Sokat beszéltünk már a kreativitásról (és még sokat is fogunk :) , mely oly sokféle lehet...
A szó olyannyira hozzátapadt a kétkezi alkotómunkához, hogy szinte vésővel kell lefeszegetni róla: nem csupán a varrógép, a kötőtű vagy éppen az agyag társaságában lehetünk kreatívak, de nem ám!
Igazi kihívást jelent, hogy a múltban gyökerezve, de a jelenben élve észrevegyük a sodró lendületű, zajos és tülekedős hétköznapok kínálta lehetőségeket, és olyan helyzetekben is kamatoztassuk kreatív képességeinket, melyek első látásra pusztán bosszantóak, frusztrálóak vagy kiábrándítóak - a jelzőket hosszan sorolhatnánk. EZ az igazi kreativitás: ott is meglátni a lehetőségeket, ahol nagyítóval kell keresni, és ott is észrevenni a jót és szépet, ahol először még a nyomait sem látni.
Aktuális példáért nem kell messzire menni, elég végigsétálni a belváros 1-2 utcáján és üzletén: már hetek óta karácsonyi kirakatokkal és kínálattal találkozunk. Évek óta egyre korábban környékez meg a marketing minket, potenciális vásárlókat. Direkt fogalmaztam tárgyilagosan. Nem írtam, hogy a marketing egyre korábban nyújtogatja utánunk a csápjait, és azt sem állítottam, hogy a marketing végre megtalálta a módját miként tudatosíthatja bennünk: a listakészítést sosem lehet elég korán kezdeni!
Az első lépés némi távolságtartással szemlélni a helyzetet, lehetőség szerint érzelmeinket másik szobába zárva kis időre, s akkor jól megvizsgálhatjuk, bekukkanthatunk a szoknyája alá, s talán még az is kiderülhet, hogy több szoknyát visel, s mindegyik más-más színű.
Tulajdonképpen a fenti mondatot bárhogy fogalmazom is meg, mindegyik igaz lesz a maga módján, de legalábbis mindegyikben lesz igazság.
Mert igen, a nyílt és egyértelműen kommunikált üzenet ellen, miszerint a pénzért kapható ajándékok és kellékek teszik az ünnepet ünneppé, minden jóérzésű ember világnézetre való tekintet nélkül tiltakozik.
És igen, tény, hogy sokan sokszor későn kapunk észbe: se ajándék, se mézeskalács, a közös készülődős délutánokról és a lelki ráhangolódásról nem is beszélve.
 |
| (kép forrása: www.alreadypretty.com) |
Ezen méláztam (én, Timi) a minap némi holtidőt egy plázában kitöltve, s addig-addig sodródtam a korai karácsonyi hangulatban, míg rájöttem, hogyan kezelhetem ezt a helyzetet a helyén. Elhallgattattam a fejemben a korábban hallott-olvasott háborgó és fanyalgó véleményeket, és hagytam, hogy hasson rám a helyzet. Kíváncsi voltam a
saját reakcióimra. S láss csodát, nem éreztem zavart, bosszúságot vagy egyéb negatív indulatot, és nem is rohantam pánikszerűen vásárolni. Ötleteket merítettem a dekorációból, tervezgetni kezdtem mit és mikor fogunk közösen elkészíteni a gyerekekkel, várni kezdtem ezt a gyönyörű időszakot, és uram bocsá' gondolatban listát írtam kinek mit vegyek vagy készítsek. Mert álszent dolog volna azt állítani, hogy a karácsonyhoz nem tartozik hozzá egymás megajándékozása, hogy egyáltalán nem fontosak a külsőségek. Igen, hozzátartozik és fontos, csak a mérték és a minőség az, ami igazán érték, s az értéket nem forintban mérik, hanem időben, ráfordított lelki- és szellemi energiában, munkában, és nem utolsó sorban szeretetben.
Szép és derűs készülődést kívánunk Nektek, s hogy mindenki csak azt rakja a kosarába, amit (szó szerint és átvitt értelemben is) valóban haza szeretne vinni!
