolatsoron haladunk végig elkövetkező hetekben - egészen a megoldásokig. Oszd meg velünk Te is a meglátásaidat, gondolataidat és kérdéseidet a témában!
- nem hibázhatok
A kreativitás eleve egy nyitott állapotot feltételez, ami fogékonnyá tesz a belső és a külső világból érkező impulzusok iránt. Az elvárás irányította állapot egy zárt állapot. Kicsit olyan, mint amikor a ló fejére szemellenzőt tesznek, hogy ne lásson se jobbra, se balra. Csakhogy mi nem vagyunk lovak! Így a mi esetünkben az elvárás eleve determinál egy mozgási pályát és kizárja azokat a bennünk és körülöttünk lévő lehetőségeket, amelyekből inspirációt, ötletet, lendületet és erőt tudnánk meríteni.
Példa kedvéért nézzük mi történik, ha az az elvárás önmagunkkal szemben, hogy nem hibázhatunk. Nekem ez a kedvencem, sok mindenről voltam képes lemondani a nem-hibázás jegyében. Érdekes módon, miközben teljesen rendben voltam azzal, hogy valaki más hibázik, saját magammal szemben teljesen elképzelhetetlen volt, hogy hibázzak...
...ha félünk hibázni, csak biztonságos pályán mozgunk, avagy ismételjük önmagunkat
...ha mégis nekilátunk valami új kipróbálásának, nem vállaljuk ezt fel teljesen, nem merjük átadni magukat a folyamatnak
...rendszerint megfosztjuk magunkat az értékes visszajelzésektől, így a fejlődési lehetőségektől is
...erőtlenné válunk, hisz az alkotóerő helyét félelmek foglalják el
...és ha mindemellett mégis sikerül hibázni, gyomorgörccsel az gondoljuk, hogy inkább nyelje el a föld, minthogy ezzel kelljen szembenézni. Legrosszabb esetben örökké lemondunk az újabb próbálkozástól.
Ezzel röviden bepillantottunk az elvárások birodalmába és résnyire nyitottuk a kaput, hogy a későbbiekben alaposan körbejárjuk a témát. Az elvárásokkal számtalan módon találkozunk, így mindenki maga vérmérséklete alapján reagál rájuk. Abban, viszont biztosak lehetünk, hogy a kreativitásra nézve az elvárás olyan, mint a póráz. Abból a szögesdrótos fajtából...
Szükséges-e a kreativitást, az alkotóerőt pórázon tartani? Szerinted? Hogyan ismerjük fel az elvárás pórázát? És mit csináljunk, ha felismertük? Ezen a gondolatsoron haladunk végig elkövetkező hetekben - egészen a megoldásokig. Oszd meg velünk Te is a meglátásaidat, gondolataidat és kérdéseidet a témában!







































