Új év...újra

Köszönjük, hogy velünk voltatok, amikor megtettünk az első lépéseinket! Köszönjük a bizalmat, az együttgondolkodást, a nyitottságot, a lelkesedést, a támogatást! 

Nem is annyira fontos, hogy mit hoz az új év, a legfontosabb az, mit  csinálunk azzal, amit hoz. Még maradt pár óránk, hogy újragondoljuk a bőröndöt csomagoló évet. Van még kis időnk, hogy elbúcsúzzunk tőle. Tudjuk, hogy nem megy el nyomtalanul. Úgy se fér be minden 365 nap alatt összegyűjtött kincse-kacata a csomagjában. Majd újrahasznosítjuk!

Boldog Ünnepeket!

Amikor az ismerős dolgok ragyogni kezdenek attól, ahogy rájuk nézünk megérkezik az ünnep...

Mindent kétszer mond, mindent kétszer mond?

Örömmel jelentjük, hogy advent alkalmából újrahasznosítjuk önmagunkat is, és útjára bocsátjuk a Hogy volt! rovatot.

Miután a külön-külön megélt virtuális életünk hosszú és eseménydús utat tudhat maga mögött (Rita tiltakozott, saját bevallása szerint ő még webszűznek számít :-), bizony sokszor előfordul, hogy egy-egy érdekes bejegyzésért igen sokat kellene visszaolvasnia az újonnan érkezőnek. Így született a Hogy volt! ötlete: korábban már közzétett bejegyzéseket emelünk át személyes blogjainkból ide, a Kreatív Homokozóba. Olyan bejegyzéseket, melyek itt, ebben az új megvilágításban is megállják a helyüket, és a Ti érdeklődésetekre is számot tarthatnak.

Elsőként természetesen karácsonyos témával készültünk, mégpedig az utolsó pillanatokra valóval. És ha Újrakarácsony, hát újrahasznossal. Újrahasznos ajándékkísérő kártyákkal.

A hozzávalók :

- egy csomag tápszer vagy 2 kávé csomagolóanyaga

- dekoratív, mutatós belsejű kartondoboz

- olló (netán vágólap és kiszuperált körkés)

- extravékony lakkfilc

- ár

- és ami a képről lemaradt: toll, alkoholos filc, erős ragasztó

Az egyik zacskót jól összegyűrögettem, a másikkal óvatosan bántam hogy szép sima maradjon.

Kb. 7X9-es téglalapokat szabtam a kartonból, a fennmaradó részekből néhány keskenyebbet. Egy maradék darab visszájára fenyőfákat rajzoltam, kicsiket, 3-4 centiseket.

5X5 centis négyzeteket vágtam mindkét zacskóból. A gyűröttből egy nagyobb darabra fenyőfákat rajzoltam az alkoholos filccel, kb.4-5 centiseket.

Ezzel az előkészületek meg is volnának.

A sima négyzetek hátuljára tollal jó erősen, többször áthúzva egy-egy vonalat, képet rajzolunk. A fonák oldal mattabb, fehéresebb árnyalat, ott a műanyag erősítés. Ez jól nyúlik, így könnyű domborítani.

Árral vagy más hegyes valamivel megbökdöshetjük, ez lesz a hóesés. Technokollal (stiftes gyenge hozzá) felragasztjuk a képet a kartonra, kicsit dekoráljuk, feliratozzuk a lakkfilccel, és kész is.

A gyűrtből kivágott fenyőfákat is felragasztjuk egy-egy keskenyebb kartonra. Csak a törzse mentén ragasztóztam, így biztos nem kenődik el, kicsit kócos is lesz, térbli, nem tesz rosszat neki.

Végül a gyűrt négyzetekre kerülnek a kis kartonfenyők, a többi ugyanúgy megy, mint a többinél.

Hagyományos díszítés új tájakon

A napokban téli napforduló kellős közepén találunk magunkat. A világosság és sötétség örök küzdelme most világosság javára fordult - kívül belül.

