2012. december 20.

Nápolyis csillag, nyamiiii!


Az, hogy a Homokozóban sokszor hasznosítunk újra, abszolút belőlünk ered: egyikünk sem tud úgy ránézni valami hulladékra, hogy ne gondolkoznánk el további hasznosításán, mielőtt a kukába kerülne. 
Igen, ettől nem lesz örökéletű egy csomagolóanyag sem, és előbb-utóbb ugyanott végzi, ahol a többi, így valóban az a legjobb, ha minél környezetbarátabb módon csomagolt holmikat vásárolunk. De ha 1-2 nápolyis papírral kiváltunk pár előregyártott és készen kapható díszcsomagoló kelléket, már nem nasiztunk hiába :-)


Ilyen és ehhez hasonló finom nápolyikat is hozott hozzánk idén a Mikulás. A papírja gyönyörű, négyzet alakú, mi kell egyéb az ideális hópehelyhez?


Az alaphajtogatást ENNEK a leírásnak nyomán készítettük, hópehelymintákat pedig sokfelé találni így karácsony előtt. Nekünk EZ az egyik kedvencünk. A címkét lefejtettük, és azzal a felével KIFELÉ hajtogattunk, amelyiken a ragasztómaradványok voltak (jelen esetben ez az arany). Ez azért fontos, mert erre az oldalra rajzoljuk meg hajtogatás után alkoholos filccel a mintát, amit aztán éles, hegyes kisollóval kivágunk. Végül az ezüst oldalát kiterítve a rajzolat nem fog látszani. 


Mi az ajándékcsomagolások tetjére ragasztjuk majd őket, díszítésül.

2012. december 19.

Ó, szép fenyő...

A recept igen egyszerű: végy néhány nagyon apró virágcserepet, tedd le gyermekeid elé egy kis süthető gyurma társaságában, és elképesztő karácsonyfákat fognak készíteni!
Az alábbi fácskák egy 5 éves és egy 10 éves kislány együtt munkálkodásának eredményeképp születtek.
Miután a csomagoláson feltüntetett hőfokon kellő ideig sütöttük (cseréppel együtt, akkor biztos nem lapul le sehol :) , beragasztottuk a fenyőket. Mi ragasztópisztolyt használtunk.

Érdemes hallótávolságon belül maradni amíg alkotnak: a szájuk ugyanúgy jár, mint a kezük, és elképesztő a dumájuk! :-)))


2012. december 18.

Mécses pedig kell!

A címben szereplő jelmondat a hideg, téli időszakra általában igaz, ám karácsony közeledtével egyre nagyobb bennünk a vágy és az igény a fényre és a kívül-belül ölelő melegre (tavaly Rita írt is erről egy bejegyzést).
Így hát nekifogtunk (Timi és 5 éves Gerdája) a mécseskészítésnek, mert ebből sosem elég!
Az alapot azok az üvegpoharak adták, melyeket "10 darab egy ezresért" akcióban vettünk még nyári barangolásaink során egy ócskásnál.


Süthető gyurma és ügyes ujjacskák, amik a gyurmahurkákból lecsippentett darabkákat egymás mellé laíptgatták-simítgatták a poháron - nem is kell egyéb. Csak mikor már készen lettek a mécsestartók, akkor vettük észre, mennyire hasonlítanak új készítményeink egy korábbihoz. A színek, formák szinte azonosak, csupán az anyaghasználatban van némi különbség.


Egymás mellé is kerültek Gerda polcára, s ahogy egyre rövidülnek a nappalok és egyre többet van sötét, úgy gyújtjuk meg bennük a  mécseseket egyre gyakrabban.

Fogajtok neki még ma!



2012. december 16.

Idén már oktatja is :-)

Emlékeztek még ERRE az egy évvel ezelőtti bejegyzésre?


Ha gyors sikerélményhez szeretnétek juttani kicsinyeiteket, érdemes kipróbálni. Annyira könnyű, hogy egy középsős nem csupán elkészíti, de meg is tanítja a barátnőjének. Sőt, olyannyira egyszerű, hogy mindezt mesenézés közben teszi. Mert rajzfilmek nélkül ugyan lehet élni, csak éppen nem egyszerű, és ha már, hát legalább legyen egy kis haszna is :-) Reményeim szerint a csokipapírból előbb-utóbb kötőtű lesz. 
(a tévézős-csokipapírgyűrögetős akció levezetése volt az elmélyült szerepjátéknak és üvegmatricakészítésnek)


A végeredmény magáért beszél. Kerek egy éven át gyűjtött sztaniolpíprjainkból 5 kis műanyaggömböt tudtunk megtölteni. Hogy ez sok vagy kevés....nos, az igen relatív. Nem vagyunk a csoki ellenségei, de nem is esszük kilószám. És bár tekintélyes kupac gyűlt össze a papírokból, azt mindenképp számításba kell venni, hogy alaposan összetömörödnek galacsinkészítés közben.


