A következő címkéjű bejegyzések mutatása: DIY. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: DIY. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 11.

Ékszert termő fa


Defektből effekt. Jobb lenne persze hinni, hogy a címben szereplő fa létezik valahol, s akár el is indulhatnánk megkeresni, mint Misi Mókus az örökké termő fát....ám ha körbenézünk közvetlen környezetünkben, találunk épp elég izgalmas felfedezni- , átalakítani-, újragondolni valót. Nem kellenek elérhetetlen ábrándok, elég egy picit nyitott szemmel álmodni ;-) Ugye?

Hétfői friss(ítő) ötlet következik a 'használd amid van és ne pazarolj' jegyében, játékosan, újrahasznosan Homokozó módra. 



Íme teljes életnagyságban a különleges fa, amin fülbevalók és sáltűk teremnek.

Timi ugyan tehetségtelen kertész, ám nincsenek reménytelen helyzetek és zsákutacák, ugye?


2013. január 7.

A ruhabuli kicsiben...

...ugyanolyan jó mulatság. Rita szombaton bemutatta, hogy is játsszák ezt a nagypályások: naaagy emberek,  naaaagy ötletekkel, naaagy ruhákból, naaagy darabokat...
...a minap Gerdával megcsináltuk ugyanezt kicsiben: kis ember kis ruhájából kis darabokat. A végeredményből a méret természetesen semmit sem von le, legfeljebb hamarabb végzünk a kis munkával :-)

Adott volt egy szoknya, mely derékban tökéletesnek, ám túl hosszúnak találtatott. Nem volt nehéz dolgunk, mert egy fodrot diszkréten levágni egy újabb fodor háta mögött nem igényel többet éles ollónál és óvatos, pontos nyiszálásnál.

Cikcakk ollóval levágtunk belőle kb. 2 arasznyit, kettéhajtottuk és összevarrtuk, majd a felső, eldolgozatlan szélét visszahajtottuk, és körben levarrtuk, kb. 1 centis nyílást hagyva. Ezen át befűztük a gumit, ráigazítottuk a baba derekára, a gumit megcsomóztuk, és kész is lett. 


Olyan hamar elkészült, hogy varrtunk is gyorsan még egyet a barátnő babájának is. 
Az más kérdés, hogy amikor legközelebb találkoztam a szoknyával, egy arasznyi T-Rex derekán díszelget, s ott azóta is tartja magát :-)


2013. január 4.

Új év, új ruha...

...nincs új a nap alatt...csak újrahasznosított régi. Csak így, értékítélet nélkül. Hogy mi lesz abból, ami van, mint tudjuk, rajtunk múlik. Az is, hogy egyáltalán lesz-e valami, vagy kacatok halmaza marad.

Az én életemben nincs sok rutindolog vagy olyan tevékenység, amihez feltétlenül ragaszkodnék. Mégis van egypár, amelyet mindig is fontosnak tartottam és megtartottam élethelyzettől függetlenül. Kisebb mértékben szinte minden nap megteszem, de van minden évben két olyan nap, amikor feltétlenül visszatekintek az elmúlt időszakra és ennek fényében újragondolom a folytatást.  Az egyik köztük december 31. Ilyenkor leülök kettesben magammal, tollal és füzetemmel, és írok. Mindent, amit az elmúlt évvel kapcsolatosan fontosnak találok. Kiírom, egybefoglalom, visszanézek, hogy lássam honnan jöttem, hova érkeztem, és merre tovább. 

Tavaly egy izgalmas évet zártam. Sok embernek, eseménynek és megélésnek volt benne helye. Sok minden lezárult és sok minden megnyílt, bennem és körülöttem egyaránt. Az év utolsó napján nem csak a fejemből kerültek elő az emlékek, de két kezemmel is belekezdtem a selejtezésbe, és előkerült egy adag többé nem szükséges kardigán és pulóver is...tudjátok, Homokozó módra.

Másnap, az új év első napján azzal a határozott érzéssel keltem fel, hogy valami új van születőben. Persze a régiből...Valahogy úgy festett a szoba padlója január 1-én.
A pulóver darabok egyre csak sorakoztak egymás mellett, hol helyett cseréltek, hol összeforrtak és szétváltak,  míg egyszer csak az új formát és új tartalmat meg nem lelték. Én pedig pár órán belül egy új kabátra leltem... Hát így kezdődött az új év.
Ezúton is kívánunk minden kedves játszótársunknak az új évben bátorságot, kreativitást, önmagatok és a világ teljes megélését, és szabad szárnyalást! Köszönjük mindannyiótoknak, hogy velünk vagytok és együtt mehetünk ezen a színes, meglepetésekkel teli és izgalmas úton, és reméljük egyre többen leszünk, akik merjük megélni belső lényünket és megengedjük, hogy életünk vitorláját a kreativitás szele fújja.