A téli napfordulót nálunk, Lettországban, hagyományosan több napon keresztül ünnepeltek és minden elem egy és ugyanazt a célt szolgálta - mágikus és szimbolikus eszközökkel a fény (élet, termékenység, világosság) előjövetelét segíteni.

Nap szimbólum ilyenkor nélkülözhetetlen. Körtáncok, kerek ételek (lett hagyományos Karácsonyi étel a barnaborsó), tűz és kerek díszítés. Egy ilyen kerek és mozgó napdíszt mi is elkészítettünk ma. Alkotótársam, két és féléves fiam, nagy lelkesedéssel szurkálta krumpliba a pampafű szár darabkákat. Közben "Kis Karácsony"...és lett dalok teljes természetességgel váltották egymást.

Régen, lett parasztházakban, ezek a díszek nádból és lúd tollból készültek. Nekik ez volt kéznél. Nekünk meg száraz pampafű a fagyott kertben. Azzal alkotunk, amink van, ugye;)

Vidám Karácsonyi hangolódást, akár melyik világ részén vagy. A nap, ami meleget és fényt ad mindenütt ugyanaz.

Belső Karácsony - a nap újra visszatér

Ugye emlékszel még az Újrakarácsony - Karácsony újra című bejegyzésre? Amikor azt kérdeztünk, Te mit ünnepelsz Karácsonykor, önmagunkat is kérdeztünk. És a legfontosabb, hogy ezt önmagunknak tudjuk válaszolni. 

Most körbejárom a témát, beleszövöm a hagyományt, múltat, jelent, kultúrkörnyezetet, és magamat is. Talán be sem férek egy bejegyzésbe. Sebaj. Apropó kultúrkörnyezet: múlt század utolsó negyed elején Szovjet Lettországban, egy multikulturális családban születtem. Hogy tudjuk miért látjuk azt, amit és úgy, ahogy, fontos lehet tisztázni, hogy honnan nézünk.

Számomra a Karácsony egy fordulópont. Az a pillanat, amikor megérkezünk a végső határhoz, és valóság önmaga ellentétté fordul át. Vagyis megtörténik annak az első lépése. Megérdemlünk, vagy sem. Akarunk vagy sem. Várunk vagy sem. De többnyire várunk és akarunk. 

Karácsony az a pillanat, amikor már nem lesz sötétebb. A nap lépésről lépésre visszajön a földre. Egyre világosabb lesz. Érdekes, mennyire erőteljesen van benne a fény ígérete az év legsötétebb napon. Bármilyen szimbólumrendszerben élünk. 

Lettországban mai napig érezhető a kereszténység előtti, hagyományos földművelői társadalom Karácsony (Ziemassvētki) vagy Téli napforduló (Ziemas saulgrieži) jelenléte. Három hagyomány - pogány, keresztény és fogyasztói - sajátos módon egymás mellett, részben takarva egymást, együtt él az emberekben. Emellett, bár kissé szeparáltabb, jelen van a pravoszláv, vagy ortodox keresztény hagyomány, amely valamilyen szinten közel a lakosság felét érinti.

Errefelé talán a legkevésbé ismert a téli napforduló mivolta. Hozzám ez a szimbólumrendszer és felfogás áll a legközelebb. Annak ellenére, hogy nem ebben nőttem fel és nem ebben élek. Mégis erőteljesen jelen van.

Holnap ennek a hagyománynak egy szeletet közelebbről is megmutatom. A világ nagy és színes, és minél többet látjuk belőle, annál inkább el tudjuk helyezni magunkat benne és élvezni a körülöttünk lévő sokszínűséget.  Kíváncsi vagy rá?

További élvezetes takarítás...

...mivel nem fogyott el az összes csokipapír, tegnap este a 4évesemmel alkottunk egy újabb díszt. A főszerep az övé volt, lelkesen gyúrogatta a sztaniolgalacsinokat, töltötte a szétnyithatós műanyag gömböt, aztán akrilfestékkel nagyon ügyesen ki is pettyezte hóesősre. Nekem csak a gömböt kellett tartanom és rákötnöm az aranyzsinórt.

