Julcsi és Katbo

Ma Katbo és Pjulcsi részvételét tesszük közhírré. Ők ugyan kicsit közelebbről érkeznek, mint Colette és Hokata, ám annál izgalmasabb portékákat hoznak majd. Katbo saját készítésű natúrkozmetikumokat és fonalakat, Julcsi pedig félreismerhetetlenül huncut babáit és új szoknyakollekcióját! 

Gyertek, Katbo bizonyára ugyanúgy készül teszterekkel, mint a nagy drogériák, és Julcsi szoknyáit is lesz hol felpróbálni, még sorban állni sem kell a próbafülkék előtt :-)

--------------------------------------------------------------

Az első füzet pedig....

....Galandyhoz költözik.
Gratulálunk, és köszönet a sok-sok válaszért!

Ennek a füzetnek lesz gazája Andi. Plusz apropója is van annak, hogy pont erre a füzetre esett a választásunk: a gyapjúsálat, melybe a fázós füzet burkolózott Colette hagyományozta ránk még  tavasz sálas Homokozó Klub alkalmából. Most pedig, mint azt már olvashattátok Colette is itt lesz a szombaton a lakásvásárban.

Hamarosan megmutatjuk a másik füzetet is, amit azok között sorsolunk ki, akik szombaton eljönnek.

Lakásvásár - Colette és Hokata

Elsőként engedjétek meg, hogy bemutassuk nektek a lakásvásár két azon alkotóját, akik nem sajnálják a fáradságot 130 kilométer megtételére sem! Nem mintha a kreatív blogtérben bemutatásra szorulnának, hiszen Colettet és Hokatát mindenki ismeri. Itt és most kizárólag mint a lakásvásár résztvevőit kell bemutatnunk őket. S elsőként, hiszen a legmesszebbről érkeznek. 

Így hát van szerencsénk felkonferálni Colettet energiabombaként robbanó táskáival, hangulatbonbonjaival, kiegészítőivel, és Hokatát színpompás festményeivel, képeslapjaival, ékszereivel!

Gyere, nézd meg portékájukat személyesen, és ismerd meg őket közelebbről! 

Mi Kisnyalka óta tudjuk, hogy velük pont olyan színesen és izgalmasan telik az idő, mint  amilyen színes  és izgalmas minden alkotásuk.

A lakásvásár részleteiről ITT olvashatsz. Várunk! 

Indul a szülinap! Gyere játszani!

Rendhagyó módon üljük meg a KH 1. szülinapját. Mint arról már beszámoltunk, november 30-án füzetkészítő délutánt tartunk, ahol saját kezűleg készíthetsz ajándéknak (is) való füzetet, hogy egyre kevesebb ember legyen füzettelen :-)

December 1-én szombaton pedig egész napos rendezvénnyel várunk! 10-18 óráig kinyit a LAKÁSVÁSÁR, ami sokkal több lesz egy vásárnál! Amellett, hogy 8 ismert és elismert alkotó lesz jelen a portékáival, az alapvető cél az, hogy aki betér közösségi éléménnyel gazdagodjon. 

LESZ TEHÁT MÉG:

- KÁVÉ, TEA, SÜTI

- BESZÉLGETÉS 

- JÁTÉK A KREATIVITÁSSAL 

- FOLYTATÓDIK A VIRÁGOS TAKARÓVARRÁS

Gyertek tehát egy kötetlen találkozásra, ahol a szó szoros értelmében SZABAD A VÁSÁR!

És ha szülinap, akkor JÁTÉK!

Két füzetért lehet ringbe szállni: 

- kik lesznek a vásározók? Ki az a 8 alkotó, akikkkel egész nap beszélgethetsz, és akiktől minőségi, egyedi ajándéknak valókat szerezhetsz be a fa alá? A kép segít :-) Aki legalább 4-et meg tud nevezni itt vagy a fb-on megjegyzésben, azok közül Fortuna választja majd ki a legszerencsésebbet. A válaszokat nov. 24-én este 7-ig várjuk.

- mindazok között, akik személyesen is eljönnek a vásárba szintén kisorsolunk egy füzetet.

A pontos helyszínről emailben adunk pontos információt, ezért kérünk, hogy levélben vagy privát fb-üzenetben keress minket!

Decemberi programok, elő a naptárt!

Íme a decemberi programok, ahol személyesen is találkozhatunk. Igen változatos lesz, a közös füzetkészítéstől a szülinapi összejövetelen át a vásárokig sokfelé megfordulunk.  

Minden küszöbön álló rendezvényről részletesen is írunk majd. 

Gyere Te is !

Az SK-füzetekről - avagy kezdődik a szülinap!

Rég nem esett szó róluk, pedig megérdemlik a figyelmet. Ezt bizonyítják azok a füzetek, melyek eddig elkészültek. Voltak borítók, melyek postán érkeztek és nem voltunk jelen a születésüknél, és voltak, melyeknél ott bábáskodtunk. Élmény volt, különleges tapasztalat: látni, hogyan ver gyökeret egy-egy gondolat és kezd élni a textilen, visszatükrözve az alkotó lényét, hangulatát, gondolatait...hogyan formálódik, változik menet közben, s miként nyeri el végleges alakját.

