Alkotunk, tehát vagyunk...Kisnyalkai alkotótábor meglehetősen szubjektív bezámoló

Ha a homokozó önmaga egy viszonylag stabil hely, a benne lévő homok rugalmas és mozgalmas szubsztancia...nem, nem, itt az idő leállítani a filozófia irányába ketyegő billentyűket és fejest ugrani az elmúlt hétbe. Ugye?

Hol voltunk, hol nem voltunk, mi bizony Kisnyalkai alkotótáborban voltunk. Tanítottunk, alkottunk és tanultunk, avagy Richard Bach szavaival élve" Mindannyian tanulunk, cselekszünk és tanítunk."

De kezdjük az elején. Mielőtt alkotásba kezdünk, tudjuk meg, ki is az, aki alkot...aki Homokozó Klubban járt, annak bizonyára ismerősen cseng, aki Kisnyalkán volt, annak dupla adag egyszerre jutott belőle! Persze, hogy önismeretről beszélünk, mert csak úgy alkothatunk felszabadultan, ha önmagunk vagyunk, ha nem kell azon görcsölni mit szólnak mások, és arról sem, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Mert az alkotás másról szól. Az alkotás szabad szárnyalás, kísérletezés belelazulás abba, amit csinálunk. 

Másnap reggel ismét a Homokozó féle program volt, és pedig kreativitásfejlesztő gyakorlatokkal felvezetett füzetdélelőtt. Hozzá kell fűzni, volt, aki még hajnali négykor is füzetborítóját készítette, mert nincs élvezetesebb dolog, mint a flowban való lét. A lányok által készített alkotások egy külön bejegyzést érdemelnek, így amint elkészülnek az utómunkák, bemutatjuk a tábori füzetgyűjteményt.

A tábor felépítése sem volt véletlen, de nem ám! Harmadik nap: Hokata által vezényelt batikolási műhely. Boszorkánykonyha remekei, véletlenek halmaza és végtelen színkavalkád....teljes alkotói szabadság és könyökig mocskos kezek. Na jó, az utóbbi enyhe túlzás:)

Akadt egy-egy önálló alkotó is...így Adrienn éjszaka énekléssel, nappal kavicsfestéssel bűvölte meg a pár évtizeddel idősebb táborlakókat. Ah, azt ugye nem kell ismételni, hogy a gyerekek természetüktől fogva kreatívak:)

Negyedik nap - melegvíz, szappan és puha gyapjú. Valóban ránkfér! De komolyra fordítva a szót: Nia által tartott nemez nap a terítéken. Alapos bevezetés és bemelegítés után mi is elkészítettük életünk első selyemre nemezelt kendőit...és bizonyára nem az utolsókat:)

És amiről lemaradtunk, mert lejárt a homokóra és vonatra szálltunk még tábor vége előtt (megígérve, hogy jövőre minden követ megmozgatunk, hogy végig ott lehessünk), az a végső összerendeződés, avagy Colette által tartott varázs-varrás. Annyit biztosan tudunk, hogy az addig amorf batikolt anyagokból valami megszületett...aki kíváncsi, járjon utána:)

Ezek itt a mi kendőink...ki tudja melyik Timié és melyik Ritáé? Tippek? Hamarosan bemutatjuk ott, ahol a helyük van: a nyakunkon :-) Finomak, puhák és melegek.