Próbáljátok ki, nagyon élvezetes közös esti program :-)

És igen, ehhez ugyan nem a hulladékból válogattam minden alapanyagot (a műanyag gömböt papírboltban vettem) , de ha a cél az, hogy egy négyéves is azt érezze: ezt tényleg ő csinálta, akkor ez szerintem bocsánatos bűn ;-)

Utóirat: ha tudnám, hol kapni üvegből szétnyitható és megtölthető gömböt, akkor üvegből lenne, az egészen különlegessé tenné. Ti tudjátok, hol árulnak, árulnak-e ilyet?

Nagytakarítás...

Hogy az se maradjon ki a Mikulás utáni nagytakarításból, aki a FB-on még nem követi az eseményeket, annak itt is megmutatjuk a vidám és minden porcikájában újrahasznos karácsonyfadíszt :-)

Azért csak gyertek a FB-ra, mert aki ma éjfélkor rajta lesz a követők listáján, parfümöt nyerhet!

Kreatív építkezés - füzettégla

A Kreatív Homokozót csakis kreatívan lehet építeni. Nem lenne túl fantáziadús megoldás kész homokozót venni és azt kreatívnak megnevezni, ugye?

Bár lelkesen építkezünk négy kezünkkel, vannak olyan dolgok, amit nem tudunk előállítani, vagy úgy gondoljunk, hogy más alkalmasabb erre. Ilyenek a tárhely, honlap, majd különböző eljárások, hogy valami jogi formába préseljük magunkat. 

Mit is mondtam? Nem tudjuk 4 kézzel előállítani? Dehogynem, pont azt tesszük. A kezünk alól kikerülő füzetek majd téglává alakulnak, és várhatóan január közepére fel is épül a Kreatív Homokozó!

Ha van kedved hozzájárulni az építkezéshez, és a kellemest a hasznossal összekötni, ezt többféleképpen is megteheted:

- vásárolhatsz magadnak vagy ajándékba egy SK vagy kész füzetet ITT

- megálmodhatsz egyet magadnak vagy másnak, amit boldogan elkészítünk

- megosztod az információt a füzetekről akár a blogtérben, akár FB-n, vagy másutt  (a személyes kontaktust se zárjuk ki, virtuális világ ide vagy oda :-)
Mindezt köszönettel vesszük.

Most csöppentél ide és kíváncsi vagy, mi épül itt? A Kreatív Homokozó kétkezi és szellemi kreativitásfejlesztő műhely. Kutatjuk és tanulmányozzuk a kreativitás mivoltát, annak minden szegletét. Nem öncélúan, tudjuk, hogy a kreativitás megélése fontos kulcs önmagunkhoz, egymáshoz és a tudatos élethez. Sokan vagyunk, akik a kreativitás megélése és az alkotói (nem kell művészetre gondolni!) folyamat által megtaláltuk magunkat, mindennapi és azon túlmutató boldogságunkat, a teljesség és az öröm forrását. Ennek a tudásnak építünk játszóteret, mert a kreativitás egy játék! Könnyed, vidám, határtalan játék. Játék, ahol szabályok nincsenek, vagy ha mégis, azt egy mondatban össze lehet foglalni: a határok benned vannak, a szabályokat te alkotod!

Hívunk és várunk egy szabad és örömteli játékra, tarts velünk!

4kezes gyakorlat

Amikor leülök a monitor elé, két dologra szoktam vágyni: egyedüllétre vagy közösségre. Helyzet és hangulat kérdése.

Emailek, blogok, hírek és fórumok kontra olvasni- és fogalmazni valók.

Néha még az is megeshet, hogy abban a hiszemben püfölöm a billentyűzetet: egyedül (pontosabban a géppel kettesben) vagyok, ám hirtelen rikító pirossal idegen gondolatok és megjegyzések tolakodnak elő a gondosan megválogatott szavaim között. 