Az alábbi kép, mely a Kisnyalkai alkotótáborban készült füzetekből ad ízelítőt, ékes bizonyítéka annak, hogy ahány ember, annyi füzet. Nincs két egyforma, hiszen alkotni csak önmagunkból merítve tudunk.

ITT olvashattok bővebben az SK-füzetekről.

Várjuk a vállakozó kedvű füzetkészítőket! Ha te is vágysz saját készítésű füzetre akár magadnak, akár ajándéknak, írj nekünk: kreativhomokozo@gmail.com!

Ha próbára tennéd alkotóképességed, de egyedül nem vágnál bele, gyere el a KH füzetkészítő délutánjára november 30-án! 

Minden kelléket és eszközt biztosítunk, a füzetet készre kötve veheted majd át. A részvételi díj, mely minden eszközt, alapanyagot, egy kis frissítőt és sütit is tartalmaz 4000 forint, ami pont annyi, mint egy kész füzet ára. Ám cserébe nem csupán egy füzetet kapsz, hanem tudást, valamint az SK-füzetkészítő oktatóanyagot pdf-formátumban. 

A hangsúly a borítókészítésen lesz, de egy kis önismereti- és kreativitásfejlesztő gyakorlatot mindenképp becsempészünk a lapok közé :-)

A program a belvárosban, metróval jól megközelíthető helyen lesz 30-án du. 3-tól 6 -ig.

Ha érdekelnek a részletek, írj nekünk!

Karácsonyig bőven elkészül, még a postázás is belefér, ha szükséges.

Gyertek!

Annál is inkább, mert egy éves lett a Kretaív Homokozó, és ez a program csak az első az események sorában!

Egy füzetet? Inkább huszat!!!!!

Ez a füzet már elfogyott, DE rendelhető, sok más füzettel együtt! 

Dec. 1-ig várjuk a rendeléseket! 

HA LEGALÁBB 10 FÜZETRENDELÉS ÖSSZEJÖN, 4000 HELYETT 3500-ÉRT TUDJUK ADNI A FÜZETEKET, HA PEDIG 20, AKKOR 3000-ÉRT ! 

Használjátok ki az alk

almat! 

Itt tudtok nézelődni:
http://www.meska.hu/Shop/index/226
http://www.meska.hu/Shop/index/sold/226

A remek toborzós ötletet Kékmadártól kértük kölcsön:http://keramiamania.blogspot.hu/2012/11/bogre-bizniszre-fel.html

Még lehet jelentkezni nála is :-)

Igen, ünnepre hangolva!

Sokat beszéltünk már a kreativitásról (és még sokat is fogunk :) , mely oly sokféle lehet...

A szó olyannyira hozzátapadt a kétkezi alkotómunkához, hogy szinte vésővel kell lefeszegetni róla: nem csupán a varrógép, a kötőtű vagy éppen az agyag társaságában lehetünk kreatívak, de nem ám!

Igazi kihívást jelent, hogy a múltban gyökerezve, de a jelenben élve észrevegyük a sodró lendületű, zajos és tülekedős hétköznapok kínálta lehetőségeket, és olyan helyzetekben is kamatoztassuk kreatív képességeinket, melyek első látásra pusztán bosszantóak, frusztrálóak vagy kiábrándítóak - a jelzőket hosszan sorolhatnánk. EZ az igazi kreativitás: ott is meglátni a lehetőségeket, ahol nagyítóval kell keresni, és ott is észrevenni a jót és szépet, ahol először még a nyomait sem látni.

Aktuális példáért nem kell messzire menni, elég végigsétálni a belváros 1-2 utcáján és üzletén: már hetek óta karácsonyi kirakatokkal és kínálattal találkozunk. Évek óta egyre korábban környékez meg a marketing minket, potenciális vásárlókat. Direkt fogalmaztam tárgyilagosan. Nem írtam, hogy a marketing egyre korábban nyújtogatja utánunk a csápjait, és azt sem állítottam, hogy a marketing végre megtalálta a módját miként tudatosíthatja bennünk: a listakészítést sosem lehet elég korán kezdeni!

Az első lépés némi távolságtartással szemlélni a helyzetet, lehetőség szerint érzelmeinket másik szobába zárva kis időre, s akkor jól megvizsgálhatjuk, bekukkanthatunk a szoknyája alá, s talán még az is kiderülhet, hogy több szoknyát visel, s mindegyik más-más színű.

Tulajdonképpen a fenti mondatot bárhogy fogalmazom is meg, mindegyik igaz lesz a maga módján, de legalábbis mindegyikben lesz igazság.
Mert igen, a nyílt és egyértelműen kommunikált üzenet ellen, miszerint a pénzért kapható ajándékok és kellékek teszik az ünnepet ünneppé, minden jóérzésű ember világnézetre való tekintet nélkül tiltakozik.
És igen, tény, hogy sokan sokszor későn kapunk észbe: se ajándék, se mézeskalács, a közös készülődős délutánokról és a lelki ráhangolódásról nem is beszélve.