2012. december 19.

Ó, szép fenyő...

A recept igen egyszerű: végy néhány nagyon apró virágcserepet, tedd le gyermekeid elé egy kis süthető gyurma társaságában, és elképesztő karácsonyfákat fognak készíteni!
Az alábbi fácskák egy 5 éves és egy 10 éves kislány együtt munkálkodásának eredményeképp születtek.
Miután a csomagoláson feltüntetett hőfokon kellő ideig sütöttük (cseréppel együtt, akkor biztos nem lapul le sehol :) , beragasztottuk a fenyőket. Mi ragasztópisztolyt használtunk.

Érdemes hallótávolságon belül maradni amíg alkotnak: a szájuk ugyanúgy jár, mint a kezük, és elképesztő a dumájuk! :-)))


2012. december 18.

Mécses pedig kell!

A címben szereplő jelmondat a hideg, téli időszakra általában igaz, ám karácsony közeledtével egyre nagyobb bennünk a vágy és az igény a fényre és a kívül-belül ölelő melegre (tavaly Rita írt is erről egy bejegyzést).
Így hát nekifogtunk (Timi és 5 éves Gerdája) a mécseskészítésnek, mert ebből sosem elég!
Az alapot azok az üvegpoharak adták, melyeket "10 darab egy ezresért" akcióban vettünk még nyári barangolásaink során egy ócskásnál.


Süthető gyurma és ügyes ujjacskák, amik a gyurmahurkákból lecsippentett darabkákat egymás mellé laíptgatták-simítgatták a poháron - nem is kell egyéb. Csak mikor már készen lettek a mécsestartók, akkor vettük észre, mennyire hasonlítanak új készítményeink egy korábbihoz. A színek, formák szinte azonosak, csupán az anyaghasználatban van némi különbség.


Egymás mellé is kerültek Gerda polcára, s ahogy egyre rövidülnek a nappalok és egyre többet van sötét, úgy gyújtjuk meg bennük a  mécseseket egyre gyakrabban.

Fogajtok neki még ma!



2012. december 16.

Idén már oktatja is :-)

Emlékeztek még ERRE az egy évvel ezelőtti bejegyzésre?


Ha gyors sikerélményhez szeretnétek juttani kicsinyeiteket, érdemes kipróbálni. Annyira könnyű, hogy egy középsős nem csupán elkészíti, de meg is tanítja a barátnőjének. Sőt, olyannyira egyszerű, hogy mindezt mesenézés közben teszi. Mert rajzfilmek nélkül ugyan lehet élni, csak éppen nem egyszerű, és ha már, hát legalább legyen egy kis haszna is :-) Reményeim szerint a csokipapírból előbb-utóbb kötőtű lesz. 
(a tévézős-csokipapírgyűrögetős akció levezetése volt az elmélyült szerepjátéknak és üvegmatricakészítésnek)


A végeredmény magáért beszél. Kerek egy éven át gyűjtött sztaniolpíprjainkból 5 kis műanyaggömböt tudtunk megtölteni. Hogy ez sok vagy kevés....nos, az igen relatív. Nem vagyunk a csoki ellenségei, de nem is esszük kilószám. És bár tekintélyes kupac gyűlt össze a papírokból, azt mindenképp számításba kell venni, hogy alaposan összetömörödnek galacsinkészítés közben.


2012. december 12.

Műanyag rén?

Igenigen, réN, nem elírás! Rémről szó sincs. Bár vannak, akik a műanyag szó hallatán rémeket látnak, és valljuk be: sokszor nem alaptalanul. Ám műanyagok egy ideje vannak, és egy ideig még lesznek is, így teljesen kizárni őket lehetetlen. 
Életünk szinte minden területén és színterén jelen vannak, és bár a viták pro és kontra folynak, vajon az újrahasznosított műanyagból készült fenyő vagy az ültetvényes, esteleg a cserepes verzió a jobb megoldás (hogy csak egy, hamarosan aktuálissá váló témát említsünk), a láthatáron, sőt olykor az orrunk előtt bukkannak fel a műanyagok végtelenül változatos alakban.


A minap némi vasalható gyöngy formájában, melyről KORÁBBAN azt hittem, már elfogytak. De mégsem, így a maradék maradékainak felélése okán kipróbáltunk (Timi és 5évese) egy újabb mókát: műanyag karácsonyfadíszt sütöttünk a kiszúróformában.

Kicsit megkentük olajjal a forma élét belül, beleszórtunk-egyengettünk némi gyöngyöt, majd 200 fokon addig sütöttük, míg eldeformálódtak és egymáshoz tapadtak a gyöngyök.