2012. december 13.

Új füzetek...

...érkeztek a boltba :-)

IDE, ide, ne hagyjatok senkit füzettelenül lézengeni a nagyvilágban :-)  Karácsonyig még odaér!


2012. december 12.

Műanyag rén?

Igenigen, réN, nem elírás! Rémről szó sincs. Bár vannak, akik a műanyag szó hallatán rémeket látnak, és valljuk be: sokszor nem alaptalanul. Ám műanyagok egy ideje vannak, és egy ideig még lesznek is, így teljesen kizárni őket lehetetlen. 
Életünk szinte minden területén és színterén jelen vannak, és bár a viták pro és kontra folynak, vajon az újrahasznosított műanyagból készült fenyő vagy az ültetvényes, esteleg a cserepes verzió a jobb megoldás (hogy csak egy, hamarosan aktuálissá váló témát említsünk), a láthatáron, sőt olykor az orrunk előtt bukkannak fel a műanyagok végtelenül változatos alakban.


A minap némi vasalható gyöngy formájában, melyről KORÁBBAN azt hittem, már elfogytak. De mégsem, így a maradék maradékainak felélése okán kipróbáltunk (Timi és 5évese) egy újabb mókát: műanyag karácsonyfadíszt sütöttünk a kiszúróformában.

Kicsit megkentük olajjal a forma élét belül, beleszórtunk-egyengettünk némi gyöngyöt, majd 200 fokon addig sütöttük, míg eldeformálódtak és egymáshoz tapadtak a gyöngyök.


Az eredeti ötletre ITT bukkantunk.


2012. december 7.

Szombaton WV !!!

Nem, nem elírás, igen, tudjuk hogy kell írni a Volkswagent, igen, az fordítva van...de ez nem AZ!

 Ez Waldorf  Vásár!!!

Ilyen volt a Rákosmentiben...


...igen, PONT ilyen jó! Itt még teljes a készlet nyitás előtt 2 perccel, és kedvenc segédemet sem csábítják még bábelőadások meg kézműves foglalkozások :-) 

És ilyen lesz a szombati a Csillagösvényben, ahol teljes létszámmal leszünk a fedélzeten: 


Gyertek! Aki ismeri a waldorfot azért, aki még nem, hát azért. A nap hangulata különleges, egyszerre nagyon nyitott, törődő, figyelmes, vásárosan nyüzsgő és nyugodt. 

Kékmadár, aki a lakásvásáron is jelen volt kerámiát fest majd a gyerekekkel!

2012. december 5.

Lakásvásár, avagy egy új hagyomány születése

Valószínűleg minden a születéssel kezdődik...egyszer mi is megszülettünk, majd megszülettek az egyéni kezdeményezéseink, aztán páros projektek, és egyszer csak felnövünk és megnyílunk, egészen addig, hogy közös, közösségi projektek is létrejönnek.

A szombati lakásvásár egy csepp inspirációból, a Kreatív Homokozó 1 éves születésnapi apropójából, Timi lelkesedéséből és számos alkotó összefogásából született. Mert együtt ünnepelni jobb, megosztozni örömökben, gondolatokban, tudásban sokkal több, mint mindezt megtartani magunknak. Együtt többek vagyunk, és együtt többet adhatunk.

A vásár-koprodukció résztvevői voltak: Colette, Ezkriszti, Hokata, Katbo, Kékmadár, Molnár Csikós Hajni, Pjulcsy, és persze a Kreatív Homokozó. 


Mindannyiunk nagy örömére olyan pörgés volt a szombati vásáron, amire nem is számítottunk. A nappali volt a vásártér, a konyha a büfé, beszélgetések helyszíne, nyugi-sarok és mindenes, a gyerekszoba pedig, hát a gyerekszoba az csakis gyerekszoba lehet:) Vagy mégsem? Időnként a gyerekszoba szőnyege is felnőtt beszélgetésekre hegyezte a fülét: hol gyerekekről, hol az életről, alkotásról vagy lelkivilágról esett szó.


Új közös projektek is születtek, de ezekről majd a jövő a maga idejében mesél :)


És persze a takaróvarró sarok...spontán lelkesedésből Tündi kezdte, s attól fogva sosem állt üresen. Ki egy virágot, ki tízet, de szorgos kezek mindvégig bevirágozták a babatakarókat, amelyek minden reményünk szerint hamarosan az új kis tulajdonosokhoz költöznek.

Sok biztatást és pozitív visszajelzést kaptunk, rengeteg fülig érő szájat láttunk, többen egyenesen követelték, hogy legyen folytatás...így hát LESZ! A mikorról és egyéb részletekről természetesen nem most nyilatkozunk, hiszen előttünk még néhány vásár, melyek ugyan nem saját szervezésűek, ám ugyanolyan lelkesen és dolgosan készülünk rájuk. 

Holnap eláruljuk, hol találkozhat velünk szombaton, aki bármilyen okból lemaradt a lakásvásárról!