(kép forrása: www.alreadypretty.com)

Ezen méláztam (én, Timi) a minap némi holtidőt egy plázában kitöltve, s addig-addig sodródtam a korai karácsonyi hangulatban, míg rájöttem, hogyan kezelhetem ezt a helyzetet a helyén. Elhallgattattam a fejemben a korábban hallott-olvasott háborgó és fanyalgó véleményeket, és hagytam, hogy hasson rám a helyzet. Kíváncsi voltam a saját reakcióimra. S láss csodát, nem éreztem zavart, bosszúságot vagy egyéb negatív indulatot, és nem is rohantam pánikszerűen vásárolni. Ötleteket merítettem a dekorációból, tervezgetni kezdtem mit és mikor fogunk közösen elkészíteni a gyerekekkel, várni kezdtem ezt a gyönyörű időszakot, és uram bocsá' gondolatban listát írtam kinek mit vegyek vagy készítsek. Mert álszent dolog volna azt állítani, hogy a karácsonyhoz nem tartozik hozzá egymás megajándékozása, hogy egyáltalán nem fontosak a külsőségek. Igen, hozzátartozik és fontos, csak a mérték és a minőség az, ami igazán érték, s az értéket nem forintban mérik, hanem időben, ráfordított lelki- és szellemi energiában, munkában, és nem utolsó sorban szeretetben.

Szép és derűs készülődést kívánunk Nektek, s hogy mindenki csak azt rakja a kosarába, amit (szó szerint és átvitt értelemben is) valóban haza szeretne vinni! 

Melegség kívül-belül

Az ablak mögött ragyogóan süt a nap, és felmelegíti a szobát az üvegen át. Isszuk a meleg teát és ráhangolódunk a szombati Homokozó Klubra és arra az időszakra, ami napról napra közeledik. A legsötétebb és a legvilágosabb, a leghidegebb és a legmelegebb időszakra. 

Mindannyian már sokszor sok kontextusban hallottuk az "ahogy bent, úgy kint" kifejezést. Hogy is van ez? Sokféleképpen. Ha belül fázom, nem tudok meleget adni, ha belül sötét van, nem tudok se világítani se ragyogni kifelé, ha belül nem tudjuk szeretni, akkor kifelé sem. Ha belül félünk, kifelé sem tudunk bátrak lenni. Az alkotás bátorságot igényel, nagyon nagy bátorságot, a legnagyobbat. A legnagyobb bátorság pedig önmagunknak lenni, elfogadni és felvállalni önmagunkat.

Az őszi Homokozó Klub a belső tűzről szól. Arról a tűzről, amely egyszerre melegít, éget, szikrákat szór, megnyugtat és fellelkesít. Ez alkalommal nagyon különleges élmény várja a Homokozó Klub résztvevőit:  a magunk alkotta tűz mellett az eddigieknél mélyebb megéléseken keresztül megismerjük magunkban az alkotó egy újabb arcát. Önmagunk újabb arcát. Hiszen minden egyes alkalommal nem csak egyre tágabbra megyünk, hanem egyre mélyebbre is.

Ha úgy érzed köztünk a helyed, jól érzed és szeretettel várunk!  Még 2 fő jelentkezését tudjuk elfogadni,  siess! 

Jelentkezni a kreativhomokozo(kukac)gmail(pont)com címen lehet.

Bővebben az őszi Homokozó Klubról ITT olvashatsz.

Az előző Homokozó Klubbok élménybeszámolóit ITT, ITT és ITT találod.

Újra Homokozó Klub! ŐSZI LIMITÁLT KIADÁS

Mi történik bennünk, amikor az élénkzöld levelek egyik pillanatról a másikra megbarnulnak és a hideg szél fuvallata holtan lefekteti őket a földre? Mit keresünk, amikor fagyott kezeinket hol kabát ujjaiba, hol zsebekbe rejtjük? És mi az, amit találunk gőzölő teában, tollpaplanban vagy szeretetteljes tekintetben? Igen, a meleg...a meleg kívül belül...vagy fordítva?

Az őszi Homokozó Klubban mindkettővel találkozunk. Megismerkedünk a belső tűzzel és azzal, hogy miként tarthatjuk melegen még a leghidegebb napokon is. Bizony most sem fog hiányozni sem önismeret, sem kreativitásfejlesztés, sőt!

És természetesen a kezeink sem maradnak tétlenül. Aki már gyakorlott alkotó, pontosan tudja (aki pedig még nem, hamarosan megtapasztalja), hogy bár a kézimunkázásra mindig lehet alkalmat és ürügyet :-) találni, a zord, hideg idő beállta mindnyájunkban felébreszti a vágyat, hogy az estéket kuckósan töltsük gyertyafény és meleg itókák mellett, néha társaságban, máskor csak mélázva vagy épp egy film előtt...Ám bárhogy is alakul, a kezünknek eközben dolgoznia kell! Ismerős az érzés? Ki tudja, talán valami ősi ösztön hajt ilyenkor minket, mely évezredeken át a nők feladatául rótta a család melegen és egészségben tartását, s ez nem csupán a tűz táplálását jelentette, hanem a  meleg holmik elkészítését is. Erre már nem vagyunk rászorulva, hiszen akkor is életben maradunk, ha nem látjuk el szeretteinket saját készítésű sálakkal és pulóverekkel: megvehetjük a szükséges felszerelést.