Az eredeti ötletre ITT bukkantunk.


2012. november 22.

Az SK-füzetekről - avagy kezdődik a szülinap!

Rég nem esett szó róluk, pedig megérdemlik a figyelmet. Ezt bizonyítják azok a füzetek, melyek eddig elkészültek. Voltak borítók, melyek postán érkeztek és nem voltunk jelen a születésüknél, és voltak, melyeknél ott bábáskodtunk. Élmény volt, különleges tapasztalat: látni, hogyan ver gyökeret egy-egy gondolat és kezd élni a textilen, visszatükrözve az alkotó lényét, hangulatát, gondolatait...hogyan formálódik, változik menet közben, s miként nyeri el végleges alakját.

Az alábbi kép, mely a Kisnyalkai alkotótáborban készült füzetekből ad ízelítőt, ékes bizonyítéka annak, hogy ahány ember, annyi füzet. Nincs két egyforma, hiszen alkotni csak önmagunkból merítve tudunk.


ITT olvashattok bővebben az SK-füzetekről.

Várjuk a vállakozó kedvű füzetkészítőket! Ha te is vágysz saját készítésű füzetre akár magadnak, akár ajándéknak, írj nekünk: kreativhomokozo@gmail.com!

Ha próbára tennéd alkotóképességed, de egyedül nem vágnál bele, gyere el a KH füzetkészítő délutánjára november 30-án! 

Minden kelléket és eszközt biztosítunk, a füzetet készre kötve veheted majd át. A részvételi díj, mely minden eszközt, alapanyagot, egy kis frissítőt és sütit is tartalmaz 4000 forint, ami pont annyi, mint egy kész füzet ára. Ám cserébe nem csupán egy füzetet kapsz, hanem tudást, valamint az SK-füzetkészítő oktatóanyagot pdf-formátumban. 

A hangsúly a borítókészítésen lesz, de egy kis önismereti- és kreativitásfejlesztő gyakorlatot mindenképp becsempészünk a lapok közé :-)

A program a belvárosban, metróval jól megközelíthető helyen lesz 30-án du. 3-tól 6 -ig.

Ha érdekelnek a részletek, írj nekünk!

Karácsonyig bőven elkészül, még a postázás is belefér, ha szükséges.

Gyertek!

Annál is inkább, mert egy éves lett a Kretaív Homokozó, és ez a program csak az első az események sorában!

2012. szeptember 25.

Te rongyos élet, bolondos élet...

Ez a dalfoszlány zsongott a fejemben (nekem, Timinek) a Csárdáskirálynőből. Épp három zsáknyi gombolyagot szortíroztam, amit egy ismerős hozott át pár hete: meghalt egy rokon néni, és a rengeteg fonalat látva én jutottam eszébe. Hogy én ezekkel biztos tudok kezdeni valamit.
Örömmel fogadtam a szállítmányt, s nem hiába vártam: sok-sok szép, jól hasznosítható kötnivalót találtam a zsákokban. Igaz, bőven volt közte olyan is, amit laza mozdulattal a kukás zsákba hajítottam: mert nagyon műszálas, mert kibogozhatatlanul összegubancolódott, mert ennyire rikító színből soha semmit nem fogok kötni...aztán a kezembe akadt egy rémes gombolyag. Kék-piros sodrat, vastag 100% műszál, amit egykori gazdája érdemesnek talált arra, hogy gondos munkával a szakadt helyeken varrással megtoldjon! Nem is láttam még ilyet: színben tökéletesen passzoló vékony cérnával volt összeöltögetve, szinte nem is látszott. És nem ám 1-2 helyen, hanem sok-sok szétszakadt részen.
Nem győztem csodálkozni, ugyan mivel érdemelte ki ezt a kivételes bánásmódot? És akkor eszembe jutott a nagyi nővére, aki élete végéig gyűjtögette az apró szappanmaradékokat, sok-sok kilónyit, mert a háborúban nem volt mivel mosakodni, s ki tudja....
Hát ezért, talán ezért rakosgatott el féltő gonddal ez az ismeretlen néni is minden fonaldarabkát, mert ki tudja? Talán holnap nem lesz új, nem lesz bolti, talán sok minden nem lesz. Vagy nem lesz rávaló.

Akármi motivál is minket manapság, a végeredmény mindenképpen környezetbarát megoldás, hiszen újrahasznosítani, újragondolni és újjáalkotni valamit nem csupán remek érzés, de remek módja annak is, hogy ökológiai lábnyomunkat zsugorítsuk.