Furcsa érzés. Mintha belelátna valaki a fejembe. Mielőtt megijednél, gyorsan leszögezem, hogy nem a Nagy Testvér figyel, hanem virtuális lelki- vagy munkatársam, valaki, akivel megosztottam a gugliban a dokumentumokat: amibe a másik is belelát, beleír és javít bármikor. Akár akkor is, ha épp fogalmazok :-)

Így jártunk mi ketten is. Négykezes lett a szóló gyakorlatból, és együtt írtuk, komponáltuk a művet: a Kreatív Homokozó kezdő taktusait. A kezdeti meghökkenést nagy virtuális derülések követték, és cseppet sem éreztük, hogy a város két végén csücsülünk: ki-ki a maga kuckójában.

Ha már piros, legyen piros! Nehogy már pont ezen a 4kezes bejegyzésen csak 10 darab ujj ugráljon. 

Az a bizonyos 4kezes innen nézve is mókás volt. Beléptem a doksiba, nézek, sétálnak a betűk. Upsz! Egy darabig olvastam, majd próbáltam elkapni egy szünetet, egy levegővételt. Amint megállt a mozgósor, rögtön lecsaptam a billentyűzetre. Pirossal...beleírtam hol a témába, hol az éppen az aktuálisan beugró gondolatot...de jó, hogy rendet raktad az ötletkupacban...meddig vagy még on-line?...

Ehhez illene hozzáfűzni, hogy nem mindennapos gyakorlat. Illik vagy nem illik tudni, de Timi éjszaka, én meg hajnalban szoktam dolgozni. Ez persze csak félig igaz. Azóta volt, hogy eleinte viszonylag biztosnak látszó időbeosztás felborult...abbahagyom...késő van.

Megfordult a fejemben: ha volna olyasvalaki, aki lélekben nagyon közel áll hozzám ám fizikailag áthidalhatatlan távolság, bizony meghívnám egy esti négykezesre: írjunk együtt karácsonyi levelet valakinek, aki mindkettőnknek fontos. Szép ajándék lenne. 

Kreatív beszélgetés (minden jó beszélgetés az :-)

Ez a kreatív építkezés tőlünk is kreativitást kíván. És nem csak a tartalom, a koncepció kialakításában és az ötletek kivitelezésében, hanem meg kell találni az utat sok-sok különböző emberhez: akiket még nem ismerünk, vagy nem eléggé. Netán csak azt hisszük, hogy ismerjük őket. Márpedig ismerni KELL a véleményüket, hogy miként élnek és mit miért tesznek vagy nem tesznek, mire vágynak és mi motiválja őket.

A legjobb mód erre a beszélgetés. Egyik reggel a fodrásszal remekül eltársalogtunk a kreativitás természetrajzáról, és bizony sok fehér folt tűnt el a térképről röpke 40 perc alatt.

Ha az ember lánya elég ügyes, észre sem veszi (sem ő, sem a másik :-) hogy máris témánál vannak: én azért nem, mert állandóan e körül forog úgyis a fejem, a másik meg azért, mert a fázós torkunktól a dupla sálon át pillanatok alatt megérkeztünk a saját készítésű nyakmelegítőkig, onnan pedig már csak egy ugrás a kreativitás, nem igaz?

És bizony sok egyéb mellett megtudtam miért nem alkot és nem olvas semmit hosszú ideje Ági, a fodrászom , aki  eredendően vonzódik a kézimunkák világához és nem mellesleg remek frizurákat vág. Az ok oly nagyon egyszerű, hogy szinte szégyellem, amiért nem találtam ki előre: igen, van család, és igen, ő sem lesz fiatalabb és a munka sem kevesebb, de mégis: a főbűnös nem más, mint maga az INTERNET! A nagy ámítógép, ami kezeinket a billentyűzethez szögezi, (kre)aktivitás helyett tétlen passzivitásba süppeszt, és mindennek tetejébe drága időnket is elrabolja.

Kérem mi azon leszünk, hogy aki beugrik a Kreatív Homokozóba, azt hathatós eszközökkel visszatereljük a kreativitás mezejére :-) Ági is kap majd meghívót!

És a mai FB bejegyzést láttátok már? Kreaktivitásra fel!

Nálatok is járt a Mikulás?