De az ösztön, az bizony ott lapul, s a megfelelő pillanatban aktivizálódik: a kötő- és horgolótűkhöz, meleg anyagokhoz terel minket. Ezt a meleg, vagy épp forró témát járjuk majd körül közösen, megosztva egymással kollektív és személyes emlékeket, érzéseket és tapasztalatokat. Közben pedig elkészítünk majd néhány bögremelegítőt. Mire is jó egy bögremelegítő? Nos, többfunkciós tárggyal leszünk gazdagabbak, mert 

...szigeteli a poharat, melegen tartja italunkat

...ha az előbbi állításban nem hiszel (még) maradéktalanul, akkor is hasznát veszed, mert a kezeidet feltétlenül megvédi majd attól, hogy az átforrósodott pohár megégesse

...nem elhanyagolható tényező, hogy rendkívül vidám látvány, így belül is melegít :-)
...és további el nem hanyagolható tényező, hogy ezek a bögremelegítők az újrahasznosítás jegyében születnek majd: pulóvereket, régi gombokat, fonalmaradékokat használunk majd elkészítésük során 

Miért érdemes mindenképpen eljönnöd az őszi Homokozó Klubba? 

...mert olyan közösségi élménnyel gazdagodsz, ami hosszú időre feltölt

...néhány órányi elmélyülést önmagadban és az alkotásban Te is megérdemelsz

...kiszállhatsz a mókuskerékből, más szemszögből nézhetsz magadra és a világra, hogy új lendületet nyerj

...minden alapanyagot és segítséget megkapsz, hogy 1-2 saját készítésű bögre- (és lélek-) melegítővel térhess haza

Helyszín: metróval megközelíthető, meleg, kuckós belvárosi hely forró kávéval és teával

Mikor: november 10-én délután 2-5-ig 

Mennyibe kerül: 5000 forint, mely magában foglalja a forró italokat és a szükséges alapanyagokat

Mit kell hoznod: előzetes képzettség, tudás nemszükséges, csak a lelkesedés és kíváncsiság az, amit hoznod kell :-)

Pontos címet és minden további információt érdeklődő leveletekre válaszolva adunk majd, gyertek!

Jelentkezni a kreativhomokozo(kukac)gmail(pont)com címen lehet.

Ha ismersz valakit, akit érdekelne az együttalkotás és együttgondolkodás Homokozó módra, add tovább az infót!

Íme, a készülő takarók :-)

Net nélkül az élet igen nehézkes - e tárgykörben sikerült tapasztalatokat gyűjteni az elmúlt héten.

Most, hogy ismét a drót végén vagyunk, gyertek, kukkantsatok be Timiékhez, ahol a takaróvarrást megejtettük. A képek azt hiszem magukért beszélnek. Hamarosan jön a folytatás, mert olyan sok virágot kaptunk Tőletek, hogy egy délután alatt lehetetlenség volt elkészülni. Új, izgalmas formában készülünk a második fordulóra, reményeink szerint sokak tetszésére lesz majd. Részletek hamarosan!

Őszi virágültetés

Igen, akár ez is lehetne a címe ennek a posztnak, hiszen észre sem vettük, elillant a nyár, majd a szeptember is, a virágok pedig, amiket küldtetek ott kornyadoznak a polcon egy kosárban. Igencsak itt volna már az ideje, hogy elültessük valami jó kis meleg helyre őket, ahol átvészelhetik a telet. Mondjuk pici takarókra.

Ki is tűztünk egy időpontot, amikor sort kerítünk a régóta tervezgetett közös varrogatásra, és forró teák és sütik mellett alaposan kibeszélgetjük magunkat, miközben a takarók is készülnek.

Akinek van kedve csatlakozni hozzánk, szeretettel várjuk OKTÓBER 13-án délután két órától. Hogy hová, az attól is függ, hányan leszünk, így kérünk benneteket, hogy jelezzétek emailben ha jöttök (azért emailben, hogy egy gyors köremailben tudjunk majd titeket tájékoztatni a pontos helyszínről és egyéb tudnivalókról)! Ha még nem tudjátok biztosan, akkor is írjatok, hogy lássuk, körülbelül mennyi helyre lesz szükségünk.

Izgatottan várjuk ezt a délutánt!

(ha új látogatónk vagy, itt elolvashatod, milyen jótékony kezdeményezés záróeseménye lesz ez a szombati nap: http://homokreativ.blogspot.hu/2012/06/kuldj-egy-viragot.html)

Ma van a ...

...zene világnapja. Üdvözlünk mindenkit virtuális koncerttermünkben, mulassatok jól!