Így hát törni kezdtem a fejem mi lehetne belőle, s szinte azonnal eszembe jutott, hogy mosogatórongy! A műszál hamar szárad, durvább felülete jól tisztít, vastagsága miatt könnyű kötni. 
Így lényegültek át immár többszörös újrahasznosítás után mosogatórongyokká a bontott-varrott, toldott-foldott fonalak. S azt kell mondjam, jól szolgálnak.
Ajánlom nektek is, hogy készítsetek hasonlót, mert nem csak környezetbarát megoldás a maradékok hasznosítása, de a hírek szerint higiénikusabb, mint a szivacsok: néhány nap használat után mehet a mosógépbe, így a baciknak nincs idejük és módjuk elszaporodni.


A készítés menete olyan egyszerű, hogy kezdők is bátran beleköthetnek:
Szedj fel 15 szemet ötös tűvel, köss lusta kötéssel addig, amíg körülbelül négyzetet kapsz. Láncold le az utolsó sort, majd horgold körbe egy ráhajtásos vagy ráhajtás nélküli pálcákkal, és már mosogathatsz is!
Jó munkát :-)

2012. szeptember 10.

Apáról fiúra, avagy újrahasznos ovizsák

Ha már elbúcsúztunk a bölcsitől, jöhet a következő életszakasz, avagy az óvoda. Aki már találkozott ezzel a jelenséggel, tudja miről van szó: váltócipő, váltóruha, ovizsák....Apropó: OVIZSÁK. Ő lesz most a főszereplő, hisz ismét csak lelki okok miatt, vagyis ráhangolódás végett úgy döntöttem, hogy ez saját kezűleg készül el. Tudjuk, hogy ezer forint alatt készen is kaphatunk, de...de azt is tudjuk, hogy az csak egy ovizsák lesz. A mienk pedig egy, sőt kettő igazi apa ingből készült - kék kockásból és lila kockásból.

Kicsit az ingekről: a férjem (itt Rita) pont a kisnyalkai alkotótábor előtt selejtezte le két ingét, így nem volt kérdés, hogy velem jönnek a táborba. Már első nap igen hasznos mozdonyokká (vagyis ingekké) váltak, hisz belőlük készítettek a táborozók értékelést az aznapi általam tartott önismereti tréningre. Az volt a feladat, hogy készítsenek nekem ruhát másnapra (amit egész nap hordtam is) az alapján, hogyan értékelik a munkámat. Mivel előre nem tudták mi vár rájuk, az egész csapatra jutó célszerszám készlete következőképpen alakult: egy olló, jó néhány kéz és saját kreatív elméik. Íme a végeredmény:



A képen értelemszerűen Timi és én vagyunk:) Köszönet Colettének a képért!
Azóta újabb megpróbáltatás, vagyis metamorfózis vár az ingekre. Ezúton ovizsákká fognak átalakulni. A szabásminta, amelyhez az egyetlen adott dolog az akasztó egy Homokozó Klub asztalterítőből készült, így még egy-két gondolatmag is lobogott szemem előtt. 



A hátulját egyben szabjuk ki, az elejét két részből (+ráhagyás két rés összevarrásra) készítjük, hiszen a lényeg, hogy a zsákba elölről be tudjunk nyúlni. Mielőtt a zsákot összevarrjuk, tegyünk rá minél több zsebet: fogkefének, zokninak, útközben szedett gesztenyének...ha már újrahasznosítjuk, a legjobb, ha kihasználjuk az alapanyag adottságait. Azt nem csak esztétikailag, hanem funkcionálisan is megtehetjük, például ahhoz, hogy minél kevesebb szélt kelljen leszegni, már eleve elszegett alkatrészeket használjunk.

Alább egy tipp zsebek eldolgozáshoz:



Ha minden részlet megvan, a zsákot összevarrjuk, a tetejét szabadon hagyva, hogy kiférjen az akasztó. Kész a zsák! Én úgy éreztem, hogy még kis időre szükségem van, mielőtt végleg átlépek az új életszakaszba, így fogtam egy tűt és cérnát és maradékanyagokból még a nevét is rávarrtam. 


Azt hiszem kezdődhet az ovi, visszamehetek a munkahelyemre, jöhet az ősz...

2012. szeptember 4.

Bölcsibúcsú...avagy így készülnek a kísérőkártyák

Nyárvége, GYESvége...lezárult egy időszak. Majdnem elfelejtettem, itt Rita. Sosem voltam múltidéző, sosem vágyódtam vissza, bármennyire jó is volt valami, csak előre, előre és hátra sem nézek....Most mégis változott valami, egy kicsi részlet, és pedig az, hogy megadom magamnak az elbúcsúzás idejét és módját. Ennek a búcsúnak két kétkezi részletét Veletek is megosztom...két részletben.