Biztosra veszem. Ha pedig gyerek is van a háznál, esetleg több is, akkor arról is meg vagyok győződve, hogy csokit is szép számmal hozott :-) Így rengeteg csokis papírotok gyűlik össze hamarosan :-)

Arra biztatlak titeket, hogy gyűjtsétek össze mindet! Szemérmesek se legyetek: vetkőztessétek le bátran a bontatlan darabokat is (ha táblás, ha figurás, nálunk mind csupasz :-)

Sőt, érdemes egy kis kutatómunkába is fogni, mert én bizony még húsvéti nyulat is leltem a konyhaszekrényben, és nekik sem kegyelmeztem.

Ha pedig kíváncsi vagy, mi lesz belőlük, kövess minket a Facebookon, ahol holnaptól minden nap egy minibejegyzést találsz képpel illusztrálva...hogy miről? Ez legyen meglepetés, mely napról napra bontja majd ki csillogó tartalmát. Ha velünk tartasz, hozd magaddal a gyerekeidet is, imádni fogják!

A nejlon esztétikája...újra Karácsony

Minden az, ami....aminek látjuk.

A legjobb, ha lehetőségnek! A világ tele lehetőséggel, csak észre kell vennünk. Nos, a karácsonyvárás is ilyen. Tadááám!

Bemutatunk egy 1000%-os Karácsonyváró ötletet: 100% újrahasznos, 100% kétkezi, 100% kreativitásfejlesztő, 100% türelemfejlesztő, 100% kivitelezhető, 100% ingyen, 100% szórakoztató, 100% időjárásálló, 100% újszerű és 100% hogy megkedveled a nejlon zacskókat!

A nejlon zacskót nem szeretjük. Vagyis de, igen, vannak helyzetek amikor praktikus, vannak amikor szükséges és úgy általában VANNAK. Ezt leszögezhetjük: tele velük a szekrény és a hócipőnk, nyáron is. Honnan honnan nem, legjobb textilszatyros szándékaink ellenére is láthatatlan sorokban vándorolnak felénk, aztán észrevétlenül belopóznak és elfoglalnak egy fiókot, aztán kettőt...és egyszer csak elegünk lesz, fellázadunk és...

...elvisszük a szelektív gyűjtőbe.

...kezdünk velük valamit.

De mit? 

Horgoljunk lábtörlőt, mint a nagyi? 

Mit szólnátok egy-két  ünnepi díszhez a kerti fenyőre? Bátrabbak a karácsonyfára is feltehetik :-)

Kétkezi alkotás terén kevésbé jártasak is jöjjenek bátran, az elkészítése egyszerű és szórakoztató.

1. válassz egy vagy több nejlonzacskót, hozzá egy spulni cérnát, hímzőfonalat vagy vékony fémszálas zsinórt

2. gyűrd szoros gombóccá a zacskót, majd kezdd el betekerni a cérnával

3. jó szorosan, sokszor, sok irányból hálózd be a formálódó gömböt, majd ha úgy érzed elég szép és stabil varrd el a szálat

4. újabb hosszú szálat tűbe fűzve elkezdheted felvarrni a gyöngyöket

5. végül a cérna maradékából kialakítod az akasztót, és elvarrod a végét

Nagyon jól mutat és egészen más hatást kelt, ha gyöngyök helyett pici pomponok kerülnek rá. 

Van kedved kipróbálni? Családi programnak is remek!

Villanyfényes vasárnap Vácott...ez lett a dobozból!

Bár a Kreatív Homokozó leginkább a virtuális világban épül, időről-időre szór azért egy kis homokot személyesen is a kíváncsi, közös játékra nyitott felnőttek és csemetéik szemébe. Nem porhintés, ez, hanem varázspor, amit ha kidörzsölünk a szemünkből más szemmel nézünk majd a világra s annak minden teremtményére, többek között a műanyag flakonokra és a konzervdobozokra is.

Így történt ez vasárnap Vácott, ahol többek között hangtompítós ceruzatartót készítettünk. Hogy nem tudod mi fán terem a hangtompítós ceruzatartó? Nos, ez egy igen hasznos eszköz: akkor sem ad különösebb hangot, ha csemetéd egy egész maroknyi ceruzát pottyant bele, kifejezetten azzal a szándékkal, hogy letörje a ceruzák gondosan kifaragott hegyét.