Őszinte gondolatok a sebességről, és mindjárt itt a Design Hét

Minap hazafelé jövet a Tadzsikisztánban megrendezésre kerülő nemzetközi filmfesztivál sajtóközleményét vitattam magammal hol angolul, hol oroszul. Eközben a lábam rutinszerűen sétált az utcán, szemem valami titokzatos sarkából észrevette a piros lámpákat, és még lélegeztem is. Vagy tíz percig tettem ezt, hiszen észre sem vettem miképp jutottam el az irodából a metróig. Kerek tíz percet az életemből csupán a fejemben éltem, elszakadva a valóságtól, levegő hőmérsékletétől, gyomorkorgástól, mellettem jövő-menő emberektől, autóktól, galamboktól...vajon összesen hány percet, órát, napot, hetet élünk le úgy, hogy észre sem vesszük?

Szoktátok figyelni magatokat? Felfigyeltétek már Ti is ezt a jelenséget? 

Már jó ideje szokásommá vált figyelni magamat, hisz csak így tudhatom kivel is élek én egy bőrben. Az utóbbi időben a sebesség került a figyelem középpontjába. Gyorsan kelünk, gyorsan készülünk, gyorsan eszünk, gyorsan hízunk, gyorsan fogyunk, gyorsan alszunk, gyorsan dolgozunk, gyorsan, gyorsan, gyorsan...de vajon hová sietünk? Vagy mitől menekülünk?

A kreativitás megéléshez, mint bármi másnak a megéléshez le kell lassulni. Amint lelassulunk, észreveszünk olyan részleteket, amelyek felett azelőtt csak úgy átsiklottunk, mintha ott se lettek volna. Már az uralkodó  (mainstream) pszichológiai irányzatokban is helyet foglalt a tudatos, éber megélés. Itt ajánlanék egy gyakorlatot Jon Kabat-Zinn és munkatársai után szabadon.

Gyakorlat

Fogj meg egy kicsi, ehető tárgyat (eredetileg mazsola szerepel). Úgy nézz rá, mintha soha az életben nem láttad volna. 

-Most tekinteteddel pásztázd végig a legkisebb részletig, minden oldalról. Figyeld a mélységeket és magasságokat, a fény játékát, színárnyalatait, mindent, amit szemmel megfigyelhetsz.

-Tapogasd meg! Érezd a textúráját, a hőmérsékletét, a felület lágyságát vagy keménységét.

-Szagold meg! Figyeld az illat intenzitását, hatását.

-Tedd a szádba, és közben figyeld az útját. Érezd, ahogy az ajkadhoz ér, majd érzékeld a tárgyat a nyelveddel. lassan...lassan, a gyomor megvárja:)

-Ízleld meg, miközben figyelsz: mi zajlik a szádban, milyen ízélményt kapsz?

-Nyeld le! Érezd, ahogy a lenyeléséhez készülsz, érezd, ahogy a szándék átfordul cselekedetté, történéssé.

-Kövesd a tárgy útját és a saját érzéseid.

...és még több élmény: szeptember 28 és október 7 között ismét megrendezésre kerül Budapest Design Hét. Az idei téma: "ÉLJ LASSABBAN - SLOW DESIGN". A programban többek közt újrahasznosítás, közösségi művészet, fenntarthatóság, szociális alkotás, stb. A rendezvény programot itt találod: http://www.designhet.hu/program

Az inspiráció fontos, élvezzétek! ...de ne felejtsük el jól megízlelni és megrágni;)

Te rongyos élet, bolondos élet...

Ez a dalfoszlány zsongott a fejemben (nekem, Timinek) a Csárdáskirálynőből. Épp három zsáknyi gombolyagot szortíroztam, amit egy ismerős hozott át pár hete: meghalt egy rokon néni, és a rengeteg fonalat látva én jutottam eszébe. Hogy én ezekkel biztos tudok kezdeni valamit.

Örömmel fogadtam a szállítmányt, s nem hiába vártam: sok-sok szép, jól hasznosítható kötnivalót találtam a zsákokban. Igaz, bőven volt közte olyan is, amit laza mozdulattal a kukás zsákba hajítottam: mert nagyon műszálas, mert kibogozhatatlanul összegubancolódott, mert ennyire rikító színből soha semmit nem fogok kötni...aztán a kezembe akadt egy rémes gombolyag. Kék-piros sodrat, vastag 100% műszál, amit egykori gazdája érdemesnek talált arra, hogy gondos munkával a szakadt helyeken varrással megtoldjon! Nem is láttam még ilyet: színben tökéletesen passzoló vékony cérnával volt összeöltögetve, szinte nem is látszott. És nem ám 1-2 helyen, hanem sok-sok szétszakadt részen.

Nem győztem csodálkozni, ugyan mivel érdemelte ki ezt a kivételes bánásmódot? És akkor eszembe jutott a nagyi nővére, aki élete végéig gyűjtögette az apró szappanmaradékokat, sok-sok kilónyit, mert a háborúban nem volt mivel mosakodni, s ki tudja....

Hát ezért, talán ezért rakosgatott el féltő gonddal ez az ismeretlen néni is minden fonaldarabkát, mert ki tudja? Talán holnap nem lesz új, nem lesz bolti, talán sok minden nem lesz. Vagy nem lesz rávaló.

Akármi motivál is minket manapság, a végeredmény mindenképpen környezetbarát megoldás, hiszen újrahasznosítani, újragondolni és újjáalkotni valamit nem csupán remek érzés, de remek módja annak is, hogy ökológiai lábnyomunkat zsugorítsuk.

