A címben szereplő jelmondat a hideg, téli időszakra általában igaz, ám karácsony közeledtével egyre nagyobb bennünk a vágy és az igény a fényre és a kívül-belül ölelő melegre (tavaly Rita írt is erről egy bejegyzést).
Így hát nekifogtunk (Timi és 5 éves Gerdája) a mécseskészítésnek, mert ebből sosem elég!
Az alapot azok az üvegpoharak adták, melyeket "10 darab egy ezresért" akcióban vettünk még nyári barangolásaink során egy ócskásnál.
Süthető gyurma és ügyes ujjacskák, amik a gyurmahurkákból lecsippentett darabkákat egymás mellé laíptgatták-simítgatták a poháron - nem is kell egyéb. Csak mikor már készen lettek a mécsestartók, akkor vettük észre, mennyire hasonlítanak új készítményeink egy korábbihoz. A színek, formák szinte azonosak, csupán az anyaghasználatban van némi különbség.
Egymás mellé is kerültek Gerda polcára, s ahogy egyre rövidülnek a nappalok és egyre többet van sötét, úgy gyújtjuk meg bennük a mécseseket egyre gyakrabban.
Fogajtok neki még ma!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményed értékes építőelem, mondd el!
Köszönettel vesszük.