Kissé komolyabbra fordítva a szót: a szülőket a gyerekek hozták a kreatív napra, és ha már voltak olyan kedvesek és elkísérték őket, hát beinvitáltuk őket is, hellyel, mézeskaláccsal és alapanyaggal kínáltuk. Mert amolyan tyúk-tojás dilemma ez: mi volt előbb? A kreatív szülő, vagy a kreatív gyermek? Fogós kérdés, ugye?

Mert kreatív felnőtt csak kreatív gyermekből válhat, de az ösztönös gyermeki kreativitás megőrzéséhez és kibontakoztatásához kreatív felnőtt szükségeltetik.

Nos, mi biztosra megyünk, és az élő, offline találkozások alkalmával olyan programot állítunk össze, ahol egymás keze alá dolgozik a két korosztály, s a végén a gondolatébresztő beszélgetés és az együtt alkotás közösségkovácsoló élménye mellett újragondolt és újrahasznosított használati tárgyakkal térhet haza mindenki. A közös alkotások minden családtag keze nyomát magukon viselik, olykor szó szerint :-)

Ha pedig olyan kreatív apukák is megfordulnak közöttünk, akik nem követik a kiírt programot, annak külön örülünk, és együtt drukkolunk a szemünk előtt születő szarvasnak, akiről később kiderült hogy akár orrszarvú is lehet ha máshonnan nézzük.

 És ez a lényeg: nézzük máshonnan!

Itt is, újra köszönet a Bábakalács Montessori Ovinak!

Újrakarácsony - Karácsony újra!

Újra Karácsony érkezik a hatos vágányra, kérem vigyázzanak! 

Újra jön, sőt mindjárt itt van, mi pedig lázasan készülődünk újra.

Újra...azaz megint, tehát a szokásos módon...
vagy...
újragondoljuk, újraírjuk, újrahasznosítjuk...

Rengeteg lehetőség hever még kiaknázatlanul a Karácsony, és általában az ünnepeink körül. És itt nem csupán arra gondolok, hogy miként díszítsünk, terítsünk, csomagoljunk...

...csomagoljunk, igen, de mit? Hiszen igazi tartalom nélkül a legszebb csomag is üres.

A tartalom kérdése pedig elég összetett ügy. Gondoltam, ha már ássuk az alapokat, hát ássunk egy kicsit ennek is a mélyére.
Ha Téged kérdezlek, Te mit ünnepelsz Karácsonykor?

Micsoda kérdés! Hiszen mindenki tudja...

Sokan tudják. Sokan pedig még fel sem tették maguknak a kérdést, hisz oly nagyon kézenfekvő mindent újra ugyanúgy csinálni mint tavaly...
...és itt előbukkan egy fontos fogalom: hagyomány. Tágan tekintve és szorosan értelmezve is éppúgy jelenthet biztonságot és meghittséget, mint üres rutint vagy fojtogató kényszert.
Ezen a ponton kicsit félbe is szakítanánk a gondolatmenetet, és romantikus kettesben hagynánk önmagaddal, hogy a következő adventi héten együtt gombolyítsuk tovább az ünnepi fonalat.

Egy meg egy...meggy

Ugye arról beszéltünk, hogy bekukkanhatsz az építkezésbe? Ma reggel nem csak távmunkában, hanem élőben is kevertünk a gondolatbetont valahol kettőnk állandó mozgástere között. Sok mindenről beszéltünk, most csak egy szeletet hoztam a reggeli tortából...kóstolóban...

Közösség. Mi jut eszedbe erről? 

Kreatív Homokozó egy alkotó, egymás inspiráló és támogató közösség találkozó helyének épül. Mindannyian valamikor idegenek voltunk. Megismerkedtünk, ha azt megengedtünk magunknak, és ettől többek lettünk.