Így hát törni kezdtem a fejem mi lehetne belőle, s szinte azonnal eszembe jutott, hogy mosogatórongy! A műszál hamar szárad, durvább felülete jól tisztít, vastagsága miatt könnyű kötni. 

Így lényegültek át immár többszörös újrahasznosítás után mosogatórongyokká a bontott-varrott, toldott-foldott fonalak. S azt kell mondjam, jól szolgálnak.

Ajánlom nektek is, hogy készítsetek hasonlót, mert nem csak környezetbarát megoldás a maradékok hasznosítása, de a hírek szerint higiénikusabb, mint a szivacsok: néhány nap használat után mehet a mosógépbe, így a baciknak nincs idejük és módjuk elszaporodni.

A készítés menete olyan egyszerű, hogy kezdők is bátran beleköthetnek:
Szedj fel 15 szemet ötös tűvel, köss lusta kötéssel addig, amíg körülbelül négyzetet kapsz. Láncold le az utolsó sort, majd horgold körbe egy ráhajtásos vagy ráhajtás nélküli pálcákkal, és már mosogathatsz is!

Jó munkát :-)

A bogár is természeti lény, avagy bogarológiai alapok

Mivel nem akadt kéznél egy újraértelmezésre váró bogár, kis összeállítást készítettünk a mások által természeti lénnyé hasznosított bogarakról:)

Kis bogártipológia:

FŰBOGÁR

Forrás: http://visualfunhouse.com/transportation/grass-covered-camouflage-volkswagen-bettle.html

MOHABOGÁR

Forrás: http://farmprogress.com/blogs-food-versus-fuel-1424

VIRÁGBOGÁR

Forrás: http://www.inspirebohemia.com/2011/07/unique-garden-planters-and-displays.html

PÖTTYÖS NÖVÉNYBOGÁR

http://www.britannica.com/blogs/2011/04/10-beautiful-botanic-gardens/

VIZIBOGÁR

Forrás: http://newslite.tv/2011/06/

A BOGÁR, AKI ELÜTÖTT EGY MEDVÉT

Forrás: http://istenbizony.hu/tag/custom/

PÓKBOGÁR

Forrás: http://www.greendump.net/tag/recycled-art

Apáról fiúra, avagy újrahasznos ovizsák

Ha már elbúcsúztunk a bölcsitől, jöhet a következő életszakasz, avagy az óvoda. Aki már találkozott ezzel a jelenséggel, tudja miről van szó: váltócipő, váltóruha, ovizsák....Apropó: OVIZSÁK. Ő lesz most a főszereplő, hisz ismét csak lelki okok miatt, vagyis ráhangolódás végett úgy döntöttem, hogy ez saját kezűleg készül el. Tudjuk, hogy ezer forint alatt készen is kaphatunk, de...de azt is tudjuk, hogy az csak egy ovizsák lesz. A mienk pedig egy, sőt kettő igazi apa ingből készült - kék kockásból és lila kockásból.

Kicsit az ingekről: a férjem (itt Rita) pont a kisnyalkai alkotótábor előtt selejtezte le két ingét, így nem volt kérdés, hogy velem jönnek a táborba. Már első nap igen hasznos mozdonyokká (vagyis ingekké) váltak, hisz belőlük készítettek a táborozók értékelést az aznapi általam tartott önismereti tréningre. Az volt a feladat, hogy készítsenek nekem ruhát másnapra (amit egész nap hordtam is) az alapján, hogyan értékelik a munkámat. Mivel előre nem tudták mi vár rájuk, az egész csapatra jutó célszerszám készlete következőképpen alakult: egy olló, jó néhány kéz és saját kreatív elméik. Íme a végeredmény:

A képen értelemszerűen Timi és én vagyunk:) Köszönet Colettének a képért!
Azóta újabb megpróbáltatás, vagyis metamorfózis vár az ingekre. Ezúton ovizsákká fognak átalakulni. A szabásminta, amelyhez az egyetlen adott dolog az akasztó egy Homokozó Klub asztalterítőből készült, így még egy-két gondolatmag is lobogott szemem előtt. 

A hátulját egyben szabjuk ki, az elejét két részből (+ráhagyás két rés összevarrásra) készítjük, hiszen a lényeg, hogy a zsákba elölről be tudjunk nyúlni. Mielőtt a zsákot összevarrjuk, tegyünk rá minél több zsebet: fogkefének, zokninak, útközben szedett gesztenyének...ha már újrahasznosítjuk, a legjobb, ha kihasználjuk az alapanyag adottságait. Azt nem csak esztétikailag, hanem funkcionálisan is megtehetjük, például ahhoz, hogy minél kevesebb szélt kelljen leszegni, már eleve elszegett alkatrészeket használjunk.

Alább egy tipp zsebek eldolgozáshoz:

Ha minden részlet megvan, a zsákot összevarrjuk, a tetejét szabadon hagyva, hogy kiférjen az akasztó. Kész a zsák! Én úgy éreztem, hogy még kis időre szükségem van, mielőtt végleg átlépek az új életszakaszba, így fogtam egy tűt és cérnát és maradékanyagokból még a nevét is rávarrtam. 