Arlenbaba hébe-hóba bölcsizni szokott. Szokott, persze, enyhe túlzás. Kétszer hetente társas igényeit élte családi napköziben, mialatt én tanultam, dolgoztam, homokoztam...most pénteken utoljára ment, vagyis elbúcsúzni. És, persze, nem üres kézzel. Az ajándék témára még visszatérünk, előljáróban csak annyit, hogy az ajándék számomra mindig személyre szól, és két emberről szól: arról, akinek készül, és arról, aki készíti.


Mi Arlennel azt találtunk ki, hogy képeslapokban éljük ki az alkotást. A csoki készítést rábíztunk a szakértőkre:) 

Arlen bölcsis jele GEKKÓ volt. A gekkós időszak valahol csigás és traktoros időszak közé esett és nem volt kérdés mi legyen a jele. Bölcsis lányok első kultúrsokk után hamarosan belejöttek a gekkó rajzolásába, így amikor lekoptak az általam rajzolt gekkók, ügyesen pótolták.

És akkor itt az így készül:

Fogtunk egy papír reklámszatyrot, jó színeset, és kivágtuk a legizgalmasabb részeket. A hátoldalára rajzoltunk gekkókat, majd kivágtuk és ráragasztottuk akvarellpapírra (bármi vastagabb és esztétikus papír alkalmas). Ezután elosztottuk a feladatokat - én írtam, Arlen rajzolt. Nem biztos, hogy annyira járatos vagyok a nevek helyesírásban, hisz teljes bizonyossággal ráírtam az egyik képeslapra azt, hogy "KATINEK", majd a családom magyar tagjai mosolyogtak, hogy enyhén eltúloztam a vegyes hangrendűséget...

   
Mi történt mindeközben? Beszélgettünk a bölcsiről, arról, hogy immár véget ért. Külön időztünk mindegyik bölcsis "néninél", beszélgettünk róluk, gondoltunk rájuk...tudatosan készültünk egy életszakasz lezárásra. Ez a folyamat nem csak a kisember életében bír nagy jelentőséggel, hanem nekünk, felnőtteknek is fontos, hogy minél kevesebb elvarratlan szállal járjunk a világon, és minél teljesebbek tudjuk ott lenni, ahol éppen vagyunk.

2012. augusztus 30.

Csendélet bodzával, avagy ismeretlen vizeken

A házunkkal szemben van egy bodzabokor. Nem elég öko, hogy lekvárral próbálkozzak, de kitartóan szemez velem és csak úgy kéri, hogy részese lehessen valamelyik utca túloldalon zajló kísérletben. Azt hiszem eljött az ideje...



És akkor jöjjön a kísérlet! Elő a pamuttal, ecettel, nagy lábassal, és persze bodzával! Erről eszembe jut: egyszer egy szülinapi csokorba belefűztem bodzát, nagyon jól mutatott....de...de amihez csak hozzányúlt, mindenütt látványos nyomokat hagyott. Bizony, ugyanabból a bokorból szedtem akkor is:) Ja, a kísérlet: 

1) első lépésként csináljuk egy csendéletet és fotózzuk le. Valahogy így...


2) Jöhet a festés! Jaj, ne a csendéletet fessük, hanem az anyagot! Hogy az anyag jobban felszívja a festéket, az anyagot ecettel meglocsoltam. Majd elkezdtem kiteríteni a bogyókat. Valahogy így...


3) Egy jó bodzának menta sem árt! A színhez nem sokat ad hozzá, de az illat nagyon jó lesz:)


4) Itt a látványos része véget ért... hajtsuk össze az anyagot és tekerjük össze. És most jön egy kis türelmi gyakorlat, hagyjuk kicsit állni. Lehetőleg távol a szemektől, mert a látvány nem bizalomgerjesztő...


És itt az igazság pillanata...elkészült a következő füzethez való anyag!


Aki kíváncsi a korábbi növényfestési kísérleteinkre, böngéssze itt:

Aki fejét adná egy saját füzet elkészítésre (bizony, jön a szeptember és nincs szeptember új füzet nélkül!)
katt IDE!

2012. augusztus 15.

Khinkali virágok, avagy a grúz konyha remekei

Még amikor készülődtünk a Küldj egy virágot! projektre, és átbeszéltük a lehetséges virág készítési technikákat, Timi valami jojó virágot említett. Jójó virág??? 


Bár a kíváncsiságom hamarosan kielégült, a virág megnevezéssel nem voltam kibékülve. Egészen mostanáig, amikor rájöttem, hogy számomra ez a virág nem jojóra, hanem khinkalira, grúz húsos derelyre emlékeztet. A khinkali rendkívül egyszerűen elkészíthető és naaagyon finom. A tészta nem más, mint liszt-só-víz, a töltelék marha-sértés darálthús keverék apróra vágott hagymával,  koriander és petrezselyem zölddel, sóval és borssal. Recept arányokkal és angolul itt.