Filmrajongók és bölcsészek biztosan ismerik Sergei Eizenstein montázselméletet, miszerint 1+1=3. Két egymást követő kép összhatásából létre jön egy újabb jelentés. Ez az új jelentés egy harmadik elem, amelyet ebben a formában önmagában egyik kép sem tartalmazza. A két kép találkozásából új asszociációk, gondolatok születnek.

Valami hasonló történik az emberek találkozásánál is. Ha megengedjük magunknak igazán találkozni a másikkal, a találkozásunkból többek leszünk. Egy elejtett szó egy másikkal találkozva új gondolattá alakul át, ami talán nekünk magunknak sosem jutna eszünkbe. 

Ez az egyszerű, már általános iskolában hibásnak elkönyvelt képlet, megállja a helyet kreativitás téren is. Erről sokat fogunk beszélgetni...szerinted, mennyi 1+1+1?

Kreatív Homokozó Díj

A Kreatív Homokozó még pelenkás, és nagy, nyitott szemmel járja a világot. Van itt látnivaló bőben! És van, amit nem csak látni, hanem másnak is megmutatni érdemes!

Így hát tojáshéjjal a popsin Kreatív Homokozó Díjat hoztunk létre: kreativitásra ösztönző, újrahasznos és közösségépítő kezdeményezések elismerésére.

És nehogy a cikázó porszemek merészeljenek rászállni, máris gazdára talált a fényes kupaktortánk. A Kreatív Homokozó első Díj nyertese Colette, aki által szervezett Adventi Játék rengeteg kreatív energiát mozgatott meg, számtalan kukafelé gyalogló tárgyat mentett meg és új életre keltésre hívott, és megannyi virtuális egymásra találást ösztönözte.

Fel se kell öltöznöd, BKV jegy és autó nélkül is eljuthatsz a kiállításra, tudod, a kreativitásban nincsenek se határok, se akadályok...hacsak mi magunk nem rajzoljuk őket!

Adventi Koszorú 

más szemmel virtuális kiállítás

Köszönjük, Colette! Mi is játszottunk, barátkoztunk, inspirációt vittünk és merítettünk a kreatív körforgásban.

Kreatív advent

Hirtelen lett tehát egy jelmondatunk: kezdjük ott ahol vagyunk, építsünk azzal amink van!

Ezt rögtön illusztrálnám is a szombati ténykedésemmel. Tegnap megkezdődött az advent. És koszorúnk az asztalra már elkészült, de szerettem volna a bejárati ajtóra is egyet. Az olyan barátságos dolog.

Körülnéztem, mi akad otthon, amiből könnyen és gyorsan készíthetnék egy szemrevaló darabot.

Az egy szem koszorúalapot már elhasználtam az asztali koszorúhoz. Gyorsan elő a kamrából a drótokat, gyöngyöket, miegyebet, aztán lássuk mi sül ki belőle!

Az erős vezetékből karikát hajlítottam, az 6-8 centis csíkokra szabott pulcsit pedig (korábban száműzetett a ruhatárból) 2 rétegben szorosan a vázra tekertem. Ezzel a koszorúalap kész is volt.

Addig turkáltam az anyagok között, amíg nem találtam ilyen-olyan  maradékokat. Vékony csíkokra téptem, összecsomóztam egy hosszú zsinórrá, majd betekertem vele a koszorúalapot (vigyázva, hogy kicsit fedésben legyenek a sávok).

Díszítésnek tejes- és üdítős kupakokat néztem ki. Árral lukat fúrtam a közepükbe, a gyöngyfűző drótból pedig (ami régóta csak a helyet foglalta, mert a gyöngyözős korszak nálam és a gyerekeknél is elmúlt) "pókhálót" szőttem köréjük. Erős rézdrótból kb. 6 centis darabokat csippentettem, kúpos fogóval kis karikát hajlítottam az egyik végére, aztán ráfűztem 1-1 gyöngyöt.

A kupakokat ezekkel a drótokkal szegeztem a koszorúhoz. Kicsit az árral is be kellett segítenem, hogy bele tudjam szúrni. Végül kásagyöngyöket fűztem a maradék gyöngyfűző drótra, és ezzel tekertem be, rögzítettem véglegesen a kupakokat.