Azt hiszem kezdődhet az ovi, visszamehetek a munkahelyemre, jöhet az ősz...

Az iskolakezdés margójára

Nálunk, Timiéknél az iskolakezdés nem akkora hacacáré, mint évekkel ezelőtt. A nagyok nagyok, önállóak, a kicsi meg még kicsi: stresszmentes óvodás.
Így aztán rám, anyukára nem hárul akkora feladat. Majdnem semekkora. Egyedül intézik a tankönyveiket és a befizetéseket, önállóan (és takarékosan :-) vásárolják meg a hiányzó felszereléseket, én pedig csak ülök és gyönyörködöm bennük. Mert azt látni, hogy a gyerekek cseperednek és egyre több dolgot képesek egyedül megoldani, az remek érzés.

Nos, így én csak élvezkedem így augusztus-szeptember fordulóján, és ebben a laza, asszociatív állapotban olyasmik jutnak eszembe, hogy egy törött csatból akár könyvjelző is lehet. Akár az iskolában is, de az sem baj, ha az enyém marad.

Bölcsibúcsú...avagy így készülnek a kísérőkártyák

Nyárvége, GYESvége...lezárult egy időszak. Majdnem elfelejtettem, itt Rita. Sosem voltam múltidéző, sosem vágyódtam vissza, bármennyire jó is volt valami, csak előre, előre és hátra sem nézek....Most mégis változott valami, egy kicsi részlet, és pedig az, hogy megadom magamnak az elbúcsúzás idejét és módját. Ennek a búcsúnak két kétkezi részletét Veletek is megosztom...két részletben.

Arlenbaba hébe-hóba bölcsizni szokott. Szokott, persze, enyhe túlzás. Kétszer hetente társas igényeit élte családi napköziben, mialatt én tanultam, dolgoztam, homokoztam...most pénteken utoljára ment, vagyis elbúcsúzni. És, persze, nem üres kézzel. Az ajándék témára még visszatérünk, előljáróban csak annyit, hogy az ajándék számomra mindig személyre szól, és két emberről szól: arról, akinek készül, és arról, aki készíti.

Mi Arlennel azt találtunk ki, hogy képeslapokban éljük ki az alkotást. A csoki készítést rábíztunk a szakértőkre:) 

Arlen bölcsis jele GEKKÓ volt. A gekkós időszak valahol csigás és traktoros időszak közé esett és nem volt kérdés mi legyen a jele. Bölcsis lányok első kultúrsokk után hamarosan belejöttek a gekkó rajzolásába, így amikor lekoptak az általam rajzolt gekkók, ügyesen pótolták.

És akkor itt az így készül:

Fogtunk egy papír reklámszatyrot, jó színeset, és kivágtuk a legizgalmasabb részeket. A hátoldalára rajzoltunk gekkókat, majd kivágtuk és ráragasztottuk akvarellpapírra (bármi vastagabb és esztétikus papír alkalmas). Ezután elosztottuk a feladatokat - én írtam, Arlen rajzolt. Nem biztos, hogy annyira járatos vagyok a nevek helyesírásban, hisz teljes bizonyossággal ráírtam az egyik képeslapra azt, hogy "KATINEK", majd a családom magyar tagjai mosolyogtak, hogy enyhén eltúloztam a vegyes hangrendűséget...

   

Mi történt mindeközben? Beszélgettünk a bölcsiről, arról, hogy immár véget ért. Külön időztünk mindegyik bölcsis "néninél", beszélgettünk róluk, gondoltunk rájuk...tudatosan készültünk egy életszakasz lezárásra. Ez a folyamat nem csak a kisember életében bír nagy jelentőséggel, hanem nekünk, felnőtteknek is fontos, hogy minél kevesebb elvarratlan szállal járjunk a világon, és minél teljesebbek tudjuk ott lenni, ahol éppen vagyunk.

Csendélet bodzával, avagy ismeretlen vizeken

A házunkkal szemben van egy bodzabokor. Nem elég öko, hogy lekvárral próbálkozzak, de kitartóan szemez velem és csak úgy kéri, hogy részese lehessen valamelyik utca túloldalon zajló kísérletben. Azt hiszem eljött az ideje...

És akkor jöjjön a kísérlet! Elő a pamuttal, ecettel, nagy lábassal, és persze bodzával! Erről eszembe jut: egyszer egy szülinapi csokorba belefűztem bodzát, nagyon jól mutatott....de...de amihez csak hozzányúlt, mindenütt látványos nyomokat hagyott. Bizony, ugyanabból a bokorból szedtem akkor is:) Ja, a kísérlet: 

1) első lépésként csináljuk egy csendéletet és fotózzuk le. Valahogy így...

2) Jöhet a festés! Jaj, ne a csendéletet fessük, hanem az anyagot! Hogy az anyag jobban felszívja a festéket, az anyagot ecettel meglocsoltam. Majd elkezdtem kiteríteni a bogyókat. Valahogy így...