Kép forrása: http://www.google.hu/imgres

Ugyanolyan könnyen elkészíthető és látványos a KHINKALI VIRÁG, avagy jojó virág.

1) Vegyünk viszonylag vékony pamut anyagmaradékokat és pohár, csészealj, vagy bármi más kerek tárgy segítségével rajzoljunk és vágjunk ki köröket. Fontos: a méreténél számoljuk azzal, hogy a megrajzolt kör  a virág elkészítése után legalább felére csökken!

2) Hajtsunk be a szélén 3-5 mm-t és kézzel, fércöltéssel varrjuk le (lásd a képeket).

3) Amikor körbevarrtuk, a cérnát húzzuk össze és rögzítsük. Hurrá, készen vagyunk! Varrhatjuk a következőt!






2012. július 25.

Majdnem minden, amit tudni akarsz a virágokról - HORGOLÁS 1.

A mindent meghagytuk Woody Allennek*, mi most mélyre ástuk magunkat a virágos rétbe és megnéztünk, hogyan készíthetünk különböző virágokat különböző textil technikákkal (természetesen szem előtt tartva, hogy eredetileg babatakaróhoz készülnének). Majd arra is gondoltunk, hogy aki nekivág 1-2 virág elkészítésnek, nem áll meg egykönnyen, így arról is hozunk majd összeállítást, mit lehet készíteni textilvirágokból. 

Még bőven tart a nyár: itt vannak a hűvös, vagy kevésbé hűvös nyári esték, a strand, netán vonatút, autózás anyósülésen, játszótéri megfigyelő páholy...mind tökéletesen alkalmasak virágkészítésre. A sorozat első részét a legmobilabb virágkészítési módszernek szánjuk: a horgolt virágoknak.

A horgolótű kevesebb helyet foglal a táskában, mint a ceruza, és a fonal is elég kicsire össze tudja húzni magát, így alkotva remek párost az élet minden helyzetére. Rita például rigai családlátogatás másnapján vett egy horgolótűt, nehogy már a kezek csak úgy lógjanak két héten keresztül. Így nem csak a babatakarókra, hanem gyerekkori barátnők gyerekeinek is horgolt virágokat, amelyekből később hajcsatok lettek. 

Akkor vágjuk bele a horgolt virágok világába! Ma teljesség igénye nélkül különböző technikákból hozunk összeállítást. Ha ismertek más remek technikákat, a megjegyzésekhez tett linkeknek mindenki örülni fog!
Elsőként Rita mutatja be horgolt virágait, és annak készítését:



Ezt a nyolcszirmú virágot és ennek részletes képes leírását Bunny Mummy blogján találtunk.


A fukszia leírását LollyChops blogjára tévedve pillantottuk meg.




Hexahon, avagy afrikai virág készítésének részletes leírását Heidi Bears oldalán leltük.


Végezetül azoknak, akik kevésbé jártasak a leírások és ábrák földjén és utánzás útján szeretik elsajátítani az új tudományt, íme néhány videó:
http://www.youtube.com/watch?v=XwK4hxUd07s 
http://www.youtube.com/watch?v=rzvuLYrhvbw&feature=related 
http://www.youtube.com/watch?v=WyYzr4Sg3VM&feature=related 

*A cím Woody Allen film "Minden, amit tudni akarsz a szexről, de sosem merted megkérdezni" (1972) parafrázisa

2012. július 13.

Újrahasznos mécsesek forró nyári estékre


KELLÉKEK:
- befőttes üvegek 
- legalább 10-15 színes lufi
- PET-palack cafatok (leginkább akkor keletkeznek, amikor palackgyöngyöket készítünk és sok-sok köröcskét nyiszálunk a palackokból)
- ha épp nincs PET-palack cafat a háznál, akkor vagy készítsünk gyorsan palackgyöngyöt (hogy a hulladéknak hulladéka keletkezzen, amit aztán örömmel felhasználunk), vagy vagdossuk a palackokat apró darabokra (ebben az esetben a hulladéknak nem keletkezik további hulladéka :-) 


Ha rendszeresen olvasol minket a Facebookon is, emlékezhetsz egy nemrég posztolt érdekességre. Elképesztően egyszerű és látványos! 

Ez a remek ötlet továbbgurult valahol a láthatatlan és követhetetlen agytekervényeken, és amikor hetekkel később már-már a kukában landoltak a PET-palackok maradékai, megállt a kezem a levegőben, mert hirtelen elém penderült két hetes vándorútjáról megérkezve AZ ÖTLET, akire immár alig ismertem: meghízott, kikerekedett, nőtt is valamicskét, és útközben új gúnyát is öltött magára. Azt mondta, ő a kerti partik legötletesebb újrahasznos kelléke, és ki ne dobjam azt a sok műanyag cafatot!