Nos, a leírás elég részletes volt, de hogy a ti fantáziátoknak is teret engedjek, nem színeztem ki a képeket, így szabadon szárnyalhattok, milyen árnyalatokban képzelitek el a ti ajtótokra illő koszorút :-)

Az anyaghasználat keretei is rugalmasak, nézzetek szét: nálatok mi kallódik céltalanul? A háztartási alufóliától a csokipapíron át a cérnákig és szalagmaradékokig sok lehetőség kínálkozik.
Most, hogy mondom, kedvet is kaptam egy újabb darabhoz :-)

Kreativitás...ÚJRA

KREATIVITÁS. Sűrűn használunk ezt a szót, habár egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt értjük. Mit jelent számodra az, hogy kreatív? Vagy KREATÍV...

Még egy szót sem szóltunk és máris a válaszodra vagyunk kíváncsiak? Bizony! Ennek egy nagyon egyszerű oka van, és pedig  - a kreativitás egy dinamikus, aktív folyamat – a kreAKTIVITÁS. Erre utal a kreativitás szó eredete is. A latin creare annyit jelent: alkotni, megteremteni. 

A kreativitás jelentéséhez még visszatérünk, de addig is ott fog motoszkálni a kérdés. Tulajdonképpen a kérdés még a válasznál is fontosabb, hiszen elindít egy folyamatot. A keresést, kutakodást, továbbgondolást.

Mi egy sajátos utat kínálunk a kreativitáshoz. Az út hívószava: ÚJRA. Újragondolni, újraértelmezni, újrahasznosítani és újra kreatívvá válni. Újra önmagunkra találni, újra megnyílni egymás felé és újra játszani.

Ami volt, az már nincs, tehát nem lehet visszatalálni hozzá. Megváltozott, megváltoztál, megváltoztunk, vagyis minden állandóan változásban van. 

A gyerekek természetüktől fogva önazonosak és kreatívak. Egy fadarabban vonatot látnak, és egy csíkos pólóból sín lesz. A világ csupa lehetőségből áll. Aztán felnövünk és egyszer csak lehetetlenségek, vagyis korlátok világában találjuk magukat. Ugyanarról a világról beszélünk?

A kreatív homokozó azért épül, hogy folyékony gondolathomokból, letört faágakból, kupakokból és virágszirmokból, együtt, két  kezünkkel, újra önmagunkhoz találjuk. 

Velünk tartasz? 

A jelszó: kezdjük ott, ahol vagyunk és építsünk azzal, amink van!

Huh, ez egy egész jelmondat lett…

inFúzió

Fúzióban. Hát igen, benne vagyunk, nyakig. Sőt! Néha már azt sem tudjuk hány kezünk és hány fejünk van, és azok hol is állnak. Van, amikor a város 2 végén 1-1 fejjel a nyakunkon rohangálunk munka, gyerekek, háztartás után, 1 témán 2féleképpen gondolkozva, 2féleképpen dolgozva, egymást kiegészítve, virtuálisan összekapcsolódva...

Máskor meg ott ülünk 1 asztalnál és 4 kézzel, de 1ként, 1 fejjel a 2 nyakunkon munkálkodunk 1azon dolgon. 

Szimbiotikus és tudathasadt állapot. És mégis szép, inspiráló és termékeny.

Infúzió egymásnak. Néha életmentő, máskor felér egy vitaminkúrával: kikerekedik az ember képe, ahogy csak  vigyorog napokig :-)

Vannak véletlenek? Nem tudni. De szerencsés vagy sorsszerű találkozások bizonyára. Mint a miénk.

Ha te is szippantanál ebből a derűs, kreatív légkörből, gyere és tarts velünk!

Épül a kreatív homokozó. Mi minden 7mérföldes és viszontagságos lépést megosztunk itt veled és mindenkivel, aki időnként bekukkant: hogy velünk szurkolhassatok, örülhessetek vagy szomorkodhassatok, ha épp úgy hozza az élet.

És végül, ha elkészül a homokozó velünk együtt játszhassatok benne!