3) Egy jó bodzának menta sem árt! A színhez nem sokat ad hozzá, de az illat nagyon jó lesz:)

4) Itt a látványos része véget ért... hajtsuk össze az anyagot és tekerjük össze. És most jön egy kis türelmi gyakorlat, hagyjuk kicsit állni. Lehetőleg távol a szemektől, mert a látvány nem bizalomgerjesztő...

És itt az igazság pillanata...elkészült a következő füzethez való anyag!

Aki kíváncsi a korábbi növényfestési kísérleteinkre, böngéssze itt:

-Timi összegyűjtött növényfestési remekművei

-Rita komposztfestési kísérlete, inkább szellemi, mint kétkezi:)

Aki fejét adná egy saját füzet elkészítésre (bizony, jön a szeptember és nincs szeptember új füzet nélkül!)

katt IDE!

Alkotunk, tehát vagyunk...Kisnyalkai alkotótábor meglehetősen szubjektív bezámoló

Ha a homokozó önmaga egy viszonylag stabil hely, a benne lévő homok rugalmas és mozgalmas szubsztancia...nem, nem, itt az idő leállítani a filozófia irányába ketyegő billentyűket és fejest ugrani az elmúlt hétbe. Ugye?

Hol voltunk, hol nem voltunk, mi bizony Kisnyalkai alkotótáborban voltunk. Tanítottunk, alkottunk és tanultunk, avagy Richard Bach szavaival élve" Mindannyian tanulunk, cselekszünk és tanítunk."

De kezdjük az elején. Mielőtt alkotásba kezdünk, tudjuk meg, ki is az, aki alkot...aki Homokozó Klubban járt, annak bizonyára ismerősen cseng, aki Kisnyalkán volt, annak dupla adag egyszerre jutott belőle! Persze, hogy önismeretről beszélünk, mert csak úgy alkothatunk felszabadultan, ha önmagunk vagyunk, ha nem kell azon görcsölni mit szólnak mások, és arról sem, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Mert az alkotás másról szól. Az alkotás szabad szárnyalás, kísérletezés belelazulás abba, amit csinálunk. 

Másnap reggel ismét a Homokozó féle program volt, és pedig kreativitásfejlesztő gyakorlatokkal felvezetett füzetdélelőtt. Hozzá kell fűzni, volt, aki még hajnali négykor is füzetborítóját készítette, mert nincs élvezetesebb dolog, mint a flowban való lét. A lányok által készített alkotások egy külön bejegyzést érdemelnek, így amint elkészülnek az utómunkák, bemutatjuk a tábori füzetgyűjteményt.

A tábor felépítése sem volt véletlen, de nem ám! Harmadik nap: Hokata által vezényelt batikolási műhely. Boszorkánykonyha remekei, véletlenek halmaza és végtelen színkavalkád....teljes alkotói szabadság és könyökig mocskos kezek. Na jó, az utóbbi enyhe túlzás:)

Akadt egy-egy önálló alkotó is...így Adrienn éjszaka énekléssel, nappal kavicsfestéssel bűvölte meg a pár évtizeddel idősebb táborlakókat. Ah, azt ugye nem kell ismételni, hogy a gyerekek természetüktől fogva kreatívak:)

Negyedik nap - melegvíz, szappan és puha gyapjú. Valóban ránkfér! De komolyra fordítva a szót: Nia által tartott nemez nap a terítéken. Alapos bevezetés és bemelegítés után mi is elkészítettük életünk első selyemre nemezelt kendőit...és bizonyára nem az utolsókat:)

És amiről lemaradtunk, mert lejárt a homokóra és vonatra szálltunk még tábor vége előtt (megígérve, hogy jövőre minden követ megmozgatunk, hogy végig ott lehessünk), az a végső összerendeződés, avagy Colette által tartott varázs-varrás. Annyit biztosan tudunk, hogy az addig amorf batikolt anyagokból valami megszületett...aki kíváncsi, járjon utána:)

Ezek itt a mi kendőink...ki tudja melyik Timié és melyik Ritáé? Tippek? Hamarosan bemutatjuk ott, ahol a helyük van: a nyakunkon :-) Finomak, puhák és melegek.

Nyílnak a virágok

Köszönjük mindazoknak, akik eddig elküldték saját virágoskertjük legszebb virágszálait. Közeledik a szeptember, amikor is bokrétát...vagyis takarókat kötünk...vagy inkább varrunk belőlük. Addig is küldjetek még virágokat, elfér még a vázában!

Akiknek köszönjük az eddigi virágokat (bal felső sarokból jobbra haladva):
Timi
Judit (www.viragaimangyalaim.blogspot.com) és Mária (www.macusujvilaga.blogspot.com).
Ivánné Judith
Kati
Anna
Éva
Eszter (eszterpatchwork.blogspot.com)
Nóra (www.bonnbajo.blogspot.com)
Mária
Palkó (www.palkolap.blogspot.com)
Halász Kriszti (www.kriszti-maci.blogspot.com)
Julianna
Colette (www.ludvignicolette.blogspot.com)
Judit (www.emberpalanta.hu)
Katanagyi (www.aja-nagymama.blogspot.com)
Márta (www.kepi-taska.blogspot.hu)
Kötő és Horgoló Klub a Vidám Lányokhoz (Tahi)