Többféle mécsestartó készült. A legegyszerűbb verzióban felszeletelt lufikat húztam rá kisebb befőttes üvegekre. A lufik "szárát" levágtam, mert olyan szűk, hogy egy üvegre sem ment rá. A maradékot 2-3 részre vágtam, az üveg aljára a lufi alját húztam fel, akár egy zoknit :-) a többi csíkkal pedig a feljebb dekoráltam, mígnem eltűnt az átlátszó felület. Egyre kell csak vigyázni: az üveg szájánál mindenképpen kívül érjen véget a lufidekoráció, nehogy lángra kapjon. Nagyon vidám, meleg fényt ad:


A másik változatban egy mécseshez két üveg szükségeltetik: a kisebb belefér a nagyobba (lásd az első képen fent). A két üveg közötti rést fogjuk feltölteni a PET-hulladékkal. Ha nagyon kis hézag van csupán, egy ollóval segíthetünk a műanyagdarabkáknak befurakodni a helyükre. Ha beleszuszakoltunk annyi cafatot, amennyit csak lehetett, egy nyakától és aljától megszabadított lufival erősítjük egymáshoz a két üveget. 

Mehet bele mécses vagy sötétben világító karkötő is. Az utóbbi remek megoldás, ha a poszt elején megadott linken látható megoldással zárjuk le az üvegek tetejét: a lufi befelé fordított szájába több is belefér.


A hétvégére bőven elkészültök a saját mécseseitekkel, hajrá! Akár egy erkélyen eltöltött beszélgetős-hűsölős este kedvéért is megéri elkészíteni, nagyot dob a hangulaton.


SZÉP HÉTVÉGÉT!

2012. július 5.

Vigyázz, kész, csatolááás!

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én (Timi) kifejezetten hanyag vagyok nyáron, és még annyit sem járok fodrászhoz, mint máskor. Forró napsütés, strand, nyaralás, egyszóval feje tetejére áll az év közben megszokott rend, és semmi kedvem a fodrásznál ücsörögni. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor bőven van lehetőség a rögtönzésre, és bizony ez sem kedvez a jó előre megbeszélt találkozóknak. 
Mit tehet hát az ember lánya szorult helyzetében? Mert az nyilvánvaló tény, hogy lazább időkezelés ide, lezserebb viselet oda, fodrász nélkül elkanászodik a frizura, és egy idő után megkeserítik az életet a szembe hulló vagy a fül mögül előtüremkedő tincsek.
Ilyenkor tesz remek szolgálatot néhány szép csat. Egy akadt is a háznál, csakhogy egy nő nem lenne nő, ha nem akarna mindenféle színűt és hangulatút, hogy mindenféle színű és hangulatú ruhához tökéletesen passzoljon. Pont jókor botlottam ebbe a blogba. 
Azonnal előszedtem a gombos dobozaim, és hosszas válogatásba fogtam. A lapos hátú gombok a legjobbak, de ha füles gomb tetszik meg, az sem akadály. Ha műanyag vagy fa gomb, durva smirglipapíron egyszerűen lecsiszoljuk a fület, míg lapos felületet kapunk. 
Ezután elrobogtam egy bizsuboltba és vettem néhány lapos hajcsatot. Az egyszerű hullámcsatnál jobbnak ítéltem, ha széles a felület: jobban fogja a hajat és a gomb is nagyobb felületen találkozik a csattal.


Az első példányok jó minőségű, gél állagú pillanatragasztóval készültek. Erős, masszív, csak leejteni nem szabad, mert lepattan a gomb.
Azután kipróbáltam egy speciális kétkomponensű ragasztót, amit gyöngyös, sk-ékszer boltokban kapni. Ha strapabíróbb csatra vágytok, érdemes ezzel dolgozni. 


2012. június 28.

A takarómező virágai 1.

Induljon a virágkészítés! Ha még nem olvastad felhívásunkat, klikk IDE, olvasd el és csatlakozz egyre bővülő csapatunkhoz!
Előttünk a nyár. Ez jó hír, de nagyon résen kell lenni, mert kb. két szempillantás alatt a hátunk mögé kerül. 
Elő tehát a kötő-horgoló-varrótűket, és lássunk neki! Bizonyára sokaknak van jól bevált technikája, friss ötlete. És talán akadnak, akik kipróbálnának valami újat, vagy még nem döntötték el milyen virágot készítenek, esetleg még sosem csináltak hasonlót.
Nekik szól most induló összeállításunk, amiben nagyon sokféle virágkészítési módot mutatunk majd be. 
Elsőnek egy egyszerű de nagyszerű megoldást választottunk.


