2011. november 29.

Kreatív advent

Hirtelen lett tehát egy jelmondatunk: kezdjük ott ahol vagyunk, építsünk azzal amink van!


Ezt rögtön illusztrálnám is a szombati ténykedésemmel. Tegnap megkezdődött az advent. És koszorúnk az asztalra már elkészült, de szerettem volna a bejárati ajtóra is egyet. Az olyan barátságos dolog.
Körülnéztem, mi akad otthon, amiből könnyen és gyorsan készíthetnék egy szemrevaló darabot.
Az egy szem koszorúalapot már elhasználtam az asztali koszorúhoz. Gyorsan elő a kamrából a drótokat, gyöngyöket, miegyebet, aztán lássuk mi sül ki belőle!


Az erős vezetékből karikát hajlítottam, az 6-8 centis csíkokra szabott pulcsit pedig (korábban száműzetett a ruhatárból) 2 rétegben szorosan a vázra tekertem. Ezzel a koszorúalap kész is volt.

Addig turkáltam az anyagok között, amíg nem találtam ilyen-olyan  maradékokat. Vékony csíkokra téptem, összecsomóztam egy hosszú zsinórrá, majd betekertem vele a koszorúalapot (vigyázva, hogy kicsit fedésben legyenek a sávok).

Díszítésnek tejes- és üdítős kupakokat néztem ki. Árral lukat fúrtam a közepükbe, a gyöngyfűző drótból pedig (ami régóta csak a helyet foglalta, mert a gyöngyözős korszak nálam és a gyerekeknél is elmúlt) "pókhálót" szőttem köréjük. Erős rézdrótból kb. 6 centis darabokat csippentettem, kúpos fogóval kis karikát hajlítottam az egyik végére, aztán ráfűztem 1-1 gyöngyöt.

A kupakokat ezekkel a drótokkal szegeztem a koszorúhoz. Kicsit az árral is be kellett segítenem, hogy bele tudjam szúrni. Végül kásagyöngyöket fűztem a maradék gyöngyfűző drótra, és ezzel tekertem be, rögzítettem véglegesen a kupakokat.

Nos, a leírás elég részletes volt, de hogy a ti fantáziátoknak is teret engedjek, nem színeztem ki a képeket, így szabadon szárnyalhattok, milyen árnyalatokban képzelitek el a ti ajtótokra illő koszorút :-)


Az anyaghasználat keretei is rugalmasak, nézzetek szét: nálatok mi kallódik céltalanul? A háztartási alufóliától a csokipapíron át a cérnákig és szalagmaradékokig sok lehetőség kínálkozik.
Most, hogy mondom, kedvet is kaptam egy újabb darabhoz :-)

9 megjegyzés:

  1. Ha beférek még a homokozóba én a szitámat hoznám, mert azon fennakad minden zavaró és ami átfolyik rajta az már tiszta homok.

    VálaszTörlés
  2. Tetszik:-) A kupakokkal még barátkozom, azt inkább neki szoktam adni jótékony gyűjtőknek, akik kilóra leadják:-)...(még)válogatós vagyok, de adjuk meg a lehetőséget, hogy az ízlésem is változhasson:-)

    VálaszTörlés
  3. Anni, gyere szitástul, a többi szerszámot majd saját kezűleg. A szitán fennakadt kincsekből majd évszázad alkotás lesz!

    Colette, jó labda, majd gondolkodunk egy kupakprojekten:)

    VálaszTörlés
  4. már gyűlnek is a kupakok, vannak ötleteim még. és színesben egyébként sokkal jobb :-)

    VálaszTörlés
  5. Amíg a kupakok rá nem kerülnek addig jó. Nekem az nem fér bele egy ajtódíszbe - különösen nem, ha ünnepi. Túl alapárinak, közönségesnek és túl műanyagnak érzem a témához.

    VálaszTörlés
  6. Kékmadár, a válaszoddal több nagyon fontos dologra tapintottál rá: őszinteség, dolgok vélt illetve valós helye és a kreativitás kapcsolata, és dolgok hatása az érzelmekre. Mindezekre hamarosan sor kerül! Köszönjük, hogy megosztottad!

    VálaszTörlés
  7. Klassz az ötlet! A blog is, meg a koszorú is :)
    Így szépiában csak a kommentek után tűnt föl, hogy a kupakok nincsenek becsomagolva (gaz módon csak a képeket néztem, a szöveget nem olvastam mellé). Szóval, ha én csinálnám- talán jövőre, akkor tuti színes textildarabokban burkolnám a kupakokat. És így talán még Kékmadár sem mondaná rá, hogy alpári;) :)

    VálaszTörlés
  8. a becsomagolás is egy klassz ötlet, de nekem pont az tetszett, hogy gyönyörű ... árnyalatúak. majd egyik nap megmutatjuk színesben is, ha már mindenki kifantáziálta magát, vajon milyen lehet :-)

    VálaszTörlés
  9. Klassz lett a koszorú! Ennek ihletésében a hétvégén talán én is körbenézek valami tavaszváró dísz után.
    És a blog is nagyon tetszik, engedelmeddel rendszeres olvasód lettem. :)

    VálaszTörlés

Véleményed értékes építőelem, mondd el!
Köszönettel vesszük.