Hozzávalók:
- textilmaradékok
- egy oldalon ragadó  vetex
- ceruza, pohár, olló, színes cérna (tű vagy varrógép)

1. Egy darabka vászonra felvasaljuk a vetexet, egy poharat ráborítunk, körberajzoljuk, kivágjuk.
2. Egy másik darabka vászonból kivágjuk a virágot, egy harmadikból a közepét.
3. Egy leheletnyi (tényleg csak itt-ott egy egészen pici) stiftes ragasztó segítségével ideiglenesen rögzítjük az elemeket.
4. Tű és cérna vagy varrógép segítségével körbevarrjuk a virág szirmait és közepét.

KÉSZ! 

2012. június 26.

Tekerjünk hátrafelé!

Te próbáltad már? Nem lehet könnyű... bevallom, én (Timi) tekerni előre szoktam, hátrafelé esetleg a nyakamat, de a biciklit szigorúan előre!
Itt és most a sorrendiséget tekerjük majd visszafelé. A sorrendet, ami az én fejemben él már egy ideje, mivel volt egy koncepcióm, hogyan szeretnék írni a városi bicajozásról. 
Igen ám, de az eső és a férjem együttállása az udvarunkban tálcán kínálta a lehetőséget: kezdjük a végén!
A végén, hiszen eredetileg úgy képzeltem: a poszt és a tutorial a bicikliskosár újrahasznos esőkabátjáról a sorozat záróakkordja lesz majd, hiszen ki az a bolond, aki azzal kezdi, hogy szakadó esőben tekerésszen? Annyival jobb lett volna az elméleti megfigyeléseimet monitorra vetni, írni egy-két gyakorlatias posztot, s amikor már minden olvasónk biciklin rója az utcákat és fanatikus kétkerekű, akkor beszélni csak arról az eshetőségről, hogy bizony néha megázik a biciklista...
De az eső hazafelé a nyakamba szakadt, Gerdapapa pedig kaján vigyorral örökítette meg az emeleti ablakból, amint csurom vizesen megérkezem :-)


Aki tekert már esőben, tudja, hogy egy esőkabát sem védi meg az ember lányát teljes mértékben a víztől. Ami kilóg, az bizony csurig ázik. No és a csini fonott kosár a bringa kormányán? Annak bizony teljesen száraz maradt a tartalma. A mai poszt tárgya, hogy leleplezzem a titkot: miként lehetséges ez!

Természetesen esőkabátra volt szüksége, akárcsak nekem. Az alapanyag kínálkozott, épp leselejteztem a fiam kopott-kinőtt, vízhatlan téli dzsekijét. Az, hogy a hátából szabom a legnagyobb felületet, a sapka tetejét , az magától értetődött. A peremhez a deréktáji hófogó tűnt alkalmasnak: gumírozott, komplett, patentokkal ellátott záródással. 

Először a varrások mellett szétvágtam a kabátot: a felső vízhatlan rétegre volt szükségem.  


A visszájával felfelé kiterítettem a kabát hátának anyagát, ráborítottam a kosarat és körberajzoltam, majd kb. egy centis ráhagyással kiszabtam.


Kivágtam a kabátból a hófogót, és reménykedtem, hogy passzolni fog a hossza. Passzolt :-) Akkor sincs tragédia, ha bővebb vagy szűkebb. Ha bő, ki kell vágni valahol a közepe táján belőle és újra összevarrni. Ha szűk, akkor pedig jöhet a toldás a kabát anyagából. 



Színre színt borítva sűrűn összetűztem a tetejét a hófogóval (amit összepatentoltam előtte) , majd egyenes öltéssel, géppel körbevarrtam.


Kifordítottam, ráhúztam a kosárra, és akkor vettem észre, hogy néhány eredetileg fogalmam sincs milyen célt szolgáló kis patentos heveder pont a megfelelő helyen fityeg: ha épp nem hirtelen szakad rám az ég és van időm, továbbá kedvem bíbelődni velük, még az orkán erejű szél sem fogja letépni a bringáról a kosaram (ellentétben velem :-)


Természetesen ez utóbbi extra nélkül is remekül szolgál a zuhanysapka. A kosár belsejében egy (használaton kívül) kicsire csomagolható szatyorba szoktam tenni a holmim, aminek megkötöm a füleit: nem repül ki semmi egy bukkanónál. 


Összefoglalva: kreatív, zöld, környezettudatos, újrahasznos, személyre szabott, akárcsak maga a Kreatív Homokozó :-D

A folytatásban pedig áttekintjük majd a városi bringázás előnyeit.